Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-28 / 255. szám
2 NÉPÚJSÁG I960, október 28., péntek flz iskolareformról — gyulai szemmel „Új csillag“ a bonni külügyminisztériumban BONN (MTI) A bonni külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy felosztották a reszortokat a külügyminisztériumban a két államtitkár, Van Scherpenberg és az újonnan kinevezett Cartens profes szór között. Kitűnik, hogy az összes politikai reszortok felett Carstens gyakorol felügyeletet. • A Süddeutsche Zeitung megjegyzi, hogy a Cartens személyében „új csillag” tűnt fel a külügyminisztérium egén. A lap rámutat, hogy Carstens „a kancellár különleges bizalmát élve zi”. Bonnban úgy tudják, hogy Scherpenberg államtitkár jövő évben külföldi beosztást kap és ekkor Carstens formálisan is az első helyre lép majd elő a külügyminisztériumban Brentano külügyminiszter után. Elutaztak az orvosegészségügyi kongresszus küldöttei Az isikoltareform irányelveinek megjelenése óta sok helyen vitatkoztak ennek szükségességéről, helyességéről és a megvalósítás módjától. Több rendelkezés jelent meg az irányelvek szolgálatában. A rádió, a sajtó szinte nap mint nap foglalkozik az irányelvek egészével vagy annak részproblémáival. A vitáik eddig főleg elvi síkon mozogtak. Az első nagyszerű eredmény már megszületett: a társadalom széles rétegei és a pedagógusok is egyetértenek a reformmal, az irányelveikkel. A nehezebb feladat a reform elkezdése, a gyakorlati megvalósítása. A probléma az vblt, hogy hol és hogyan kezdjük, de nevelőink már ezen sem meditálnak. Jó példa erre a gyulai I. sz. iskola pedagógusainak tanácskozása. Ezen a tanácskozáson érződött, hogy a reform megvalósításáért tevékenyen harcolnak nevelőink, hisz a folyó tanévet már a reform szellemében kezdték el. Erre épül az iskola nevelési terve. Ez az irányvonala az osztályfőnöki munkaközösség tervének. Ezt szolgálja a Vörös Csillag Ttsz-ezel tartott és az ipari üzemekkel egyre jobtnn kiépülő kapcsolat. Az iskola az első alapelv megvalósításában lépett legnagyobbat előre. Az Iskola igazgatója, dr. Fodor Györgyné ötletesen és operatívan szervezte meg © három — sajnos — esős napon a munkát. Aa iskola tanulóit a gyulai üzemekhez osztotta szét. Dolgoztak a várnál, a cipőgyárban, a bútoripari vállalatnál, a vendéglátónál és számtalan más üzemben — nevelői felügyelet mellett. Nem veszett kárba az idő, melyet a váratlan eső okozott. Igaz, bírálták is az intézkedést, amely 5,meghatározott napokra” korlátozta ®z üzemlátogatási gyakorlati munkát. (Az újabb intézkedés — nagyon helyesen — ezen már módosított.) Több nevelő hozzászólása azt bizonyította, hogy a „munkára nevelés” megvalósításán széleskörűen gondolkoztak és tevékenykedtek. Sajti Károlyné pl. elmondja, hogy tapasztalata szerint sok gyermek nem végez otthon fizikai munkát. A szülők nagy része a tanuláson kívül nem ad feladatot a gyermekeknek. Nem segítenek otthon az apró fizikai munkákban (pl. takarítás 6tb.). Attól az elvtől vezettetve, hogy nekem nem volt gyermekkorom és rongyokban jártam, az én gyermekemnek más sorsa legyen” — mondják az ©pák. Hát valami igazuk van, de a munka az élet, a munka az építés, 6 kenyér, mi pedig a munkát szerető és megbecsülő embert csak a munka által tudunk nevelni. Sajti elvtársnő családlátogatásai alkalmával ezért megbeszéli a szülőkkel, hogy (ezt fel is jegyzi magának) milyen munkát követeljenek meg rendszeresen a szülők a gyermektől. Segíti az egységes követelés kialakítását a családokon belül is. Ezenkívül persze a tanterem díszítése, rendben tartása, virágok és akváriumok, továbbá a szertár gondozása a tanulóinak rendszeres feladatává, szokásává vált. Azokkal szembeszáll — mondja —, akik azt állítják, hogy az üzemekben sokszor olyan szavak hangzanak el, amelyek nem gyermekfüleknek valók. Igaz, megtörténik ilyesmi. Erik a gyermekeinket negatív hatások is. De az a pedagógus, aki csak ezt veszi észre, az csukott szemmel jár. Ez a pár gyakorlati nap, amelyet tanulóink az üzemben töltöttek, mutatja, milyen hatással van rájuk a gyár, a termelő- munka — bár egyeseknek szokatlan és nehéz volt — „alig lehetett őket ha- zazavami”; De vajon csak a gyermekeket kell közelebb vinni az élethez? Mi pedagógusok ismerjük jól az iskolán kívüli életet. Mi is be voltunk burkolózva az iskolába, a szertárainkba, a szaktárgyainkba. Szilágyi Ferenc, a matematika tanára ezt így fogalmazta meg: ,,Mi pedagógusok művelt emberek vagyunk. Ezt tartjuk magunkról, ezt tartják rólunk, de ha egy motorkerékpárt állítanának elénk, sokan azt sem tudnák, hogyan kell elindítani. Ez a mi nagy műveltségünk? Bizony sokan együtt fogunk tanulni a tanulókkal. Nekünk is közelebb kell kerülni az élethez. Az eddig szerzett tapasztalatok számunkra is rendkívül hasznosak voltak. Még van egy fontos tapasztalat — folytat]a Szilágyi Ferenc —, tanulóink elég nagy százaléka kettes—hármas képességű gyermek. Ezek áldozatos munkával, szorgalommal tudják tartani „közepes” tanulmányi eredményüket. Ezért az eredményért az iskolában azonban nem kapnak dicséretet, a szülőktől pedig állandó dorgálás a jutalom. Ezek a tanulók úgy érzik, hogy ők „selejt” emberek, az q számukra nem terem babér. ök. habár sokat tanulnak — sokszor lelkiismeretesebben, mint az ötösök —, nem egyenértékű emberek. Nos, ezek a tanulók a gyakorlati foglalkozásokon és az üzemben vagy a tsz-ben végzett fizikai munkában szárnyakat kaptak. Magasan kiemelkedőbb eredményeket értek eL Az alkotásvágy, a végzett munka öröme, a buzdító szavak, az eredményekért kapott dicséretek sokszor gyökerében megváltoztatták ezeknek a tanulóknak jellemét, magatartását. Ez olyan eredmény, amelyet még fel sem tudtunk mérni! Sok problémát említettek még a nevelők. Elmondották, hogy a VI. osztályos történelemkönyv túl bőven tárgyalja a görög és római történelmet. Továbbá foglalkoztak azzal is, hogy a tanulók délutáni, úgynevezett külön elfoglaltsága — zene, sport stb. — fokozza a túlterheltséget, ha azt a gyermek nem önként vállalja, hanem szülei kényszerítik. Fodor elvtársnő, az iskola igazgatója, a szülők és az iskola kapcsolatának elmélyítésével, a szülők nevelésének feladatával is foglalkozott, amelyben az iskola már a tavalyi évben „szép eredményeket ért el. Foglalkozott továbbá azzal, hogy az üzemeikkel tovább kell bővíteni a kapcsolatot. Találkozásokat kell szervezni a tanulók és- a társadalmi szervek dolgozói között. Meg kell hívni az iskolába a fiatalkorúak bíráját, a rendőrség képviselőjét, orvosokat és más szervek vezetőit. Beszélgetéseket kell szervezni a tanulók és a meghívottak között. Elmondotta, hogy az iskolában állandóan foglalkoznak az iskola reformmal, az új tanévet már ennek szellemében kezdték eh Ez a tanácskozás és a többi iskoláikban megrendezett viták az iskolareformot a gyakorlat, a megvalósítás útjára vitték. Hoílinap reggel ül össze Budapesten az orvosegészségügyi szak- szervezet kétnapos kongresszusa. Az országos tanácskozásira hetek óta készülődik megyénk egészségügy! szakszervezetének megyei bizottsága is. Szerdán este az or- vosegészségügyd szakszervezet küldöttei megbeszélték azokat a problémákat, melyeket el akarnak mondaná a kongresszuson. A küldöttek szerda esti tanácskozásán részt vett Kocsis József, az SZMT megyei titkára, dr. Farkas Ernő, a megyei tanács v. b. egészségügyi osztályának vezetője. A hét küldött egyetértett abban, hogy feltétlenül szólni kell az egyetemekről kikerült fiatal orvosok neveléséről, szakmai és politikai továbbképzéséről. Sokoldalúan vitatták az