Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-16 / 245. szám
lakember ment a gáton. Ä va- ^ kok jellegzetes fehér botjával és szálfaegyenes tartásával. Nyugodt lépésekkel haladt a kitaposott ösvényen. Botjával kaszálta maga mellett a hosszúra nőtt füvet és néha-néha megkoccantotta a telefonoszlopok betonját. Ügyelte a lépéseit és figyelte a tavaszi táj hangjait. A megszokott csendességben is életre keltek olyan apró neszezések, amelyek irányították a folyómenti tanya felé. Sűrűn járt erre és így hallásába belefészkelték magukat a tájat szétszaggató tanyák, fasorok és füzesek váltakozó hangjai. Jobbról a Körös széles játszója terült el, kötésig érő cigányzabbal és lenyakazott fűzcsonkokkal. Itt van a fácán nyári szállása. Most kotlik a tyúk, de lehet, hogy már csipog körülötte a fácáncsibe. 'Míg látó volt, látta, azóta pedig megfinomodva, mint köszörűn fent éles kés csillámló villáma vágódnak elébe a képek és a kísérő hang életre kelti benne a szökő nyulat, vagy a megrettenő fácánkakast és a náderdőben hangosan csivitelő nádiverebek ezreit. A nyúl rianásáról megretten néha. Bevárja egész ütőtávolságig és csak akkor toppant hátsó lábával, ha árnyéka elkaszál mellette. A hízott kani- nyúl talpa csattan, mint a bőr- , légycsapó. A süldő nyúl enyhébb, kecses suhanásnak tűnik csupán. A fácán már gyávább. Nem várja be az embert. Nem rebben fel, hanem kapkodó lábbal fut a gazban, fejét sunyin lehúzza és lépéseinek apró percenései jutnak el hozzá csak. Beljebb a folyó fészkeli magát ágyában. Ha nyugodt, lépést tart vele. Ilyenkor rezdületlen a víz, nem hangos, az ivó vad apró lefetyelése is alig jut el hozzá. Néha zajos, kivált, ha a szél beleköt csendes nyugalmába. A játszadozó szellő csak fésüli a víz hátát, végig kastol rajta és az apró rebbe, nésu kölyök-hulláfn annyi hangot ad, mint egy hasas béka fejese. Az emberesebb szél már haragra berCsoór István: Mr. A hangok messzire szállnak... pét és a kalapáló embert. Rendszerint ráköszönnek, hogy a hang megvilágítsa a munkálkodó embert: — Jónapot, Mihály bátyám! Meleg va n... A vakemiber vissza: — Te vagy az, János? Kalapálsz? Szép a tengeritek? Vagy mást. Tudja azt is, amikor az avult nád beereszti az esőt, amikor a tetőn bajlódik a szomszéd. Azt is észreveszi, ha kocsit ken János, vagy éppen kölöncöt köt a kútgémre. A szó azt is elhozza, hogy használt ekevasat, vagy ócska vedret akasztott-e fel a jóember. Két kazal közt találkozik néha két gyerekkel. Testvérek. Balogh Ferenc gyerekei. Beljebb van a tanyájuk, ahol a tsz hizlaldája, ott kondás Balogh Ferenc. Innen járnak be az iskolába. Néha gyalog, néha kocsival. Apró kacarászásu- kat már messziről észreveszi és azt is, amikor incselkedő szóval mérgesítik a gátőr pulykáját: Szebb a páva, Mint a pulyka, Mert a páva aranyos, A pulyka meg ótvaros ... Rút, rút, rút a lába... Nevetve közelítenek a vakember felé és amikor mellé érnek, lehúzódnak a gát éléhez. Onnan köszönnek hangosan, tele szájjal, megnyújtva a szót, mintha a vakember nem is hallana: — Csókolommm! Megáll mellettünk a vakember. Szembefordul és ujjaival megnézi a gyerekek növését, fejlődését: — Te, Bandi, hallod-e, nagyobb leszel mán, mint nénéd. Hova nősz? Hát te, te jány. Mutasd mazeli a folyót. Ilyenkor habos táj- ga<j Na, nézd csak, levágták a hatókkal fut a szól után és a henger- Ja<j? Nem sajnáltad? gődző hullámok hangos lottyanás- sal vágódnak a partnak. A hang túljut rajta és a látó embernek is feltűnik a háborgó víz vad ereje. /f másik oldalon a víztől elzárt ^ * terület széles nyújtózkodása ad hangot. Idevág az enyhe nap a gát rézsűjére, ahol annyi az illat, hogy nem lehet az összegubancolódott zagyvaságot egy szaggá széjjelválasztani. A vadvirágok mezejében méhek döngicsélnek és halk zümmögéssel kóvályognak kalapja körül. A gát padkáján kazalba rakott rozsé is zajos. Vaddarazsak lármáznak benne sokszor olyan duruzsolással, várni lehet, hogy mikor emelkedik fel a kazal és a szelek szárnyán elrepül a hetedik határba. Veszedelmes helye ez a gátnak, de a vakember már megszokta. Nyugodt lépésekkel megy el mellette. így nem lehet baj, csak akkor, ha botjával belepiszkálna a fészekbe. Ez halállal járna. Volt már ilyen. A kis unokája mesélte. Az erdészet lovait támadták meg a darazsak és annyi szúrást ejtettek, mint szitán a lyuk és annyi daganat nőtt rajtuk, mint beteg almán az ótvar. /! gát melletti tanyák is élet- ^ tel vannak tele. Már messziről kopogtat hozzá a kalapálás. Sorol a határban a tengeri, élesítik a kapát. A hídépítésből itt maradt síncsonk fekszik a paraszt lába közt, a kapanyél a tanya kéményét célozza és a jól irányzott ütésék cstpkésszélűre verik a kapa élét. Megáll ilyenkor a vakember. Arra fordul a hang irányába és régi A kislány kuncogva, szégyenlősen: — Húzta már a fésű ... Éjszaka mindig összekócolódott. Meg... meg ... ez a divat... A legény is közbe kontráz: — Bőgött reggel, ha fésülte édesanyám... (7 láltanak még néhány szót és mennek tovább. A gyerekek a falu felé, a vakember az ellenkező irányba, a vejéhez, az unokájához és a lányához a tanyára. Vezeti a taposott út, a telefondrót állandó vinyítása. Ez is mindig beszél. Mond valamit, de ez már nem emberi hang. Furcsa, idegen, de már ezt is megszokta. Van, amikor szél játszik a dróttal, van, amikor a huzal csak egyedül. Szellő sem rezdül, mégis dúdol valamit, olyan hanggal, mint az éledő tűz. Máskor meg olyan, mintha a kölyök-macska farkára lépnének, nem nyávog, csak felszisszen, fúj és köpköd. Hasonlít a citerahúr hangjához is, amelyiken emberi kéz babrál. Nem nótát penget az ujj, csak unalomból matat rajta és a hang hol jajgatva, hol sírva hullámzik végig, míg el nem nyeli a szoba alvó csendessége. A gáton is vannak jelek számtalan helyen. Egyenletes, síma az út, de ott, ahol a rámpák szaladnak fel a gátra, keréknyomos, felvágott, mint az utcák. Irányt ad ez is. Az első a Rókási-rámpa. így hívják. Még a nagyapjától hallotta. Valamikor sok róka tanyázott' látásába visszacsalja a tanya ké- itt, egész éjjel olyan lármát csaptak, hogy nem aludtak a környék kutyái. Van most is, de már csak mutatóban. Szag jelzi a nyomát és odvát. Büdös, mint a napra lökött csirkebél. A közeli szivattyú is ismerős lármát ad. Olyan az érzése, mintha állandóan vascsövet sikálnának drótkefével. Bántó a zaj, szaladgál a hideg a hátán, olyankor szokott így, mikor csínytevő gyerekek körömmel meszet kaparnak a ház faláról. Elcseppent olaj, szén és korom szagával van tele a környék. Alig csendesedik a szivattyú zaja, újabb jön, frissebb. A gáton két kicsi domb emelkedik. Nem nagyobb, mint a guggoló macska, s nem szélesebb, mint a dereka. Cső van az emelkedés alatt és abban egész nyáron zubog a víz. Viszi a Körösből át a másik oldalra a szomjas, fekete földek felé. Időzni szokott itt a vakember. Nem sokat, néhány percet, míg szusszan^ míg ismerkedik a táj átformált hangjaival. Furcsa hangok ezek. Ott lent, ahol a cső vége nyakig merül a vízbe, hortyogó a zaj. Érezni lehet a víz forgását és a parányi tölcsért, ami szüntelen kavargással pipázza magába az ujjnyi hullámokat. Feljebb a gáton már szív és fúj egyszerre és a kalimpáló víz csapkodása olyan, mintha tenyérrel ütögetnélc az ember csupasz hátát. Néha horkant, néha köp és a feszítő erő iszonyatos nyomással buktatja át a vizet a gáton. Szereti ezt az új hangot a vakember. Kedvvel hallgatja és megérzi. benne az erőt, ami a csizmája alatt szinte bizsergeti a földet. Botjára támaszkodik a vakember. Fekete szemüvegét a Nap felé fordítja és arcán érzi a sugarak enyhe melegét. A nap oldalba kapja az embert és árnyékát ledönti a gát