Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-04 / 234. szám
» * BÉKÉS MEGYEI * Ara: 50 fillér * Világ proletárjai egyesüljetek! v NEPUJSAG I960. OKTÓBER 4., KEDD AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÄCS LAPJA V. ÉVFOLYAM, 234. SZÁM Népünk gyűlöli a háborút és békében akar élni minden néppel Kádár János beszéde az ENSZ közgyűlése 15. ülésszakán New York (MTI) Az ENSZ hétfő délutáni ülésén Hammarskjöld rövid felszólalása után Kádár János, a magyar küldöttség vezetője mondotta el nagy érdeklődéssel várt beszédét. Elnök úr! Küldött urak! A béke megőrzése felfegyverzett és ellentétekkel terhes világunkban az a kérdés, amely ma a legnagyobb mértékben foglalkoztatja minden ország közvéleményét. A népek ebben a helyzetben mindenekelőtt azt várják az ENSZ- től, hogy minden lehetőt tegyen meg a leszerelés előmozdításáért. A nagyhatalmak képviselői nyilván nálam jobban ismerik a jelenleg folyó fegyverkezési verseny méreteit és a rettenetes tömegpusztító fegyverek már felhalmozódott nagy mennyiségét. A mostani helyzetben lappangó veszély nagyságát azonban mindannyian jól ismerjük. A közvélemény sürgeti a megegyezést és a leszerelést. Tudjuk, hogy az általános és teljes leszerelés megvalósulása a népektől még nem kevés állhatatos harcot, a felelős kormányoktól pedig józan állásfoglalást kíván. A köztudatban a vezetők felelőssége érthetően nagyobb másokénál. Ebből adódik, hogy felelős vezető, szólaljon fel bár saját népe előtt vagy az ENSZ fórumán, nem térhet ki a béke nagy kérdései elől. Az emberek az egész világon azt várják tőlük, mondják meg nyíltan, a leszerelés mellett vannak-e. Megismétlem: erre a kérdésre, és nem másra kell válaszolniok, akarják-e a leszerelést vagy nem. S ha igent mondanak, azt várják az emberek, hogy a vezetők ennek szellemében cselekedjenek. Ugyanis akad e kérdésben világos, egyértelmű válasz is, de még gyakoribb, hogy a szó és a tett nem esik egybe. Szavakban majdnem mindenki a béke mellett van, de a tettek a szavaknál világosabban beszélnek. Mindenki tudja, hogy amíg a Szovjetunió és a többi szocialista ország az utóbbi években jelentős mértékben csökkentette haderőinek létszámát, a NATO-hatalmak felelős tényezői csak az általuk folytatott fegyverkezési hajsza palástolásaképpen hangoztatnak békeszólamokat. A népek az újjáéledt német imperializmus megfékezését követelik „Nemcsak a jog és az Igazság, hanem az erő is a békeszerető államok oldalán van" Hruscsov beszéde az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának New York (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés ülésszaka hétfőn folytatta munkáját. 10 óra 45 perckor (magyar idő szerint 15 óra 45 perkor) az elnök megnyitja a délelőtti ülést. Mielőtt megkezdenék az általános politikai vita folytatását — mondotta — válaszadás jelleggel felszólal N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője. A szovjet kormányfő hosszantartó taps közepette felmegy a szónoki emelvényre. Hruscsov válaszolt néhány korábbi felszólalásra. Ismertette a szovjet küldöttség álláspontját az általa javasolt ENSZ végrehajtó szerv szerepét és helyét illetően. Jelenleg a közgyűlés' és a Biztonsági Tanács összes határozatainak értelmezője és végrehajtója egy ember — mondotta Hruscsov. — Ennek az egy embernek, az adott esetben Hammarskjöld úrnak kell értelmeznie és végrehajtania e határozatokat, figyelembe véve mind a monopóltőke országainak érdekeit, mind a szocialista országok, mind pedig a semleges országok érdekeit. Ez lehetetlenség — hangsúlyozta a szovjet küldöttség vezetője. „Nem bízunk és nem bízha-_ tunk Hammarksjöld úrban -v — mondotta Hruscsov. — Ha ő maga nem vesz annyi bátorságot, hogy lemondjon, ami hogy úgy mondjam, lovagias cselekedet lenne, mi levonjuk a szükséges következtéseket az előállott helyzetből.” Hruscsov utalt ezután arra az egyoldalúságra, amely jelenleg az ENSZ, a közgyűlés; a Biztonsági Tanács és a főtitkár munkájában tapasztalható. Ez az egyoldalúság az Egyesült Államok vezette államcsoport uralmában nyilvánul meg. „Mai világunkban az a reális helyzet — mondotta Hruscsov —, hogy a két legerősebb hatalom — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — ereje leghétfő délelőtti ülésén alábbis egyenlő, ha pedig tekintetbe vesszük a többi szocialista országot, valamint a volt gyarmati országokat is, világossá válik, hogy nemcsak a jog és az igazság, hanem az erő is a békeszerető államok oldalán van”. Érveit összegezve Hruscsov kimutatta, hogy az egyetlen helyes megoldás olyan végrehajtó szerv létrehozása lesz, amelyben a három államcsoportot három személy képviseli. Ez igazságos követelés — jegyezte meg. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a leszerelés nem pótolható a fegyverkezés ellenőrzésével, leszerelés nélkül, majd ismét kijelentette: „Ha elfogadják a mi leszerelési javaslatainkat, mi készek vagyunk elfogadni a nemzetközi ellenőrzésre vonatkozó bármely nyugati javaslatot”. A szovjet kormányfő elvileg hozzájárult, hogy létre kell hozni a nemzetközi fegyveres erőket, miután megvalósul a leszerelési egyezmény. Megjegyezte azonban, hogy e fegyveres erők parancsnokságát az ENSZ főtitkárára bízni annyit jelentene, mint egyetlen ember cselekedeteitől tenni függővé milliók sorsát. Hruscsov rámutatott, hogy ha az ENSZ apparátusa — a Biztonsági Tanács és a titkárság — a legfontosabb nemzetközi kérdéseket a szocialista vagy a semleges államok rovására fogja megoldani, természetes, hogy „ezek az országok nem fogják elismerni az ilyen határozatokat és saját erőikre támaszkodnak, hogy megvédelmezzék államaik érdekeit, a béke érdekeit.” A jelenlevők feszült figyelemmel hallgatják Hruscsov érvelését, amelyet a béke iránti mélységes emberi gondoskodás hat át. Minden ország és minden nép erőfeszítéseire szükség van — jelentette ki a szovjet küldöttség vezetője —, hogy az általános és teljes leszerelés tényleges megvalósítására kény- szerítsük azoknak az országoknak kormányait, amelyektől a megegyezés függ. Nem mindenkinek tetszenek Hruscsov bátor szavai, amikor arról beszél, hogy le kell számolni a gyarmati rendszerrel. De újból felzúg a teremben a taps, amikor azt mondja, hogy a gyarmati rendszer már túlélte korát. A mi kötelességünk mielőbb eltemetni ezt a bomló tetemet, ezzel megtisztítani a légkört és jobb életet teremteni a világon minden ember számára. Sok küldött hosszantartó tapssal fogadja a szovjet kormányfőnek azt a kijelentését, hogy a szovjet nép szolidáris a felszabadulásukért küzdő népekkel. Kezet nyújtunk mindazoknak, akik még a gyarmati rabszolgaság láncaiban vergődnek. Ha önök szerint ez felhívás a felkelésre, én büszke vagyok erre és kijelentem: a Szovjetunió szabadságszerető népei segítő kezet nyújtanak azoknak a népeknek, amelyek szabadságukért és függetlenségükért felkelnek a gyarmattartók ellen. Nyikita Szergejevics találó hasonlattal világítja meg a béke világméretű győzelmének szükség- szerűségét. A teremben felharsan a taps, amikor az emelvényről kijelenti: bízunk abban, hogy ha bé- kemagvaink némelyike köves földre hull is, nem pusztul el mind, mert ezek egészséges magvak, az emberi igazság magvai, amelyeket az igazságért vetnek a földbe. Ezek a magvak átfúrják a köveket, s eljutnak a tápláló talajig és felnő, kifejlődik az élet erős, hatalmas fája. Hiszünk az életben és harcolunk érte, harcolunk a béke diadaláért. Hruscsov zárőszavait