Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-04 / 209. szám

2 ©6 Feri egy vidéki kisvároskából húzódott fel Pestre, és egy budai nagy gyárban állt az esztergapad mellé mint szakmunkás. Sokáig többgyermekes rokonbátyjánál la- katt, s munka után és szabad­szombatokon térdig járta le a lá­bát bútorozott szoba után. A la- káskererésben Miklós bátyja is segített, elöljáróban'csak úgy ti­tokban, mert neki még sürgősebb volt. Ne kerülgessék egymást a szűk lakásban, viszont az öcsköst mégsem utasíthatja ki. De lakás neki se akadt, mert az „igényes” jelige alatt hirdetettekért özvegy és nyugdíjas, néhai méltóságos asszonyok csak az úgynevezett „jobb” embereknek adták ki, s olyan összeget kértek, melyből a presszókban ülhetek zárásig, s ét­lap szerint étkezhettek. Egy este — azidőtájt már Feri is elhatározta, nem lábatlankodik tovább a rokonnál, bevonul va­lamelyik munkásszállóba, Miklós bátyja a legnagyobb meglepetésé­re karoníogta, a fülébe súgta: — Na, öcskös, jöjj velem! Lesz lakás a hétáldóját neki!... Fel­viszlek Lécfalvyné „méltóságos’ asszonyhaz .... Megözvegyült... A fele nyugdíjat kapja... — Még talán be is nősülhetnék a lakásba — nevetett Feri. — Az is lehet, ha kedveled a korosabb özvegyeket... Lécfalvy­né, hetven ... Egyelőre szedd ma­gadat rendbe! Öltözz ki!.. . Kös­sél nyakkendőt!... És ott egy szót ne szólj, én beszélek! Lécfalvyné, akinek Miklós bácsi míg ott nem hagyta Ribrák mester nagy műhelyét s be nem lépett a minőségi cipőkészítők kátéeszébe, sok gálacipőt készített. Innen volt az ismeretség. A nagy kétszobás, összkomfortos lakás halijában fogadta őket. — Bemutatom a mérnök urat, méltóságos asszony!... Ha neki kegyeskedne a személyzeti szobát kiadni... Fiatal, kezdő ember... Feri fészkelődött. Mérnök?! Hogy-hogy mérnök? Hogy bicsak- :lőtt a szája erre a szóra? Szeré­nyen tiltakozni akart, de eszébe jutott, hogy Miklós bátyja megtil­totta neki a szólásszabadságot. Lécfalvyné végigtapogatta sze­mével az ifjú embert. Jó arca van. Jól van megkötve a nyakkendője is. A kezén azonban nem látszik a tervasztal mellett ülő, a vonal­zóval, körzővel dolgozó mérnöki kéz ápoltsága. Miklós azonnal ki­hámozta a tűnődő „úriaszony” gondolatait. Azonnal ráugrott: — Bizony méltóságos asszony, az ilyen fiatal mérnöknek manap­ság legalább egy esztendőt a mű­helyekben kell dolgozniok... A mérnök úr most ott tart, a műhe­lyeknél ... Mit számítana azért a cselédszobáért a méltóságos asz- szony? — Igaz, hogy szóltam magának ma délelőtt, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar jelentkezik ... Ezen még nem gondolkoztam., Még azt sem határoztam el, hogy kiadom, vagy nem adom... In­kább magános nőnek szeretném mosásért, takarításért... — Nincs abba köszönet, méltó­ságos asszony!... Itt ragad, kö­vetelőzik ... Feljár hozzá a ba­bája ... Ááá!... A mérnök úr még a szenet is felhordja a pincé­ből ... A szőneyegeket is kiporol­ja... Felsikálja a parkettát, úgy mérnök úr? — Hát igen! — nevette el ma­gát Feri s könnyedtséget színlelt. Aztán köhögni kezdett, mint aki­nek a torkára szaladt a méltósá­gos asszony gyanakvása, s Miklós bátyja vakmerősége. — A szomszédom — szólalt meg Lécfalvyné komoly megfon- tolság után — négyszázat kap a személyzetiét. Egy fiatal tanár la­kik nála. — De a tanár úr bizonyára nem hordja a pincéből a szenet... Mi is megadjuk a háromszázat, úgye mérnök úr? — A szérbordást talán mégsem gondolják