Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-12 / 241. szám

1960. október 12., szerda 3 Néhány gondolat a kisipari szövetkezeti mozgalomról csak fél seom —; hanem a gazdasági, N em a kisipari szövetkezetek be­csületének védelmében vettem tollat a kezembe, mert erre úgy gon­dolom, hogy nincs szükség, mivel szö­vetkezeteink többsége jó munkájával kivívta magának a megbecsülést a la­kosság, a társadalom részéről egy­aránt. Szeretnék ellenben tisztázni egy-két dolgot, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.; Elöljáróban megjegyzem, hogy a kis­ipari szövetkezeti mozgalomnak ered­ményei, pozitív tulajdonságai mellett megvannak a maga hiányosságai is, amelyek akár objektív vagy akár szub­jektív okok miatt is, de léteznek. Tu­dunk róla és azon vagyunk, hogy ezek á hibák a jövőben egyre inkább elma­radjanak szövetkezeti mozgalmiunktól. Tudott dolog, hogy az emberek gon­dolatvilágát átformálni vagy csak be­folyásolni is nem könnyű feladat. Nyilvánvaló, hogy az az ember, aki be­lép valamelyik kisipari szövetkezetbe, egy csapásra nem lesz szocialistává. Jó ideig magával fogja hurcolni a ma­gánkisiparos korában ráragadt kispol­gári gondolkodást. Az egyéni parasz­tok sem szabadulnak meg bizonyos fokú kapitalista gondolkodástól a szö­vetkezetbe lépésük után közvetlen, hi­szen nem egy termelőszövetkezet fej­lődésének, vagy kisipari szövetkezet megerősödésének válik egyik kerékkö­tőjévé az egyéni enyém—tied gondol­kodási mód. Azt viszont senki sem ta­gadhatja, hogy azok a kisiparosok, akik megértették és el is ismerték a szövetkezési gondolat helyességét, s beléptek a szövetkezetbe, egy lépéssel előbbre jutottak a szocialista átformá­lódás útján. A nevelés és az egyén teljes átformálása a szövetkezeti moz­galom feladata, amely mind szellemé­ben, mind tartalmában szocialista, hi­szen pártunk és kormányunk ezt a szövetkezési formát elfogadta és támo­gatja. Éppen ezért elfogadhatatlan és sértő a szövetkezetekre nézve, hogy még ma is — és néha vezető emberek is — félmaszek” jelzővel illetik szö­vetkezeteinket. Nem azért, mintha a magámkásipa rosoiknak szégyenkezni keUene amiért azok, nem, mert kor­mányunk megbecsüli a tisztességes kisiparosokat ma is és holnap is. Te­hát szövetkezeteinket sem pusztán a ..félmaszek” jelző sérti, hanem in­kább az, amit e jelző takar. Sajnos, tapasztalatból mondom, hogy azoknál az embereknél, akik ilyen jelzővel il­letik szövetkezeteinket- nem nagy megbecsülése van a szövetkezeti moz­galomnak. Nem mondanám azt, hogy ezek az elvtársak rosszindulatúak a szövetkezetek iránt, de azt határozot­tan merem állítani, hogy kevésbé is­merik a kisipari szövetkezetek célját, szerepét a népgazdaságban és munká­jukat, amellyel sok elismerést szerez­tek már a bélföldi és külföldi piaco­kon egyaránt; A szocialista tervgazdálkodás alap­vető célkitűzése: a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek egyre magasabb színvonalon történő kielégítése. Ennek elengedhetetlen fel­tétele, hogy az eddigieknél gyorsabb ütemben fejlesszük a társadalom ter­melő erőit. Feltétele továbbá a terv- gazdaság megszilárdítása, a tervszerű­ség fokozása a népgazdaság valameny- nyi ágában, a termelékenység állandó növelése. Mindezekből