ápolónők, különösen az idősebbek továbbképzését. Ugyanis a küldöttek azt sem akarják elhallgatni a holnap kezdődő kongresszuson, hogy csak részben van megoldva az orvosok mellett dolgozó ápolónők szakmai, etikai továbbképzése. Politikai képzésük pedig jóformán sehogyan sem. Harmadik lényeges pontként arról akarnak beszólni a kongresz- szuson a megye küldöttei, hogy nincs minden rendben az egészségügyi dolgozók védőruha-ellátása körül sem. A veszélyességi pótlék kiterjesztését, az ápolónők nyugdíj korhatárának leszállítását is szóvá akarják tenni. Hozzászólásukban szerepel többek között a lakásgondok orvoslása, az orvosetikai bizottságok hatáskörének bővítése is. Ezekkel a problémákkal indultak ma reggel az Orvosegészségügyi Szakszervezet megyei küldöttei Budapestié. Reméljük, hogy a kétnapos kongresszusról nem üres „tarisznyával” térnek haza. B. L Kollárik János Több ezer diák nézi meg Békéscsabán a Légy jó mindhalálig című filmet Az iskolákban igen nagy az érdeklődés a Móricz Zsigmond regényéből készült Légy jó mindhalálig című film iránt. A Szabadság Filmszínház vezetője: Muset Ilona arról tájékoztatta lapunkat, hogy több ezer diák, általános iskolai tanuló nézi meg a filmet, amelyet október 27-től november 2-ig vetítenek a filmszínházban. Az iskolák igazgatói még a film bemutatása előtt igényelték az előadásokra szóló jegyeket. Az I. számú általános iskola 600 jegyet — egy egész előadást — váltott meg, a III-as 500, a IV-es 400 tanulója nézi meg a filmet, de a többi iskolákból is nagy a jegyigénylés. Különösen jó munkát végzett a szervezésben a Híd- és Vízműépítő Technikumban Bártfai Béla tanár pedagógus társaival együtt, akik nemcsak erre a filmre szerveztek sok látogatót, hanem rendszeresen minden — a diákoknak megfelelő — filmre. A technikum diákjai közül 90—100 rendszeres mozilátogató. A Légy jó mindhalálig című filmet a Szabadság Filmszínházban az esti előadásokon kívül naponta minden délután az ifjúság részére is vetítik. XVIII. RETTENETES izgalom lett úrrá a teremben. A tudósok a televízió vezérlőasztalához tódultak, ahol Koronij tovább küszködött az ismeretlen zavaróállomással. Batalov a rádióközponthoz ugrott. Gyorsan ismételgette a hívójelet. — Halló, Kozmoszplán ... Halló Kozmoszplán ... Kapcsolatot kérünk ... Kapcsolatot kérünk ... Süket sercegés volt ott is a válasz. « HASTINGS habot ázott. — Brávó, Cording! Látja, ezredes, erre nem is gondoltam. Igaza van, soha nem árt a teljes biztonság ... Hogy mire nem jó az öreg EB—285-ös!... Ezért kitüntetésre terjesztem fel! Cording ezredes meghajolt. — Köszönöm, tábornokom, és kérem, adja meg az utólagos engedélyt. Gondoltam, nem vesztegethetünk egy másodpercet sem, kérem, nézze el nekem, hogy nem jelentettem a dolgot... — Szóra sem érdemes, barátom. Kitűnő munka volt! De mondja csak el, hogyan jutott eszébe az egész? Foglaljon helyet, Cording. Hastings hátradőlt a kényelmes klubfotelben. — Nos, halljuk, barátom! Cor- dingot elkapta a hév, ahogy magyarázott. — Sikerült megállapítanunk, hogy melyik mikrohullám-zónában tart televíziós összeköttetést a Kozmoszplán a holdbéli űrállomással. Rádiójának hullámhosz- szát ismertük. Szerencsére az RB—285-ösbe olyan szerkezetet is helyeztünk, mely földi vezérlésre képes megváltoztatni a műbolygó televízió- és rádióadójának hullámhosszát... A vezérlés gyorsan ment... A többit már ismeri, tábornokom... A műbolygó zavaró jelei lehetetlenné teszik a kapcsolat fenntartását az űrhajó és a Föld között. Egyszóval: elvágtuk őket a külvilágtól! Az „összeütközés1’ részleteiről semmi sem derül ki... — Remek! Azt hiszem, a vörösöknek elmegy a kedvük, hogy egyhamar hasonló útra vállalkozzanak ... — Tökéletesen — toldotta meg Cording. Néhány perc múlva Home és Brown