Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-07 / 211. szám

2 MÉP ÚJSÁG I960, szeptember 7., szeri» Nem elég szeretni!... Az amerikai kémszolgálat két ügynöke menedékjogot kért a Szovjetunióban J^özeledik az ősz, s ezzel mű­velődési otthonainkban is lassan megindul a munka. Az el­következendő hónapokban olyan feladatok állnak művelődési ott­honaink előtt, amelyek megkíván­ják a komoly tervezést és a na­gyobb fokú felkészülést. Ez követ­kezik abból, hogy az elmúlt őszön lejátszódó események — a falu szocialista átalakítása — nem maradhatott hatástalan művelő­dési otthonainkra sem. Vajon művelődési otthonaink­ban levő személyi feltételek biz­tosítékai-e annak, hogy ezt a nem könnyű feladatot meg tudják va­lósítani? A megyei tanács az elmúlt nyá­ron közel 400 művelődési szakem­ber továbbképzéséről gondosko­dott, amiben részt vettek a könyv­tárosoktól kezdve a falusi műve- lődésiotthon-igazgatókig jó néhá­ny an. Az, hogy a megyei tanács ezeket a tanfolyamokat megren­dezte, mindeneseire dicséretes és követendő a jövő esztendőben is. Szó van arról, hogy a télen, ja­nuárban, februárban, március­ban újabb tanfolyamokat rendez­nek, a függetlenített apparátus számára pedig a pedagógus-to­vábbképzés keretében filozófiai szeminárium indul. • Ezen részt vesznek a megyei, járási tanácsok felügyeletet ellátó szakemberei, a színház, könyvtár, a TIT mun­katársai, s néhány művelődési ház függetlenített igazgatója. Tehát látszólag úgy fest, hogy a szak­emberképzés biztosítva van. En­nek ellenére több művelődési ott­honunkban nincs minden a leg­nagyobb rendben. Sok helyen nincs képzett oktató, képzetlenek a csoportok vezetői és a tanfolya­mokra jelentkezettek közül is mindössze az 50 százaléka végez­te el azokat. Ebben az évben már el kellene odáig jutni, s ez külö­nösen vonatkozik tanácsainkra és a népművelést irányító szerveink­re, hogy ne elégedjenek meg egyes művészeti csoportoknál az ügy, il­letve a művészeti ág szeretetével. Nem elég szeretni a színjátszást, vagy a népi táncot, ahhoz megfe­lelő szakemberek is szükségesek! Mert ugye azt mindenki természe­tesnek veszi, hogy az énekkart vezető értsen a hangjegyekhez, de azt senki nem nézi meg, hogy va­jon a színjátszó csoport vezetője ért-e a színjátszáshoz? TV em véletlen az sem, hogy színjátszó csoportjadnk mű­sorválasztása néha vitatható. Pe­dig nagyon sok községben hivat­koznak arra, hogy az ő közönsé­gük igényes, az csak a szépet és a művészi munkát becsüli. Mégis, ha művelődési otthonok naplóit fellapozzuk, azt látjuk, hogy a Holéczy-estet 5—600-am nézik meg, míg egy színházi prózai elő­adást mindössze 120-an, 150-en. De hiába is keresnék a nézők kö­zött a színjátszó csoportok tagjait, vagy vezetőit, ők is a könnyebb fajsúlyú előadások szorgalmas lá­togatói. Ez igényesség? Nyilván nem az! Ilyen körülmények között ter­mészetesen nem csoda az sem, ha egyik falusi művelődési házunk­ban a színjátszó csoport vezetője napokig kilincselt megyei szerve­inknél, s a község vezetőinél en­gedélyért, hogy a színjátszó cso­port a János vitézt mutathassa be. El lehet képzelni, hogy a meg­szerzett engedély birtokában mi­lyen János vitézt produkáltak egy szál hegedűvel! Ez bármilyen szomorú, mégis előfordult! Megtörtént olyan is. hogy a művészeti vezetőt nehe­zen lehetett meggyőzni arról, hogy a „Piros bugyelláris” és a „Vén bakancsos", de a „Falu rosz- sza” sem a művelődési otthon színpadára való. Nyilván nem szabad ebből a né­hány példából messzemenő követ­keztetéseket levonni, mert éppen a felszabadulási szemle volt az, ahol azért témaválasztásban és rendezésben is színjátszó csoport­jaink többsége — bátran mond­hatjuk — becsülettel helytállt. ^ szakmai továbbképzéshez tartozik az, hogy színjátszó csoportjaink, népi tánccsoportja­ink vezetői, kórusvezetők, szak­köreink vezetői ne csak szeressék azt, amit csinálnak, hanem ahhoz ténylegesen értsenek is. Nagyon jó lenne, ha ebben az évben a falu művelődéséit irányí­tó szervek nemcsak azzal eléged­nének meg, hogy a művelődési otthon szobáiban este televízió­nézés van, hanem azt is megnéz­nék, hogy vajon a művelődési ott­hon vezetői feladatukat el trudják- e látni. jenkinek sem követeljük a fejét, nem akarunk műve­lődési otthonainkban mintegy tel­jes őrségváltást végrehajtani, de szükséges az, hogy még most, a beinduló őszi és téli népművelési munka előtt felmérjük adottsága­inkat és lehetőségeinket. Egy-egy község kulturális élete a műve­lődési otthon vezetődnek kezében van, de ha ez a kéz a kormányt rosszúl fogja, könnyen zátonyra fut az anélkül is elég nehezen haladó népművelésó hajónk! A rhűvelődési otthon vezetőinek továbbképzése éppen ezért igen fontos feladata művelődésügyi szerveinknek. Nem szabad bele­nyugodni abba, hogy a jelentke­ITfazni jó. Ha az ember saját ^ országában látogatja a szép városokat és tájakat, lépten-nyo- mon felejthetetlen élmények érik. Méginkább így van ez, ha más or­szágba utazik és más emberekkel találkozik. Különösen igy van ez Németország esetében. Ez a nagy ország, Európa szivében mindig befolyással bírt földrészünkön, s különösen a mi hazánkra és más szomszédos országokra terjed ki a német politika hatása. A néme­tek igen sok gondolkodót, forra­dalmárt, írót adtak az emberiség­nek. Goethe, Schiller, Beethoven, Marx, Engels, Luxemburg és Liebknecht hazája iránt világvi­szonylatban is mindig nagy volt az érdeklődés. ^Sajnos, Németország múltbeli urai sok szomorúságot és szenvedést okoztak az emberiség­nek, különösen az elmúlt két vi­lágháború alatt. Napjainkban a német kérdés ismét az egész világ népei érdeklődésének középpont­zés tényével befejezést nyerjen egyesek oktatása. Bár nehéz kö­telezni a tádsadalmi munkásokat arra, hogy egy-egy tanfolyamot elvégezzenek, de a meggyőzés, a felvilágosító szó erejével kell oda hatni, hogy eredményt érjünk el. Kár, hogy a továbbképzésbe kevés fiatal kapcsolódik be. De szafcad-e csodálkozni ezen akkor, ha a megyed KISZ-bizottság, de a járási KISZ-bizottságok sem je­löltek egyetlen embert sem a to­vábbképzésre. Csodálkozunk ak­kor azon, hogy KlSZ-alapszerve- zeteinkben gyengék például a színjátszó csoportok? ^ hhoz, hogy az őszi és téli nép­művelési munka eredményes legyen, minden művelődést szere­tő embernek össze kell fognia és itt nem szabad elfeledkezni falusi pedagógusainkról, azokról, akik már az elmúlt esztendőben is so­kat tettek, de még többet tehet­nek. Nem csinálhatunk kampányt a továbbképzésből, de jó szervező munkával elérhetjük, hogy min­denki tanuljon. Dicséretes, hogy Orosházán, a járási művelődési házban már gondoltak önálló tan­folyamok szervezésére. Elsősorban városi és járási művelődési háza­inkon múlik, hogy mennyire tud­nak gazdáivá lenni a továbbkép­zésnek, mert ha érzik e feladat szükségességét és tesznek is érte valamit, falvaink kulturális ellá­tottsága már ezzel is sokkal jobb lesz, mint az elmúlt esztendőkben bármikor. Dóczi Imre jában áll. Németország ma az el­lentétek gyújtópontja. Amíg szün­telenül erősödik, fejlődik, virág­zik a Német Demokratikus Köz­társaság, addig Németország na­gyobbik felében ismét elnyomják a haladó erőket, üldözik a kom­munistákat, az igazi hazafiakat. A reakciósok, a fasiszták pedig, akik 1945-ben mint a patkányok búj­tak el a kiégett, füstös romok kö­zött, most pénzhegyek felett tró­nolnak, ragyogó bankokban, fé­nyes kormánypalotákban szövik revansista, háborús terveiket, tjj háborúról álmodoznak, újabb ke­gyetlen szenvedéseket szánnak a szocializmust építő népeknek. A német kérdés szüntelenül napi­renden van a nagyhatalmak kö­zötti tárgyalások során. A német ügy megoldásra váró probléma. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya, a Német Szocialista Egységpárt számtalan javaslatot dolgozott ki az egységes, demok­ratikus Németország megteremté­(Folytalás az 1 oldalról) hogy annyira helyteleníti az ame­rikai politikát: „Rendkívül aggaszt bennünket az Egyesült Államok politikája, amelynek alapján felderítés cél­jából szándékosan megsértik más országok légiterét. Aggodalmat keltett bennünk az is, hogy az Egyesült Államok kormánya ha­zug nyilatkozatokat tett e határ­sértésekre vonatkozólag, azért, hogy félrevezesse a közvéle­ményt”. Felháborította őket az a tény is, hogy az amerikai kormány rendszeresen fogja és megfejti sa­ját szövetségeseinek titkos rádió- közleményeit, nem értettek egyet azzal sem, hogy az amerikai kor­mány odáig ment, hogy szövet­ségeseinek alkalmazottai közül to­boroz ügynököket. Martin és Mitchell rámutat, mi­lyen esztelenség lenne egy pre­vents tív háború a Szovjetunió ellen, majd idézi Thomas Power tábornoknak, az amerikai straté­giai légihaderők parancsnokának és Barry Goldwater szenátornak, továbbá Nixon alelnöknek a nyi­latkozatait, amelyekben igazolni próbálták a Szovjetunió légiteré­be való szándékos behatolások po­litikáját. „A Szovjetuniót körülvevő ka­tonai támaszpontok gyűrűje szemlátomást arra hivatott, hogy megmutassa: az amerikai kor­mány úgy véli: eredményesen tud harco’ni a kommunizmus eszméi ellen katonai eszközökkel” — je­lenti ki Martin és Mitchell. A két volt ügynök elmondta, hogy az amerikai repülőgépek nemcsak az utóbbi négy évben vé­geztek felderítő repüléseket a kommunista országok határai mentén és területe fölött, hanem az 1952-től 1954-ig terjedő időszak­ban is, „amikor mi az amerikai haditengerészet rádióhírvevő állo­másán szolgáltunk Japánban, Ka- miseában, Jokohama közelében”. Mielőtt az amerikai katonai re­pülőgépek a kínai és távol-keleti szovjet határok mentén útjukra indultak, Kamiseába és más rádió­vevő állomásokra titkos távirat érkezett a repülés időpontjának és útvonalának megjelölésével. A repülések eredményeként szerzett sere. Azonban ezek a jószándékú törekvések visszautasításra talál­tak Adenauerék részéről. A Szov­jetunió kormánya 15 év óta szin- tották azon elhatározásukat, hogy Nyugat-Németországban támo­adatokat elküldték a „nemzetbiz­tonsági ügynökségnek”. Martin és Mitchell közölte, hogy miután a „nemzetbiztonsági ügy­nökség” szolgálatába léptek, tudo­másukra jutott a légi felderítés­nek egy korábbi módszere: a ki­kémlelendő ország légi terébe való behatolás. „Ezeket az Elint néven ismert műveleteket a Szovjetunió és más országok radarberendezé­sei közelében folytatott repülések útján végzik. Céljuk az, hogy ér­tesüléseket szerezzenek a radar adóberendezések sugárzásainak fizikai tulajdonságairól". Mitchell és Martin elmondott néhány részletet a „nemzetbizton­sági ügynökség” tevékenységéről. A „nemzetbiztonsági ügynök­ségnek” körülbelül 10 000 alkal­mazottja van. Ezek John Samford repülőaltábornagy vezetése alatt végzik munkájukat. Csupán az ügynökség központi intézményei­nek fenntartása évente körülbelül 100 millió dollárba kerül. Az ügy­nökség központi intézményeinek épületében van a világon a leg­nagyobbnak tartott elektronikus számláló írógép. A „nemzetbiztonsági ügynök­ség” központi intézményeinek fenntartására fordított öszegekkcl együtt az Egyesült Államok éven­te majdnem félmilliárd dollárt költ a hírközlő berendezések ki­kémlelésére. Mitchell és Martin ezután el­mondta, hogy a szovjet kormány teljesítette azt a kérésüket, hogy adják meg nekik a szovjet állam- polgárságot és nyújtsanak segít­séget az orosz nyelv tanulmányo­zására. A szovjet kormány java­solta, hogy ők maguk válasszák ki azt a helyet, ahol lakni szeretné­nek, lehetővé tette, hogy tovább­képezzék magukat és segítséget nyújtott, hogy a matematika te­rületén találjanak munkát. Mar­tin közölte, hogy ő és Mitchell körülbelül ugyanazt a fizetést fogják kapni, mint ami az Egye­sült Államokban megillette őket. „örülni fogunk, ha lehetőség nyílik rá. hogy levelezhessünk ro­konainkkal és barátainkkal és jó fogadtatásban részesítjük őket, ha szándékukban áll minket meg­látogatni — jelentette ki Mitchell és Martin. Ezután az újságírók kérdéseire adtak választ. (TMI) gatják a fasiszta, reakciós, mili­tarista alvilági erőket, melyeknek nagy szerepet szántak egy álta­luk előkészített harmadik világ­háborúban. Napjainkban azon mesterkednek, hogy a Bundes­A „Szász-Svájc” egyik ékszere, az Elba folyó festői völgye tén számtalanszor kezdeményezte wehrt a legkorszerűbb atomfegy- a német kérdés megoldását. De a perekkel, sőt a hírhedt Polaris nyugati imperialisták kinyilvání- rakétával lássák el. Mig ez a hely­it. szocialista országok egészségügyi minisztereinek ötödik kongresszusa Moszkva (TASZSZ) Moszkvában a szocialista országok egészségügyi minisztereinek ötödik kongresszusán 12 ország miniszterei és tudósai a szívvel és a véredény- rendszerrei kapcsolatos megbetegedések elleni harc legfőbb kérdéseit tár­gyalják meg. Szergej Kurasov, a Szovjetunió egészségügyi minisztere közölte, hogy a Szovjetunióban legalacsonyabb a világon az ezekből a megbetegedésekből eredő halálozások száma. A legtöbb férfi az Egyesült Államokban hal meg szivbántalmakban (100 000-böl 518), a legkevesebb a Szovjetunióban (100 000-ből 315). A nők halálozási arányszáma szintén az Egyesült Államokban a legma­gasabb (100 00-ből 447), a Szovjetunióban a legalacsonyabb (100 000-ből 279). Kurasov rámutatott, hogy a szocialista országokban az állam folytat har­cot az ilyen megbetegedések ellen. Sxebelkó Imrét NÉMET KÖRKÉP in Utazás a Német Demokratikus Köztársaságban

Next

/
Oldalképek
Tartalom