Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-27 / 254. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, október 27., csütörtök „Erezzük a szeretetet, a gondoskodást“ Egy tíz éves “tanyai jubileum" margójára Tíz év jelöniek tol on idő a tor- — Jól. Megszerettem a tanyai hona sohasem vett a padlásukon ténelemben, de annál több egy népet. Nem érzem, hogy más nem- Amióta tsz-tagok, Popueza Mózes ember életében. Különösen a kul- zetiségü vagyok s az itteni román- és Tripon János 8000—8000 farmi túrától, a társas élettől távoli ta- ság is érzi a szeretetet és gondos- értékű bútort rendeltek Battonyá- nyavilágban. Nagykamarás—Bo- kodást. Ha ez nem így lett volna, ról. Kell-e ezeknél ékesebb bizo- tospusztán tizedik éve él már Pop- lehet, hogy nem maradtam volna nyitók? — mondja, majd így foly- tyilikán János pedagógus család- itten. Kb. 670-en élnek ezen a kör- tatja: javai. A „család” fogalmába be- nyéken, többségben román ajkúak. — Kezdetben egy szűk szobá- letartozik Botospuszta csaknem A múlt rendszerben gazdasági ban volt az iskola, abban zsúfo- hétszáz lakosa is. A fiatal tanítót cselédek voltak, s nagyrészük írás- lódtak össze a gyermekek, de se- wgyanis igen megkedvelte a kör- tudatlan volt. Senki sem foglal- gítettek rajtunk és felépült az új nyék lakossága, s ő is megszerette kozott addig velük. Sem írni, sem tanterem. S amiért külön hálásak a tanyavilág népét. magyarul nem tudtak. Iskolájuk, vagyunk, tavaly a megyei tanácsNagykamarás községtől messze, kulturális életük egyáltalán nem tói megkaptuk a vándormozit, ha- poros dülőutaikon jutok el a bo- volt, még választójogot sem kap- vönként egyszer filmelőadást lát- tospusztai határba. A Sima-tón tak. Én analfabéta tanfolyamot in- hatunk az iskolában. Sokan az túl, az Avar-domb mellett találja dítottam, megtanítottam őket ír- itteniek közül addig mozit sem meg a román iskolát — igazítanak ni, olvasni, megszerveztem az új- láttak. Vándorkönyvtárunk is van el készségesen útközben. „Valahol ságolvasást, sajtóankétokat ren- az istenhátamögött”. Még sohasem deztem. Jelenleg a Népszabadsá- jártam erre. A táj azonban fes- got, a Népújságot, a Szabad Földet, a Foaia Noastra-t, a magyar és a román nyelvű naptárakat olvassák. tői. Különösen a Sima-tónál nagyon szép a lemenő naptól bíborban fürdő tanyai világ. Változatosabb errefelé a vidék, mint az egyhangú és állandóan ismétlődő alföldi tájakon. Égbenyúló jegenyék, erdők-koszorúzta lapályok, enyhe lejtésű lankák övezik a zizegő kukoricaföldeket. S egy kumagyar és román nyelvű szépirodalmi, történelmi, természettudományi, politikai és szakkönyvekből, jelenleg negyvennyolcán köl. csönöznek ki könyveket. A botospusztaiak megváltozott élete — A felszabadulás után minden botospusztai földhöz jutott, fakoricás domb mellett — el sem le- anyagot kapott házépítéshez. Is- het téveszteni — megtaláljuk a kólát kaptak, az általános műgyümölcsfák mögött rejtőző isko- velődés alapját. Azokból a gyerelát. kékből, akik itt kezdtek tanulni, Nem érzem, hogy más nemzetiségű vagyok A hivatás szeretete Poptyilikán János feleségével együtt nagy büszkeséggel mutatja meg az új iskolát. Az otthoniassá varázsolt, barátságos tanteremben a Román Népköztársaságból is ’hoztak szemléltető színes faliképeket. Megállapítom, hogy vonzó ez a kis iskola Nem csoda, hogy már két orvos, egv mérnök, két a tanyai gyerekek szívesen járnak oda, amint megtudom vendéglátóimtól. Valóban második otthona ez a