az következik, hogy a mezőgazdaság átszervezése mellett az ipari tevékenység területén Is meg kell oldanunk á magánterme­lők egyesítését; Az MSZMP kongresszusi irányelvei­ben olvashatjuk: ;,A párt és a kor­mány a szocializmus építésébe bevon­ja a városi kispolgárságot” és ezért á párt arra törekszik, hogy a kisiparos­ságot a „...számára is elfogadható mó­don vezesse rá a szocializmus útjára”. N em másról van szó, mint arról, hogy a magánkisiparosok érde­keivel összhangban szélesítjük a fej­lettebb termelési módszerekkel ren­delkező és a tervgazdálkodással össz­hangban álló szocialista gazdálkodási formákat: a kisipari szövetkezeteket. A szövetkezetek feladata: az állami ipar kiegészítése, a lakosság szükség­leteinek közvetlen kielégítése a javító és szolgáltató hálózat fenntartásával, a kézműipari export-termelés fejlesz­tése, a helyi erőforrások és tartalék­anyagok felkutatása és felhasználása, a szövetkezeti tagok szakmai, politikai és kulturális nevelése. T ’hát amint látjuk, a kisipari szövetkezeti mozgalom nem ön­cél, nem valami maszek üzlet — még történelmi és társadalmi fejlődés kö­vetkezménye. Szövetkezeteink jól használták ki a párt és kormány támogatását. 1948 óta — az 1953-as törés ellenére is — er­kölcsileg, gazdaságilag megerősödtek. Jelenleg 1639 szövetkezet működik ha-- zánkban. 1960. első felében mintegy 160 215 volt a taglétszám, s a szövetke­zeti ipar félévi termelési értéke mint­egy 5 milliárd forintot tesz ki. Tekintettél arra, hogy megyénk me­zőgazdasági jellegű, így a megye ipari termelésének összességében még foko­zottabb jelentősége van az állami ipar mellett a szövetkezeti iparnak. A me­gye bútoripari termelésének mintegy 70 százalékát, a cipőipari termelés 100 százalékát adja a szövetkezeti ipar. Jelenleg megyénkben 70 szövetkezet működik 4539 termelő taggal, melynek évi termelési terve 336 millió forint, s ezt év végére minden valószínűség szerint telj>esíitik is. A szövetkezetek látsz álba — ipari tanulóikkal és nemter­melőkkel együtt — 5898 fő. A megye szövetkezeti ipara ebben az évben kö­rülbelül 120 millió forint értékű bőrru­házat! és ruházató cikket, körülbelül 40 millió forint értékű bútort ad a ke­reskedelemnek. Ebben a cikkben nincs arra mód, hogy valamennyi kisipari szövetkezet eredményével foglalkoz­zunk, bár meggyőződésem, hogy lenne mivel dicsekedni; Sokan azzal érvelnek, hogy a kisipari szövetkezetben nem társadalmi, ha­nem csoporttulajdon van, tehát kö­vetkezésképpen nem is lehet szocia­lista; Az igaz. hogy szövetkezeteink tagjai részjegyet jegyeznek belépésük­kor, termelőeszközeiket a szövetkezet­nek adják át térítés ellenében. A ta­gok ellenben munkájuk és nem rész­jegyük arányában részesednek a jöve­delemből és a létrehozott közös vagyon viszont oszthatatlan. Termelésüket nem az egyéni érdek, a profitszerzés, ha­nem nemzetgazdasági tervek szabá­lyozzák, vagyis a szövetkezeti tervek összhangban vannak az állami tervek­kel, amelyek kötelezőek szövetkeze­teinkre; T ehát így állunk ezzel a félmaszek kérdéssel. Persze az egy másik kérdés, hogy egyes szövetkezeti tagok nem tudtak, vagy nem tudnak beleil­leszkedni a közösségbe és egyéni érde­kük hajszolása közben vétenek a kö­zösség, a társadalmi tulajdon ellen. Ilyen is van; mint népgazdaságunk egyéb területén is, de ez szerintem nem jogosíthat fél senkit sem arra, hogy ezt általánosítsa az egész szövet­kezeti mozgalomra. Azokat az eleme­ket ugyanis kizárja soraiból a mozga­lom, akik vétenek a közösség ellen. Nehéz lenne egyetlen cikkben még csak vázlatosan is a megyei szövet­kezeti mozgalom problémáját tárgyal­ni. Nem is ez volt a célom, egyelőre csupán azt szeretnénk, ha azok a ve­zetők, akik szövetségünkön kívül va­lamit is tenni tudnak, vagy munka­körüknél fogva tenniük kellene a szö­vetkezeti mozgalomért, egy kicsit job- ban ismerjék meg a kisipari szövetke- 5 zetek célját, szerepét, életét és problé- ; máját. A mozgalom jelentősége sokkal ■ komolyabb, mint hogy kézlegyintéssel ! el lehessen intézni egy-egy szövetke- S zetó problémát. Csupán csak annyi J megbecsülést és törődést várnak sző- ■ vetkezeteiink, mint amilyen becsülettel ■ ők dolgoznák a társadalmi rendszerért. ■ F eladatunknak tekintjük a jövőben ■ még inkább a szövetkezetek 5 ■ műszaki fejlesztését. Meglévő geppar- ; kunk felújításán és bővítésén, jobb ■ munkaszervezés és műszaki irányítás 5 útján olyan mértékben fogjuk fokozni 5 a termelékenységet, hogy szövetkeze- ■ teink többségének termelése, illetve ■ termelékenysége elérje a középüzemi ■ szintet. Meglévő gépparkunk és mű- 5 helyeink jobb kihasználására több sző- ■ vetkezet át fog térni a kétműszakos jj termelésre. Ez még azzal az előnnyel ■ is jár, hogy megyénkben bizonyos i mértékig bővíteni tudjuk a munkale- jj hetőséget. Erre elsősorban Békéscsa- j bán. Orosházán, Szarvason, Endrődön Z m és Mezőberényben kerülhet sor; Jelenleg ilyen problémáink vannak ■ és ez sem maszek érdek, mert ha meg- i oldjuk — márpedig a lehetőség adva ■ van —, akikor abból nemcsak a sző- • vetkezeti tagoknak, de megyénknek is ■ és a társadalomnak is haszna lesz. ! DOBRA SÁNDOR £ KÍSZÖV ■' NÉPÚJSÁG Kukoricaszárból — siló Az orosházi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben az idén 50 holdon termeltek silókukoricát. Ezt néhány héttel ezelőtt betaka­rítottak, s a tehenészet melletti 600 köbméteres silóban jó minősé­gű takarmányt készítettek belőle. A szövetkezet vezetősége elhatá­rozta, hogy még 700 köbméter si­lót készítenek. Összesen 80 hold zöldleveles állapotban lévő kuko­ricaszár sílózását tervezték. Az összezúzott kukoricaszárat rész­ben melaszos vízzel öntözték — hogy az erjedéshez szükséges tel­tételeket biztosítsák —, részben pedig répafejjel és répaszelettel keverték. Fajtiszta B 1201-es búsafajtát vetnek a mezőberényi Aranykalász Tsz-ben Több mint négyezer holdas mezőberényi Aranykalász Termelő­szövetkezetiben már javéban folyik a búza vetése. Az elmúlt hét elején vetették el a 170 hold őszi árpát, az 50 hold őszi keveréket és az 50 hold pannonbükkönyt, őszi búzából 1100 holdat vet a tsz. A II. üzemegységben kezdték meg először a vetést. A tsz gabonáját egyes helyeken fertőzés érte s így egy része nem vált alkalmassá a vetésre. A vezetőség nem késlekedett, idejében atcserélte a szok­ványminőségű búzát a mezőberényi határban legjobban termo B 1201 fajtára. A Terményforgalmi Vállalat több mint 800 mázsa bú­zavetőmagot cserélt ki a tsz-gazdák legnagyobb