hosszantartó taps fogadta. (MTI) A népek békéjét fenyegető egyik legnagyobb veszély a NATO-ha- talmak pénzén, fegyvereivel, politikai és adminisztratív támogatásával ismét talpraállított és nagyra nőtt agresszív német militariz- mus. Nyugat-Németországban naponta hangzanak el revansista kijelentések. Még a nyugati közvéleményt is felkavarta a nyugatnémet tábornokok atomfegyvert követelő memoranduma. Miképp lehetséges, hogy az országok vezetői oly hamar el tudták felejteni az áldozatokat, a történelmi tapasztalatokat, a német imperializmus megsemmisítéséről tett ünnepélyes nyilatkozatokat, az e célból kötött nemzetközi szerződéseket? Más népek mérhetetlen szenvedéseiről és áldozatairól most nem szólva, vajon, valóban oly régen lett volna az, amikor francia, angol és amerikai katonák tömegei estek el a német imperializmussal vívott öldöklő háborúban? Nem, ez nem volt olyan rég. Az özvegyek, az árvák, a rokkantak még élnek és a népek, közöttük a magyar nép nem felejtettek. Ellenkezőleg, az újraéledt német imperializmus határozott megfékezését, a háborúk maradványainak felszámolását, a fennálló két német állammal megkötendő békeszerződést követelik. A magyar nép öt év teljes nemzeti jövedelmét, az egész nemzet öt évi munkájának minden eredményét látta porrá égni a második világháborúban. Elvesztette felnőtt lakosságának mintegy 8 százalékát, félmilliónál több ember életét, megközelítőleg annyit, mint a lélekszámiban 17-szer nagyobb Egyesült Államok. Népünk saját hazájában felszámolta a háború forrását jelentő monopoltőke imperialista uralmát. Nálunk nincsenek fegyvereken nyerészkedő, háborúra spekuláló emberek. \ népék közötti gyűlölködés szítását, a háborús uszítást törvény tiltja. Népünk joggal gyűlöli a háborút, az imperializmust. Békében akar élni minden más néppel. Dolgozni akar és békében akarja élvezni munkájának mind bővebben termő gyümölcseit a jövőben is. A Magyar Népköztársaság kormánya, küldöttségünk teljes mértékben támogatja az ENSZ legutóbbi közgyűlésén benyújtott, s ott elvben egyhangúlag támogatott szovjet általános és teljes leszerelési javaslatot. Ugyancsak támogatjuk a szovjet küldöttség most benyújtott újabb javaslatait, mert ezek alkalmasak arra, hogy előbbre jussunk a leszerelés megvalósulása felé. Kádár elvtárs ezután a gyarmati népeknek a felszabadulásukért vívott sikereiről beszélt, s kijelentette: valóban megérett az idő a gyarmati rendszer tolj es es végleges felszámolására, majd így folytatta: Az általános vitában néhány küldöttség azzal kísérletezett, hogy a Szovjetunióra és a népi demokráciákra szórt durva rágalmakkal terelje el a figyelmet a gyarmatokról és az igazi gyarmatosítókról. Ez hiábavaló próbálkozás. Még a gyermekek is tudják az egész világon, hogy a gyarmatok és fél gyarmatok Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában, a gyarmatosítók és a gyarmati rendszer fő támaszai pedig nem Kelet-Eu- rópában, hanem Nyugat-Európá- ban és Észak-Amerikában vannak. Nem a gyarmati népek bűne az a tény, hogy a gyarmatosítók által oly hosszú időn át kiszipolyozott országoknak úgyszólván nincs iparuk, mezőgazdaságuk elmaradott, primitív, lakosságuknak gyakran több mint 90 százaléka írástudatlan, éhesük és az átlagos életkor 30—35 év. Nálunk nincs idegen tőke és senkinek sem fizetünk osztalékot Az én hazámban az ipar adja a nemzeti jövedelemnek csaknem kétharmadát. Mezőgazdaságunk fejlődik. Az ipar fejlődési üteme az 1920 és 1945 közö.ti évek átlagában évenkint egy százalék volt. A felszabadulás óta eltelt idő alatt évenkint átlagban 11 százalékkal emelkedett az ipari termelés. A középiskolai tanulók száma a felszabadulás óta eltelt 15 év alatt (Folytatás a 2. oldalon)