botospusztai gyerekeknek. Poptyilikán János magatartásában látszik a hivatását nagyon szerető pedagógus lelkesedése. Meleg szeretettel lapozza tanítványainak iskolai füzeteit, gyöpedagógus lett, egyik pedig Ke- vermesen tanácselnök. Megkapták az általános műveltség alap- — Valóban tizedik éve dolgo- ját. A még boldogabb jövőért pezóm Botospusztán. Azelőtt Eleken dig a Ságvári Termelőszövetkezetvoltam egy évig és Kétegyházán be tömörültek a botosiak. S az el. igazgattam a kulturális otthon éle- ső gazdasági év szépen biztat, na- tét, színjátszó- és tánccsoportot, gyón elégedettek. A háromgyer- J“T gyereket ne terheljük; de ha az szüksége volt rám — mondja halférfi és vegyes énekkart vezettem, mekes Popueza Mózes, volt nyolc n^rKMiK ^municaja T^amoicse- ór;it csökkentjük, akkor a tan- kan. Ki követhet el hibát A pusztaattlakai Üj Élet Tízben igen érdekesen fogalmazta meg az egyik szövetkezeti gazda azt, hogy: ki tesz kárt a közösben? Többek között megjegyezte: hibát nemcsak úgy követhet el az ember, ha rosszul dolgozik, hanem úgy is, ha a szövetkezeti munkákból nem veszi ki a részét. Vagyis az is hibát követ el, aki nem dolgozik. Sokan eddig azt tartották, hogy hibát csak az követhet el, aki valamit nem jól csinál. Ha valakit megbíráltak, bizony gyakran mondogatta, ha nem dolgoztam volna... És lám, ezt az igaznak vélt igazságot egy pusztaattlakai parasztember megcáfolta. Az egész dolgon ott mindjárt melegiben tűnődtünk egy sort. Hogyan is igaz az, amiről ez az ember olyan meggyőző érvekkel szólott? Nehézkesen halad a betakarítás. Mindenki a sajátját csinálta Pusztaottlakán, a közösét harmadrendű dolognak tartották. De ha a közöst károsodás éri, miből lesz zárszámadáskor és jövőre részesedés, gazdaságfejlesztés? Egy hold háztájit egy család egy nap alatt be tud takarítani. Minek azzal négy-öt napon át szöszmötölni? Az egész ügyet azzal állította talpára: ne higgyék, hogy a közösben csak az tehet kárt, aki benne dolgozik, hanem az is— és ez a súlyom sabb —, aki ilyenkor nem segíti a közöst. Ha egy pillanatig megállunk az iménti gondolatnál és számba vesszük, hogy a termelőszövetkezetek többségében a munkaigényesebb növények területét személyekre osztották — kinek- kinek vállalása szerint —, akkor egyből kiviláglik: aki nem becsüli az idei termést azzal, hogy lenyúl érte és összeszedi, igenis kárt csinál a szövetkezetnek, megrövidíti önmagát és gazdatársait. A pusztaottUvkai Űj Elet Tsz- ben, amely végeredményben az idén kezdte el nagyobb arányú munkáját, tudatban, a szövetkezet szeretetében, a termelt javak megbecsülésében, óvásában addig fejlődtek, hogy a búzát már nemcsak a konkolytól választják el, hanem az egyes búzaszemek értékét is ismerik, s ezek fajsúlyának növelésére törekszenek. A jó szövetkezeti gazda szemléletének kialakításához persze sok minden szükséges, de hogy ebből a sok mindenből éppen az alapra tapintottak és tövétől hegyéig mindenki számára eléggé érthető módon elmondották, ki követhet el hibát — azzal zálogot tettek a születő új melléi Dupsi Károly Még cigány-énekkarom is volt. — emlékezett Poptyilikán János. — Hogy érzed magad a tanya- világban? holdas egyéni gazda 15, Momye György 21 mázsa búzát kapott az idei nyáron aratás után a termelő- szövetkezetben; azelőtt ennyi gaJön a postás! Egymás után indulnak el reggelenként a postások. Táskájuk kövéren duzzad a napi adagtól. Sok száz levelet, újságot, jó és rossz híreket, örömet és — ki tudja, talán — bánatot is rejt a táskájuk. Dénes Ferenc gyulai postás is szaporán lépeget. A körzete már várja. — Jó reggelt, postás bácsi! — köszönnek rá a kinyíló ablakok mögül. Mindenkit ismer, és mindenki ismeri. Harmincnegyedik éve hordja a levelet. Minden házról tudja, hogy hol a „titkos” levélszekrény. Egyik helyen az ajtó hasadéka, máshol a nyitott ablak tölti be a postaláda szerepét. Tudja azt is, ki honnan vár levelet. O az első, aki megtudja, mit rejt a levél. Olvas az emberek szemében. Együtt örül velük, ha jó hír érkezett. Egy jókedvű, csinos lányka valósággal nyakába ugrik, (nem is rossz postásnak lenni!) mikor meglátja kezében a neki címzett levelet. Vidáman nevet, s mintha csak tudná mit rejthet a levél, hunyorít hozzá. Már megy is tovább és egy másik házba kopogtat, ismerősként köszönve. — Jaj, csakhogy megjött! — Napok óta várok a fiamtól levelet — szalad elébe boldogan egy asz- szony. — Ö írt, ugye postás bácsi? Kérdezi reménykedve, s a postás szeméből akarja kiolvasni a választ. — Méghozzá ajánlott! — fokozza kíváncsiságát ravaszul az toöreg”. A% utcán valósággal körülfogják a levél után érdeklődők. Hozzánk nem hoz? — kérdezik egymás után. Ha levéllel nem is, vidám tréfákkal mindenkinek tud szolgálni. Miközben járja az utcákat, a leveleket rendezgeti. A következő házaknál csak benyúl hatalmas táskájába és máris kezében van a keresett levél. Naponta két-há- romszáz nevet kell megjegyeznie, de az érdeklődőknek azonnal megmondja, van-e levele. Naponta 18—20 kilométert tesz meg. Mégis szereti foglalkozását. Mintha hazamenne, úgy lép be minden házba, mintha egy kedves családtag érkezne, úgy fogadják mindenütt. A Kiss-család hellyel kínálja, de amíg a pénzt leszámolja, néhány tréfás szóval kimenti magát. Talán meg sem lehet számolni, hány utcában, hány házban járt, hány kilincset fogott, amíg tömött táskája végre lesoványodik. Ki tudja, hányszor akasztotta nyakába táskáját, amikor útjára indult. Talán a következő levél a százezredik, amit kedves mosoly- lyal nyújt át. Szeretik az emberek és bíznak benne. Megtörtént, hogy betörést akadályozott meg munkája közben. De az is előfordult már, hogy kézbesítés közben lakodalomba vagy keresztelőre toppant be. Ilyenkor neki is „részt kellett venni”. Ezekre az emlékekre minden másnál szívesebben emlékezik vissza. Wegroszta Sándor ben. Itt van például Kora Mária füzete — mutatja —, de bármelyiket megnézheted, nagyon elégedett vagyok velük. Nézd meg csak Sztezsán György harmadik osztályos és a többiek írásait, mind kitűnő, alig találsz még a leggyengébbekében is hibát. Igazán szépen fest és rajzol a második osztályos Simonka Katalin, aztán lapozz bele Á. Popueza György nekönyv terjedelmét is csökkenteni Ha leszámítjuk az őszi-téli sarkellene! Ha például megnézzük a rat, elzártságot és fáradságos közmatematikát — de a többi tan- lekedést, ennek az életnek is megtárgyal is —, negyvenöt perc ke- van a maga szépsége. Természetevés ahhoz, hogy átadjuk a gyere- sen, nem mindenki előtt. Olyan tőkéknek mindazt, ami a jelenlegi vatásérzet kell hozzá, mint amilyen Poptyilikán Jánosnak van. És különösen a derekas munka tankönyv anyaga. Problémák — kívánságok — Ismétlem, nagyon hálásak vagyedik osztályos tanuló rajzfüze- gyünk azért, hogy most már miniébe. Hát nem nagyszerűek? den hónapban mozielőadást látIgen, azok. Nyugodtan felveszik hatunk, felkeres bennünket rendszeresen a művelődési autó. Azt szeretnénk azonban, hogy ez kibőa versenyt a városi iskolásokkal is. Mind románul, mind magyarul pompásan haladnak előre a tananyagban a gyerekek. Poptyilikán szívét-lelkét „beleadja” mintaszerű kis iskolájába. Sokat segít ebben, természetesen, felesége, Flóra asszony, őneki kövülne úgy, hogy havonként kétszer, minden második héten kapnánk filmelőadást. Erre nagy az igény. Reméljük, teljesítik ezt a kívánságunkat a megyénél. Aztán: kellene még egy pedagógus szönhető nagy részben, hogy férje iskolánkba, hogy megosszuk a zavartalanul munkálkodhat a tár- megnövekedett oktatási-nevelési sadalom javára is. Mert a botos- munkát. Tudom, az idén már nem pusztai tanító példásan dolgozik lehetséges ez, de jövőre jó lenne a közért. Nagykamarás tanácsá- — említi Poptyilikán János. Szónak, a Hazafias Népfront megyei ba kerül fia is, aki a közgazdasági bizottságának, a népfront járási technikum dolgozók tagozatára vezetőségének, a megyei TIT- jár Békéscsabán, s a varosban is szervezetnek tagja, a művelődési állandó bizottság titkára. Ezeken kívül a tanyavilág sportéletének dolgozik. A bejárás pedig igen fáradságos a tanyáról. — Tíz évi tanyai élet után, most lelkes mozgatója is. Kitűnő labda- már szeretnék olyan községben rúgó-csapatot szervezett a tanyai dolgozni, lakni, ahonnan fiam viszemmel látható eredménye síkban pótolja mindazokat, amelyeket csak a községben, vagy a városban kaphatna meg. Ez az igazi férfimunka! így világító fáklya, a művelődés zászlóvivője a tanyai pedagógus. — És mit csinálsz „szabad óráidban”, munkaidődön és társadalmi kölezettségeden kívül? — Amikor nincsen semmilyen társadalmi munkám, főként olvasok. Nagyon szeretem a könyveket. Jókai a legkedvesebb íróm, de szeretem Mikszáthot, s most éppen Móricz Zsigmond Fáklya című művét .olvasom. Szeretem a szovjet írókat is: Makszim Gorkijt, Csehovot, Solohovot és a többieket. Aztán: a labdarúgás kedvenc szórakozásom. Igyekszem utánpótlást nevelni a nagykama- rási csapatnak. Sajnos, a múltkor kikapott a nagykamarása együttes szülőfalufiatalokból. Örömmel megmutat- szontagságok nélkül járhatna be csapatától, Kétegyházától, s ja az iskola előszobájában a foga- iskolájába. Tíz évig kivettem a ré- son pirdsló futball felszerelést: — szem a tanyavilág nevelési mun- Ezt is kaptunk. S nem is képzeled, kajából, s úgy érzem, nem mél- milyen nagy közösség-kialakító tánytalan ez a kívánságunk — erő a sport, a labdarúgás — han- mondja. goztatja. Az iskolareform-tervezetről — Mit szólsz az iskolareformjavaslathoz? — Egyetértek vele, mert a gyeÓszi és téli élet a tanyavilágban Valóban megérdemelné. De hát itt tudná hagyni a már megszeretett környezetet, a bármennyire is mindentől távoli, de mégis szívébe rekeket valóban az életre, gyakor- zárt tanyavilágot? Ügy látom, küsz- latiasan kell nevelni. De van egy ködik önmagával, gondolkozik. — kritikám is: a 45 perces időbeosz- Bizony, úgy van, megszerettem itt tással egyetértek; azzal hogy a ezt a népet, amelynek annyira ez lehangolta. Dehát ilyen a labdarúgás. Vadászokkal is jár télen, ami férfias mulatság. S jönnek a hangulatos disznótorok. Ezek a tanyai élet örömei. Ha még azt is hozzátesszük: idővel tanya- központot szeretnének létrehozni Botospusztán, még biztatóbban tükröződik a jövő. De ez ismét elgondolkoztató Poptyilikán Jáno- sék számára, hiszen az eltelt tíz évben annyira hozzánőttek már ehhez a vidékhez, embereihez. — Nagyon szép ez a táj — hangoztatja Flóra asszony. És valóban az. Nem ereszti el egykönnyen az ő igaz embereit. (B. L)