komolyan?!... Egy Csurha Pétert AZ ALBÉRLŐ mérnök szenet hordjon lakbérbe a pincéből? .. . Egy mérnök mégis csak... Az én fülemnek az ilyes­mi, engedjenek meg, még mindig disszonánsán hangzik. Lécfalvyné háromszáz forintért kiadta a fiatal „mérnöknek” a személyzeti szobát, kikötésekkel. A konyhához, a gázhoz semmi kö­ze. Nem főzicskélhet. A villanyt csak mérsékelten égetheti.A fürdő­szobát csak meghatározott időben és csak mosakodásra használhatja. Úgy vigyáz a tisztaságra, mintha harmatos rózsák között járna. (A száján volt, de mégsem merte ki­mondani, hogy jó lenne, ha csat­kos időben a cipőjét még a folyó­son levetné, úgy suranna be a la­kásba ...) — Női látogatót pedig sem nap­pal, sem éjjel nem fogadhat! * — Dehát Miklós bátyám, én nem vagyok mérnök!... Én ezt így nem szeretem!... Ez szélhá­mosság! — lázadozott hazafelé­menet Feri. — A bőr leég a ké­pemről, ha megtudja ... — Akkor megtudja! — állt meg Miklós. — Nem te montad, én mondtam!... Most már még azt is bánom, hogy nem úgy mutatta­lak be, mint gróf Csekönics uno­káját ... A belső nagy szobát ad­ta volna át, ingyen! Mit tudsz te még, hogy mi van itt. Ha azt mon­dom, hogy az unokaöcsém vagy, és egyszerű melós vagy, két perc múlva kituszkol bennünket a la­kásból ... Ennél az asszonynál még ma is legalább egy mérnök­nél kezdődik az ember... Ez az asszony még ma is elvárja, hogy méltóságosasszonyozzam!... Nem érted te ezt, s így beköltözöl^ mint mérnök a lakásba!... Feri beköltözött. Reggel osont, este surrant, mint a bűnös, lyuk­dalt lelkiismerettel. Egy fél évig alig találkozott LécialVyhéval, aki a szénhordás és Miklós bátyja ál­tal beígért más egyéb szolgálta­tások igénybevételéről előkelőén lemondott. Egy délelőtt ajtót kellett nyitni hosszú csengetésre. Fiatal leány vonult be. Kezitcsókolommal kö­szönt. Lécfalvynét olyan illat csapta meg, amely a dombok al­járól kél útnak, mikor már bom­lik a tavaszt ígérő határ. Volt ab­ban patakszag, erdőillat, korai ba- rackvirég. — Itt lakik ugyebár Vámos Fe­renc? ... A vőlegényem ... — Igen, itt lakik... — Tessék megengedni, hogy cso­magjaimat betegyem a szobájába. A lány fellépése határozott, ön­tudatos, kedves. De mégis meghő­költ ettől a hangtól. Tétova lépé­seket tett a szoba felé, aztán még­is csak kinyitotta az ajtót. — Tessék... ámbár ... ha a menyasszonya ... A leány mutatta a jegygyűrű­jét. És ihondta a nevét, hogy ő Tarpai Erzsi Áldásfalváról. Két bőröndöt, nagy kézitáskát cipelt be, közben csergedezett belőle s szó, mint megdúzzadt patak vize, ha sziklás útján esik lefelé. Tán­coltak, ugráltak, csobogtak a sza­vak piros szájáról, melyet a táj édessége festett pirossá. — Ne sejtsen kedves néni emö- gött semmiféle kalandot. (Néni! Lécfalvynénak kicsit félrebillent a feje.) Két éve vagyok a meny­asszonya Ferinek. Nagyon szeret­jük egymást, de tetszik tudni, nem tudunk megesküdni a lakás mi­att. írtam én már többször az én Ferimnek, hogy beszéljen okosan a nénivel. Tárja fel a helyzetet. Hiszen ez a szoba is megfelelne egyelőre kettőnknek. Nem mon­dom, ha majd gyerekem lesz, de aztán is majd lesz valahogy. Én is dolgozó nő vagyok. Egy dolgozó pár könnyebben kap lakást. Nagy­nagy építkezés van. De addig, míg más lakás akad .. . Beszélt már Feri erről a néninek? — Nem beszélt — mosolygott Lécfalvyné. — Oh, mamlasz. .. De ilyen, túlságosan szerény, tetszik tudni, a világért se kérne soha, semmit. Pedig tudja, hogy szemér­mes koldusnak