Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-20 / 248. szám
4 NÉP ÚJ SÄG I960, október 20., csütörtök Miért nem csapunk oda? Érdekes beszélgetés tanúja voltam minap a vonaton. Pesttől kattogtak alattunk az acélkerekek, ütemes egyhangúsággal, ál- mosítón, s társaság híján voltam egészen Szolnokig, ahol sokan felszálltak, s hárman elhelyezkedtek az én fülkémben is. Ruházatukról ítélve munkásemberek lehettek, talán valamelyik építkezésről engedte őket haza a hétvége. De gondolataik pillanatnyilag még nem otthon jártak, hanem mintha egy, a felszállás miatt félbeszakadt beszélgetést folytatnának: a nemzetközi politika, az ENSZ-ben történt események színhelyén kalandozott. Egy alacsonyabb, cingár-termetű és mérges tekintetű már nem fiatalember hangja kivált a többi közül. Hetes fekete szakáll borította hosszúkás arcát, a szemei is feketén villogtak, mikor mondta: 1— Azt hiszitek meg lehet azokkal egyezni?! Hányszor tudtál te, vagy az apád megegyezni a főszolgabíróval Gyulán? Nem, öcskösök! Ezeknek úgy oda kéne csapni mint a mennykő, amikor belevág a szikrázó kéménybe! Méghozzá addig, ameddig a sok szikra fel nem gyújtja a lakást. Odacsapni... Értitek?! Hisz van hozzá erő. Egy pillanatra elcsendesedtek valamennyien. Talán a vékony ember szavainak hatására felvillant előttük < a. Szovjetunió hatalmas katonai ereje, s bólogattak hozzá: „Igen, valóban volna hozzá erő/’ De lehet az is, hogy egy lángban égő házra gondoltak, melyből jajveszékelve vonszolják ki égett testüket az asszonyok, a gyerekek ... Végül egy nyugodt arcú, úgy 30—35 év körüli férfi szólalt meg. Széles mellkasán ösz- szébbhúzta a szakadt gombú kék zubbonyt, majd térdeire támasztotta nagy kezét. — Odacsapni? — húzódott fel szemöldöké, ahogyan kétkedőn, mérlegelve e két szót megismételte a súlyos mondatot. Aztán öregebb társára nézett. — Hogy gondolja ezt Mihály bátyám? Talán úgy, hogy a Szovjetunió kezdjen háborút? Hogy azok, akik a békét akarják, hogy éppen azok küldjenek atombombát a felhőkarcolókra? ... — Hát te hogy gondolod?! — tüzelt a vita hevében az öreg. — Talán azt akarod megvárni, amíg ők vetik rád a halált? Láthatja az egész világ: 15 év óta csak beszélnek a megegyezésről és nem jutnak semmire. Vajon ki miatt? Tudjátok, hogy az amerikaiak miatt. Fegyverkeznek és mi meg tétlenül várjuk, hogy mikor dobnak ránk atombombát. Mi volt az ENSZ-ben is? Minden komoly előrelépést megakadályoztak. Ezért látom én úgy; elég a szó- cséplésből, óda kell nekik csördí- teni akkorát, hogy egészen közelről ismerjék meg a háború borzalmait ... * — Álljon meg, Mihály bácsi •— szólt a harmadik, a szintén fiatal, lányosképű fiú. — Nem olvasott maga mindent akkor, ha így beszél. Tudja-e, hogy mégis volt előremenés az ENSZ-ben? Ugye nem? Mert volt. Hiába szerették volna megakadályozni az amerikaiak. >— Volt a fenét... — Olvassa csak eh a gyarmati rendszer elítélésében szinte minden ország küldöttei Hruscsov pártjára álltak, legyőzték az amerikaiakat. — Az csak látszat — érvelt a Mihály bácsinak nevezett, de látszott rajta, nem olvasta ezt és csak a régi, a tőkések elleni régi gyűlölet beszél belőle. Egész lénye azt rezegte minden szavában, hogy szűnjön már meg egyszer az az élet, amikor félni kell a háborútól. De ez csak úgy szűnhet meg — gondolta —, ha a háború csiholói, a kapitalisták eltűnnek a föld színéről. *— Látszat az csak, Ferkó — mondta most már oktatólag. .— Higgyétek el, minden ilyesmi mögött az van, hogy a milliomosok még jobban készülnek a háborúra. Márpedig, ha úgyis készülnek, előzzük meg őket, csapjunk oda mielébb, hogy utána fel se tudjanak állni. Ezt mondom én. S akkor majd béke lesz... — No, mondjuk odacsapnánk — egyezik bele a nyugodt hangú. — De gondolja Mihály bácsi, hogy nem lenne válasz? — És ha lenne?! Hruscsov megmondta az ENSZ-ben, azt hiszitek én nem olvasom az újságot! Megmondta Hruscsov, hogy mi győznénk. És ez olyan igaz, mint ahogy 17-ben, meg» 45-ben is a Szovjetunió győzött az állig felfegyverzett ellenséggel szemben. Tudom én ezt. Én is voltam katona akkoron ... — Igaz amit beszél, de