érkezett. Tisztelegtek, Hastings helyet mutatott nekik a kerek, alacsony asztalka körül terpeszkedő fotelekben, majd megkérte Cordin- got, hogy kapcsolja be az űr-térképet. A szobára félhomály nehezedett, miközben a falat betöltő térkép kivilágosodott. A Kozmoszplán piros fénypontja több mint 15 millió kilométerre haladt egyre előbbre a Mars irányába. Az RB—285-ös lassan távolodott az űrhajótól, de kettőjük között ott fénylett egy picike pontocska: a halálrakéta. Ezekben a percekben 100 ezer kilométerre sem volt már az űrhajótól. — HALLO FOLD! Halló Föld! Itt a Kozmoszplán beszél! Halló Föld! Itt a Kozmoszplán beszél!... Kovács Pista talán már század- szőr ismételte el a hívójelet, a rádiókapcsolatot mégsem sikerült helyreállítani az űrhajó és az uráli állomás között. Donszkov pedig a televíziós vezérlőasztalnál állt értetlenül a képernyő előtt, melyen kitűnően látta a küszködő Koronijt, hang azonban az űrhajó televíziós felvevőberendezéséből nem hallatszott. Már valami eddig ismeretlen sugárzási övezet hatására gondolt, amikor Kovács Pista kiáltását vitte szét a gégemikrofon mind az öt űrhajós fülhallgatójába. — Hallom őket! Hallom Batalov hangját!... Zsukov a megfigyelő kabinból átrohant a rádiós központba. Kikapta Pista kezéből a mikrofont. — Halló itt a Kozmoszplán, Zsukov beszél! Itt a Kozmoszplán... Halló! Halló! Zsukov hangszóróra kapcsolta a vevőt. Mind az öten ott szorongtak már és jól hallották Batalov hangját. — Halló, Kozmoszplán ... Halló Kozmoszplán ... Kapcsolatot kérünk ... Az űrből jövő zavarás miatt nem hallunk és nem is látunk benneteket... Halló, Koz- mószplán ... Erősítsétek maximálisra a televízió és a rádió adóenergiáját ... Erősítsétek maximumra ... Halló, itt Batalov ... Halló, Kozmoszplán!... Halló ... Donszkov a másodperc tört része alatt átlátta a helyzetet. A rádióadó energiáját az eddigi kétszeresére emelte, a televízió adó- berendezés vezérlőasztalán is elforgatott egy kart, egészen a „Maximális adóenergia” feliratig. Rádión Zsukov, televízión Donszkov adta a hívójelet. — Itt a Kozmoszplán ... — Jelentkezünk, jelentkezünk . .. A rádiókapcsolat pillanatokon belül helyreállt. — Itt a Kozmoszplán... — Zsukov beszél! — Végre aranyoskáim! — kiáltotta önfeledten Batalov. — Minden rendben? — Most már igen — törölgette megizzadt homlokát az űrhajó parancsnoka — mi történt? — Működik a TV! — kiáltott fel Donszkov. Zsukov a vezérlő asztalhoz ült, hogy pontosan szemben legyen a halkan zúgó felvevőkamerával. Az uráli állomáson Batalov is átvette Koronij tói a mikrofont, és a két férfi örömmel üdvözölte egymást. Zsukov megismételte kérdését. — Mi történt? Miért szakadt meg a kapcsolat? Batalov felháborodottan válaszolt. — A Centrum műve, Zsukov! Távvezérléssel áthangolták az RB—285-ös televízióját és rádióadóját a mi hullámhosszunkra, és teljes energiával zavaró jeleket sugároznak a világűrbe. Ezek a jelek nyomják ki a Kozmoszplán adását, viszont a mi állomásunk nagy energiával sugárzott adását nem befolyásolhatják. Ezért maradt egyoldalú a kapcsolat... Zsukov komoran meredt a képernyőre. — Kérem jelentsenek be újabb tiltakozást... — Megtörtént. Abban a percben tiltakoztunk, ahogy különleges megfigyelőink kiderítették a zavar okát. — És?! — Műszaki hibára hivatkoznak ... Elnézést kérnek ... Donszkov közbekiáltott. — De hiszen nem állították le a zavarást! Figyelem Batalov elvtárs! Koronij, figyelem! Középenergiára állok! AHOGY Donszikov közópener- giára csökkentette az űrhajó televíziós adását, a Földön újból zavaros, hullámzó csíkokkal tarkított, kivehetetlen képpé változott az előbb még kitűnő televízióskép. Donszkov újból maximumig forgatta el az energiaváltó kart. A kép kristályosán ragyogott a Földön. • — Nos? Igazam van? (Folytatjuk)
