Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-15 / 218. szám

BÉKÉS MEGYEI * 'Ara: SO Miét * Világ proletárjai egyesüljetek I W60. SZEPTEMBER 15., CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA V. ÉVFOLYAM. 218. SZÁM Lumumba < újból csatát nyert A kongói parlament ma ismét ülést tart Leopoldville (MTI) Min* már jelentettük, kedden este a kongói parlament két háza teljhatalmat szavazott Lumumba miniszterelnök kormányának. A szavazáson 116 szenátor és képviselő vett részt, 88-an nyilvá­nították bizalmukat Lumumbá- nak, 25-en szavaztak ellene, hár­man pedig tartózkodtak. A szavazás eredményének ki­hirdetése után a parlament elnö­ke megállapította, hogy a parla­mentben jelen volt a határozat­hoz szükséges többség, s ilymó- don a döntés jogerős. Mint a DPA nyugatnémet hír- ügynökség megállapítja, Lumum­ba miniszterelnök újabb győzel­met aratott, „megnyerte a leg­utóbbi menetet is”. Kasamura, a törvényes központi kormány tájékoztatási minisztere kijelentette, a kongói kormány teljhatalmá­nak megfelelően, eljárhat mind­Moszkva (TASZSZ) Kyikita Hruscsov, szovjet mi­niszterelnök és Norodcm Szihanuk herceg kambodzsai államfő kö­zött üzenetváltásra került sor az­zal kapcsolatban., hogy Kambod­zsában megkezdte működését a szovjet—kambodzsai barátság kór­háza. Az a tény, hogy mindkét ország ragaszkodik a békés együtté­lés elveihez, mindkettő el van szánva, hogy elősegíti a bé­ke fenntartását és megszi­lárdítását, közel hozza egymáshoz a szovjet és a kambodzsai népet, széles, szilárd alapot teremt Kam­bodzsa és a Szovjetunió gyümöl­csöző együttműködésének fejlődé­se számára — hangzik Hruscsov üzenete. Nyikiita Hruscsov rámutat arra, hogy a Szovjetunió 'őszinte figye­lemmel és mélységes rökomszenv érzésével kíséri azokat a sikere­azok ellen, akik parlamenti jó­váhagyás nélkül, törvénytelenül minisztereknek akarják kiadni magukat. A teljhatalom azt is biztosítja a kormánynak, hogy korlátozza az államelnök jog­körét. A szavazás után Lumumba mi­niszterelnök a parlamentben be­szédet mondott. Kijelentette, haj­landó megegyezni Kaszavubuval, de Kaszavubu nem akar megbé­kélést. „Türelmünk fogytán van. Mi mindig a parlament akaratá­nak megfelelően cselekedtünk, Kaszavubu viszont semmibe vet­te a népképviseletet” — hangoz­tatta a miniszterelnök. Mint a hírügynökségek jelentik, a kongói parlament két háza ma ismét összeül, hogy határozzon két javaslatról. Az egyik javaslat értelmében az ország végleges al­kotmányának megteremtéséig Lu­mumba miniszterelnököt államel­nöki tisztséggel is felruháznák. A a kambodzsai nép igazi, őszinte barátjának tekinti a Szovjetuni­ót és meggyőződése, hogy a Szov­jetuniónál a legmelegebb támo­gatásra talál, szuverénitása meg­szilárdításáért és felvirágzásáért folyó harcában. A herceg köszönetét mond azért az őszinte és állandó támogatá­sért, amelyt Kambodzsa népe minden körülmények között meg­kap a szovjet kormánytól és sze­mély szerint Nyikiita Hruscsovtól. A kambodzsai—szovjet barát­ság kórháza — állapítja meg No­rodom Szihanuk — a Szovjetunió kormánya és népe? részéről olyan rendkívül értékes ajándék a kam­bodzsai népnek, amely a legjob­ban példázza, hogy a Szovjetunió maga is hozzá akar járulni a be- tegség és a halál elleni küzdelem­hez Kambodzsában. másik javaslat arról intézkedik, hogy az államelnök ne nevezhes­sen ki és ne mozdíthasson el mi­nisztereket a parlament előzetes jóváhagyása nélkül. A Reuter és az AP tájékozott körökre hivatkozva jelenti, hogy a Kaszavubu—Ileo-klikk továbbra is semmibe veszi a parlament határozatát és Lu- mumbát „lázadónak” tekinti, Akkra Az ADN közlése szerint kedden este a ghanai kormány külöbí- zottságot menesztett Léopoldville- be. Welbeck, a bizottság vezetője újságíróknak kijelentette, tárgyal­ni kívánnak Lumumba miniszter- elnökkel. A ghanai küldöttség ezenkívül Léopoldvilieben tanácskozni kí­ván más független afrikai orszá­gok képviselőivel is, meg akarja vitatni velük, milyen magatartást tanúsítsanak az illegális Kaszavu- bu-féle bábkormánnyal szemben. New York