az ajtó mögött a helye. De én most azért jöttem fel, hogy elintézzem a lakáskér­dést. Majd én beszélek a néni­vel ... — De kedves — sápadozott Léc­falvyné —, én megmondtam annak idején a mérnök úrnak ... — Az én vőlegényem nem mér­nök ... Irta, hogy Miklós bácsi úgy állította be, hogy mérnök ... Én ezen eleinte nagyokat nevet­tem, de később írtam minden le­velemben, hogy te Feri fedd fel az igazságot!... Az én vőlegényem esztergályos az élvonalból... Most is kapott valami kitünte­tést ... Nem mondta... — Nem mondta! — állt mere­ven Lécfalvyné. De hiszen tudta ő már ezt. Látta a bejelentőlapját. Keresték. Szóljon neki? Miért? Becsapták. Tűrte. De albérlője akár itt se volna. Napokig nem is látja. Meg kell adni, jóravaló, de­rék ember. Lehetne más is, köve­telőző, részeges, rendetlen. De hi­szen ez ellen az előkelősége is tiltakozott... Most itt van ez a leány. Itt áll előtte, kipirultam csacsog. Azt is is ki meri mondani, hogy néni ké­rem nem mindegy, ha egy mflesz­tergályos, vagy egy mérnök fizet havi háromszázat? Elmúlt már az a világ kedves néni kérem! És még mellé bújik, körülsímogatja, mint méh a virágot: — Olyan jól tetszik kinézni, het­ven éves korban... Irta Feri, hogy körülbelül annyi... De ha^ én itt laknék, még jobban tetsze­ne kinézni, mert én még egy szé­ket se hagynék arrébb tenni... Tetszik tudni, mennyit keresünk mi Ferivel havonta? ... Majdnem négyezer forintot. .. Jaj, de gyö­nyörű ez az előszobafal.. . Meg az a szekrény! Antik, ugye? . .. Gon­dolom, a szobákban is gyönyörűek bútorok... A leány határozott mozdulatot tett a szobák felé. Ellenállhatatlan őszinte vágyakozása meglegyin- tette Lécfalvyné sápadt, öreg ar­cát. Langyos melegen húzódott mosolyra a szája. — Tessék, nézze meg kedves. És ment előre jobb válla felé felejtkező nyakkal. Bent bámulta az ide-oda fut­kosó. csodálkozó leányt, aki simo­gatta a műremekeket. Olyan őszintén tudott örülni, hogy örö­métől a képek szinte megmozdul­tak a falon. Nézte az ámuló leányt, és olyan gondolatok festettek fel benne, amilyenek még soha. Egyedül van. Hetvenkét esztendő. Este lett. Kint száguld az új élet. és kö­nyörtelenül eltapossa azt, aki nem tart vele. Az a gondolat is megrebbent benne, hogy ha nincsen szállása a lánynak, már ma este itt altatja bent azon a Mária Terézia-kora- beli kereveten, mely ötven évvel ezelőtt az ő nászágya volt. Két bibliográfia Megyei könyvtárunk ebben az évben már másodszor jelen­tetett meg bibliográfiát. Az el­sőt április 4-re 15 év címmel, a másodikat Alkotmányunk ün­nepére címmel augusztus 20-án. Mindkét kiadvány Ízléses, ki­magaslik az ilyen természetű kiadványok közül. Az olvasók örömmel fogadták mindkét vá­logatást, hiszen a magyar iro­dalom legjobb alkotásait idézik. A versekből pedig egy-egy sza­kasz közlés megkönnyíti az ün­nepségre készülők választását. A második kiadvány már il­lusztrációval jelent meg au­gusztus 20-ra, azonban éppen az illusztrációk váltották ki a legnagyobb vitát. Valóban az illusztrációk nem jutnak túl a vázlaton, mert hi­szen nem is az volt a célja az illusztrálónak, hogy kidolgozott műalkotásokkal töltse meg e bibliográfiát. A vázlatok közül Kassák Lajos. Balaton című verséhez készült illusztráció mégis joggal váltotta ki a vi­tát, ami elnagyoltságával, folt­jaival, vonalaival, összekuszált- ságával valóban nem illik a kö­tetbe. A két bibliográfia megjele­nését mi is örömmel üdvözöl­jük. A kelták