megelégedésére. Szinte csodálattal beszélnek arról, hogy olyan gyönyörű /vetőmagot kaptak, hogy hasonlót talán nem is vetettek még a herényi földek, be. Mind az 1200 mázsa vetőmagot becsávázták és megkezdték a ve. tést. ŐSZI HATÁRJÁRÁS Túri elvtárs, a tsz párttitkára határjárásra hív. A tsz-központ szomszédságában Csomós Mátyás a kiöregedett lucemaföldet szánt­ja. A barázda fenekére lépek. — Harmincöt centi — mondja a titkár. — Ide olasz búza kerül. Pepó elvtárssal, a Gyulai Állami Gazdaság íőagronómusáva! úgy beszéltük meg, hogy a 41 mázsa búzatermést harmincöt centis szántással alapozzuk meg. — Hány hold búzát vetnek? Ezidáig 930-ról tudok, de lehet, hogy ennél valamivel több lesz. Ismét számolunk. A szövetkezet szántója 2835 hold. A szántó har­minc százalékába búzát kell vetni — így szól a párthatározat. Ez megvan annyi. A traktor lépésben halad. A föld egy része porhanyón omlik szét, a másik pedig rögben ma­rad. — Holnap lehengerezzük ezt az egész felszántott részt — magya­rázza Túri elvtárs —, mert azt mondják, hogy az olasz búza nem szereti a rögös talajt. Ezután pe­dig néhány nap múlva már vet­jük is. Túri elvtáns olyan természetesen mondja ezt, hogy nem is mertem arra gondolni, ő csak néhány hó­napja „parasztizál”. A Gyulai Húsüzemből került ide pártmun­kára. A szövetkezetiek tisztelettel beszélnek vele. Őszintén elmond­ják véleményüket egy-egy dolog­ról, mert amióta itt van, megtud­ták, hogy a pártszervezet milyen nagy erőt képvisel, és hogy segíti őket a munkában. Az állattenyésztő-telep felé ha­ladunk. Az erdősáv melletti ös­„Illegálís“ véradó A napokban nők és férfiak, férjek és feleségek, ismerősök és ismeretlenek vidám csoport­ja gyülekezett megyénk egyik helységében önkéntes véradás­ra. Olyan emberek voltak ott, akik minden ellenszolgáltatás nélkül adják az életet jelentő egészséges vérüket bajba jutott embertársaik megmentéséhez. A szívek áldozatkész melege fűtötte a kis csoport hangula­tát. Nagy sietve érkezett egy fi­atal asszony. Már azt hittem, el­késtem — sóhajtotta megköny- nyebülve, aztán meglátva egyik közeli ismerősét, huncutkásan hunyorítva felé fordult. — El ne áruld a férjemnek, hogy itt voltam. Ha megtudja, összeszid. — Ne. aggódj, nem szólok — válaszolta a megszólított és az asszonyok jól ismert „összees­küvő" arcjátékával kísérve sza­vait még hozzátette: Te, te „il­legális” véradó! B. vényen néha meg-megállunk. Hallgatom, hogy milyen érvekkel szerelt le néhány napja négy-öt kissé nagyhangú embert, akik az előrelátható 33—34 forint munka­egységrészesedést kevesellték. — Mit adtak ahhoz, hogy több legyen? — kérdeztem őket. — Az nem elég, hogy amióta tsz-ben vannak, jól dolgoznak. Mit csinál­tak egyéni korukban, amikor az idén a szövetkezet törzsterületén 13,4 mázsájával fizetett a búza, a behozott földeken pedig alig ad­ta meg a hét mázsát? Tovább nem vitáztak. Megértették, hogy a ter­melőszövetkezet csak akkor oszt­hat, ha terem. A tehénistálló ajtójában Faragó György állattenyésztővel találko­zunk. — Mi van magával, Gyuri bá­csi? — fog vele kezet a titkár. Nem tudtam mire vélni a kér­dést — hiszen Faragó bácsi, ha­bár a szemei egy kicsit törődöttek, mozgása mégis fiatalos —, mi le­het a baj? Néhány pillanat múlva azonban