mégsem jól gondolkodik maga Mihály bátyám. Hruscsov azt is mondta: mi győznénk, de mi nem akarunk háborút, mert az rettenetes lenne az egész emberiségre. Magára is Mihály bácsi, meg az unokájára. És rám is, és mindenkire ... Én 1944-ben BéHáromfelvonásos zenés vígjáték bemutatására készül a Békéscsabai AKÖV színjátszó csoportja Hetek óta szorgalmasan pró- báznak a Békéscsabai Autó- közlekedési Vállalat színjátszói. Készülnek a „Nászutazás” című Potyautas as óceán felett A legmerészebb potyautasok is messze elmaradnak egy 17 éves fiú mögött, aki a közelmúltban 2000 mérföldet repült potyautasként az Atlanti-óceán felett. Az Azori-szigeteken elrejtőzött egy hatalmas utasszállító repülőgép egyik első kerekének mélyedésébe, s csak a Bermuda-szigeteken mászott elő rejtekhelyéről. A vakmerő fiatalember annak köszönhette életbenmaradását hogy a repülőgép a szokásos 5500 méter helyett csak 2500 méter magasságban repült. háromfelvonásos, zenés vígjáték bemutatására. A zenés vígjátékban szereplő színjátszókat Cse- rényi Béla, a Békés megyei Jókai Színház művésze tanítja. A vígjátékban szereplők hetenként kétszer próbálnak. Nem érdemtelen megemlíteni, hogy valamennyien ez év tavaszán a „Bekötött szemmel” című drá- 'mában nagy sikert arattak: a tavasszal megrendezett kulturális szemlén első helyezést értek el. A „Nászutazás1’ című zenés vígjátékot november 7-én Békéscsabán mutatják be. A vígjáték sikeres betanulásához már eddig is minden szükséges előfeltételt megteremtett Maulis 1 Mihály, a vállalat kultúrfelelőse 1 és Ladányi István, a szakszer- 1 vezet vezetője, késcsabán voltam. Édesanyám, hisz meséltem már róla, idegbajos lett, mikor a németek bombázták az állomás környékét. Ott laktunk nem messze, akkor még Horthy Miklós útjának hívták az utcát... Apám is a háborúban halt meg. Pedig, ha még két hónapot kibír, életben maradhatott volna. Én csak iskolás voltam 45-ben, de azért emlékszem arra az időre, Mihály bátyám... — Én jobban, öcsém! — feleli most már csöndesebben, de indulattal teli hangon az öreg. — De- hát éppen azért mondom, amit mondok, hogy ne legyen többé olyan idő. — Ellenkezőleg, Mihály bátyám. Maga azt mondja, azt javallja, hogy legyen. Mégpedig úgy, hogy mi, vagyis a Szovjetunió kezdje el... — Ne csavard ki a szavaimat, hallod-e! — förmedt fel Mihály bácsi. — A fene se akar háborút. Én csak azt mondom, hogy... — ... hogy mi csapjunk oda — veszi át az elhalkuló mérges embertől a szót a fiatalabb. — Hiszen éppen ez az. Ebből lenne a háború. i— ... Hát ez igaz — ismeri el az öreg — ebből az lenne. Az pedig nem lenne jó... — Nem ám. Nemcsak az amerikaiaknak, de nekünk se, és senkinek se a világon. A béke. Az keli! Azért küzd a Szovjetunió és igaza van Ferkónak, hogy eredményesen küzd az ENSZ-ben is. Ne feledje Mihály bátyám; holnap talán már nem ezek az amerikai küldöttek ülnek majd az ENSZ-ben és másokkal talán könnyebb lesz a megegyezés. Egy csomó új ország, melyek nemrég lettek szabadok, a mi pártunkon áll. És holnap még többen állnak majd a béke mellett. Eljön az az idő, amikor úgy, mint maguk régen Mihály bátyám, rákényszerí- tették a jobb munkafeltételek elfogadását a tőkésekre, rákényszerítik az amerikaiak is a Szovjetunióval való megegyezésre a kormányukat. Tudja mért jön ez el? Mert ahogy Hruscsov mondta: nemcsak az erő, hanem az igazság is a mi oldalunkon áll __És a z igazságnak mindig győznie kell... No, cihelődjünk, úgy látom Csaba felé közeledünk... Mindhárman felállnak, leszedik felülről faládikájukat, s fáradtan kimennek a peronra. Távolról már valóban feltűnnek a város körvonalai. Milyen jó, hogy nincs el- sötétítési rendelet — jut eszünkbe, ahogy megpillantjuk a villód- zó békés fényeket... Varga Dezső Néhány szó a KISZ-ről Be kell vallanom, igen jól esett nemrégiben, hogy egy asszony aggodalommal teli hangon azt kérdezte tőlem, hogy miért nem vették fel lányát a KISZ-be. Hogy mi van ezen örülni való? Az, hogy mindennél ékesebben bizonyította ez a kérdés is az emberek tudatában végbemenő alapvető változást. Jól emlékszem rá, hogy menynyi és milyen