Mint már jelentettük, ismét összehívták a Biztonsági Tanács ülését. A tanács tagjai magyar idő szerint szerdán 16 órakor ül­tek össze. Az ülés első részén zárt ajtók mögött foglalkoztak az ENSZ-közgyűlés jövő kedden megnyíló ülésszakának előkészí­tésével, majd folytatták a kon­gói helyzet megvitatását. London Az AP ismerteti a szerdai an­gol sajtó állásfoglalását A Daily Mail fájlalja, hogy a Szovjetunió támogatja a törvényes kongói kormányt, majd rámutat arra, kétségtelen, „hogy az oroszok ro­konszenvesek egész Afrikában”. A Daily Express azon kesereg, hogy Hammarskjöld ENSZ-főtit- kár „sohasem követett el még olyan súlyos hibát, mint amikor elrendelte a belga csapatok kivo­nását Kongóból.” „A belgák pe­dig akkor követték első baklövé­süket, amikor függetlenséget ad­tak Kongónak” — panaszolja a lap. Üzenetváltás Nyikita Hruscsov és Szihanuk herceg között A magyar kormány tiltakozása az ENSZ főtitkáránál két, amelyeket a független Kam­bodzsa elér, amikor következetes politikájával nem vesz részt tá­madó katonai tömbökben, fejlesz­ti baráti kapcsolatait a szuvere­nitását tiszteletben tartó összes országokkal. A kambodzsai nép — mutat rá Hruscsov — helyes úton jár a súlyos áldozatok árán kivívott szabadságának és függet­lenségének megvédésében. A szovjet miniszterelnök üze­nete hangsúlyozza, hogy a Szov­jetunió Kambodzsa igaz, önzet­len barátja, amikor Kambodzsa igazságos harcot vív az imperia­listák mesterkedései ellen, szu­verenitása megszilárdításáért, független nemzeti fejlődéséért. Norodon Szihanuk herceg vá­laszüzenetében hangsúlyozza, hogy A Kongói Köztársaság kormá­nya táviratban kérte a magyar kormányt, támogassa az ENSZ főtitkáránál a Kongóba vezényelt ENSZ-haderők önkényes akciói, a Kongói Köztársaság nemzeti rá­dióállomásának elfoglalása ellen benyújtott tiltakozását. A magyar kormány eleget téve a Kongói Köztársaság miniszter- elnöke kérésének, táviratot inté­zett Dag Hammarskjöld-höz, az ENSZ főtitkárához és tiltakozott „az ENSZ-csapatoknak a Kongói Köztársaság belügyeibe történt beavatkozása ellen. A magyar kormány elvárja: az Egyesült Nemzetek Szervezete tartózkodik attól, hogy a törvényes kongói kormányt a rend helyreállítására vonatkozó fáradozásaiban akadá­lyozza”. ■ Egyidejűleg a kongói miniszter- elnöknek küldött választáviratá­ban a magyar kormány biztosí­totta Lumumba miniszterelnököt, hogy a magyar nép elítéli az ENSZ-erők akcióit és közölte ve­le a kongói nemzeti rádióállomás ügyében a magyar kormánynak az ENSZ főtitkáránál bejelentett tiltakozását. (MTI) Nagy temetés volt Gyulán Sok ezren kísérték utolsó útjára Törzsök Mártont Megdöbbenéssel fogadta minden ismerőse a lesújtó hírt: hirtelen meghalt Törzsök Márton. Igen so­kan ismerték és szerették a tett- és életerőtől duzzadó, fáradhatat­lanul munkálkodó, segíteni min­dig kész, daliás termetű igazgató­tanítót. Barátai közül legtöbben csak közvetlenül, egyszerűen Tör­zsök Marcinak nevezték a gyulai népfront-bizottság népszerű elnö­két, a gyulai városi tanács, a me­gyei népfront-bizottság és a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsá­nak tagját. Az első pillanatokban képtelennek tetsző hír azonban, fájdalmunkra, valóság volt: Tör­zsök Márton nincs többé közöt­tünk. ... És szeptember tizenharmadi- ka hervadásos napján temettünk Gyulán. A városi tanács és a he­lyi népfront, valamint a megyei Hazafias Népfront-bizottság saját halottjának tekintette Törzsök Mártont, s méltó temetést rende­zett tiszteletére. Ezrek állták kö­rül mélységes megrendüléssel a temetőben a koszorúk tömegével és az élet virágaival elborított ra­vatalt. Egyszerű munkások, pa­rasztok, értelmiségiek, pedagógu­sok, orvosok, jogászok, tisztségvi­selők, virágcsokrokat szorongató úttörők, iskolások tekintettek megindulteággal, kissé még min­dig értetlenül a rideg valóságot bizonyító, barna koporsóra, ame­lyen szívbehasítóan fénylettek az ezüstös betűk: TÖRZSÖK MÁR­TON élt 48 évet. Ott voltaik a megyei, a járási és a városi párt-, tanács-, népfront­bizottságok, a társadalmi és tö­megszerveztek, a vállalatok, az üzemek, a gazdaságok s az intéz­mények vezetői, közöttük Szabó Sándor, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára, a megyei népfront-bizottság elnöke, Meré­nyi Ferenc, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, Ba­ráti József vezetésével a Hazafias Népfront Országos Tanácsának küldöttsége, Zalai György, a gyu­lai járási pártbizottság titkára, Jámbor István, a városi pártbi­zottság titkára, Pankotai István, a Magyar-Szovjet Baráti Társa­ság megyei titkára, Enyedi G. Sán­dor, a gyulai városi tanács v. b.