Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-21 / 249. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, október 21., péntek 100 éves Gyula legidősebb asszonya Kicsi, törékeny asszonyka özv. Nánási Pálné az Incze pápa utca 49 alatt. November elsején a századik évébe lép. Kedvesen fogad, amikor — Szered! Etával és dr. Czégé Zoltánnéval meglátogatjuk. Munkában találjuk. Bekísér és hellyel kínál meg. Ő maga nem akar leülni. Nem látszik rajta egy évszázad. Kérdéseinkre kedvesen és meglepően gyors, erős, csengő hangon válaszol. Lassan lepereg előttünk közel száz év kemény küzdelme a megélhetésért, a családért. Élénken emlékszik vissza gyermekéveire. — „Ami tegnap történt, azt már elfelejtem” — mondja. — Az iskolában nagyon jó tanuló voltam. Egyszer „úgy emlékszem, mintha most történt volna” — repült vissza gondolatban kilencven esztendőt — ebédnél ültünk és nem akartam elmondani az Üdvözlégy Máriát. Üss már végig rajta.;: mondja édesanyám. Apám — pedig nagyon szeretett — a hátamra ütött, a dohányzacskóval. A pipa szurkálója kihasította a hátamat. Szegény apám . .. néz vissza a homályos múltba — kiment az ablak alá és a karjára borulva sírt. Nem tudott ebédelni. Iskola után tanyára mentem cselédnek. Emlékszem, mennyi apró ember állt az emberpiacon — a kocsma előtt. Vitték őket a dologra. Ott aludtak az istállóban az állatok között. Ajaj. de nehéz volt — sóhajt fel, aztán felcsillan a szeme. Láttam a királyt!... Jaj, de nagy cécót csaptak neki. Piros nadrágja volt és csákó a fejében. Elgondolkozik... nem tudom milyen csík volt a nadrágján, de a lova szürke volt. Csillogott rajtuk minden — (mármint a lovon és a királyon) — emlékszik vissza. Itt volt a huszárkaszárnyában. Csupa katonaság vette körül. Emlékszem arra is — csapong tovább gondolataiban —, amikor árvíz volt Gyulán, akkor volt az esküvőm. Nagy esküvő volt... sokan voltak vendégek... Rezesbanda játszott. Azután meg — ezt már nem tudom mikor volt — tűzvész volt. A zsidó templomnál leégett egy házsor. Jaj, de nagy tűz volt. Fújt a szél és nem tudták oltani.;, szőrnyülködik a régi élményen. A betyár temetésén Sok betyár volt akkor a vidéken — megy visz- sza újra fiatal éveihez. Egyszer elfogtak kettőt Gyulán, de megbánták, mert annál több jött és ki is szabadították társaikat. Egyszer nálunk is járt egy betyár — kutat emlékeiben —, jó lélek volt. Nem bántottak azok — emelkedik fel a hangja. A szegényeknek még adtak is. Én is kaptam tőlük sonkát, szalonnát, de nem akartam elfogadni. Amikor Csorváson jártam, akkor végezték ki Barbár Jóskát. Sokan voltak ott. Az egész falu, sőt még vidékről is jöttek. Híres betyár volt az. A Rózsa Sándor embere volt, azt mondták. A kiásott sírhoz odatérdeltették a betyárt és három puskás rálőtt. A betyár belezuhant a sírba. Meg se igazították, úgy húzták rá a földet. Sokan siratták. Én is sirattam, de a puskások megfenyegettek bennünket. Mit sajnálják!kiabáltak ránk és elzavartak bennünket. Váratlanul szól oda a 78 éves leányának .;; „Hallod, tüzet kellene már rakni, ott van minden előkészítve”. Milyen az egészsége? Érdeklődünk. „A dolog megedzi az embert fiaim. Soha nem voltam orvosnál, csak most 98 éves koromban. Szemműtéten mentem keresztül. Nincs nekem semmi bajom.;; csak, ha nem dolgozok... akkor végem van ... kihűl a kezem. Nem szeretek ülni. Meghűl bennem a vér. Mindig mozogni kell.” A lánya szól közbe ..; nem pihen a mama soha, alig várja, hogy virradjon, már felkel. Egész nap dolgozik, *morzsol, kapál. A kertet mindig ő gondozza, nagyon szereti a virágokat. Milyen az étvágya? Érdeklődünk tovább. „Meg- eszek én mindent, még sokat is eszek. Reggel is csinálok egy kis levest. Jó nekem a gyomrom.i* de hiába eszek... megyek össze.” TJjra a lánya felé fordul. „Tán már a csirke is elülne” — jut eszébe hirtelen; Majd gyorsan „felugrik” a székről és az asztalhoz tipeg, „ejnye, ne haragudjanak” Egy tál szőlőt tesz elénk; Búcsúzunk Rozi nénitől Sokáig fogja a kezünket. Az ajtóig kísér, ott mondja búcsúzáskóppen. „Jaj, hogy szeretem az embereket. Én már megértem tűzvészt, árvizet, háborút. Egyik se jöjjön soha.” Törékeny alakját sokáig az ajtóban látni. Talán nem is utánunk néz már, hanem a múltba, amelynek küzdelmét most újra végigélte. Kollárik János Jól sikerült Gyulán Vasárnap került sor a Magyar I Rádió gyulaiak számára rende-| dett zenei fejtörőjére. Az Erkel Emlékév tiszteletére rendezett játékot nagy érdeklődéssel fogadták a gyulaiak, s a verseny napján zsúfoláig töltötték meg a városi tanács nagytermét. A rendező bizottság meghívására eljött a Szegedi Nemzeti Színház három művésze is és részleteket adtak elő Erkel operáiból. A verseny négy fordulóban zajlott le, a résztvevőknek egy- egy kérdésre kellett választ adni és a helyes válaszokat értékes könyvekkel jutalmazta a zsűri. A kérdések nem voltak könnyűek. A résztvevő diákoknak, iskolás gyerekeknek széles ismeretkörre és olvasottságra —•'.Uaórfük hoev válaszolni az Erkel vetélkedő tudjanak. A legizgalmasabb talán az utolsó forduló volt. Nemcsak zenei műveltségből, de általános ismeretekből is próbára tették a lelkes fiatalokat. Ahányszor jó felelet hangzott el, ujjongva tapsolt a közönség. Szinte érezni lehetett a terem légkörében a feszült izgatottságot, amikor a versenyző a feleleten törte a fejét. Nagy meglepetést okoztak az Erkel Ferenc gimnázium diákjai. Valósággal learatták a jutalmak nagy részét. De az általános iskolások is jól megáll- ták helyüket. És mint a rádió egyik munkatársa mondotta: „Gyula ifjúsága méltó Erkel Ferenc szelleméhez”. KÖNYVEKRŐL Randé Jenő: Szputnyik New York felett Az amerikai társadalom fiataljairól ír Randé Jenő izgalmas, érdekfeszítő történeteket. Az amerikai gyerekek a cowboy- és gengszter-romantika, a rock and roll táncőrület, a filmekről, a televízióból és a könyvekből eléjük táruló erotika, szinte mindennapos fegyveres harc és gyilkosságok izgalmának légkörében élnek. Randé Jenő amerikai útja során szerzett tapasztalataival bizonyítja, hogy elsősorban az Egyesült Államok társadalmi berendezkedésében rejlenek azok az okok, melyek a fiatalok millióit viszik a bűnözés útjára. Dömötör Sándor: Őrség A szerző, éveken át a Savaria íéprajzi Múzeum igazgatója és udományos kutatója, könyvében aját gyűjtésének eredményeit s összegezi. Igen érdekesen ismeríti az őrségi gazdasági élet alapját, az erdőgazdálkodást. Ugyancsak részletes és jellegze- merteti az őrségi gazdasági élet és faépítkezések leírása. A második részben az őrségi folklórt is- nerteti. Az őrségi népköltészet- >ől népdalokat, népmeséket kö- öl. A számos képpel illusztrált :is kötet ily módon összefoglaló éprajzi képét adja a fontos ma- yar etnikai csoport életének. Wegroszta Sándor ! Dráma a J Bágyadt őszi napfényben Csa- 4 ba felé zakatol a s mély. A vas- i úti fülke ablakából megkapó lát* vány, ahogy a táj rőt lombokból 1 és fakult mezőkből várrott taka- J róját magára húzva, lassan álom* ra hajtja fejét... Bent erős do2 hányfüst terjeng. Egy női hang J ablaknyitásért esdekel. A hang 4 tulajdonosa könyörgését köhö- J géssel is megsulykolja. Karok 4 mozdulnak, nyög, nyikorog az t ablakkeret és máris friss, üde * légáram zúdul be, s lelkesíti a 4 tüdőnket: A légárral együtt ap- ; ró, zümmögő gomolyag sodródik 4 közénk. Már vissza is lendülne a \ szabadba, a fényességbe, de célt J tévesztve nagyot koppan a félig 4 lehúzott ablaküvegen, s szédül- J ten körben kereng. 4 — Méhecske! — csendül az $ egyik sarokból ámuló gyermeki * kiáltás. 4 — Juj, méh! — kontráz rá elt lenkezö érzelemmel egy vénkis* asszonyos hang az ablak mellől. 4 Vad hessegetés, a kelleténél erő- J sebb csapkodás és a senkit bán- 4 tani nem akaró, csupán előcsalo* gatójához, az őszi napfényhez tövonaton rekvő kis állat zümmögése elnémul. — Megdöglött — mondja a hessegető, s közönyösen bámul a földön heverő apró tetemre. A fülkében a tragédiákra jellemző néma csend — csak a kerekek gyászos egyhangúsága, kattogása dobol a fülekbe. Most egy kéz nyúl a mozdulatlan test felé — munkától nehezült, tán bikát is megfékező nagy, erős kéz. Megkapó gyengédséggel öleli magához a durvás hüvelyk- meg mutatóujj az állatkát, s szelíden engedi a tenyérbe. A munkáskéz méltóságteljes lassúsággal a fejek fölé magasodik — rajta mint valami fellegekig érő ravatalon nyugszik az a másik, a kisebbik munkás örökre elné- múltan. Ekkor Paul Robeson-i mély, szívbeli zengéssel zendül a kéz tulajdonosának a hangja: — A méhecske nem „döglik” meg, a méhecske — meghal.. E szavakra valami nagy, megrázó együttérzés a válasz ... Bennem, bennünk, valamennyiünkben. Oj Rezső Tapasztalatcsere Békésen Már rendszeressé vált, hogy a Vöröskereszt Békés megyei titkársága egy-egy járási székhelyen kétnapos tapasztalatcsere jellegű titkári értekezletet tart a járási Vöröskereszt-titkároknak. Október 25—26-án a békési járás oktatási munkáját tárgyalják Békésen a járási Vöröskereszt titkárság helyiségében. Leczkésd Mária kiképzési felelős számol be erről a munkáról a járási titkároknak, majd Demeter András elvtárs, szarvasi járási titkár az egészség- ügyi állomásokról tart tájékoztatót. Cserei Pálné elvtársnő, megyei titkár a Vöröskereszt vezetőségválasztó gyűléseinek előkészítéséről, ra felkészülés feladatairól ad tájé- I koztatást a résztvevőknek. A heti kosártermelés Balogh Béla három éve bedolgozó a Békési Kosárfonó Háziipari Szövetkezetnél. Egyéb munkája mellett heten ként átlag 35 kosarat készít. Képünkön az egyheti termelést láthatjuk, amint Balogh Béla kerékpáron a szövetkezetbe szállítja,
