Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-20 / 274. szám
2 HÉPŰJSÁ es I960, november 20., vasárnap Választások után — választás előtt S Egy falu a „főid alatt“ •„Truman 8 évig zongorázott a Fehér Házban, Eisenhower 8 évig golfozott, vajon Kennedy mivel fogja eltölteni az idejét?” — jegyezte meg ironikusan egy amerikai újságíró a demokratapárti jelölt győzelme után. Valójában, ma ez jelenti az amerikai politikai életnek nagy kérdőjelét, ami körül nagy viták, találgatások folynak az USÁ-n belül és határain túl is. A kérdés lényege az, hogy képes lesz-e az új elnök arra, hogy reálisabb, józanabb politikát folytasson, mint elődje, képes lesz-e arra, hogy a választási hadjárata során tett egyes ígéreteit megvalósítsa. Tévedés ne essék, nem arról van szó, mintha Kennedy valamiféle gyökeresen új programmal lépett volna fel választói előtt. A Demokrata Párt programjában nem határolta el magát élesen az Eisenhower—Nixon által folytatott politikától. Az amerikai választópolgár nem nagyon tudott különbséget tenni Kennedy és Nixon programja között, és ez az egyik magyarázata, annak, hogy Kennedy csak igen kis többséggel előzte meg vetélytársát. Kennedy leghatásosabb érve a régi vezetés bírálata volt, s meg kell mondani Kennedynek nem volt nehéz dolga. Az Eisenhower-kor- mány ugyanis mind a bel-, mind külpolitikájában egyik baklövést a másik után követte el, és kormányzása alatt az Egyesült Államok tekintélye mélypontra süly- lyedt. Nem azért, mintha a régi vezetés csupa tehetetlen emberekből állt volna, hanem azért, mert ezek a vehetők az amerikai monopóliumok legreakciósabb köreinek hírhedt erőpolitikáját akarták tűzön-vízen át megvalósítani, még akkor is, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy ez a politika a világban végbemenő változások és az erőviszonyok megváltozása következtében csődöt mondott. Az amerikai választók tekintélyes része felismerte ezt, s ezért szavazott Kennedy mellett, abban a reményben, hogy ő majd változtat ezen. De vajon képes lesz-e Kennedy erre? Hiszen az amerikai bel- és külpolitikának irányát alapvetően meghatározó monopóliumok nem tűntek el a Köztársasági Párt vereségével. A helyzet tehát az, hogy Kennedy eddig mindössze a választási harcot nyerte meg, és most a küzdelem tovább folyik a különböző politikai irányzatok között, amely végsősorban eldönti, milyen irányban halad tovább az Egyesült Államok. Milyen erők között folyik ez a küzdelem? Az első helyen kell említenünk azokat a tőkés és katonai csoportokat, melyek a köztársaságpárti vezetés ideje alatt a hidegháborús politika gyümölcseit élvezték, hihetetlen módon meggazdagodtak, és melyek most is ebben az irányban kívánják terelni az USA politikáját, vagyis követelik a hidegháború folytatását. A monopóliumoknak ez a kislétszámú, de igen erős csoportja, mely lefölözte az állami hadianyag-megrendelések zömét és az ebből eredő búsás profitot, szövetségben a hadsereg reakciós köreivel, olyan tényezővé vált a politikai életben, olyannyira behatolt az államapparátusba, hogy képes az új kormányzatot is pórázon tartani. A monopóliumoknak van azonban egy másik csoportja is, mely az elmúlt évek során bizonyos mértékig háttérbeszorult, amely nem részesedett megfelelő arányban a hadianyag-megrendelésekből, vagy amely nem is annyira A hadiiparban, mint inkább a békés termelésben érdekelt. Ez a csoport — melynek egyik képviselője Cyrus Eaton, inkább érdekelt a nemzetközi kereskedelem fejlesztésében, a békés gazdasági versenyben, mert számára ez biztosítja a nagyobb profitot. Ez a csoport persze jóval gyengébb, mint az első, a politikára gyakorolt befolyása ma még nem nagy, de az elmúlt évek során mind gyakrabban hallatta hangját és tömegbázisa is nőtt. S végül a legfontosabb erő, az egyszerű amerikai polgárok milliói, melyek megcsömörlöttek a hidegháborús politikától, megelégelték az állandó rettegést, azt, hogy évek óta ők viselik vállukon a fokozódó fegyverkezés terhét, a növekvő adók formájában, s melyek létbizonytalansága az Eisen- hower-kormányzat idején fokozódott. Az a 30 millió választópolgár, aki Kennedyre szavazott, nem igazodott el teljesen a két párt programjában, de megérezte azt, hogy valami újra van szükség, olyan politikára, amely csökkenti az adóterheket, csökkenti a nemzetközi feszültséget, s amely nem kívánja a háborút. A küzdelem ezen fő erők között folyik, s ebben a harcban Kennedy nem valami kívülálló személy, hanem ő is a monopóliumok képviselője. Családja egyike az amerikai milliomosok nem nagylétszámú csoportjának, és a Demokrata Párt, mely őt jelölte, egyáltalán nem dicsekedhet gazdag demokratikus hagyományokkal. Eisenhower elődje Truman, szintén demokratapárti elnök volt, ő robbantotta ki a koreai háborút. A demokratapárti vezetés éveken keresztül azért támadta Eisenhowert, mert állítólag nem folytatott elég következetes kommunista-ellenes politikát. A Demokrata Párt soraiban ott találjuk a legismertebb négergyűlölő politikusokat, közöttük Johnson szenátort is, aki Kennedy mellett az Egyesült Államok alelnöki tisztségébe került. A hangsúly tehát nem azon van, hogy Kennedy, aki bírálta ugyan a régi vezetést, el tud-e szakadni a monopóliumoktól? Ezt Kennedy nem akarja, s erre nem is volna képes. A lényeg az, hogy képes lesz-e arra, hogy lazítson a pórázon, amelyet Eisenhower idején a monopóliumok túl szorosra fogtak. Ha igen, úgy Kennedynek lehetősége lesz arra. hogy kimozdíthassa a holtpontról a hidegháború kátyújában megrekedt amerikai politikát, ha nem, úgy sorsa ugyanaz lesz, mint Eisenhoweré, aki úgy vonult be a történelembe, mint az USA legszánalmasabb elnöke. A Köz- társasági Pártot támogató, s annak bőkezűségét élvező monopol- körök már most igyekeznek tudatni Kennedyvel, mit is várnak tőle? Lényegében a fegyverkezési verseny folytatásához való viszonytól teszik függővé ezek a körök azt, hogy megvalósul-e a bizalom és az együttműködés az új kormányzattal. Az az amerikai politika kialakításában a belső okok mellett nem kis szerepet játszanak az USA szövetségesei sem, akik szintén feszült figyelemmel kísérik az amerikai eseményeket. Különösen két ország: Anglia és Nyugat-Né- metország vezető körei igyekeznek érvényesíteni befolyásukat az új elnökre. Adenauer kancellár, aki Nixon győzelmében bízott, s akinek a bukása a bonni köröket kellemetlenül érintette, már be is jelentette, hogy februárban Amerikába utazik, és tárgyalni kíván Kennedyvel. Adenauert senki sem hívta meg Amerikába, és ez a tolakodás élénk visszhangot váltott ki Nyugaton, de egyúttal leleplezi a bonni körök nyugtalanságát is, akik attól tartanak, hogy valamiféle irányváltozás következik be az amerikai politikában. Ahogy az an-gol lapok írják, Adenauer azért siet elsőnek találkozni Kennedyvel, hogy rábírja őt a régi politika folytatására, és arra, hogy a legkisebb engedményre se legyen hajlandó a tárgyalások irányában. Másrészt viszont arra is törekszik, hogy meggyőzze az új elnököt arról, hogy Nyugat-Né- metország Amerika egyetlen biztos európai támasza, amelyre a hidegháború folytatása esetén mindig számíthat. Az angol kormány szintén nem nézi tétlenül az eseményeket. Az angol uralkodó körök számára a fő kérdés az, hogy az új kormány hogyan tekint majd Angliára, továbbra is úgy kezeli-e, mint az USA elsőszámú partnerét, ahogy Eisenhower tette, vagy esetleg változtat ezen. Adenauer bejelentett látogatását nem véletlenül fogadták viszolyogva Londonban, attól tartva, hogy Adenauer látogatása során esetleg Anglia számára kedvezőtlen álláspontra tudja rábeszélni Kennedyt. A két ország álláspontja tehát az, hogy mindegyik igyekszik megsütni' a maga pecsenyéjét, de míg a bonni körök elsősorban a hidegháború folytatásának talaján kívánják szorosabbra fűzni kapcsolataikat Washingtonnal, addig az angol vezető körök bizonyos változást remélnek, és egy ésszerűbb, rugalmasabb politika folytatására igyekeznek rábírni az új amerikai elnököt. Az amerikai politika tehát válaszút előtt áll. E választás során a legfontosabb kérdés az, hogyan alakul majd a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az USA viszonya. Ha az új kormány józanul közelíti meg ezt a kérdést, úgy semmi akadálya nem lesz annak, hogy a szovjet—amerikai viszony új fejezete kezdődjék meg. A Szovjetunió ezért harcol már évek óta, de a régi vezetés nem volt hajlandó erre. Az eredmény az lett, hogy az egész amerikai külpolitika válságba került, a szocializmus erői azonban tovább növekedtek. Most Kennedy előtt nyitva áll az ajtó, és ha ő valóban levonja az Eisenhower-kormányzat politikájának következményeit, és változtam akar ezen a politikán, úgy erre most megvan a lehetőség. Hruscsov elvtárs Kennedy- hez intézett üzenetében kifejezte reményét, hogy az új amerikai vezetés megérti az idők szavát, és elfogadja a Szovjetunió békejobbját. Az elkövetkezendő hónapok eseményei mutatják majd meg, hogy Kennedy melyik utat választja, és eldől az is, hogy a most lezajlott választás egy volt-e a sok közül, vagy pedig ezzel valami új kezdődik az amerikai külpolitikában. (GYOVAI GYULA) Késő őse van, s nemsokára mindennapivá válnak a hajnali fagyok, beáll a hideg idő. Különösen most szükséges erre számítani, amikor még megvan a lehetőség arra, hogy pótoljuk azt a lemaradást, melyet a korábbi kedvezőtlen időjárás, de főként a munka nem kielégítő szervezése okozott a termelőszövetkezetekben. A megye cukorgyárainak jelentése szerint még 8500 vagon répát nem szállítottak le a mezőgazdasági nagyüzemek. Ez a termelőknek 38 millió forintot jelent, a népgazdaságnak pedig a feldolgozott cukorrépa termékei 110 milliót. Gondoljuk csak el, mi minden épülhet ebből az összegből! Csak durva számítás szerint 28 harminc kétlakásos bérház, vagy 550 csalódj ház, úgyszólván egy egész kis fatu. S ha a mezőgazdaság gépesítésére gondolunk, 13 ezer Zetor értékének felel meg az a répa- mennyiség, amely jelenleg még a földben van. Hogy ne menjen veszendőbe ez a rengeteg érték, szükséges megfeszíteni erejüket a termelőszövetkezeti gazdáknak. A megyei tanács végrehajtó b izoitsága gondoskodott arról, hogy a TEFU mindennél előbbre tartsa a répa elszállítását. Ezért éjjel- nappal dolgoznak a tefusok. Munkájuk folyamatosságát azonban biztosítani kell. A teherautók éjszakának idején nem tudnak behajtani a földekre. Szükséges tehát ú gy szervezni a munkát, hogy a répahalmok az út szélén álljanak és várják az elszállítást. Ez közös érdek, nemcsak a szövetkezeti gazdák, hanem a városi munkások érdeke is, akik cukrot várnak jövőre abból a répából, amely ma még a földben van. Ha beállnak a fagyok, a gyára k nem veszik át a megfagyott répát, mert azt nem lehet feldolgozni. A végnélküli viták elkerülése, a gyárak és a termelők közötti kapcsolat megóvása, de mindenekelőtt a közös gazdasági érdek miatt várja a város, hogy jól oldják meg ezt a feladatot a termelőszövetkezeti gazdák. v. a. Malinovszkij marsall napiparancsa a szovjet tüzérségi nap alkalmából MOSZKVA (MTI) A szovjet tüzérség napja alkalmából — mint a TASZSZ jelenti — Malinovszkij marsall szovjet honvédelmi miniszter napiparancsot adott ki. sanak végre a kommunizmus diadaláért. Továbbiakban a napiparancs rámutat, hogy a szovjet állam következetesen békés külpolitikát folytat. — A tüzérség napját a hétéves terv második évi részlete sikeres teljesítésének jegyében ünnepeljük — mondja a napiparancs. — Rohamosan fejlődik hazánk gazdasági, tudományos és kulturális élete, emelkedik a dolgozók jóléte. A Szovjetunió hatalmának í szakadatlan növekedése büszke- : séggel tölti el a szovjet dolgozókat szocialista hazájuk iránt, még szorosabban tömöríti őket szere- [ tett kommunista pártjuk és ennek lenini központi bizottsága mögé, \ arra lelkesíti őket, hogy a munka frontján újabb hőstetteket hajt- | Majd hangsúlyozza: tekintettel arra, hogy az amerikai imperialisták és cinkosaik nem akarnak lemondani a fegyverkezési versenyről és szítani igyekeznek a hidegháború lángját, a kommunista párt és a szovjet kormány kénytelen kellő színvonalon tartani hazánk védelmét, állandóan gondoskodni fegyveres erőink magasfokú harci készenlétéről. A szovjet tüzérek ugyanúgy, mint a hadsereg és a flotta katonái, éberen őrködnek a béke, hazánk állami érdekei és biztonsága fölött. Mit szól ehhez Kennedy? New V o r k (MTI) i Mint ismeretes, John F. Kennedy, az Egyesült Államod megválasztott elnöke minimális szavazat-többséggel győzött vetély- társa, a köztársaságpárti Nixon fölött. Megválasztását sokban köszönheti azoknak a négereknek is, akik megajándékozták őt bizalmukkal. A TASZSZ most a következőket jelenti: Tennessee államban azokat a négereket, akik a november 8-i elnökválasztáson szavazni merészeltek, most kegyetlen gazdasági elnyomásnak teszik ki — közli a New York Post. Tucatjával kergetik ki kunyhóikból a néger mezőgazdasági munkásokat, s számos néger' gazdálkodót az a veszély fenyeget, hogy elveszti szerény gazdaságát, csupán azért, mert az elnökválasztáson élt szavazati jogával. Pánikhangulat a nyugat-berlini „kis Amerikában Berlin (MTI) Az MTI berlini tudósítója jelenti: Nyugat-Beriinben ez idő szerint hivatalos adatok szerint körülbelül 4000 amerikai katona és tiszt állomásozik. Közülük a legtöbben elhozták a tengerentúlról családtagjaikat is, mint akik hosszabb időt szándékoznak tölteni a „frontvárosban”. Az évek során a dahleml városnegyedet valóságos „kis Amerikává” alakították át, s az amerikaiak saját üzleteikben vásárolhatnak, saját iskoláikba járathatják gyermekeiket, saját szórakozóhelyeik, golfpályájuk, filmszínházuk van. « „Kis Amerika” hivalkodó bérkaszárnyáinak környéke és az idillikus hangulatot keltő kies zehlendorfi villanegyed pénteken a felbolygatott hangyaboly képét mutatta. Eisenhower elnök meglepetésszerű bejelentésére, amely szerint a külföldön állomásozó amerikai katonák és tisztek családtagjait — mintegy 284 ooo asszonyt és gyermeket — takarékossági okokból visszaköltöztetnefc az Amerikai Egyesült Államokba. Havonta 15 OOO családtagnak kell visszatérnie hazájába az amerikaiak külföldi támaszpontjairól. Ettől az intézkedéstől egymiUiárd dollár megtakarítását remélikj Jellemző példa Jess Johns esete, aki 35 esztendeje él ugyanabban a gazdaságban. Mert szavazott, most megparancsolták neki, hogy szedje össze családját — feleségét és nyolc gyermekét, akik közül a legkisebb mindössze két hónapos — és takarodjék, mihelyt elkészült a betakarítással. Curie Boyd, egy néger társadalmi szervezet vezetője, Tennessee államban a New York Post tudósítójának elmondotta, hogy körzetében 70—100 néger bérlő-családot kergettek el. „Egyiknek sem volt hová mennie” — mondotta. Közölte, hogy a négerek gyűjtést indítottak az elüldözöttek megsegítésére.