nyomában Békéssámson határában Amikor Békéssámson helyén még hatalmas nádasok voltak, a nádasokban vízimadarak, farka­sok és vaddisznók tanyáztak, ak­kor az Erdőháti halom környé­kén a kelták laktak. Időszámítá­sunk előtt 380 körül a Rajna vi­dékéről özönlöttek hazánk terü­letére, s meghódították nemcsak Nyugat-Európa egy részét, hanem a Balkánon keresztül eljutottak egészen a Fekete tengerig. Velük kezdődik a vas általános használata. Kovácsolt vasból ké­szült eszközeik olyan tökéletesek voltak, hogy még a késő közép­korban is a kelták szerszámainak formájára készítették a sarlót, ekét, ásót, kaszát és az ollót Nekik köszönhetjük a fazekasko­rong és a forgatható kézimalom ismereté! is. Társadalmuk fejlett, katonai demokrácia. Kiváló, ret- tenhetetlen harcosok voltak, s törzsek szerint elkülönülve éltek. Halottaikat vagy eltemették, vagy máglyán elhamvasztották és a hamvakat urnába tették. Ilyen hamvasztásos kelta sírt fal ál tuple pár héttel ezelőtt a Bé­késsámson mellett emelkedő Er­dőháti halmon lévő Kossuth Tsz ' homokbányájában. Itt azonban a ha' it hamvait nem urnába he­Tessedik-emlékkiálHtás nyílik Budapesten a Mezőgazdasági Múzeumban 1780-ban Szarvason alapította meg az első mezőgazdasági iskolát Tessedik Sámuel. Elsőnek foglalkozott a hazai szikes földek megjavításával is, a ma is használatos digózási eljárás alkalmazásával. Ezenkívül számos mezőgazdasági kísérlet gya ­korlati alkalmazásával segítette elő a mezőgazdaság fejlődését. A nagy tudós halálának 140. évfordulója alkalmával kegyelet­tel adózik emlékének a Budapesti Mezőgazdasági Múzeum is, amikor emlékkiállítást rendez a múzeumban. A kiállítás szep­tember 12-én délután fél öt órakor nyílik. lyezték, hanem a sir egyik sarká­ba csomóba rakták. Ettől távo­labb három nagyméretű urna for­májú edény és egy kisebb, fekete színű szépen díszített egyfii.lv. kancsó állott. Mellette fél disznó álkapocs feküdt, ami az iitrava- lóul ellett ennivaló maradványa lehet. Az eltemetett egyén nő le­hetett, mert az égett csontok kö­zül bronzból készült kapcsoló tűr boltok díszítésére szolgáló vas lábperec és bronz karperec töre­dékei kerültek elő. Érdekes hogy a sírban kard és kardhüvely da­rabok is voltak, amiket csak a harcosokkal temettek el. Nagy időkről beszél a lelet, A meleg nyári délután a régi éiel nyomait kutatva, a képzelet vilá­gában megelevenednek, a holt tárgyak, élet költözik a kifáradt porladó csontokba és a kutató szemtől-szembe találja magát a kelták életével. HM. Ol ASZ ERNŐ tudományos kutató uzsicskai G> örgy festőművész francia barátaival a Szarvasi Álla­mi Gazdaságban. Magyar földrajx- és történettudományi munkák idegen nyelven Stockholmban rendezik '-"eg hó folyamán a nemzetközi tör­ténész kongresszust. melynek tiszteletére a Magyar Történészek Nemzetközi Bizottsága két repre­zentatív gyűjteményes kötetet teü közzé. A mű a magyar és az egye­temes történelem különböző kér déseit tárgyaló 31 tanulmányt foglal magában legjobb történé­szeink tollából. A gyűjteményt, mely az egyes dolgozatokat fran­cia, angol, német és orosz nyelven közli, a magyar történettudomány legutóbbi ötéves fejlődését ismer­tető kritikai áttekintés vezeti be. és az 1945—1959 között megjelent magyar történeti munkák váloga­tásának francia és orosz nyelvű bibliográfiája zárja. A munka az Akadémiai Kiadó gondozásában g került ki a sajtó alól.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom