Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-07 / 211. szám
2 MÉP ÚJSÁG I960, szeptember 7., szeri» Nem elég szeretni!... Az amerikai kémszolgálat két ügynöke menedékjogot kért a Szovjetunióban J^özeledik az ősz, s ezzel művelődési otthonainkban is lassan megindul a munka. Az elkövetkezendő hónapokban olyan feladatok állnak művelődési otthonaink előtt, amelyek megkívánják a komoly tervezést és a nagyobb fokú felkészülést. Ez következik abból, hogy az elmúlt őszön lejátszódó események — a falu szocialista átalakítása — nem maradhatott hatástalan művelődési otthonainkra sem. Vajon művelődési otthonainkban levő személyi feltételek biztosítékai-e annak, hogy ezt a nem könnyű feladatot meg tudják valósítani? A megyei tanács az elmúlt nyáron közel 400 művelődési szakember továbbképzéséről gondoskodott, amiben részt vettek a könyvtárosoktól kezdve a falusi műve- lődésiotthon-igazgatókig jó néhány an. Az, hogy a megyei tanács ezeket a tanfolyamokat megrendezte, mindeneseire dicséretes és követendő a jövő esztendőben is. Szó van arról, hogy a télen, januárban, februárban, márciusban újabb tanfolyamokat rendeznek, a függetlenített apparátus számára pedig a pedagógus-továbbképzés keretében filozófiai szeminárium indul. • Ezen részt vesznek a megyei, járási tanácsok felügyeletet ellátó szakemberei, a színház, könyvtár, a TIT munkatársai, s néhány művelődési ház függetlenített igazgatója. Tehát látszólag úgy fest, hogy a szakemberképzés biztosítva van. Ennek ellenére több művelődési otthonunkban nincs minden a legnagyobb rendben. Sok helyen nincs képzett oktató, képzetlenek a csoportok vezetői és a tanfolyamokra jelentkezettek közül is mindössze az 50 százaléka végezte el azokat. Ebben az évben már el kellene odáig jutni, s ez különösen vonatkozik tanácsainkra és a népművelést irányító szerveinkre, hogy ne elégedjenek meg egyes művészeti csoportoknál az ügy, illetve a művészeti ág szeretetével. Nem elég szeretni a színjátszást, vagy a népi táncot, ahhoz megfelelő szakemberek is szükségesek! Mert ugye azt mindenki természetesnek veszi, hogy az énekkart vezető értsen a hangjegyekhez, de azt senki nem nézi meg, hogy vajon a színjátszó csoport vezetője ért-e a színjátszáshoz? TV em véletlen az sem, hogy színjátszó csoportjadnk műsorválasztása néha vitatható. Pedig nagyon sok községben hivatkoznak arra, hogy az ő közönségük igényes, az csak a szépet és a művészi munkát becsüli. Mégis, ha művelődési otthonok naplóit fellapozzuk, azt látjuk, hogy a Holéczy-estet 5—600-am nézik meg, míg egy színházi prózai előadást mindössze 120-an, 150-en. De hiába is keresnék a nézők között a színjátszó csoportok tagjait, vagy vezetőit, ők is a könnyebb fajsúlyú előadások szorgalmas látogatói. Ez igényesség? Nyilván nem az! Ilyen körülmények között természetesen nem csoda az sem, ha egyik falusi művelődési házunkban a színjátszó csoport vezetője napokig kilincselt megyei szerveinknél, s a község vezetőinél engedélyért, hogy a színjátszó csoport a János vitézt mutathassa be. El lehet képzelni, hogy a megszerzett engedély birtokában milyen János vitézt produkáltak egy szál hegedűvel! Ez bármilyen szomorú, mégis előfordult! Megtörtént olyan is. hogy a művészeti vezetőt nehezen lehetett meggyőzni arról, hogy a „Piros bugyelláris” és a „Vén bakancsos", de a „Falu rosz- sza” sem a művelődési otthon színpadára való. Nyilván nem szabad ebből a néhány példából messzemenő következtetéseket levonni, mert éppen a felszabadulási szemle volt az, ahol azért témaválasztásban és rendezésben is színjátszó csoportjaink többsége — bátran mondhatjuk — becsülettel helytállt. ^ szakmai továbbképzéshez tartozik az, hogy színjátszó csoportjaink, népi tánccsoportjaink vezetői, kórusvezetők, szakköreink vezetői ne csak szeressék azt, amit csinálnak, hanem ahhoz ténylegesen értsenek is. Nagyon jó lenne, ha ebben az évben a falu művelődéséit irányító szervek nemcsak azzal elégednének meg, hogy a művelődési otthon szobáiban este televíziónézés van, hanem azt is megnéznék, hogy vajon a művelődési otthon vezetői feladatukat el trudják- e látni. jenkinek sem követeljük a fejét, nem akarunk művelődési otthonainkban mintegy teljes őrségváltást végrehajtani, de szükséges az, hogy még most, a beinduló őszi és téli népművelési munka előtt felmérjük adottságainkat és lehetőségeinket. Egy-egy község kulturális élete a művelődési otthon vezetődnek kezében van, de ha ez a kéz a kormányt rosszúl fogja, könnyen zátonyra fut az anélkül is elég nehezen haladó népművelésó hajónk! A rhűvelődési otthon vezetőinek továbbképzése éppen ezért igen fontos feladata művelődésügyi szerveinknek. Nem szabad belenyugodni abba, hogy a jelentkeITfazni jó. Ha az ember saját ^ országában látogatja a szép városokat és tájakat, lépten-nyo- mon felejthetetlen élmények érik. Méginkább így van ez, ha más országba utazik és más emberekkel találkozik. Különösen igy van ez Németország esetében. Ez a nagy ország, Európa szivében mindig befolyással bírt földrészünkön, s különösen a mi hazánkra és más szomszédos országokra terjed ki a német politika hatása. A németek igen sok gondolkodót, forradalmárt, írót adtak az emberiségnek. Goethe, Schiller, Beethoven, Marx, Engels, Luxemburg és Liebknecht hazája iránt világviszonylatban is mindig nagy volt az érdeklődés. ^Sajnos, Németország múltbeli urai sok szomorúságot és szenvedést okoztak az emberiségnek, különösen az elmúlt két világháború alatt. Napjainkban a német kérdés ismét az egész világ népei érdeklődésének középpontzés tényével befejezést nyerjen egyesek oktatása. Bár nehéz kötelezni a tádsadalmi munkásokat arra, hogy egy-egy tanfolyamot elvégezzenek, de a meggyőzés, a felvilágosító szó erejével kell oda hatni, hogy eredményt érjünk el. Kár, hogy a továbbképzésbe kevés fiatal kapcsolódik be. De szafcad-e csodálkozni ezen akkor, ha a megyed KISZ-bizottság, de a járási KISZ-bizottságok sem jelöltek egyetlen embert sem a továbbképzésre. Csodálkozunk akkor azon, hogy KlSZ-alapszerve- zeteinkben gyengék például a színjátszó csoportok? ^ hhoz, hogy az őszi és téli népművelési munka eredményes legyen, minden művelődést szerető embernek össze kell fognia és itt nem szabad elfeledkezni falusi pedagógusainkról, azokról, akik már az elmúlt esztendőben is sokat tettek, de még többet tehetnek. Nem csinálhatunk kampányt a továbbképzésből, de jó szervező munkával elérhetjük, hogy mindenki tanuljon. Dicséretes, hogy Orosházán, a járási művelődési házban már gondoltak önálló tanfolyamok szervezésére. Elsősorban városi és járási művelődési házainkon múlik, hogy mennyire tudnak gazdáivá lenni a továbbképzésnek, mert ha érzik e feladat szükségességét és tesznek is érte valamit, falvaink kulturális ellátottsága már ezzel is sokkal jobb lesz, mint az elmúlt esztendőkben bármikor. Dóczi Imre jában áll. Németország ma az ellentétek gyújtópontja. Amíg szüntelenül erősödik, fejlődik, virágzik a Német Demokratikus Köztársaság, addig Németország nagyobbik felében ismét elnyomják a haladó erőket, üldözik a kommunistákat, az igazi hazafiakat. A reakciósok, a fasiszták pedig, akik 1945-ben mint a patkányok bújtak el a kiégett, füstös romok között, most pénzhegyek felett trónolnak, ragyogó bankokban, fényes kormánypalotákban szövik revansista, háborús terveiket, tjj háborúról álmodoznak, újabb kegyetlen szenvedéseket szánnak a szocializmust építő népeknek. A német kérdés szüntelenül napirenden van a nagyhatalmak közötti tárgyalások során. A német ügy megoldásra váró probléma. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya, a Német Szocialista Egységpárt számtalan javaslatot dolgozott ki az egységes, demokratikus Németország megteremté(Folytalás az 1 oldalról) hogy annyira helyteleníti az amerikai politikát: „Rendkívül aggaszt bennünket az Egyesült Államok politikája, amelynek alapján felderítés céljából szándékosan megsértik más országok légiterét. Aggodalmat keltett bennünk az is, hogy az Egyesült Államok kormánya hazug nyilatkozatokat tett e határsértésekre vonatkozólag, azért, hogy félrevezesse a közvéleményt”. Felháborította őket az a tény is, hogy az amerikai kormány rendszeresen fogja és megfejti saját szövetségeseinek titkos rádió- közleményeit, nem értettek egyet azzal sem, hogy az amerikai kormány odáig ment, hogy szövetségeseinek alkalmazottai közül toboroz ügynököket. Martin és Mitchell rámutat, milyen esztelenség lenne egy prevents tív háború a Szovjetunió ellen, majd idézi Thomas Power tábornoknak, az amerikai stratégiai légihaderők parancsnokának és Barry Goldwater szenátornak, továbbá Nixon alelnöknek a nyilatkozatait, amelyekben igazolni próbálták a Szovjetunió légiterébe való szándékos behatolások politikáját. „A Szovjetuniót körülvevő katonai támaszpontok gyűrűje szemlátomást arra hivatott, hogy megmutassa: az amerikai kormány úgy véli: eredményesen tud harco’ni a kommunizmus eszméi ellen katonai eszközökkel” — jelenti ki Martin és Mitchell. A két volt ügynök elmondta, hogy az amerikai repülőgépek nemcsak az utóbbi négy évben végeztek felderítő repüléseket a kommunista országok határai mentén és területe fölött, hanem az 1952-től 1954-ig terjedő időszakban is, „amikor mi az amerikai haditengerészet rádióhírvevő állomásán szolgáltunk Japánban, Ka- miseában, Jokohama közelében”. Mielőtt az amerikai katonai repülőgépek a kínai és távol-keleti szovjet határok mentén útjukra indultak, Kamiseába és más rádióvevő állomásokra titkos távirat érkezett a repülés időpontjának és útvonalának megjelölésével. A repülések eredményeként szerzett sere. Azonban ezek a jószándékú törekvések visszautasításra találtak Adenauerék részéről. A Szovjetunió kormánya 15 év óta szin- tották azon elhatározásukat, hogy Nyugat-Németországban támoadatokat elküldték a „nemzetbiztonsági ügynökségnek”. Martin és Mitchell közölte, hogy miután a „nemzetbiztonsági ügynökség” szolgálatába léptek, tudomásukra jutott a légi felderítésnek egy korábbi módszere: a kikémlelendő ország légi terébe való behatolás. „Ezeket az Elint néven ismert műveleteket a Szovjetunió és más országok radarberendezései közelében folytatott repülések útján végzik. Céljuk az, hogy értesüléseket szerezzenek a radar adóberendezések sugárzásainak fizikai tulajdonságairól". Mitchell és Martin elmondott néhány részletet a „nemzetbiztonsági ügynökség” tevékenységéről. A „nemzetbiztonsági ügynökségnek” körülbelül 10 000 alkalmazottja van. Ezek John Samford repülőaltábornagy vezetése alatt végzik munkájukat. Csupán az ügynökség központi intézményeinek fenntartása évente körülbelül 100 millió dollárba kerül. Az ügynökség központi intézményeinek épületében van a világon a legnagyobbnak tartott elektronikus számláló írógép. A „nemzetbiztonsági ügynökség” központi intézményeinek fenntartására fordított öszegekkcl együtt az Egyesült Államok évente majdnem félmilliárd dollárt költ a hírközlő berendezések kikémlelésére. Mitchell és Martin ezután elmondta, hogy a szovjet kormány teljesítette azt a kérésüket, hogy adják meg nekik a szovjet állam- polgárságot és nyújtsanak segítséget az orosz nyelv tanulmányozására. A szovjet kormány javasolta, hogy ők maguk válasszák ki azt a helyet, ahol lakni szeretnének, lehetővé tette, hogy továbbképezzék magukat és segítséget nyújtott, hogy a matematika területén találjanak munkát. Martin közölte, hogy ő és Mitchell körülbelül ugyanazt a fizetést fogják kapni, mint ami az Egyesült Államokban megillette őket. „örülni fogunk, ha lehetőség nyílik rá. hogy levelezhessünk rokonainkkal és barátainkkal és jó fogadtatásban részesítjük őket, ha szándékukban áll minket meglátogatni — jelentette ki Mitchell és Martin. Ezután az újságírók kérdéseire adtak választ. (TMI) gatják a fasiszta, reakciós, militarista alvilági erőket, melyeknek nagy szerepet szántak egy általuk előkészített harmadik világháborúban. Napjainkban azon mesterkednek, hogy a BundesA „Szász-Svájc” egyik ékszere, az Elba folyó festői völgye tén számtalanszor kezdeményezte wehrt a legkorszerűbb atomfegy- a német kérdés megoldását. De a perekkel, sőt a hírhedt Polaris nyugati imperialisták kinyilvání- rakétával lássák el. Mig ez a helyit. szocialista országok egészségügyi minisztereinek ötödik kongresszusa Moszkva (TASZSZ) Moszkvában a szocialista országok egészségügyi minisztereinek ötödik kongresszusán 12 ország miniszterei és tudósai a szívvel és a véredény- rendszerrei kapcsolatos megbetegedések elleni harc legfőbb kérdéseit tárgyalják meg. Szergej Kurasov, a Szovjetunió egészségügyi minisztere közölte, hogy a Szovjetunióban legalacsonyabb a világon az ezekből a megbetegedésekből eredő halálozások száma. A legtöbb férfi az Egyesült Államokban hal meg szivbántalmakban (100 000-böl 518), a legkevesebb a Szovjetunióban (100 000-ből 315). A nők halálozási arányszáma szintén az Egyesült Államokban a legmagasabb (100 00-ből 447), a Szovjetunióban a legalacsonyabb (100 000-ből 279). Kurasov rámutatott, hogy a szocialista országokban az állam folytat harcot az ilyen megbetegedések ellen. Sxebelkó Imrét NÉMET KÖRKÉP in Utazás a Német Demokratikus Köztársaságban
