Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-11 / 215. szám
4 H ép új s A a 1960. szeptember 11., vasárnsfi UTCÁI ESTEK Furcsa így az estébe hajló délután . Az égen fent a felhők még fehéren kergetöznek, de lent a látóhatár szélén már sötétedik, s csak a lebukó nap vére festi vörösre az ég színét. A Dombegyházi Állami Gazdaság központi majorjában szénaillat terjeng a levegőben, s a fák között meghúzódó kis házak kéményéből száll a füst. Baktatok az úton. Jobboldalt a vörös téglaépületből készült Istálló sok ablakszeme néz rám, míg a másik oldalon egy-egy virágos kiskertben a nyíló dáliák s az őszi rózsák integetnek szelíden. Boldogság Mi a boldogság? Szeressük, mert Boldogság a szerelem és boldogság az, ha valakinek szép lakása van, ha jól keres és jól mennek „dolgai”. Nem illik titkokat elmondani, de mégis előfordul, velünk, hogy meglátjuk más ember boldogságát és azt hírül adjuk. A gazdasági épület első háza itt az út bal oldalán a Lendvaiéké. A nagylány idehaza van egész nap. Ahogy belépek az udvarra, amit néhány kis fenyő díszít, hangos csaholással kutya rohan felém. Hirtelen belépek az ajtón ... — Bocsássanak meg, hogy „betörtem” — fordulok a bentlévők- höz —, de féltem, hogy a házőrző kutya „megszabja” a nadrágomat. — Á, nem hamis a mi kutyánk — mondja Lendvai Erzsiké. A beszélgetés akadozva indul, meg vagyok győződve, hogy egy fiatal házaspárt találtam együtt, de a beszélgetés során kiderül, hogy az esküvő majd csak 8-án lesz a jövő hónapban. A vőlegény, Lovas Imre az állami gazdaság gépkocsivezetője. — Mivel telik az estéjük? — Rámnéznek, aztán úgy válaszolnak. — Este az állami gazdaság televízióját nézzük, máskor pedig csak itthon maradunk és rádiózunk. — Lakásuk lesz? — Már van is — mondja a vőlegény boldogan, s mikor kétkedőén &>' csodálkozva nézek rájuk, megmagyarázza. — Lent itt, a Béke utcán, ahol 12 ház van, az utolsóban már kijelölték a kétszobás lakást, amit az esküvő után foglalunk el. — Jól érzik itt magukat? — Jól — mondja a menyasz- szony. Az egyetemista Űjra a csapáson megyek. Az utca végefelé malacok és disznók szaladnak sikongatva, egy-egy nyitott kapun egyenként fordulnak be. — így tudják a járást? — fordulok az egyik kapuban álló férfihez. — Persze, megszokták már. Mindegyik tudja, hol kap enni. A kölcsönös bemutatkozás után megtudom, hogy Dékány Károly volt főállattenyésztő portájára értem. Dékány Károly ünneplőben áll a kiskapuban, s a kíváncsiságom erősebb, így megkérdem: — Hova utazik? — Megyek egyetemre. __ ? — Igen, állami ösztöndíjjal. A gazdasági javaslatára, a járási pártbizottság támogatásával elmegyek Gödöllőre, hogy a még hátralévő három évet elvégezzem. Dékány Károly akadémiát végzett, és Budapesten a minisztériumban dolgoztát, majd vonzotta az itthoni föld és hazajött Mezőhegyesre. Mezőhegyesről került a Dombegyházi Állami Gazdaságba, ahol az elmúlt hónapokban főállattenyésztőként dolgozott. — Pest után nem volt szokatlan a vidék? — Nem, mert Nagykamarásra való vagyok és itthon jól érzem magamat. — A felesége? — Ó is nagykamarási, nem is szereti Pestet. Itt is felteszem a szokványos kérdést. — Milyen az élet a Béke utcában, hogy telik egy-egy este? — Rádiózunk, majd bemegyünk az állami gazdaságba televíziót nézni, vagy éppen egy nagy ulticsatát vívunk. Estéli „vita“ Mikor visszafelé jövök a központba, már besötétedett. Lassan kigyulladnak a csillagok, s a hűvösre fordult nyári estén a Béke utcaiakra gondolok, akik megszerették itt a falutól távol, négy kilométerre ezt a helyet, ahol élnek, ahol dolgoznak. Akárkitől is kérdeztem, hogy szere-e itt lakni, mind azt válaszolta: — Igen, jó itt... A Béke utca most még csak egy sor ház. Mi lesz vele tovább? A gyerekek bizony sokat szenvednek a négy kilométeres távolság miatt, Iskolába járni nem köny- nyű innen. Az állami gazdaság úgy, ahogy tud, segít. Éppen Dé- kányéknál voltam, mikor a kis Klárika, Dékányék harmadik osztályos lánya megérkezett az állami gazdaságból. Reggel kocsi szedi össze a gyerekeket, s az viszi be őket a faluba, délután az hozza ki újra őket. Most még csak megy, de télen bizony hiába van ponyva a kocsi tetején, mint a hajdani ek- hós szekéren, a szél fúj és süvölt, s fáznak a gyerekek. — Érdemes-e fejleszteni ezt a települést? — Jő lenne — válaszolta Dékány Károly. Az állami gazdaság szégyeneként emlegetik a II. majorban ma még azt a néhány házat, ahol egy konyhára két család jár. Igen nehéz lehet így élni, de talán már a jövő év is hozhat olyan változást — hisz’ ez munkájukon múlik csak —, hogy a II. majorban is megépüljön a Béke utca, hogy ott is kétszobás lakás várja az új házasokat. Fent az irodában, ahol összetalálkoztunk az igazgatóval, a főkönyvelővel, a főagronómussal felmentünk a munkásszállásnak kinevezett szobába. Ott beszélgettünk az állami gazdaság jövőjéről. Nem fontos talán most minden mondatot megírni, de a búcsúzó után olyan érzéssel indultam hazafelé, hogy van a Béke utcának jövője és ha ma még nehéz is, ha még ma sok is a gond, azok, akik ma itt vezetők, biztos találnak majd megoldást, és akkor a Béke utca megnagyobbodik, több pirostetős ház hirdeti majd, hogy így élünk... Az estében távolról kutyaugatást hoz felénk a szél, a Béke utcai házak előtt halványan ég a villanykörte, fent az öreg Hold lassan felballag a házak fölé és ezüstös fényével behinti a tájat... Dóczi Imre Hazánk a dolgozók hazája, szeressük hát, hisz mindnyájunké, minden becsületes állampolgáré. Azt hiszem, hogy ebben a honunkat keblünkre ölelő nagy-nagy szeretetben nincs is hiba. Hogy friss példákkal éljek: a moszkvai ipari kiállítás átütő sikere megdobogtatta a magyar szíveket, s egy-egy olimpiai aranyérem elnyerésének a hírére hurrázott az egész ország. Kádár elvtársat tengerentúli útjára az egész nép ama hő óhaja kíséri, hogy a mi szavunk is méltó súllyal essék latba az ENSZ-ben, a leszerelés, a világbéke nagy ügye javára! Ám a szép eredmények és lobogó lelkesedések mögött millió apró cselekedet, igyekvés, erőfeszítés feszül. Fiatalok és felnőttek szorgos hétköznapi munkája az az aranyfedezet, amely a nagy eredmények és diadalok záloga. A sikerekben ott buzog az elvtársi öntudat és hűség, a munkás, és minden jóakaratú ember tudása, szorgalma, nemcsak átfogó értelemben, hanem például itt Békés megyében is, a falvakat, városokat élettel megtöltők akaratából. Azonban még több, nagyobb és szebb eredmény részesei lehetnének, ha sokakban ez a hazaszeretet mindanyiunké nemcsak ünnepeink vagy országra szóló sikereinek alkalmával buzogna fel. Még több aprónak tetsző hétköznapi cselekedetre, mély meggyőződésből fakadó tettre van szükség. A hazát szeretni és nagyon szeretni egészen egyszerű módon is lehet. Amikor naponta százak, ezrek fordulnak levélben és személyesen üzemekhez, intézményekhez, tanácsi szervekhez és nem utolsósorban a párthoz, hogy látszólag jelentéktelen értékek megmentésére segítségüket kérjék, mi ez, ha nem a haza szere- tetének hétköznapi megnyilvánulásai. Ugyanakkor más részről a „nem az enyém, mit bánom, hulljon, vesszen, nem károm’’ szellemében élők magatartása mi más, mint a hazaszeretettől fűtöttek áldozatos munkájának a semmibe vevése. Holott az anyagi és a szellemi termelő tevékenységben minden mozdulat és gondolat, ami előbbre segít és gyarapít, mindnyájunk közös haszna. Szeressük hát mindannyiunk boldogulásának helyét, hazánkat nemcsak ünnepi hevülettel, hanem a dolgos hétköznapok alatt is. Huszár Rezső 5200 pár női cipőt készít a Sarkadi Cipész Ktsz A Sarkadi Cipész Kisipari Szövetkezet kilenc éves fennállása óta sokat fejlődött. Féléves termelési tervét 106,7 százalékra teljesítették, nyereségük 41 ezer forint, saját vagyonuk már 170 ezer forintot tesz ki. Főleg női cipő konfekciós termeléssel foglalkoznak. — Évente 5200 pár különböző fazonú, mindenkor a szezonnak megfelelő cipőt szállítanak a központi árualap részére. Gyártmányaik legnagyobb részét a Budapesti Cipőnagykereskedelmi Vállalat veszi át, helyi viszonylatban pedig méretes és javító munkát folytatnak. Fejlesztési tervük keretében üzemházat vásárolnak a központban 100 ezer forint értékben, ennek az átalakítási munkálatai pedig külön 150 ezer forintba kerülnek, amelyhez hosszúlejáratú kölcsönt vesznek fel. További tervük, hogy a központban modern méretes cipőszalont létesítenek, amit neonvilágx- tással látnak el. — eő — OCeitke±ék éLeJtz XXII. És majdnem szaktársad, ő eszHétfőn reggel Kati már az új munkahelyére ment dolgozni. Kedvesen fogadták új kollégái. Az igazgató mutatta be a vállalat dolgozódnak. Rögtön akadt barátnője is Nagyné személyében, aki felajánlotta, hogy bevezeti a munkába. Talán egyedül csak a főmérnök neheztelt, nem is annyira Katiira, mint inkább az igazgatóra. Nem szólt ugyan semmit, de a bemutatásnál inkább csak mutatta a kedvességet. Arra számított ugyanis, hogy unokaöccse! teszik majd Veres Miska helyére, dohát nem igy sikerült. Katiira esett a választás. Nagy boldogan ment haza hétfőn este a fiatalasszony. Szinte férje nyakába ugrott örömében. — Képzeld, még csak egy szót sem szóltak a gyerekről — újságolta férjének ujjongva. — Nem úgy, mint a másik helyen. Rögtön attól féltek ott, hogy három hónapig „ingyen” kell fizetni. Mintha nem is az állam adná nekünk a szülési szabadságot, hanem ők, a saját zsebükből... Tudod milyen) kedves ember az igazgató? tergályos volt... Feri kissé érdektelenül hallgatta csacsogó asszonyát. Nem tudott osztozni Kati nagy örömében. lasztani a vezetőséget. — Miért nem tartottuk meg a múlt hónapban a vezetőségi ülést? FOhér Jánost egy éve választották KISZ-titkámak az üzemben. Igen aktív fiatalember volt. Beosztása mellett — műszaki rajzoló — bőven maradt ideje a KISZ-munkáira is. Lelkesen csinálta, s ezért esett rá tavaly a választás. Nem is volt eddig semmi hiba, nagyon jól megszervezték a KISZ-oktatást, sőt 12 fiatalt szakokét. Ferinek is megmondogatták a többiek, hogy azóta, amióta megnősült, úgyszólván semmit sem — kérdezte Feri szemrehányóan csinált. Talán háromszor sem a titkártól. Már akkor hozzá kel- volt azóta a KlSZ-kllubfoan. Nem lett volna látni a munkához. Iro- nagyon tetszett Ferinek a bírálat, dába dolgozol Fehér elvtárs, rá- de hallgatólagosan mégis elfogad- éntél volna megszervezni; ta. Nösülés, nemrégen költözköörü1f, persze, hogy örült, hogy közelebb fog dolgozni felesége, de nem tudott annyira olvadozni, mint Kati. Igaz, nem is volt a legjobb hangulatban. Délután nagy vita volt a KISZ-vezetőségi ülésen és odamondogatott a KISZ- titkámak. Két hónap óta nem hívta össze a vezetőséget, melynek Feri is tagja, s ezt bizony egyszerre a nyakukba szakadt minden. Közeleg a KlSZ-kongressaue, s a fiatalok még alig hallottak róla. Előtte vezetőségválasztás is lesz, s eddig még semmit nem csináltak. Most gyerünk, hajrá, mert két hét múlva újjá kell váiskolána is elküldték. Megszervezték a sport- és kulturális életet, és sokat javult az esti klubélet is. Tehát nem dolgozik rosszul az üzem KISZ-szervezete. Van két ifjúsági brigádjuk, amelyekre még az üzem vezetői is büszkék. Most a kongresszus előtt azonban megfeledkeztek a politikai munkáról. És a KISZ-oktatás szervezése sem áll olyan, jól, mint egy éve. Ezért mondogatta oda Feri a titkárnak. Bár Ferinek sok dologban igaza volt, azonban Fehér Jancsit is meg kell érteni, hiszen több műszakban dolgoznak a vezetőségi tagok és nehéz volt összeszedni dés, aztán Kata betegsége — hát a sok gond elfoglalta. Ezt igazán meg lehet érteni. Amilyen éles volt a vita, olyan hasznos is. Elkészítették a munkatervet három fő pontra: a KISZ-oktatásra, a vezetőség választó taggyűlésre és a kongresz- szusi felkészülésre, benne egyik legfontosabb feladattal, a mun- Ica verseny-szervezéssel. Mindenkinek jutott munka. Ferire bízta a vezetőség, hogy hozzon össze még egy ifjúsági brigádot és a három között kezdeményezzen versenyt. Még hétfőn este mindezt elmondta Feri a feleségének. Nem önmagától, hanem Kati unszolására, mert bizony észrevette a fiatalasszony, hogy férje nem sokat törődik az ő örömével. „Mi bajod, mi történt?” És Feri megmondta, hogy szemrehányást tettek neki a vezetőségi tagok, amiért elhanyagolta a KISZ-munkát, amióta megnősült. — Én vagyok most ennek az oka? — kérdezte Kati sértődötten. — Dehogy vagy ... Mindenesetre igazuk van, többet kell csinálni, mint eddig... — Éntőlem nyugodtan, én igazán nem akadályozlak, sőt még segítek is ... Ne nevess, én előbb voltam KISZ-vezetőségi tag, mint te. Még tanácsot is adok... Feri elfogadta a „baráti” jobbot. — Köszönöm, kedves elvtársnő — nevetett most már kiszabadulva a benti problémából — elfogadjuk tanácsadónknak önt, szocialista parasztságunk okos képviselőjét ... — Bolond vagy, sose veszel komolyan, azt hiszed, hogy csak ti értetek mindenhez. Hát ha szabad megkérdeznem — heccelődött Kati is —, mondja meg nekem, gon- doltak-e arra, hogy a kongresz- szus előtt szerveznek egy tsz-lá- togatást? Mert nem árt ám, ha a lakatosok meg az esztergályosok megismerik a mezőgazdaságot is! És még lehetne tartósabb barátságot is kötni... Ferit meglepte feleségének ötlete, amit ugyan nevetve adott elő, de nem is látszott bolondságnak. Meg is mondta rögtön Katinak: — Tudod, hogy ez nem rossz gondolat? Mi elmennénk egy tsz- be, utána meg elhívnánk hozzánk a tsz-fiatalokat... Hogy te milyen okos vagy?! — Nos, lehetek tanácsadó? — büszkélkedett a fiatalasszony. — Lehetsz, látom, nem felejtetted még el a fiatalokat. — Várjál csak! Szülés után majd megmutatom én, hogyan kell ott dolgozni! Varga Tibor
