Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-06 / 210. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, szeptember 6., kedé Kónya Erzsi színésznő lesz... Több segítséget igényelnek Csak egyszer hallottam szavalni. Egyszerű és komoly volt, mert amit mondani akart, úgy kívánta tőle. Fiús szőke hajával, fehér matrózblúzos alakjával olyan volt a hatalmas vörös függöny előtt, mint harmatcsepp a pipacs szirmán. Hangja tisztán csengett. A bujósdi fogsor mögül előröpködő szavak szinte játszadoztak érzelmeinkkel. A<z ismerősök sugárzó arccal bólogattak, az idegenek élénken tudakolóztak a tehetséges, ügyes kislány kiléte felől. Azóta hosszú hónapok teltek el, azóta már egy titkon remélt álom beteljesült: a békési kislányt felvették a Színművészeti Főiskolára. Az út azonban nem volt köny- nyű idáig. „Nyilas Misi" kerestetik Erzsi már harmadik éve járt a békési gimnáziumba, amikor — hogy, hogy nem — őt jelölték lei az iskola által előadandó színdarab főszerepére. Nyilas Misit kelTölili milliós beruházás mozik építésére Ebben az évben a Moziüzemi 'Vállalat továbbfolytatja a vidéki filmszínházak átépítését. így Geszten 100 ezer forintos költséggel rendbehozták az épületet, a belső falakat műanyag burkolással látták el. Szeghalmon befejezéshez közeledik a filmszínház átépítése, ahol ezután szélesvásznú filmeket is bemutathatnak. Folyik az építkezés Bucsán, Csaba- csüdön és Dombiratoson is. Az orosházi Partizán Filmszínház szélesvásznosítása másfélmillió forintba kerül, a munkát ez évben befejezik. Sor kerül még ez évben a békéscsabai Szabadság Filmszínház átépítésére, melynek tervei már elkészültek. lett játszania leány létére. Igaz ugyan, hogy általános iskolás korában már színpadra lépett egy álkalommal és akkor is éppen fiúszerepben. De azóta nem szerepelt, még csak nem is szavalt egyszer sem. Tanult és tornázott szorgalmasan, tanítónő szeretett volna lenni. Szülei és rokonai is azt akarták. De most itt volt ez a szép szerep. Mit csináljon? •— eí kellett vállalnia (ha már mindenki így akarta). A siker minden várakozást felülmúlt. A gimnázium színjátszói mindenfelé telt ház előtt játszották a darabot. A „békési Nyilas Misi” meghódította a környék közönségét. A szegénysorsú debreceni kisdiák gyermekien tiszta és nemes alakja mély nyomokat hagyott a szerepét egyre jobban átélő békési kislány lelkében. Jobb és igazabb akart lenni ő is, mint Misi, „mindhalálig”. Egy részletét még a Petőfi-rádió is sugározta. Erzsi szorongva ült a készülék mellett, s izgalommal várta a „hangját”. Ettől kezdve sokat szavalt és szerepelt is, de azt azért nem gondolta, hogy valaha is színésznő lehet. Tanárai, ismerősei addig noszogatták, bátorították, míg végül jelentkezett a színi főiskolára. Színészjelölt kislány a teherautón Az első „rosta-vizsgára” Békéscsabán, a Jókai Színházban került sor. Erzsi lekéste a vonatot, azt hitte ugyanis, hogy a Széchenyi- téri'ől indul, mint régen. Hiába várt. Mire felocsúdott a meglepetésből, már késő volt. Visszaindult az iskolába. Szomorúan nézett magaelé... s ekkor egy teherautó bukkant elő, ajtaján nagy fehér nyomtatott betűkkel a felírás: PAMUTSZÖVÖ. Mint a villám cikkant át agyán az ötlet. A sofőr azonban szabadkozott, hogy nincs személyszállítási engedélye, s baj lesz, ha „elkapják”. Amikor azonban megtudta, hogy miért akar ez a vakmerő szőke kislány Csabára menni, azonnal megenyhült, és ráállt a szóra. Ezután már szinte természetes, hogy a kislánynak Csabán is sikere volt. „Ki táncol egy tangót velem?" Mindenki elképzelheti, milyen érzések lettek a vidéki kislányon úrrá, amikor meglátta a sok feltűnően öltözött pesti lányt, amint magabiztosan társalogtak a várakozóhelyen. Olyanoknak tűritek szemében, mintha nyugati képeslapokból léptek volna ki. Erzsi azonban nem azért jött Pestre, hogy megijedjen. A bizottság előtt szavalt, és játszott olyan természetességgel, mint ahogy azt már itthon, a színpadokon megszokta. Népdalokat is énekelt — életében először zongorára. Felkérték, hogy táncoljon is valamit. A tangóhoz már partnerre volt szüksége. — Nyílt, kérő tekintettel nézett végig a zsűri férfitagjain. Ugyan ki ne ugrott volna azonnal! A siker nem maradt el — felvették. Az elkövetkezendő években sok fog múlni már Erzsi szorgalmán is. Ezzel azonban, édesanyja véleménye szerint, nem lesz baj. Kislánya eddig mindig nagyszerűen megállta a helyét, bármiről volt is szó. A színészjelölt kislánynak néha még hihetetlennek tűnik, hogy annyi jelentkező közül őt is felvették. Ilyenkor előveszi a felvételt igazoló „papírt”, s gondolata» máris a jövőbe szállnak. Egyre szebbnek látja a színészi pályát, hiszen a színpadon tanítónő is lehet, ami hónapokkal ezelőtt még lenni akart. Gulyás Sándor „... A pártvezetöségek tagjai egyenjogúak __” Hogyan érv ényesül ez a szabály a pártéletben? Erről a kérdésről beszélgettünk néhány nappal ezelőtt az egyik állami gazdasági pártalapszervezet vezetőségi tagjával. — Az egyenjogúsággal nincsen különösebb gond, ami az üléseket, tanácskozásokat illeti — mondta. Ezeken a helyeken érvényesül ez az elv — folytatta az elvtárs. Közösen vitatjuk meg a feladatokat és közösen szervezzük a végrehajtást és munkamegosztással dolgozunk. Viszont a pártbizottságok és tömegszervezetek egyes vezetői ugyancsak megkülönböztetnek bennünket olyanformán, hogy a párttitkár az minden, s a vezetőség tagjait amolyan „mellékes” embereknek tekintik. Érdeklődésünkre, hogy miben nyilvánul ez meg pontosabban, az elvtárs azt felelte, hogy a felsőbb szervektől, ha valamilyen ügyben felkeresik a pártszervezetet, leginkább csak a párttitkárhoz mennek és ha nem találkozhatnak vele, akkor inkább továbbállnak. Erre saját esetéből vett igazolást. Elmondotta, hogy öt év alatt, amíg pártbizalmi volt és egy éve, amióta szervezőtitkár, a felsőbb pártszervektől még nem érdeklődtek részletesebben a munkájáról. — Minden ügyben csak a párttitkárt keresik — jegyezte meg a szervezőtitkár, majd arról beszélt, hogy az a zetoros vagy tehenész, aki szintén tagja a pártvezetőségnek, ők is mondhatnak érdekes és fontos dolgokat a munkáról, nem is beszélve arról, mit jelentene nekik az a segítség, melyet a fejlettebb elvtársakkal folytatott eszmecsere nyújtana. A zetoros most a silózásnál dolgozik és ott többen tevékenykednek körülötte. Ilyen helyeken sok mindenről hallhat és beszélhet egy vezető, ha nem akadna el az irodában, a párttitkárnál — jegyezte meg. Ha véleményéhez hozzáadjuk, hogy alapszervezetükben még ez évben nem tartottak pártcso- portiilést, akkor nem kell különösebb magyarázat ahhoz, mennyire elférne nála is a segítség. Azonban nemcsak őróla van szó, hanem mindazokról, akik hasonló helyzetben vannak. Sajnos, eléggé elterjedt, hogy a pártbizottságok egyes vezetői és aktívái csupán a párttitkáron keresztül nézik a pártszervezetet, látókörükön kívül maradnak a