Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-22 / 275. szám
I960, november 22., kedd NÉPÚJSÁG 3 Amíg* a cirokból sepríi lesz Az Orosházi Faipari Vállalat seprűrészlegénél százhúsz munkás dolgozik. Férfiak csinálják a nagyobb fizikai erőt igénylő seprűkötést, a nők pedig a több kézügyességet és kisebb erőkifejtést követelő seprűvarrást. Vannak azonban az üzemiben, akik másfajta munkával foglalatoskodnak: részben a seprű kötők i,,keze alá” dolgoznak, részben pedig a kész árun az utolsó simításokat végzik. Végül a seprű a raktárba, majd a kereskedelmi vállalathoz kerül. Az egész munkafolyamat a cirok áztatásával, kénezésével kezdődik, amit külön épületben csinálnak. Ez bizony egészségtelen munka, éppen ezért az itt dolgozók munkaideje mindössze 6 óra Molnár József már hazafelé készülődik. Meggyújtja a gázkamrában elhelyezett ként, aztán elbúcsúzik. — A mai napra elég volt — mondja mosolyogva. — Persze nem olyan veszélyes, mint amilyennek érzi az ember. Csak meg kell szokni. Van elszívó-berendezés is — mutatja —, csak a szag nem megy ki a kamrából olyan gyorsan, mint ahogy a cirokra szükség van. A kénezés pontosan 16 óra hosz- szat tart. A kezdetnek és végnek a két műszakban dolgozó seprűkötő- és varró-részleghez kell alkalmazkodni. Innen a cirok a válogatóba kerül, ahol annak hosszától és minőségétől függően öt részre bontják a cirokfejeket: belföldi 5-öshöz, belföldi 4-eshez, vállbéléshez, nyélbéléshez és végül ruhaseprűhöz. Ezek az elnevezések jelentik egyúttal azt is, hogy a válogatásnál feldolgozott anyagból mit készítenek. Zsiga Jánosné, a válogatók egyike megjegyzi: — Sajnos az aszályos esztendőnek itt is érezhető a hatása. Gyengébb minőségű a cirok, mint más években. Szomorúan hozzáfűzi: Nem is lesz annyi a kereset... Az előkészítés másik része a vágás. Ennél a műveletnél éppen Fejes Pálné és Kovács Erzsébet dolgozik nagy igyekezettel. Zalai Lajos csoportvezető meg is jegyzi: — Ök a legszorgalmasabbakhoz tartoznak Így hát Szén te Istvánnénak van is mit hordania a gépekhez. Mert a kénezett, válogatott és vágott cirok most már a 15 seprűkötőgéphez kerül. Mindegyik gép mellett ott vannak az előkészített seprűnyelek is. A férfiak roppant ügyességgel dolgoznak, egy-két perc és kész a kötés. Az első gépen dolgozó Kiss Ferenc lassítva is bemutatja: Először a nyelet helyezi a gépbe, majd a nyélbélést dróttal ráerősíti a nyélre, ezután a szeg, a vállbélés, az alsó és felső takaró bedolgozására kerül a sor, végül megformálja a seprűkörtét és kész a ... De csinálja ezt valaki utána!... Kiss Ferenc csak annyit jegyez meg: — Így lassan nagyon nehéz... Egy éve, amióta villanymotorral dolgoznak a gépek, sokkal könnyebb a munka. Jelenleg még csak hat gép „villamosított”, de talán sor kerül a többire is. Kovács István hordja innen a félig kész seprűket a 18 asszonynak és lánynak, akik közül egyesek boszorkányos ügyesséffjorel kezelik a varrótűt, ötszáz sort varrnak meg egy műszak alatt. Ez azt jelenti, hogy a belföldi 5- ösből százat, a belföldi 4-esből 125-öt, a ruhaseprűből pedig 170-et készítenek el. Ha valaki a teljesítményt jobban meg akarja érteni, nézze meg otthon a seprűjét, állapítsa meg, hogy az melyik fajtához tartozik, s annak megfelelően szorozza meg 100-zai, 125-tel vagy 170-nel. Nehéz lenne megállapítani, hogy ki a legügyesebb. Zalai Lajos csoMőcz Flrtriánné műszakonként mintegy száz 5 soros' seprűt varr portvezető végül így dönti el a kérdést: Talán Berta Ilona és Vincze Mária munkáját kellene megnézni ... így is határozunk. Vincze Mária nagy szorgalommal varr, alig veszi észre, hogy mi történik körülötte. Feltűnő munka közben saját pettyes kötényében. De ki is kényszeríthetné, hogy a vállalati munkaruhát használja? Ö ilyenkor is csinos akar maradni ... Berta Ilona is saját kötényt visel. Neki egyébként az édesanyja is itt dolgozik, a másik műszakban. Felváltva látják el otthon a háziasszonyi teendőket. Ilonkának emellett jut ideje sportolásra is. Kedves, barátságos ez a környezet, még ebben a nagy sietésben is. Az asszonyok és lányok keze- munkája nyomán lesz végül is kész seprű a cirokból. Ezután már csak az utolsó simítások következnek: 12 óráig tartó szárítás, majd néhány egyszerű formázó művelet és a raktározás. Ezeknél a munkáknál Bihari Jánossal, Deák Mihállyal és Jank Józseffel találkozunk. Aíki látogatást tesz ebben az üzemben, nemcsak azt veszi észre, hogy milyen ügyes kezű férfiak és nők dolgoznak itt. Feltűnik az is, hogy igen jó a hangulat, barátságosak, jóakaratúak egymáshoz a dolgozók. S ennek a jó össze- forrottságnak nem kis szerepe van abban, hogy a seprűüzem a harmadik negyedév végéig 670 ezer helyett 700 ezer seprűt gyártott. Októberben még jobb eredményt értek el, mint az előző időkben. Ilyen viszonyok között minden remény megvan arra, hogy a vállalat jó eredménnyel zárja az évet és továbbra is megtartja ,a megyei pártbizottság vándorzászlaját. (P.) Az újjávarázsolt malomban November 12-én, szombaton délelőtt adták át Szarvason rendeltetésének a pneumatizált, korszerűsített malmot. Az ünnepélyes átadáson sok községbeli lakos is megjelent. Elismeréssel nézegették az üzem korszerű gépeit, berendezését, valamint működés közben is megnézték az új malmot. Vendégek egy csoportja malomnézés közben. r Uj történelmet írnak a szarvasiak Bizonyára emlékeznek még a szarvasi emberek Veisner Gáspár malom- és hizlalda-tulajdonosra, Frecska Mihály és Gyula-féle részvénytársaságra, a téglagyártumának négyszeresét tették, ki az alkalmi és részes munkások. S ez abból következett, hogy Szarvason kevés földet tudtak kiosztani, mert évek eredményeként jöttek létr® — a tanulás, a művelődés lehetőségeit jelzik. A most épülő diák. otthon, a már megtervezett, tíz. az ÖRKI, az állami gazdaság, s az millió forint költséggel épülő műlajdonos Krekszára Bolza grófra akkor már alakuló termelő-szövet- velődési ház, az épülő magtisztító, _ lrör^ötolr . rr Amr.lrruw 1-, .1 ál. — 1 — < — rít-ö. é s Beneze báróra. Ezek az „áldott” jó urak, s a csaknem félezer zsírosparaszt gondoskodott a szarvasiak életének megkeserítéséről. S ha a keserű emlékű emberpiacon magát áruiba bocsátó proli, vagy a malom- és gyártulajdonosok által éhbérért megvásárolt kezetek az egykori grófi és kulák- birtokok jó részét igénybe vették. Csak 1950-től kezdett kibontakozni Szarvason az új társadalmi rend, amikor az egykori kubikosok, volt béresek teljes birtokosai, saját sorsuk teljes irányítód lettek. A kisipari szövetkezetek munkás szót emelt az embertelen- létrejötte azonban már jelezte az Bég ellen, máris hívatták az irodába, ahol az urak őrzői, a kakastollas csendőrök vártak rá... Ez jellemezte a negyvenes éveket Szarvason, s a rettenetes nyomor, amit soha nem felejtenek el a hajlott hátúvá lett emberek, az egykori béresek, bérmunkások. új élet erőteljes kibontakozását. Ma már csak rossz emlék a múlt nyomorúsága Szarvason. A nyolc, egyre gazdagodó, terebélyesedő kisipari szövetkezetben 2455-emta-- Iáinak biztos megélhetést. Mások — több százan — a híres Öntözési és Rizstermesztési Kutató Ina jórészt már elkészült törpevízmű, a villamosítás, a járdásítás — mind az új történelem nagyszerű tényei, a gondolkodásában is egyre megváltozó ember nagyszerű tettei. A történelem írói majd egykor bizonyára azt is feljegyzik Szarvasról, hogy 1960-ban már az egykori nyomortelepeknek nevezett Zöldpázsiton új óvoda hirdette a nép alkotó erejét, s a Zöldpázsiton és a Csicsely-telepen egyaránt villany világított az utcákon, a házakban, hogy volt már járda és víz. S az emberek, akik Szarvason új történelmet írnak, tovább, még tovább lépnek. A jelenlegi egy mozi Igaz, a 880 kisiparosnál is tengő- tézetben szorgoskodnak, ahol már helyett kettőt akarnak, IBUSZdött néhány ember, de mitsem jelentett ez. Hiszen a kisiparosok jó része is csak éppen hogy fenn tudta magát tartaná. A rossz emlékű múlt a felszabadulást követő öt év múlva is ki izotóplaboratórium segítségével, kirendeltséget kérnek, MÉK-ki- tudományos kísérletekkel segítik rendeltség létesítését sürgetik, megyénk, s az ország mezőgazda- amely hivatva van felvásárolni a ságát. A termelőszövetkezetek év- termelőszövetkezetek termelvé- ről évre biztosabb megélhetést je- nyeit. Az elkövetkező években lentenék az egykori zsellérek, volt több mint 1200 proletárgyermek cselédeskedett a nagygazdáknál. Ebbein az időben a béresek száKevés a baromfi a gyulai szövetkezetekben A magyar baromfitenyésztés világhírnek örvendett és örvend ma is. A magyar csirke, kacsa, liba mindig keresett cikk volt a külföldi piacokon. Angliában ma is a magyar pulyka a legkedvesebb vasárnapi ebéd. A baromfikivitel komoly valutát jelentett az országnak. Gyula és környéke mindig sok aprójószággal dicsekedhetett. Piacukról autószámra vitték a csirkét, kacsát, pulykát. Most a szövetkezeti parasztság kevesebb árubaromfit tenyészt. Valamikor ebből „pénzelt” az egyéni gazdaság, most ezt pótolja a munkaegység-előleg. Városunkban visszaesett a baromfitenyésztés, pedig a szükséglet most még nagyobb, mint valaha. Többet fogyaszt a parasztság, többet a munkásság. A külföldi igények kielégítése pedig sokat hozhat a népgazdaság konyhájára. Ezért komoly feladata szövetkezeteinknek a baromfitenyésztés nagyüzemi megszervezése. Lehetőségeink nagyok itt Gyulán is, csak a sok gond, az első év szervezeti nehézségei mellett erről megfeledkeztünk. Minden szövetkezetben számos idős tag van, akiket a növényápolási munkákban már nem lehet alkalmazni., akik azonban- az aprójószág mellett könnyű munkán, becsületesen eldőlsértett Szarvason. 1950-ben még béreseik és családtagjaik számára. A kókai határrészen, ahol másfél évtizeddel ezelőtt a madár is vijjogva szállt tovább, most az ország egyik legnagyobb rizstermesztő állami gazdasága terül el. S olyan tervek születnek — mely valóban a ma, s a közeli jövő történelme —, hogy áz ÖRKI rózsási üzemegységét a második ötéves tervben 40 millió forintos beruházással az ország egyik legkorszerűbb gazdaságává építik ki. Nagyszerű terveket szövögetnek a kisipari szövetkezetek is, hogy még korszerűbbé tegyék termelésüket, s a felnövekvő ifjúság Szarvason találja meg boldogulását. A gépállomás és a talajjavító vállalat mind több és korszerűbb mezőgazdasági géppel segíti a régi és új termelőszövetkezetek gazdáit, a terméshozamok növelését. A felsőfokú óvónőképző, az öntözéses szakiskola, a szlovák tannyelvű iskola, melyek az utóbbi gozgatnak. Hatalmas gazdasági beruházásokat nem igényel, de ha igein, akkor hamar kifizeti magát.' Csirkéből három hónap alatt sokszorosan megtérül a befektetés, és a csirkeállományt kétszer is cserélni lehet. Nem beszélve a tojáshozamról. A kaesanevelés még ennyi befektetést sem igényel. Igénytelen, „a jég hátán is megél”, hát még a Gyula-környéki vizeken. A kacsa falka a magyar tanya szerves tartozéka volt. Miért nem tartozéka most a gyulai termelőszövetkezeteknek ? Beszéljünk a libáról, pulykáról? Én azt hiszem, felesleges. Talán csak any- nyit, hogy az aprójószágokból minden szövetkezet ki tudná fizetni a munkaegység-előlegeket, sőt az egész munkaegységet. Hogy ez mennyire így van, csak egy példát említek meg. ötezer darab pulyka közel egymillió forint készpénzt jelent. Tízezer kacsa közel félmilliót, tízezer csirke hasonló összeget hoz 2—3 hónap alatt. Ha ezt összehasonlítjuk — mondjuk a Béke Termelőszövetkezet munkaegység- kífizetésévél (50 ezer munkaegység 30 forintjával) másfélmillió forinttal, bizony, nem is sokat kell számolgatni, mit hoz a baromfi a tsz konyhájára, nem beszélve az érte kapott külföldi valutáról. Érdemes tehát a gyulaiaknak is baromfit tenyészteni. K-k korszerűsítik a bolthálózatot. De nemcsak kérnek a szarvasiak, hanem adnak is az országnak, mert tudják, hogy csak így van joguk kérni. Tudásban is tovább akarnak jutni. A község és a járás párt- és tanácsvezetői a továbbtanulást szorgalmazzák. Általános iskolai oktatást terveznek a távolabbi termelőszövetkezetekben, levelező oktatást a technikumokban. S ezzel sok százan és ezren egyetértenek Szarvason, meft tudják: azt a történelmet, amit a félszabadulás utáni években kezükkel, eszükkel, szívükkel írtak, azt csak úgy lesznek képesek továbbvinni, terveiket, elképzeléseiket valóra váltani, ha többet tudnak, mint néhány évvel ezelőtt. Nagy utat tettek meg a szarvasi emberek másfél évtized alaitt: történelmet írtak és írnak az utókor számára, melyre talán évszázadokig emlékeznek majd az unokák, a dédunokák. Balkus Imre Befelezték a vetést több szeghalmi járási termelőszövetkezetben (Tudósítónktól) A szeghalmi járásban a termelőszövetkezetek jó eredményt értek el eddig az ősziek vetésében. A kertészszigeti Dózsa és a Béke Termelőszövetkezet, valamint a vésztőd Haladás már befejezte a vetést. Több termelőszövetkezet, így a füzesgyarmati Vörös Csillag és Győzelem, a szeghalmi Üj Barázda, valamint a körösladányi és körösújfalui termel őszövetkezetek még ezen a héten befejezik az őszi vetési munkákat.