megértettem, hogy a pia. con vásárolt 287 süldőből nyolc­vanegy fertőző gyomor- és bél­gyulladásban elhullott, s ez annyi, ra bántotta, hogy két hét alatt tíz kilót fogyott. Éjjel-nappal ott ült az ólnál, és azon gondolkodott, mit lehetne tenni, hogy a beteg­ségnek útját vegyék. Még most is összeszorult szívvel gondol vissza ezekre a számára igen nehéz na­pokra. Egy hónap óta talán most húzza először mosolyra az ajkát, amikor azt mondja a titkárnak: nincs már baj!... Az istálló melletti karámban vemhes üszők pihennek. Ahogy meglátták az öreg Maohler Feren­cet, mind felállt és a karám fái között kidugták fejüket. — Szépek az üszők — mondom. — Pedig csak ezt kapnak — mu­tat a perzselő nyártól száraz le­velű csalamádéra. Félrehúzódik, s egy oszlop tövébe ül. — Mióta állatgondozó? — Tavasz óta egyhuzamban — rátámaszkodik villájára, és mo­solyog. — Szabadnapja volt már? — Annyi időm sincs, hogy a háztáji kukoricámat letörjem. — Csak jussunk túl az őszi munkákon — mondja Túri elv­társ —, új munkaszervezést vezetünk be az'állattenyésztésben. Erre a felté­telek is megértek. Ha az állatte­nyésztésben egy kicsit jobban ér­dekeltté tesszük a tagságot, akkor nem lesz gondozó-hiány. Gondért, bajért, de eredményért sem kell ebből a tsz-ből a másikba menni. Évek hosszú során mindig jól gazdálkodott a Népköztársa­ság Termelőszövetkezet. Az idén a behozott földek ugyan nem ke­csegtettek olyan kiváló eredmény­nyel, mint a törzsterület, a régi és az új szövetkezeti gazdák között még sincs ellentét. Persze azért né­ha odamondogatják a 12 évvel ez­előtt belépett parasztok a fiata­labbaknak: hol lennénk ma, ha tizenkét évvel ezelőtt ugyanazzal a szívvel, munkaszeretettel, egy­más megbecsülésével kezdjük az új életet, mint az idei tavaszon. De így sem késő. Egy dolog fontos: az emberek megértik egymást, szorgalmasan dolgoznak, így a munka eredménye sem marad el. Dupsi Károly Újra készül tejpor Gyulán A Gyulai Tejporgyár működé­sét szeptember 1-én leállították a belső renoválások miatt. Ezen a héten elkészülnek a munkálatok­kal és a hét végére újból megin­dul a tejporgyártás. Az üzem szünetelése alatt termelésiérték- kiesés nem jelentkezett, mert na­gyobb mértékben gyártották a kazeint, amely nagyon fontos ex­portcikk és emelkedett a vaj­gyártás is. Naponta 20 mázsa va­jat és 12 mázsa kazeint szállítot­tak Budapestre. A most újból meginduló tejpor-üzemrész na­ponta 18 mázsa tejport készít, s ezt a mennyiséget Budapestre a Gyógy- és Tápszergyárnak, vala­mint a csokoládégyáraknak kül­dik. e—ő. A Békés és Csongrád megyei állami gazdaságok 14. életévet betöltött, 8 általános iskolai végzettséggel bíró fiatalokat szerződtetnek mezőgazdasági tanulónak. A tanuló­idő 3 év. A tanulóidő alatt a tanulók elvégzett munkájuk­tól és a tanulóidő időtartamától függően havi 400-tól 600 Ft fizetésben részesülnek. Ingyenes szállást, háromszori étke­zést 80 fillér térítés ellenében biztosít a szerződtető gazda­ság. Jelentkezni lehet a következő szakmákra: szarvasmar­hatenyésztő, sertéstenyésztő, baromfitenyésztő. szántóföldi növénytermelő-gépüzemelő stb. Jelentkezés a lakóhelyhez legközelebb lévő állami gazdaság igazgatójánál 1960, ok­tóber 15-ig, 4535

Next

/
Oldalképek
Tartalom