Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-23 / 251. szám

8 NÉPÚJSÁG I960, október 23., vasárnap HIHEK 2,8 millió-forint az emberek egészségéért Egészségügyi létesítményeinek fenntartására, bővítésére és újak építésére éven­ként sok tíz- és százmilliókat kőit a nép állama. Mindezt azért, hogy a dolgozó emberek, ha munka közben megbetegednek, orvosaink a tudomány birtokában a korszerű gyógyításhoz szükséges műszereik segítségével a lehető legrövidebb idő alatt egészségesen adják vissza családtagjainak, az életnek. A közelmúltban Szeghalmon jártunk. Ott hallottuk^ hogy csak a szeghalmi járási tüdőbeteg gyógyintézetnek fenntartására évenként 2,8 millió forintot költ a nép állama. _______________—-M.-------------------------­— 3000 gömbakác és fehér nyárfacsemetét ültettek el Szeg­halmon eddig az őszi hónapok­ban. Többek között a Kossuth és Lenin utcában is fásítottak. — ŰJ HELYISÉGBE költözött a nőtanács Szarvason. A járási és községi nőtanács a művelődési otthon épületében kapott helyet. — ULTBAHANG-berendezéssel lát­ták el a Szovjetunióban a ..Rosszíja-’ nevű gőzös hajótestét. Az. ultrahang annyira mozgásban tartja a vizet, hogy algák és kagylók ne rakodhassanak le a hajófenékre. így nincs szükség a hajó rendszeres tisztogatására. — LEARATTÁK a 30 hold rizst a gyulavári Lenin Hagyatéka Ter­melőszövetkezetben. A cséplést a napokban kezdik meg. Átlagosam.. rg—20 mázsás termést várnak hol­danként. — 400 holdon vetettek külföldi búzafajtát a gyulavári Lenin Hagyatéka Termelőszövetkezet­ben. A külföldi fajták közül 100 holdon szovjet és 300 holdon olasz búzát vetettek. A búza nagyrésze inár zöldell. — FELHÍVÁS! A Telekgeren- dási Községi Tanács Végrehajtó — A SZEGHALMI járás föld- rendezési tervét beszélték meg október 17-én Szeghalmon. Az értekezleten az állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek, gépál­lomások és a járási tanács mező- gazdasági szakemberei vettek részt. — Dr. Farkasné (dr. Szíjjártó Éva) magánrendelését megkezdte íül-orr-gége betegek x-észére. Békéscsaba, Szabadság tér 19. dél­után 4—5-ig. 1893 — A GERENDÁSI Táncsics Termelőszövetkezetnek elveszett három darab 5—6 hónapos csikó­ja. A megtalálót a termelőszövet­kezet jutalomban részesíti. 1883 Szakmunkásképző taníolyamot is szervez a Hazafias Népfront A napokban felkerestük Meré­nyi Ferenc elvtársat a Hazafias Népfront Békés megyei Bizottsá­gának titkárát. Beszélgetésünk során a titkár elvtárs több dol­got elmondott a Hazafias Nép­front oktatási formáinak szerve­zéséről. •— Milyen tanfolyamokat szer­veznek a téli hónapokban? >— Elsősorban az ezüstkalászos, tanfolyamot, amit november vége felé indítottunk be. Itt közel há­romezer résztvevőre számítunk. — Azok a tsz-tagok, akik el­végzik a gazdatanfolyamot, hol tanulnak tovább? — Most jelent meg a Földmű­velésügyi Minisztériumnak az a határozata, hogy az ezüstkalászos tanfolyamot elvégzett hallgatók részére szakmunkásképző tanfo­lyamot kell szervezni. Ezt mi már régebben elkezdtük. A tervünk alapján a tanfolyamot szakosít­juk, így zöldségtermelő, növény- termelő, sertéstenyésztő, szarvas­marhatenyésztő, baromfitenyésztő és öntözéses tanfolyamokat indí­tunk. — Ezenkívül milyen oktatási formában tanulnak még a dolgo­zók? — Szeretnénk beindítani a tö­megpropaganda előadássorozatot is. Ügy beszéltük meg, hogy a 76 népfronti olvasókörben három­négy előadást tartunk, tíz külön­böző témáról. Ez összesen mint­egy 260 előadás lenne. Persze se­gítünk a TIT-nek is az előadások megszervezésében. Megérkezett az első légfüggöny«* hűtőpult Békéscsabára A lengyel gyártmányú légiiig'- ] gönyös hűtőpultot megyénkben el­sőnek a Békés megyei Vendéglá-J tóipari Vállalat kapta. A hűtő-1 pultot Békéscsabán az ország el- J ső önkiszolgáló büféjében állítot-J ták fel. Ezzel tulajdonképpen a! büfében igazán megvalósult az J önkiszolgálás. A pult három ré-1 szes: alul az italfélék, a felső | két részben pedig adagolt felvá-* gottak, kaszinótojás, különböző [ salátafélék és kocsonyák várják aj fogyasztókat. ,A pult mellett tál-, cákat, villát, kést és kenyeret; helyeztek el. így a vendég saját <! maga választhatja ki az ételt,. rakja tálcára és asztal mellett ké- ' nyelmesen fogyaszthatja ele. Eddig 1200 holdon fejezte be a bűzaveíést a íüzesgyaruiati Vörös Csillag Tsz Erre az évre 1700 hold búza vetését tervezte a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz. Ebből október 21-én estig 1200 holdat bevetet­tek. A termelőszövetkezet tagjai szinte hihetetlen nagy termésat- lagú — holdanként 240 mázsa — cukorrépát szednek a 450 holdas vetésterületről. Ilyen termésátlag- ] ról szinte nem is álmodtak még i a szikes földek digózása közben > sem. Kukoricája 1300 holdon tér- i mett ennek a mammutszövetkezet- | nek, s eddig 500 holdról törték le ] a termést. , Ezután Merényi elvtárs arról beszélt, hogy a nemzetközi agitá­ció címen előadássorozatot szer­veznek. A járási székhelyeken 8—10 előadást tartanak. Itt az ENSZ-közg'yűlést, de különösen Kádár elvtárs beszédét vitatják meg. Persze ezenkívül a nép­front-bizottságok különböző ki§- gyűléseket tartanak, ahol a nem­zetközi kérdéseken kívül más természetű témákat is megtár­gyalnak. A népfront-bizottságok segítik még a mezőgazdasági technikumok levelező tagozatá­nak szervezését is. Jantyik Tibor A Kis zenekedvelő. rO(U.ÚJ(iuLpl luwjxuzeb&cL Bizottsága felhívja mindazoknak a békéscsabai lakosoknak a figyel­mét, akiknek Telekgerendás köz­ség határában kukorica-vetés terü­letük van, hogy a terményt leg­később 1960. október 31-ig taka­rítsák be, A megadott határidő után kimaradt kukoricát a tulaj­donos terhére a tanács takaríttat- ja be. 16353 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mindazoknak, akik felejthe­tetlen jó férjem és drága édes­apáink, SEBEN MÁTYÁS temetésén megjelentek és ezzel mélységes fáj dal mimikát enyhí­teni igyekeztek, ezúton mon­dunk hálás köszönetét, és még külön köszönetét mondunk a Békéscsabai Kertészeti és Köz- tisztasági Vállalat és a Karcagi '’vVocígyár dolgozóinak. A gyászoló család • 16346 Felhős idő Felhösebb idő, elsősorban nyugaton és északon kisebb esőkkel. Több he­lyen reggeli köd, időnként élénkebb délkeleti, déli szél. Legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet nyugaton 6—9, ke­leten 2—5 fok között. Egy-két helyen gyenge talajmenti fagy. Legmagasabb nappali hőmérséklet 13—17 fok között. Amikor a kezemben egy va­donatúj kisbográccsal beállítot­tam családi otthonomba, nejem aggódva tapogatta meg homloko­mat: — Mit akarsz ezzel a pusztai edénnyel? — Holnap fiacskám rendkívüli világnap lesz. Kimegyünk a Kö­rösre és a Krisztina-zugban fo­gunk ebédelni, mégpedig általam fogott halból, sajátkezűleg készí­tett bográcsos halpaprikást. — Este készítsük el a hátizsákot, vigyázz, hogy zsír, só, paprika, hagyma ki ne maradjon. Sőt jó lesz vagy két-három darab krumplit is venni, mert attól kü­lönlegesen finom ízű a halpapri­kás. Nejem a nagy bejelentésből csak annyit szűrt le, hogy végre egyszer nem az ebédfőzéssel telik el a vasárnapja és ezért rögtön be is csomagolt mindent. Hajnalban felvertem a csalá­dot és kiadtam a jelszót: Irány Krisztina-zug! Egy jó órai gyaloglás után a harmatos fűtől derékig lucskosan letáboroztunk a Körös egyik leg­kedveltebb kirándulóhelyén. Ez egyelőre annyiból állott, hogy nejemet pokrócba, lányomat sá­torlapba csavarva egy fűzfa alá állítottam, azzal a megnyugtatás­sal, hogy a kelő Nap rövidesen felszárítja a harmatot és akkor kezdődhet a fürdés és napozás. * „Rendbetéve” a családot leballagtam a vízpartra, hogy megtegyem a halfogási előkészü­leteket. Rendkívül izgatott vol­tam, ami nem is csoda, hiszen egy család ellátásáról volt szó. Ennek volt köszönhető, hogy a nagy igyekezetben az egyik horgászbotban megbotolva min­den átmenet nélkül belezuhantam a vízbe. Hihetetlen gyorsasággal kimásztam, körülnéztem, hogy nem látott-e valaki (nem szere­tem, ha nevetnek rajtam), majd fogvacogva kicsavartam ruhada­rabjaimat. Közben nejem kiabál­ni kezdett, hogy mi volt az a nagy csobbanás, mire kapásból vála­szoltam, hogy egy óriáshal dobta fel magát, csak maradjanak nyug­ton. Feszüli figyelemmel Testem a botokat. Köztudomású ugyanis, hogy a korareggeli órákban „ha­rap” legjobban a hal. De most se­hol semmi... A nap már jó ma­gasan járt, de a damilom meg sem rezzent. Képtelen dolgok ju­tottak az eszembe: Ma sztrájkolnak a halak, vagy odavannak kismisén, elmentek Mekkába, esetleg ultiznak... Akár­hol jártak, de hogy engem el­kerültek, az biztos. Bizonytalan ebédkilátásom a horgászás minden nyugtató hatása ellenére határo­zottan kezdett idegesíteni. Ráadá­sul hol nejem, hol lányom ötper­cenként kérdezgették: Van már valami? Lehet már pucolni? Pi­ríthatjuk a hagymát? Érdeklődé­sük érthető volt, hiszen a fürdés­től jól megéheztek. Közben meg­jött Apróka, feleségem barátnője is, akit nagyképűen vendégül hív­tunk ebédre. Balszerencsémre el­fogadta a meghívást, mert mint mondotta, imádja a halat, különö­sen bográcsban. Hej, bizony én is imádom, csak látnék már egyet, de hiába... Minél feljebb hágott a Nap az égi létrán, annál inkább sötétedett az ebédvárók arca. Há­rom óra tájban aztán nejem kije­lentette, hogy határozottan szédül az éhségtől és nem vár tovább, hanem megfőzi, ami van. Na ez nem sok volt: Egy kis zsír, két fej hagyma, három he­gyes paprika, két szem krumpli. Egy személyre fél krumpli, ez bizony elég szűkös, különösen va­sárnap, de egy karéj kenyérrel csak jelent valamit. Pillanatok alatt eltüntettünk mindent. Én egy darabka kenyér­héjjal majd kidörzsöltem a bog­rács fenekét is, miközben „kasz­tosaim” a dús fűben elvetve ma­gukat váltig hangoztatták: Jaj, halálra ettük magunkat, de nem csoda, hiszen csodálatos volt ez a halpaprikás. Nem volt ebben egy szálka sem! Szerettem volna bizonyítani és egész alkonyaiig folytattam re­ménytelen küzdelmemet a vízzel, de a sors kifürkészhetetlen aka­ratából egy árva keszeggel sem sikerült megismerkednem. Azóta bizonytalan ebédre soha sem hívok vendéget... De én sem fogadok el horgász­tól meghívást... Különösen vasár­nap. Ó. Kovács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom