Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-04 / 261. szám
NÉPÚJSÁG I960, november 4., pénteft Gyulai veteránok a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban Két öreg harcossal beszélgetünk. Csendesen, halkan, de a visszaemlékezések hatására lelkesen, fiatalosan beszélnek. Mind a ketten — Major Péter és Kollárik András bácsi — hadifogolyként kerültek Oroszországba az első világháborúban. Beszélgetés alatt megelevenednek azok a dicsőséges harcok, amelyeket megvívtak sok tízezer magyarral együtt a lenini eszmékért, az első munkásállamért. Sok nehéz küzdelmet vívtak hazájuktól távol a népük szabadságáért. A bucharai emir ellenforradalmi lázadásának leverése után Csarzsnij-ba kerültem — mondta András bácsi. IOt kerültünk ösz- sze Major Péterrel és együtt harcoltunk két éven át. Popov ezredparancsnok vezetett bennünket. (Nagyon szerettük őt. Nem tudjuk mi lett vele.) Az ezredün- ket Malinasz angol tábornok bandái ellen küldték. Az angol Perzsiából hajózott le a Kaspi-tenge- ren és kiszállt Krasznovodszkban, a Kaspi-tenger túlsó oldalán. Jól felszerelt serege volt és sok katonája. Észak felé nyomultak előre, a sivatag és a tenger között. A fehérek jól felkészültek, de vereséget szenvedtek. Popov ezredparancsnok kemény legény volt. Állandóan harcban álltunk, de vigyázott az emberei életére. Kétszer is hátbatámadtuk őket és az angol kalandornak vissza kellett i vonulni Perzsia felé. Az egyik támadásnál 10 üzbég foglyot ejtettünk. Ezek félrevezetett emberek voltak és nem tudták miért harcolnak, pár napig voltak táborunkban és ott tudták meg, hogy nincs cár és mi a munkáshatalomért harcolunk. Szidták az angolt. Popov merészet gondolva visszaengedte őket a zászlóaljhoz, az ellenséghez. Vártuk az eredményt. Egyik reggel az őrszem riadót fúvat. A sivatag felől hatalmas porfelhő közeledett. Védelemre rendezkedtünk be. De a fehér zászló alatt üzbég barátaink közeledtek. Átálltak hozzánk. Döntő támadásra készültünk a fehérek ellen. A csapat zöme és az üzbégek, hárcim napos kerülővel — a sivatagon keresztül — a fehérek hátába került. Két kulacs volt mindenkinél, de inni nem volt szabad, csak parancsra, egyetlen kortyot. Éjjel-nappal meneteltünk süppedős homokon. Fáradtak voltunk. A homok recsegett a fogunk alatt. A torkunk kiszáradt, de inni nem ittunk, csak ha parancsot kaptunk rá. Hátukba kerültünk. Előttünk nem messze a hadseregtörzs és a tartalék. Oldalt egy magasabb hegy, szinte védte őket. A csúcsot megszállva tartották. Az általános támadás holnap reggel négy órakor. Éjjel egy hirtelen rohammal elfoglaltuk a hegyet. A zsákmányolt telefon a törzshöz vezetett. Az első berregésre izgatottan A tsz-fagok többet járnak moziba, mint az egyéni gazdák A Központi Statisztikai Hivatal és a Filmtudományi Intézet munkatársai tanulmányt készítettek a mozilátogatók rétegeződéséről. ötezer család mintegy húszezer tagját kérdezték meg, s az „alanyok”, munkások, dolgozó parasztok, ezen belül tsz-tagok és egyéni gazdák, valamint értelmiségiek voltak. Megvizsgálták: milyen szerepet játszik a film a különböző társadalmi helyzetű emberek művelődésében, szórakozásában. A városok népe lényegesen többet jár moziba, mint a falvaké. Egy hónap alatt átlagosan száz főre százötvenkét látogatás jut, a falvakban ez a szám 79. Megállapították, hogy a film csaknem olyan népszerű a munkások körében, mint az értelmiségiek között. A munkáscsaládok száz tagja átlagosan 133-szor volt moziban egy hónap alatt, ugyanakkor az értelmiségiek 139-szer. A legszívesebben a 15—22 éves fiatalok látogatják a filmszínházak előadásait, s a számok azt bizonyítják, hogy ennek a szórakozásnak egyformán hódolnak a városokban és a falvakban. A megvizsgált időszakban a városban élő fiatalok 254-szer, a falusiak pedig 201-szer voltak moziban. A szakemberek azt is megf igyelték, hogy a közös gazdálkodás útjára lépett dolgozó parasztok életében milyen gyorsan érződik a nagyüzemi gazdálkodás hatása, jelentkezik a több szabad idő. A tsz-tagok gyakrabban járnak moziba, mint az egyéni gazdák. A statisztika azt bizonyítja, hogy amíg a szövetkezeti parasztok 116 mozijegyet vásároltak, az egyéni gazdák mindössze 64 filmvetítést néztek meg. emeljük fel. Mi újság, mit láttok? j — kérdezték. Válaszunk meg- < nyugtató volt. Elfogadták. A fehé- \ rek nem sejtenek semmit! J « Négy óra előtt 5 perccel; egy gépfegyver ugat fel a hegy- t ről. Csak pár lövés volt. „Belőt- \ ték” a vezérkart. Lent észreve- J szik. De nem tudják, honnan jött J a lövés. Közeledik az óra muta- * tója a 12-es felé. Az üzbégek a t dél felé húzódó vasútvonalat száll- J ták meg. Ök kérték, mert leszá- J molnivalójuk van az angol tábor- * nokkal. A menekülés egyetlen út- t ja ez. A sivatag felé nem mene- J külhetnek, északra pedig csapata- J ink zárják el az utat. J A csapatok elkészültek. Minden \ kéz megmarkolja a fegyvert, ki J puskát, ki kardot. A tüzérek 1s az J adott jelre várnak. J Pontosan 4 órakor elkezdődött * a tánc. Hónapok keserűségét fi- [ zettük most. A hálóruhában sza- J ladgáló fehér tisztek egymást löt- * ték le a lóról, hogy menekülni > tudjanak. Ott délen pedig az üz- *, bégek éles kardja vágja a bandi- 5 tákat. A százhúsz kilós, pókhasú J parancsnok kirohan és rémülten J elkdáltja magát „Krugom kraszr' * nij"! (Körül vörös.) Egy gépfegy- * ver-sorozat elnémítja. Teljes a íe- J jetlenség, a zűrzavar. A Popov- J ezred és az üzbég zászlóalj meg- * tette a kötelességét. Szétverték az * angol tábornok seregét. A Kaspin t túl tényleg vörös volt minden. J t Az öreg harcosok folytatják. Ez- t után következett a Kolcsak, Vran- > igei elleni harc, majd az építés. | Kollárik András bácsi 1921-ben J hazajött. Az állomáson két detek- J tív várta, és az első útja a rend- » őrségre vezetett. Mindig gyanús- « ként kezelték és állandó megfi- J gyelés alatt tartották. Major Pé- J tér bácsi kinnmaradt és 1954-» * t Ma mindketten élvezik an-5 nak a gyümölcsét, amiért — szü- 5 letésük pillanatától kezdve — be- J csülettel harcoltak? * Addig nyújtózz, ameddig a fakaród ér., ben jött haza. A pusztaszőlősi Üj Élet Termelőszövetkezet gazdái, annak ellenére, hogy kedvezőtlen időjárás volt ebben az esztendőben és ezt megsínylette a termés, nem állnak rosszul anyagilag. A jó talajművelés, a műtrágyázás, a szakszerű növényápolás meghozta a várt eredményt: kalászosaik 15 mázsán felül teremtek holdanként, s a kukorica is elég jól fizetett: 27 mázsás átlagtermést hozott. Mégis van hiba ebben a termelőszövetkezetben! Méghozzá az állami fegyelem betartása körül. A törvényt ugyanis nem azért alkotja az országgyűlés, hogy aki akarja tartsa be, aki pedig nem, a rendelkezésektől eltérően is cselekedhet. A törvény mindenkire, még a pusztaszőlősi Üj Elet Termelőszövetkezet vezetőire, nevezetesen Molnár János elnökre is kötelező. Nemcsak a törvénykönyv bizonyos paragrafusait sértő cselekedet, hanem erkölcsi bűn is a rendelkezések be nem tartása. Aki ilyen áron próbál olcsó népszerűséget szerezni magának, az éppen ellenkező eredményt ér el: elítélést talál munkatársai részéről. Ez történt nagyjából a pusztaszőlősi Üj Elet Termelő- szövetkezetben is, ahol ez év minden hónapjában húsz forint előleget osztottak előlegként egy munkaegységre. Októberben azonban a kiesések miatt nem futotta a keretből a húsz forintos előlegosztásra. „Jobb lett volna inkább kevesebbet adni havonta, de úgy, hogy az biztos legyen” — vélték a tagok. Igen. így helyesebb lett volna. De ha már nem így alakult, szerintük az lett volna a helyes, ha a tsz- elnök a szövetkezeti gazdák elé áll és őszintén megmondja: „Elvtársak, nem sikerült úgy a liba-értékesítés, ahogyan vártuk. Sőt, takarmányhiánnyal is küzdünk. Ezért ebben a hónapban nem tudjuk kifizetni munkaegységenként a húsz forintos előleget”. Ezzel szemben Molnár elvtárs arra tett ígéretett, hogy ha törik, ha szakad, októberben is ennyi előlegosztás lesz. Igen ám, de ez a törekvés a törvénybe ütközött, melyek szerint az őszi munkaegység értékének (ez náluk 42 forint) csak a 60 százalékát oszthatja ki előlegkéntf a termelő- szövetkezet. Az Üj Életben már 70 százalékán is túl voltak ekkor, és éppen ezért tagadta meg a bank Molnár elvtárs abbeli kérését, hogy újabb összegeket folyósítson előlegosztás címén. Molnár elvtárs rossz értelemben vett nyakas ember. Elhatározta magában: mindenáron kiverekszi a kívánt összeg folyósítását. Elment a járási párt- bizottsághoz segítséget kérni ehhez. Ott azonban kijelentették: jogos a bank álláspontja, az állami fegyelmet nem lehet megsérteni. Ekkor a tsz-elnök a járási tanácshoz ment, ahol előadta, hogy az Üj Életnek takarmányhiánya van és kérte, utaljanak ki takarmányvásárlásra bizonyos összeget. Ezt meg is tette a járási tanács. És Molnár János elvtárs ezt az összeget nem a kért célra használta fel, hanem kiosztotta előlegként. Ha Molnár Jánoshoz hasonlóan cselekedne valamennyi tsz- elnök, aki pillanatnyi pénzügyi zavarba kerül — felbomlana a pénzügyi fegyelem, sutba dobhatnánk a rendelkezéseket* anarchikusnak is mondható állapotok születhetnének. Ezt úgy gondoljuk, nem akarja Molnár János sem. Aki pedig nem akarja, annak csak addig szabad nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Ha rövid ez a takaró, úgy toldalékot kell hozzátenni. V. D. Tisztasági szombatok Lassan már megszokottá válik, hogy VUlán minden szombaton nagytaka- tást tartanak az utcákon és tereken , Már a kora reggeli órákban — a unkába indulás előtt — seprűvel, la- ittal a kézben takarítanak az embe- k. A szép Kezdeményezést a város la- jf magukévá tették és mozgalommá jlesztették. Reméljük, ez gyulai tra- Lcióvá válik, BEHAJTANI TILOS! Félóra az Állami Aruház előtt A kisvasút megszüntetése némi zavart okozott az utazó közönség körében. Már többször írtunk erről, de lehet, hogy többen nem olvasták, s így csodálkozva vették tudomásul, hogy nem látják és hiába várják a régen közlekedő motort. Lassan azonban kezdik megszokni, és egyre kevesebb az az ember, aki nem tud az új közlekedési változásokról. Az Állami Áruház előtt éppen a buszok közlekedése miatt nem szabad kerékpározni és járművel, megállni. Ez sok bonyodalmat okoz, különösen a rendőrségnek. Egy rövid félóra történetével számolunk be az új forgalom bonyodalmairól: Csütörtök reggel 9 óra van. Az ügyeletes rendőr sípja élesen vág bele az aránylag csendes reggelbe. Egy kerékpáros száguld végig a „Behajtani tilos” jelzőtábla előtt. — Kérem, ön nem látja a táblát? — lépett hozzá a rendőr. — Eddig még nem láttam, hol van? — Éppen mellette áll. Máskor nézzen széjjel. És ezután a rendőr egy öt percre valahova elment. Mire visszatér, az Állami Áruház előtti fákhoz négy-öt kerékpárt támasztottak. Ez is tilos. A rendőr türelmesen várja, amíg előkerülnek a kerékpárok gazdái. Az egyik nemsokára jelentkezik. Nagy bajúszú parasztbácsi. A rendőr barátságosan megszólítja: , — Öné ez a kerékpár? A parasztbácsi ránéz az öreg gépre. — Igen, tudja régi jószág, de nem adnám egy újért. — Nem arról van szó kérem. Itt nem szabad a kerékpárt hagyni. — Nem? Hol az írás róla? Már úgy értem, hogy ha nem szabad, miért nem írják ki? A rendőr megmagyarázza a bácsinak a közlekedés új rendjét. A parasztbácsi hümtnög magában, majd elköszön s akkurátusán felül a kerékpárra és elkariká- zik. A rendőr megcsóválja a fejét, de mosolyogva néz a bácsi után. Éppen az előbb magyarázta meg neki, hogy itt nem szabad kerékpározni, s a bácsi annak ellenére felült kerékpárjára. Mondhatjuk azt. hogy Békéscsabán az Állami Áruházban van a legnagyobb forgalom Vidékről is sokan járnak ide vásárolni. Az érthető, hogy több ember nem tudja azt, hogy kerékpározni vagy kerékpárt az előtt Állami Áruház hagyni tilos. Az Állami Áruház igazgatójához is benéztünk. Szlávik elvtárs éppen arról beszélgetett az áruház egyik dolgozójával, hogy valamit tenniük kellene, hogy a kerékpárosok elkerüljék a néha bizony büntetéssel is kijáró tilalom-megszegést. így született meg az az ötletük, hogy az áruház elé egy táblát tesznek ki, amelyre ráírják, hogy a kerékpárokat ne hagyják az áruház előtt és jelzik azt is, hol a legközelebbi megőrzőhely. Helyes kezdeményezés ez, hiszen így a vevők anélkül, hogy a rendőrségnek figyelmez. tetni kellene őket, remélhetőleg a kijelölt helyre viszik kerék párjukat s ezzel sok bo nyodalmat szüntetnek meg. Jantyik Tibor 7000 gyulai lakos részesül a közétkeztetésben Gyulán közel hétezer lakos részesül rendszeres közétkeztetésben. Evőkkel ezelőtt bizony sokszor tiltakoztak főleg az iskolai közétkeztetés ellen, ma nem tudjuk ellátni gyermekeinket és dolgozóinkat, mert az igények olyan gyorsan növekednek. Sok családanya szabadult meg a mindennapi főzés gondjaitól. Az étkeztetést lebonyolító vállalatok közül nem egy közel hatszáz főt lát el naponta. Ezek közül is ki kell emelni az általános napköziotthonos konyhát, amely még mostoha körülmények között is 870 óvodást és általános iskolást étkeztet rendszeresen. A kórház 1500, a Fővárosi Szociális Otthon 600, a szanatórium 550, a húsüzem, az állami gazdaság, a városi tanács és a gimnázium — külön-külön több mint 300 fő étkeztetéséről gondoskodik. Ezen intézmények az étkeztetés számszerű növekedése mellett az ételek minőségét is emelni tudták, az ízletes ételek ellen szinte alig van panasz.