rézsűjén, a szivornya kavargó vizére. Vele kavarog az árnyéka is, néha bod- ros, néha hullámos. Ezt már nem látja a vakember. Nem látja a kicsit megtört árnyékát, a fű hullámzását. Magát sem látja. Nem néz tükörbe, nem figyelheti a homlok-ráncok szaporodását. Csak az ujjaival érzi a régi srapnel nyomát olyannak, mint az érett narancs héját. Akkor is csak a dörrenést hallotta és utána elsötétült a világ. Azóta sötét, csak a régi nyomok, jelek, hangok indítják útnak, vagy állítják meg. Könnyen igazodik bennük. Otthon is a ház körül, akkor is. ha postás zörget a nyugdíjjal. Rávezeti ujját a papírra és darabos, nagy betűkkel rávési a nevét: Vámos Mihály nyug. földműves. Az új postással is hamar megismerkedett. A köszönésétől megrettent egy kicsit. Űj hang, új ember. A beszédje bördős, a táskában a matatása lassú, komótos, a szuszogása falós, de nyugodt, mint akit a tűzvész sem riaszt meg. Ügy érzi alacsonyabb, kövér ember, vérmes, aki szereti a hűvöst, a hideg sört és a vasárnap délutáni hosszú lustálkodást. Ilyennek mondta a felesége is, csak kevesebb szóval: — Hájas ember, inkább csősznek való... — Piros az orra? — Olyan borvirágos-féle ... — Akkor nem rossz ember. Inkább a bort igya, mint a petrót... Odőzni szokott a szivornyánál a vakember. Alatta a vascsőben zubog a víz, hátamegett a szivattyúnál sikálják a vasat és amikor nadrágfenéken csúszik le az ember a gátoldalon. Utána apró, lihetelő kapaszkodás hangja ragódzott hozzá és fentről a magasból • boldog kacagás: — Idenézzen nagyapám, milyen nagy vagyok...! A vakember is mosolyog és arra néz, ahonnan a hang simogatja előtte a tanya, ahova igyekszik. Három telefonoszlopot toppant ^őTzsergésseí: meg a bot es ott a rampa. A lejáró végén kocsiút fordul be az udvarba és ott már szalad elébe a kutya, veri a lábát a kölönc és hangos csaholással szokta bekísérni a veréséig. Elindult a vakember. Ott hagyta a csodálatos hangokat és hallgatta tovább a gát tavaszi zaját. Az ürge iramodását is észrevette és képzeletével látta, amint az apró állat kikandikál a lyukból. Fejét többször is felemeli, lehúzza, mintha kabátgallér mögé dugná fázós nyakát. Hallja talpainak sűrűszemű neszezését, az is csak olyan, mintha tompavégű tűvel vastagfalú tűpárna vásznát lyug- gatnák át. Feldobja magát az erőtlen hang és utána elnyeli az ürgelyuk éhes ásítása. /""Teher botjával topogott a gát ff' kemény földjén, kaszálta maga mellett a hosszúra nőtt füvet és amikor a bot harmadikat koppant a betonoszlop lábikráján, lefordult a gátról. Lejtett lába alatt a rámpa, lépései nyelték a g^j- gS maszatos újjával pontot szúr távolságot, zsugorodott előtte a a levegőbe, mintha a gép tarisz- fogalommá nőtt kép és hátamé- nyáját akarná megcélozni. Beszél gett emelkedett a gát hegynyi ma- tovább, mindent mond, amit tud, gasságúra. Lent a levegő tömöt- és a vakemberben új fogalom nő — Min állsz, bogaram? — Hegyen...! — Na fenét, hát mikor nőtt? — Most, meg tegnap, meg azelőtt... Gép csinálta... Magyaráz a gyerek kézzel-láb- bal. Mutogat a gépek felé, ahonnan a zaj csukló böffenésekkel hullámzik felé. Szellő kapaszkodik a depónia tetején álló gyerek hajába, lengeti, kócolja és surranva búvik be az inge derekába és olyanra dagasztja, mintha idei körtével rakte volna tele. Cseppentett paradicsom a képe és a villogó fekete szeme a gépek felé tekint, és úgy mondja a tudományát nagyapjának: — Bágerek. Kanálist ásnak a víznek. Tudja milyen nagy kotli- val marja a földet? Nagyon- naggyal, mint a lajt... Fene éles foga van, azzal harap bele... Semmi neki felemelni... Magosra viszi, mint a ház és kibillenti egyből... Szuszog a gyerek, szedi a levetebb, sűrűbb. A szellő elakad a virágzó zsálya tengerében és erőtnaggyá, elevenné. Űj érzések, új hangok, amiket a fiú szavai után lenül dől hátra, s a napos'oldal úgy rak össze, mint játékos a do- csendességében pihenni tér. Az út minőt. Képzeletében valamihez kanyarulatában megtorpant a vakember. Ott, ahol a kutyaugatás is fogadja, ahol néhány léhasonlítja, ami hangot csinál, ami földet ás. mar, harap és, hegyet épít az ember lába elé. Uralja a pésnyire füstöl a kémény, és az határt, átszökik a gáton, átnyar- , „ gal víz hátán és a túlsó parton ego izik-koro keserű szagaval ismeretlen embereknek telíti meg hinti tele a levegőt. haHását. Fülel az ember, arra néz Megállt a vakember és botjá- a hang irányába és pocfogó em- val kereste a kitaposott utat a ta- bér felé biccent, csendes szóyal, nya felé. Nem találta, helyette ap- megszokásból csak annyit mond: ró göröngyöket kotort félre és bágerek... lassú közelítése mind nagyobb és nagyobb földhányást éreztetett előtte. Friss a hányott föld szaáncol a vakemberben az új mélyen, és a zajban, szélben élega, nedves, hűvös. Érzi a feléje d.ő tavaszban megindult topogó áramló levegőt olyannak, mintha lépésekkel az unokája felé, az a szél a Körös vizéből fürdés után unokája pedig friss ugrásokkal kerülne a napra szárítkozni. Nem elébe. A földhányás közepén ta- tudott tovább menni. Zavaros ér- lálkoztak és innen már vezette a zések keringtek benne. Eltévedt? fiú a vakembert. Mutatta az utat, Nem jól számította ki a lépést? kis kezével fogta a nagyapja súE1 vétette a rámpát? A kutya sem ugat. A távolról közelítő ismeretlen zaj annyira feszíti, nyomja a levegőt, mintha az elébe toppanó percben szétrobbanna a vilyos kezét és szavaival irányította a nagy lábak útját: — Errébb lépjen nagyapám... Másztak fel a depónia tetejére az öreg és a fiatal. Ott, ahol a lág. Mi ez az új? Kutatott emlé- föld süveget tett a saját fejére, kében, hogy mihez tudná légin- megállották. Nem szóltak, nem kább hasonlítani. Nem embertől beszéltek, csak néztek a széles hajön, nem is állattól. Gépektől, gé- tár bizonytalanba fúló ködeibe, pék sokaságától. Mintha véggel Ahonnan szelek jönnek és ahova összeakasztott teherautók motor- szelek mennek. Szembe fordultak zajai zúgnának és repesztenék a nappal, széllel és az otthonos millió cseréppé a csendet. Néha ember nyugalmával leültek a erőlködő a hang. Néha pihenő. Az hegy tetejére. Csendesen falatoz- erőlködés hasonlít a cséplőgép fák a levegőt. Lélegzésül apró hangjához, amikor a dob nagy ké- rezgései összeölelkezett a tavaszi vét nyel el és fuldokolva, böfög- szél feléjük suhanó simításával, a ve köpködi ki a szalmát magából, telefondrót vibráló vinnyogásával A pihenés meg készülődésnek tű- és. a gáttetőn csodálkozó őzsuta nik az újabb nagy falásra. Tovább megretten szívének kalapáló do- tapogatott maga körül a vakem- bogásával. Hátuk mögül bátorta- ber. Hátul nem érez változást, lan kocorgással szállingózott elő a csak előtte. Feljebb és feljebb ko- virágzó zsálya illata és előttük tor a botjával, szemüvegével Pet^i§ vágtató lépésekkel szágul- egyvonalban is földet érint a bot, a §®Pek °*a-i ®s benzin szaga. de a földhányás kalapját még így sem éri el. Kiáltani szeretne. Valakit hívni, aki megmutatná a tanyát. Gondolt arra is, hogy viszSokára a vakember szólalt meg: Matató ujjaival kereste a kisüno- ka széltől kócolt haját, végig siklott rajta és megpihent a vállain. szafordul és a gátról ’ észrevéteti Halk Volt a hang-ia’ mint amikor magát. Indulni akart vissza, ami- aZ eSÍÍ csen^et nem akarja elri- kor nyargaló gyerekhang ölelte körül nagy cirógatással: — Nagyapám! Nagyapám...! asztani, csak ül a középen pipázó nyugalommal és mintha hallana, hogy perceg a szú az öreg mestergerendában. az óra mutatója Hallja a csatos szandál közeli- pedig halad előre, viszi magával a tő csattanásait, rövid megtorpa- mát és hozza elébe a holnapot: nást, horzsoló csusszanást, mint — Meséljél, kicsi bogaram...
