Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-27 / 280. szám
2 MÉP ÚJSÁG I960, november 27., vasárnap embert formálnak az új körülmények Látogatás a füsesgyarmati cigánysoron Végegyházán hallottam nemrégiben: — Hiába, nem bírunk ezzel a népséggel! Néhány hétig csinálják, aztán se jónapot, se adjon- isten, úgy eltűnnek, mintha itt sem lettek volna... A cigányokról volt szó. Azokról az emberekről, akiket az elmúlt évszázadok mostoha körülményei jobban űztek, mint bárki mást, s akikben éppen ez az állandó hajsza, közmegvetés és számkivetett- ség alakította ki a társadalmi keretekből való különválás, a nomád élet primitív gondolkodásmódját. A türelem fogyott el, ezeknek a körülményeknek a fel nem ismerése érvényesült abban az ingerültségben, ahogyan a végegyházi elvtársak szóltak a cigányokról. Az ember tudatát életkörülményei határozzák meg, de ezek sem máról holnapra. Füzesgyarmaton nem hiányzik ez a türelem. Az emberséges nevelőmunka itt anyagi erővé válik, s ez nemcsak a Vörös Csillag vagy a Győzelem Termelőszövetkezetek őszi tennivalóinak sikeres elvégzéséhez járult hozzá, hanem megmutatkozik a gyarmati cigányok asszimilálódásában, gondolkodásának állandó fejlődésében is. Ahogy gépkocsink megáll a bu- csai országúton, közvetlenül a vasúti átjáró után, jobb kéz felől még a régi cigánytelep képe tűnik eiénlk. A zsúptetős, hajlott gerincű, alacsony kunyhók sora az ismeretlen utazóban is már mesz- sziről azt az érzést kelti, hogy ez nem lehet más, csak cigánytelep. De ahogy megáll az autó a házak mellett, nem szaladnak ki tágra- nyitott szemű, maszatos rajkók a viskókból, nem bámulják idegenül a felnőttek sem a gépkocsit, vagy a fehér jövevényeket, hanem természetszerű közvetlenséggel kérdik, „kit keresnek az elvtársak?” — Gyöngyösi Margitot, meg Károlyi Rózát... — Gyöngyösi Margit a lányom, mi itf lakunk, ebben az első házban, a Róza pedig a sor legvégén. Itthon van a lányom, kerüljenek beljebb — feleli a foghíjas öregasszony. Szavaiban benne rezeg valami régi riadtság, hiszen amikor ilyen vasalt nadrágos emberekkel volt dolguk azelőtt, abból soha sem sült ki valami jó. De mikor megtudja, hogy újságírók vagyunk s írni akarunk az életükről, nyomban felenged, s lányából, mintha régi ismerősnek beszélne, csak úgy árad a szó: — Kent nagyon mérem az időt, de azt tudom, hogy régebben sokfelé elkászálódtam, jártam még a Dunántúlon is. Nem jó volt az az élet, az ide-oda vándorlás. Tavalyelőtt léptem be a Vörös Csillagba a férjemmel együtt, azóta itt vagyok és nem is kívánkozom sehova. Az uram, akitől az egyik gyerekem van, nem bírta ezt az életet. Szokatlan volt neki, hogy mindennap korán fel kellett kelni, mert jött értünk az autó. El is hagyott bennünket, most valahol Körösladányban van. Tudja, elvtárs, a tavasszal majdnem az egész telep belépett a termelőszövetkezetekbe, de sokan elszéledtek aztán. Ügy mondják, szeretnek szabadok lenni, de bagót sem ér az a szabadság, amelyben holnap nem tudok kenyeret adni a gyerekemnek ... — Mekkora gyerekei vannak? — Egyik 7 éves, a másik 13. Mind a kettő iskolába jár. A kicsi mindennap hozza az ötösöket... Tanuljanak csak, legalább nem csapja be őket senki... ] — Visszafogadná az urát, ha visszajönne? — Sokszor voltunk már külön, a vérében van a csavargás. Azért zavartam el, mert míg én dolgozni mentem, ő csak henyélt, oszt, ha néha akadt valami munkája a faluban, azt a pént sem adta ide. Még ő szégyellt bennünket! Hát akkor éljen magában, ahogy tud. Mi, látja elvtárs, jól megvagyunk így. Huszonkét forint előleget kapunk egy munkaegységre, meg háztájink is van. Ebből az anyámmal meg a gyerekekkel együtt jól megélünk. A tavalyi keresetemből építettük ehhez a házhoz ezt a két részt, ahol most vagyunk. A tetőt már az idén vettem fölé. 250 munkaegységem van eddig, kapok még néhány ezer forintot, meg jócskán takarmányfélét. A háztáji kukoricából meg a prémiumból, amit a töréskor kaptunk, az államnak adtam el a fölösleget, mert hiszen mióta demokrácia van, azóta élek én is jobban.., Az utolsó házban, amely még takarosabb, mint Gyöngyösi Margité — Károlyi Róza, egy testes, de még igy is fiatalos asszony keveri a moslékot a malacoknak. A lakás berendezése azt mutatja, hogy ez a család is anyagiakban kiegyensúlyozott életet él. Bár hat gyereke van Károlyi Rózának s férje a börtönben ül ellenforradalmi cselekedetéért, az asszony és a nagyobbik, 18 éves fiú szorgalmas munkája nemcsak a mindennapi szükségletet biztosítja, hanem ennél többet is. Károlyi Rózát szeretik a szövetkezetben, mert a legjobb munkások közé tartozik. Nem is hiányzik soha a brigádból. Eddig 295 munkaegységé van. Csak a múlt hónapban 50-et szerzett, mert egymaga egy hold répát ásott fel és majdnem két hold kukoricát tört le. De ezenkívül részt vett a rizsaratásban is. — Megvan mindenük? — Soha sem éltünk olyan jól, mint most. Negyvennégy forintjával fogják elszámolni a munkaegységet, kapunk még öt-hatezer forintot, azért csak ennyit, mert (úgy mondja), hogy „terhelt” a munkaegységkönyv. — Mit jelent az, hogy „terhelt?” — érdeklődtünk. — Hát, hogy hazahoztunk a sző. vetkezetből egy mázsa cukrot, két mázsa krumplit meg két malacot, ennek az ára leszámolódik majd az osztáskor. De így is sok lesz, amit kapunk. Eladjuk majd ezt a házat és beköltözünk a faluba, ott veszünk házat. A süldők hangoskodva követelik az eleséget, Kái'olyi Róza szabadkozva áll fél a? asztal mellől. Ahogy kifelé tartunk a telepről, sokan állítanak meg. — Hallottuk, hogy újságírók — mondja egy kék ballonos, karcsú fiatal asszony, Varga LászIóné. — Én a Győzelem Tsz-ben dolgozok, írjon már ki engemet is az újságba. 155 munkaegységem van. Egy cserepes ház előtt kacérszemű barna asszony állít meg: — Időzzön már kicsit nálunk is, az uraimnak 450 munkaegysége van a Győzelemben. Jószággondozó. Igaz, hogy most sincs soha itthon, de legalább látjuk az eredményét. Ez a ház azóta van, amióta a Győzelemben dolgozik ... He higgye azonban senki, hogy Füzesgyarmaton más volt a helyzet kezdetben, mint Végegyházán. Nem volt más, csak itt az elvtársak nem vesztették el a türelmüket, amikor nehézségek voltak a cigányok munkába való bevonásával. Sőt, nehézségek ma is vannak, de ahogyan Gyöngyösi Margit, Károlyi Róza, Károlyi Károly és a többiek ma már szorgalmas tagjai a termelőszövetkezeteknek, a türelmes nevelőmunka eredményeként hasznos tagjaivá válnak a társadalomnak a többiek is. Varga Dezső Allan Dulles és ügynökei Mr. Bull és Mr. Paul egyetértenek A Moszkvában megjelenő No- voje Vremja egyik legutóbbi számában a náci titkosszolgálat archívumából származó dokumentumot tett közzé, amely bizonyos Mr. Bull és Mr. Paul között 1943 januárjában-februárjában lezajlott megbeszélések rövid kivonatát tartalmazza. Kicsoda ez a titokzatos „Paul”? Hitler egykori hírhedt nemzetközi ügynöke: Maximilian Egon Hohenlohe herceg, aki a nácik megbízásából a második világháború alatt azon fáradozott, hogy a Nyugat befolyásos politikusaival titkos kapcsolatot építsen ki. Spanyol származású felesége szintén kémkedéssel foglalkozott. Csehszlovákia annektálása után Hohenlohe a Skoda fegyverkezési konszern felügyelő bizottságának tagja lett. Két testvére SS-tiszt volt. A herceg 1943 elején a Gestapo megbízásából „magánszemélyként” Svájcba utazott, hogy találkozzék „Mr. Bull”-lal. És vajon kicsoda ez a Bull? Ma már ez sem titok. Nem más, mint Allan Dulles. Dulles tehát nem Roosevelt politikai koncepcióit követte, hanem azokét, akik szembeszálltak ezzel és a háború vége felé újabb Münchent szerettek volna nyélbeütni. Allan Dulles mögött azok a nagytőkések, nácibarát monoIV. pólista csoportosulások álltak, amelyeket olyan politikusok személyesítettek meg, mint amilyen Truman, Acheson és mások. A „Mr. Bull” konspirációs álnévvel akcióba lépő A. Dulles olyan történelmi helyzetben lépett a porondra, amikor a második világháború döntő szakaszához érkezett. Az egész világ a keleti frontot figyelte, ahol a szovjet nép több mint 200 náci hadosztállyal vívta élethalálharcát. Azután Sztálingrádnál megfordult a kocka; akkor már látható volt, mi lesz a háború végső "kimenetele. Nyugaton abban az időben minden csendes volt. A már 1942- re megígért második front még mindig csak papíron létezett. Hitler csaknem egész erejét Keletre koncentrálta. 1943 januárjában azután sor került Churchill és Roosevelt casablancai találkozójára, amikor is a szovjet kormánnyal közölték: szilárdan eltökélték, hogy „Németországot 1943-ban térdre kell kényszerítani”. Természetesen minden segítséget megígértek, s hangoztatták, hogy leghőbb vágyuk „a közeli és döntő győzelem az európai hadszíntéren”. Ez a tanácskozás 1943. január 14-én kezdődött és másnap — január 15-én — A. Dulles felvette a közvetlen érintkezést Hitler képviselőivel. Mit tűzött ki célul? A titkos dokumentumból választ kapunk erre a kérdésre. Érdemes néhány Emelt fővel, büszkén meneteljünk a szocializmus útján (Folytatás az 1. oldalról) vett részt az agitációs munkában. Maguk a fiatalok, megértve pártunk politikáját, ifjúsági termelő- szövetkezeteket hoztak létre. A termelési munkában igen nagy számban vettek részt fiataljaink. 40S ifjúsági brigádunk 6800 taggal versenyez a mezőgazdaság különböző területén. A mezőgazdasági terméseredmények növelésére a mezőgazdaságban dolgozó ifjú szakemberek tanácsa védnökséget vállalt a magashozamú új búzafajták meghonosítása felett. Megmunkálását mindenütt a fiatalok végzik. Itt kell elmondani azt is, hogy igém becsületesen dolgoztak a középiskolások a bélmegyeri belvízlevezető csatorna építésében. Hatszázhetven diák körülbelül három kilométeres csatornát épített, amely 300 ezer forint értéknek felel meg. A falusi fiatalok aktitvitása mellett megyénk ipari üzemeiben is hasonló eredményekről számolhatunk be. A 197 ifjúsági brigádban 1376 fiatal dolgozik. A felnőttek között pedig 3381 ifjú versenyez. Eddig 11 ifjúsági brigád nyerte el a szocialista brigád címet. — Az ifjúság politikai fejlettségét, a KISZ tevékenységét természetesen elősorban a fiatalok mindennapi termelőmunkájában lehet lemérni. Megállapíthatjuk, hogy a munkásifjúság megyénkben is fejlett munkásöntudattal rendelkezik, a munkásosztálynak méltó utánpótlása növekszik, és nevelkedik üzemeinkben. Végül javasolta a megyei küldöttértekezletnek, hogy a második ötéves terv időszakában felépülő orosházi üveggyár felett ifjúsági szövetségünk vállaljon véd. nökséget az építkezésiben és a szakmunkásképzésben. Ezután a középiskolákban működő KISZ-szervezeteket értékelte Baukó elvtárs. — Még mindig nem sikerül — mondotta többek között — a kö- ■ zépiskolai KISZ-szervezetek tévé* kenységének fő irányát az iskola előtt álló feladatok, a tanulmányi munka, az iskolarend és a tanulmányi fegyelem felé fordítani. Akaratlanul is csak a politikai tevékenységével mérjük gyakran az alapszervezet munkáját, elfeledkezvén arról, hogy a tanulás az iskolai KISZ-szervezetek tagjai számára elsőrendű politikai feladat. Meg kell valósítanunk azt az elvet, hogy csak az a jó K1SZ- szervezet, amelynek tagjai jól tanulnak, fegyelmezettek, és segítik az iskola vezetését nevelési célkitűzéseik megvalósításában. A megyei KISZ-bizottság javasolja a küldöttértekezletnek, hogy az elkövetkezendő esztendőkben a nyári építőtáborokat újra szervezzük meg, és minél több fiatalt mozgósítsunk az építő miunkára. Az úttörőmunka értékelése után á KISZ és a tömegszervezetek kapcsolatáról beszélt. Ezután tért rá a szervezeti élet ismertetésére. — A KISZ építése területén legfontosabb feladatunk a taglétszám növelése. Nem lehetünk megelégedve a jelenlegi taglétszámmal. Növelni kell a KISZ tömegbefolyását a 14—16 éves fiatalok között. Beszámolója végén értékelte a megyei küldöttértekezletet megelőző vezetőségválasztó taggyűlések aktivitását, az új KlSZ-veze- tőségek összetételét, majd így fejezte be beszámolóját: — Az előttünk álló feladatok megkövetelik, hogy munkánkat legjobb tudásunkkal, erőnkkel hajtsuk végre, hogy emelt fővel, kemény harci elszántsággal, büszkén menetelhessünk előre a szód- alizmus útján. Ehhez a munkához kívánunk az elvtársaknak erőt és jó egészséget. A vita után — melyre jövő heti számunkban visszatérünk — a KISZ megyei küldöttértekezlete megválasztotta a kongresszusi küldötteket és a KISZ megyei bizottságát. igen jellemző részletet kiemelni. Mint a rövid kivonatból kitűnik A. Dulles „nézete szerint Európában békét kellene kötni... A német államnak szervező és építési tényezőként kellene fennmaradnia”. Szóval Dulles arra gondolt, hogy különbékét kötnének a náci Németországgal, hogy azután „teljes egységben” a Szovjetunió ellen fogjanak össze. Ez azonban Anglia ellenállásába ütközött. A brit közvéleménynyel egy ilyen megoldást nem lehetett volna elfogadtatni. Dulles azonban ettől függetlenül reménykedett ebben. Úgy vélte, hogy az „európai rendezés során Lengyelországnak Kelet felé való megnagyobbítása, Románia megtartása és egy erős Magyarország egészségügyi övezetet képezne a bolsevizmus és a pánszlávizmus ellen”. A dokumentum egy másik helyén ezt olvassuk: „Többé-ke- vésbe hajlott (Dulles) Európában az állami és ipari nagy térségi rendezés gondolata felé és a béke biztosítékát, a közép- és kelet-európai rendet egy föderatív Németországban és az ehhez kapcsolódó Duna-konföderációban látta”. Világos tehát, hogy Dulles ezen a ponton találkozott a nácikkal, akik már 1943 második felében keresték a nyugatiakkal kötendő különbéke útjait és módjait. Nem kétséges: a kémfőnök 1943-ban azt ajánlotta Hohenlohenak, amit a nyugati hatalmak ajánlottak München idején Hitlernek. A recept a régi volt: szabad utat Kelet felé, s megteremteni a kedvező feltételeket a Szovjetunió megsemmisítéséhez. Csakhogy Sztálingrád megfordította a háború egész menetét. Bebizonyosodott, hogy a szovjet hadsereg egyedül is képes szétzúzni a támadót. A nyugati hatalmak kénytelenek voltak megnyitni a második frontot. Szándékukat nyíltan hangoztatták: minél mélyebbre hatolni Németországba, nehogy a szovjet csapatok szabadítsák fel a nyugati területeket, főleg a Ruhr-vidéket. Az események ily módon másként alakultak, mint ahogy A. Dulles és gazdái eltervezték. A szovjet hadsereg lendületes, ellenálhatat- lan előretörésével, majd pedig világraszóló győzelmével keresztülhúzta a legagresszívabb amerikai körök számításait. S mindez ma már a múlté? Nem, nemcsak a múlté. Az idézett dokumentumok ugyan 17 esztendősek, de időszerűségüket bizonyos szempontból most sem veszítették ei. Akinek jó füle van, hogy meghallja a mondanivalóját, annak nagyon sokat mond a jelenről is. Vajon — a megváltozott történelmi viszonyok között is — az Egyesült Államoknak ma nem ugyanolyan elképzelései vannak Nyugat-Németországgal, mint annak idején a hitleri Németországgal? Washingtonban ma is működnek azok a körök, amelyek a Szovjetunió rovására szeretnének megegyezni a német militariz- mussal. Ezt a politikát ugyanolyan aljasság jellemzi, mint A. Dulles titkos tárgyalásait. A CIA —Big business Legutóbb Clin D. Johnston amerikai szenátor méltatta a CIA jelentőségét, s kifejtette: „annak