előítélettel voltak tele igen sokan a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel szemben annak megalakulásakor és még utána is jó ideig. Sokszor olyan véleményeket mondtak róluk, a KISZ-esekről, hogy egyenesen arcpirító volt. A rágalmak célja az volt, hogy éket verjenek a fiatalok közé. A rájuk szórt rágalmakra a mi fiataljaink mosolygós arccal, a becsületes emberek szívét megdobogtató tettekkel válaszoltak. Mindenütt ott voltak, ahol segíteni kellett és fiatalos lendülettel végzett munkájukkal sok elcsüggedt embernek adták vissza életkedvét. Idős, munkaképtelen embereknek felásták a kertjét, betakarították gabonáját, részt kértek a községfejlesztési feladatok megoldásából társadalmi munkájukkal, kültv/rcsoportokat szerveztek, életre keltették a munkaverseny keretén belül a Szocialista Munka Ifjú Brigádjait, melyek a termelés előrelendítői voltak és jelenleg is azok. Hiába volt a múlt rendszer híveinek minden károgása: a KISZ taglétszáma állandóan nőtt és ma már ott tartunk, hogy rosszul esik egy szülőnek, ha a gyermekét nem veszik fel tagnak. Az említett édesanya először — sértődötten — azt hitte, hogy talán nem tartják őket eléggé becsületesnek ahhoz, hogy a gyerekük a KISZ-be kerüljön. Azután azért is összeszorult az anyai szív, hogy hátha a gyerek valami olyasmit csinált, ami méltatlanná tette arra, hogy a fiatalok maguk közé fogadják. És milyen megkönnyebbülés látszott az anya arcán, amikor közöltem vele, hogy nincs a lánya ellen más kifogása a fiataloknak, mint az, hogy nem tartják megfelelőnek képességeihez mérten a tanulmányi eredményeit. — Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy idáig is kiterjed a figyelmük. Én azt hittem, hogy csak jelentkezni kell és kész, — mondta az anya jóleső csodálkozással és megnyugvással fogadta most már a fiatalok döntését. El kell ismernünk, hogy ifjúsági mozgalmunk is nagyszerű utat tett meg az ellenforradalom óta és nem egy tettükkel aranyi betűkkel írták be nevüket országépítő történelmünk lapjaira. A Hanságtól Bélmegyerig sok, a ma ifjúságában még kételkedő ember megtanulta becsülni a mi fiatalságunk lendületéti akaraterejét, hazaszeretetét. Arra pedig külön is büszkék lehetünk, hogy a KISZ valóban pártunk aranytartaléka lett, ahova a bejutást ki kell érdemelni. A KISZ ma már ifjúságaink elismerten elhivatott vezetője, melynek tagjának lenni dicsőség dolga. O. K. I II lakosság tízezrei! tájékoztatják a viharsarki népfront-bizottságok az ENSZ 15. közgyűléséről Békéscsabán a Hazafias Népfront járási bizottságainak titkárai együttes ülésen beszélték meg hétfőn délelőtt a téli oktatási, ismeretterjesztési munkák, a községfejlesztések és az őszi mező- gazdasági feladatok tennivalóit, elősegítését. Merényi Ferenc elvtárs, a Hazafias Népfront Békés megyei Bizottságának titkára a megérkeztek WSSBSSKSXS 10 0 0 Ft-tól 220 Q Érig békemunkáról, a nemzetközi kérdésekről szólva ( ismertette, hogy jelenleg az ENSZ 15. közgyűlésének ülésszakain elhangzottak, javaslatok, széleskörű magyarázása, megvitatása, a népfront-bizottságok, a békeharcosok egyik feladata. — Olyan javaslatok hangzottak el a mi részünkről az ENSZ- palotában — hangsúlyozta —, amelyek a még ingadozókat is gondolkodásra késztették. Különösen nagy segítség a népfront munkásainak Kádár János el/vtársnak az ENSZ-közgyűlés vitáit s javaslatait olyan nagyszerűen összefoglaló beszámolója. Minden szava annyira meggyőző és emberi, hogy azok minden magyar embert meggyőznek ügyünk igazáról. A népfront-tanácskozás résztvevői elhatározták, hogy a következő időszakban, az év végéig me- gyeszerte összevont városi, községi gyűléseket, helyi kisgyűléseket, tanácskozásokat rendeznek, amelyeken Kádár elvtárs felszólalása és beszámolója alapján megtárgyalják a lakosságot igen érdeklő nemzetközi eseményeket, az ENSZ-közgyűlés eredményeit. Esti beszélgetéseken, olvasókörökben, tanya-, tsz-központokban és iskolákban a városokban és a községekben központi előadók — köztük az országgyűlési képviselők is — a viharsarkiak tízezeréit tájékoztatják a nemzetközi kérdésekről.