pártvezetőség többi tagjai. Ritkán hívják őket össze tanácskozásokra, csak másodkézből, leszűkítve szereznek tudomást a feladatokról. Ez a mellőzés gátolja őket fejlődésükben, kisebbségi érzést kelt bennük és bizonyos érdektelenséget táplál. Azt hisszük, jogos egyes vezetőségi tagoknak az az igénye, hogy a vezetőségben az egyenjogúság elve az instruálásban is érvényesüljön azáltal, hogy a felsőbb pártszervek illetékes titkárai, reszortfelelősei, aktívái közvetlenül is tartsák a kapcsolatot a pártalapszervek vezetőségi tagjaival és ezúton hatékonyabban segítsék munkájukat. B. Z. K//X A rendőri * v A z eltelt évek alatt bebizonyították, hogy rendőrségünk méltó a n'ép bizalmára. Csak a gonosz szándékú embernek, vagy a közrend ellen tudatosan vétőknek dobban ijedten a szíve, ha rendőrt lát. Az őszinte gondolkodású, becsületes emberek mindenütt tisztelik és szeretik bátor rendőrségünket. A kapitalizmusban a rendőrség a kizsákmányoló osztály érdekeit szolgálta, rendőrnek lenni annyit jelentett, mint elszakadni a néptől és a tőkések szolgálatába állni. Ahogyan fordult a világ, úgy változott meg a rendőrségnek is a feladata, helye a társadalmi életben. Ma rendőrnek lenni annyit jelent, mint hűséget fogadni a népnek és küzdeni minden ellen, ami a nép érdekeit, a szocializmust építő ország rendjét támadja, védeni a nép nyugalmát, őrizni dolgozó emberek személyi biztonságát és közvagyonát, megelőzni a bajt, mely ott leselkedik mindenütt, ahol megsértik a népalkotta jogszabályokat. Rendőrségünk éberen őrködik, következetes munkával nyomára jut a beépített és a nyugati tőkés országokból közénk csempészett kártevőknek, leleplezi a társadalmi rendünk ellen támadókat és megérdemelt helyre juttatják őket. Üldözi a bűncselekményeket és eljárnak a társadalmi életünk szabályainak megsértőivel szemben. Vigyáznak a közlekedés rendjére és nem kis erőfeszítést tesznek, hogy felvilágosító munkával az együttélés szabályainak betartására neveljék az embereket. A z elmondottakból kitűnik, hogy rendkívül " nagy felelősség nyugszik a rendőri hivatás művelőin. Mindennapi életünkből számtalan tényt tudnánk felsorolni, melyek mind azt bizonyítják, hogy rendőrségünk eleget tesz nemes hivatásának. Ezért szeretjük őket és támogatjuk munkájukat. Ez a testvéri barátság és együttműködés, a közös ügybe vetett szilárd hit késztetett bennünket arra is, hogy ha mégis helyenként fogyatékossággal találkozunk munkájukban, azt baráti bírálatként szóvá tegyük. Ugyanis egyesek a régi kapitalista rendőri gyakorlat móa oaa is jelentkező hatására megfeledkeznek hivatásról a mai rendőri hivatás lényegéről, arról, hogy a népet szolgálják. A rendőri intézkedések végrehajtásának kulturáltságáról van szó. Az utóbbi időben helyenként azt tapasztaltuk, hogy egyes szolgálatban lévő rendőrök lekezelő, durva hangon szólítanak meg embereket. Olyan munkásokat, vagy közéleti embereket illetnek sértő hangsúlyukkal, akik erre a hangra még akkor sem szolgáltak rá, ha történetesen figyelmeztetni szükséges őket valamilyen szabály betartására, vagy szabálysértés miatt kell velük szemben eljárni. A fölényes, rideg hang — nem téveszthető össze a határozottsággal —, nem illő a mai rendőrségünk egyetlen beosztottjához sem és ez annál inkább meghökkentő, és rosszul hat, mert a rendőrségünk beosztottjainak túlnyomó többségére egyáltalán nem jellemző az ilyen beszédmodor. Az igaz, hogy a rendőrséget helyesen a felső parancsnokságok ellenőrzik, azonban figyelik munkájukat a tömegek is. A nép érzékeny lelkülete bizony hamar észreveszi az olyan eseteket is, amikor egyes beosztott rendőrök az igazoltatási jogukat női ismeretség-szerzés céljaira kívánják felhasználni. TVf indezt azért tesszük szóvá, mert úgy gon- dőljük, hogy baráti jelzésünkre felfigyelnek a rendőrségen dolgozó kommunisták és párt- alapszervezeteikben még többet foglalkoznak az intézkedések végrehajtásának kultúrájával. Kapitalista világban ilyen bírálat elképzelhetetlen. Ott mindennapos gyakorlat, hogy a jogaikért küzdő embereket agyba-főbe verik, gázbombákat dobnak rájuk, karddal vágnak közéjük, lóval tapossák védtelen testüket. Mi, akik a kapitalizmusban a rendőr- és csendőr-lovak lábai alatt vergődtünk; ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy saját vérünkből való rendőrség szolgálja érdekeinket. Ha most mégis bíráló szó hagyta el ajkunkat, azt csak azért tettük, mert rendőrségünk iránti bizalomról van szó, mely nagy kincs nekünk és nem lenne jó, ha csak egy kicsit is megfogyatkozna, egyes emberek óvatlansága következtében. Boda Zoltán — tervtúl teljesítés — Gyulai tudósítónk jelenti — Sorozás Gyulán is napok óta folyik a sorozás, csoportokban jönnek a fiatalok a gyuláé járás minden részéből. A Kiegészítő Parancsnokság az Erkel Ferenc művelődési otthonban tartja az egészségügyi és egyéb vizsgálatokat. Bár elég sokat kell várakozniuk a jövő katonáinak, mégsem unatkoznak, mert közben előadáson, filmvetítéseken ismerkednek meg a katonaélet számos részletével. Amikor bementem, éppen egy kétegyházi fiatalember állt a sorozóbizottság előtt. Válaszaiból kiderült, hogy szülei tsz-tagok és ő maga is termelőszövetkezetben dolgozik. Csendesen beszélt, aztán büszkén mondta: •— Jól keresek, megvan mindenem. Újabb és újabb fiatalok kerülnek az asztalhoz. Volt köztük lakatos, technikus, tsz-tag. Az orvostól megtudtam, hogy a fiatalok majdnem valamennyien erősek, egészségesek. Ősszel vonulnak be ezek a 20 évesek, hogy aztán két-három év múlva megkomolyodott, megem- beresedett fiatalemberekként térjenek vissza munkahelyükre. Új iskolát avattak A múlt héten felavatták városunkban az új iskolát, és átadták a II. számú iskola tanárainak és tanulóinak. Az egy emeletes iskolaépület nemcsak kívülről megnyerő, belső felszerelése is kitűnő. Tágas folyosói, parkettás tantermei, falba épített ruhaszekrényei méltán nyerték meg a jelenlévők tetszését. A megnyitó ünnepségen Nagy Ferenc elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője elmondotta, hogy az iskola építése 1 700 000 Ft-ba került. Nagy szükség volt azonban rá, mert a régi II. számú iskola nem tudta kielégíteni a szükségleteket. Különben a tervek szerint 1963- ig ehhez az iskolához építenek még egy nyolctantermes épületrészt és egy igazgatói lakást. A megnyitó ünnepségen Enyedi G. Sándor elvtárs, a gyulai városi tanács elnöke megköszönte a művelődésügyi osztály támogatását és biztosította az iskola tanárait a tanács támogatásáról. 153 ezer forintos nyereség A gyulai Kötőipari Vállalat túlteljesítette első féléves tervét. Az e—-ült év ugyanezen időszakához képest pamutharisnyából 57 százalékkal, kötött kesztyűből 78 százalékkal, fehérneműből pedig 98 százalékkal gyártottak többet. Nőtt az egy munkásra eső termelés is. Az üzem össztermelése 98 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt volt. Wegroszta Sándor