- elnöke, Vidó István, a városi ta­nács v. b.-titkára, Szilágyi Péter, a Magyarországi Románok De­mokratikus Szövetségének titkára és sokan vezető személyiségek. Eljöttek a messzi tanyák ünnep­lőbe öltözött lakói, a termelőszö­vetkezetek tagjai is, hogy végtisz­tességet adjanak szívből szeretett igazgató-tanítójuknak, aki nem­csak gyermekeikért, de az ő jö­vendőjükért, s ügyes-bajos dolga­ikban is oly sokat fáradozott ön­zetlenül. Aki oly nagyon szerette a tanyavilágot, a kalásztermő föl­dek egyszerű, becsületes, kérges­tenyerű munkásait, mert egy volt velük mind örömükben, mind bá­natukban. Eljött búcsúztatni a Vi­harsarok — s közelebbről Gyula — kiváló fiát a városi zenekar és a nagy múltú Békéscsabai Ál­talános Munkásdalkör is. Sokan i közelébe sem fértek a megbecsü­lés koszorúival és virágözönével elhalmozott koporsónak; s távo­labbról adva tiszteletet, rótták le kegyeletüket. Mindannyian, akik ismerték, szerették és becsülték Öt, szívet- szaggató fájdalommal érezték a rettenetes sebet, elvesztését. — Nagy, igaz ember volt, az építő alkotás fáradhatatlan harcosa. Nehéz elhinni, hogy nem munkál­kodik többé — ez csendült ki a búcsúztatókból: a városi tanácsot képviselő Gál Imre elvtárs és a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa nevében szóló Baráti Jó­zsef búcsúzó beszédéből. A szívekbe markolt valami. Mélyről szakadtak a sóhajok, eredtek a könnyek. Siratták osz­tályának tanulói, tanítványai, napégette arcú parasztemberek és parasztasszonyok zokogtak. Kom­munisták és pártonkívüliek egyek voltak a gyász, a közös bánat ér­zésében. Búcsúztak tőle, aki a bé­kéért, a jobb jövendőért áldozta szakadatlan munkától tartalmas éiptét. A búcsú perceiben kitárult a nép szíve és az 0 képét tük­rözte. — A tevékenység lázában égett el, ment szerette városát, szülő­földjét, ment a közösségért dolgo­zott, ez ösztönözte az átlagosnál is több munkára. Magas beosz­tásba hívtuk, de nem hagyta el városát, s a tanyák népét — em­lékezett Barati József, s arra kér­te a jelenlevőiket: Ne feledjék el Törzsök Márton nagy érdemeit, melyeket városunkért, értük tett, juttassanak belőle özvegyének és két kis árvájának, legyenek min­dig mellettük. A nyitott sínnél Szerdahelyi István, a gimnázium igazgató-he­lyettese munkatársai, barátai ne­vében búcsúzott: — A természet örök rendje, hogy a nappalra éj­szaka következzék, hogy az élet a bölcsőtől a koporsóig tartson. Az élet mégis hatalmasabb a ha­lálnál. Akit tiszteltünk, akit sze­rettünk, nem halt meg ránk néz­ve egészen. A halál sohasem győ­zedelmeskedik, az emberi élet ér­telme a mindannyiunkért végzett munka, a köz boldogulásáért ál­dozott alkotó tett, tovább él alko­tásainkban. — Városunk nagy ne­velője voltál. Hozzá tartoztál egé­szen. És majdnem hihetetlen ne­künk, hogy nem leszünk együtt többé, hogy nem vitatkozhatunk, hogy nem dolgozhatunk veled. Egyet ígérhetünk: emléked köte­lez, s rád való emlékezés akkor lesz teljes, ha ugyanolyan töret­len munkakedvvel dolgozunk to­vábbra is, mint ahogyan azt tő­led megszoktuk együttműködé­sünk szorgos hétköznapjaiban — mondotta többek között búcsúbe­szédében Szerdahelyi István. A koporsó elhantolása közben a Békéscsabai Általános Munkás­dalkör és a Gyulai Városi Zene­kar végtisztességadó hangversenyt rendezett. Az együttérző részvét melege áramlott a gyászoló csa­ládtagokra: özvegy Törzsök Már- tonnéra s két kicsiny gyermekére Enikőre és Attilára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom