Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-23 / 225. szám
NÉPÚJSÁG I960, szeptember 23., péntek az iskolareform irányelveiről Néhány héttel ezelőtt megjelent a lapokban a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány által megbízott iskolai reformbizottság munkája: „Irányelvek oktatási rendszerünk további fejlesztésére címmel. Legfontosabbként az irányelvek kiemelik: „Tegyük szorosabbá iskoláink kapcsolatát az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel”. Iskoláinkban néhány év óta sok szó esik a politechnikai képzésről és nyugodtan elmondhatjuk, hogy ma már a gyakorlatban egyre több helyen megvalósulóban is van. Gondoljunk itt csak arra, hogy az elmúlt évben a békéscsabai gimnázium egyik első osztályának tanulói hetente egy alkalommal a termelőszövetkezetbe jártak, míg a másik osztály a Forgácsolóba, a téglagyárba és még néhány más üzembe. Ebben az évben ismét több 5+1-es osztály kezdte meg a működését már ebben a gimnáziumban. Általános iskoláinkban pedig több százezer forintos költséggel létrejött szakkörök biztosítják a tanulók műszaki és gyakorlati képzését. A társadalom nem volt közömbös eddig sem az iskolaügy iránt, szívesen segített eddig is. Több százezer forintra tehető az az összeg amivel a politechnikai képzés megindítását iskoláinkban lehetővé tették. Az irányelvekről beszélve, egyre több helyen hangzik el, hogy ez helyes volt és szükséges. Erről beszélt a napokban Násztor Sándor elvtárs, az orosházi partbizottság első titkára is. — Mi már az irányelveken túl arra gondoltunk, hogy még ez évben megvalósítjuk az iskolai szakosítást. Az orosházi mezőgazda- sági technikumban felsőfokú képzést szerenénk megvalósítani. Ezzel egy időben pedig a Táncsics Gimnáziumba kívánjuk a középfokú képzést áthelyezni. — Milyen feltételek vannak erre? — Elsőnek a tangazdaságot mondhatjuk, másodiknak pedig azt, hogy az orosházi technikum tanári kara képes lenne magasabb szinten is tanítani. Az idézett beszélgetés-részlet azt bizonyítja, hogy legtöbb helyen már a megvalósításra gon dóinak. Ugyanígy beszélt a következő év feladatairól és már az ez év feladatairól, is Kircsi István, a békéscsabai közgazdasági technikum igazgatója: — Mi az elmúlt években is, de a következő években is ügyviteli dolgozókat képezünk, azonban már ebben az évben is két osztályunk a Május 1 Termelőszövetkezetben végez gyakorlati munkát hetente, míg egy osztályunk az „egységes tagozatú” pedig a Kötöttárugyárban és a Felsőnyomási Állami Gazdaságban. — Hogy tanulóink már gyakorlati munkán vesznek részt, közelebb kerülnek az élethez — folytatta Kircsi elvtárs —, ez jó hatással van tanulmányi eredményeikre is. Az oktatási reformmal milyen feladatok várnak a technikumra? — Szakiskolaként fogunk tovább dolgozni. A szakiskolák megalakulása azt is jelenti, hogy a tanulók valóban még közelebb kerülnek az élethez és érettségi után már kenyér- kereseti lehetőséggel rendelkeznek. Nemcsak Kircsi elvtárs, hanem a szülők is elmondották, hogy az oktatási reform éppen azon a nagy gondon segít, amit eddig az általános gimnáziumból kikerült tanulók jelentettek. Többségük ugyanis az érettségi megszerzése után nem került egyetemre, s a fiataloknál törést okozott az, hogy ipari tanuló iskolában tanultak tovább. Mőst a gimnáziumban is megvalósult 5+1-es oktatási forma már azt jelenti, hogy tanulóink az érettségi bizonyítvány mellett esetleg szakmunkás bizonyítványt is szerezzenek. Ennek jó hatásáról beszélt Szák elvtárs is, a megyei OTP előadója: — Ilona lányom a gimnázium első osztályába jár és nagy örömmel beszél arról, hogy a Pamutszövőben már a harmadik alkalommal a gép mellé állhatott. — Tovább akar tanulni a kislánya? — Igen, pedagógus szeretne lenni. A közgazdasági technikum igazgatója, Kircsi elvtárs elmondotta beszélgetésünk során, hogy a tanulók eddig sok anyagot tanultak meg, amit a későbbiek során bizony nem tudtak használni: — Most olyan ismereti anyagokat fogunk majd tanítani, amit állandóan használni tudnak, aminek segítségével eligazodnak korunk bonyolult problémái között — mondotta Kircsi elvtárs. Az iskolareform javasolja: — a tanterveket az oktatás minden fokán tegyük korszerűbbé. A korszerű tananyagot úgy kell ösz- szeállítani, hogy: — kapjanak benne helyet a természettudományok újabb eredményei, a társadalomtudományok mai kérdései, továbbá bizonyos technikai ismeretek: — biztosítson rendszeres kapcsolatot a gyakorlattal, nyújtson tájékozódást a termelés alapjaiban: — szolgálja a szocialista világnézet kialakítását. A közeljövőben több ankét tárgyalja majd megyénkben is az oktatási irányelveket, de el lehet mondani és ezt bizonyította a három beszélgetés is, hogy a társadalom minden rétegét érdekli oktatási rendszerünk továbbfejlődése. D. I. Űj családi hetilap: a Képes Újság Ma már nincsenek istenhátamögöt ti helyek, a hír, a kép mindenhová eljuthat, s az emberekben is megnövekedett az érdeklődés, hogy tájékozódjanak hazánk és a világ dolgaiban. A művelődni vágyó, érdeklődő ember ma ezer kérdésre keres választ, a termelőszövetkezeti, és az egyéni gazdát egyaránt érdekli a mezőgazdasági tu dornány és eredményei, a társadalmi kérdések, a művészet szépségei, vagy akár az űrhajózás legközelebbi tervei. A magyar falu nagy társadalmi és szellemi átalakulás korát éli. s a falusi lakosság, amelyet még a Horthy-korszakban ,,másodosztályú állampolgárok” gyülekezetének tekintettek, ma ugyanúgy igényt tart a modern tájékozódás és szórakozás minden formájára, mint a városiak. Ezt az igényt igyekszik kielégíteni a Képes Üjság is, amelynek első száma október elején jelenik meg. A Képes Üjság 32 oldalon írásaival és képeivel teljes tájékozódást és egész heti szórakozást kíván nyújtani a család minden tagjának. A felnőttek megtalálhatják benne a bei- és külpolitika minden fontos eseményét, s hetenként találkozhatnak a lap hasábjain a kulturális élet, a tudomány, a művészet jeles képviselőivel. Az iroda Imi rovatban kiváló íróink és költőink szólalnak meg. A fiatalok eredeti képeket és írásokat találnak a sportról, a divatról, a nagymamák mesét olvashatnak föl unokáiknak a Képes Üjságból. Keresztrejtvény, sakk, heti rádió- és televízióműsor, tréfás oldal és sok-sok kép hazánk és a világ ese ményeiről — ezt akarja nyújtani olvasóinak minden héten a Hazafias Népfront új családi hetilapja: a Képes Üjság. A kubai munkásszövetség meghívta Hruscsovot és a szocialista országok kormányfőit Ugyancsak szerdán kubaelle- nes elemek két összetűzést provokálták ki. A Prado Étterem-beli összecsapás során lövések három személyt, az utcai összetűzésnél pedig késszúrások két személyt sebesítettek meg. Olimpikonjaink kitüntetése a parlamentben Csütörtökön délután a parlamentben, az olimpikonok tiszteletére rendezett fogadáson Dobi István elvtárs, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke mondott üdvözlő beszédet. — Nagy örömünkre szolgált — mondotta Dobi István —, hogy elért eredményeikért népünk nevében üdvözölhetjük a XVII. nyári olimpiai játékokon szerepelt magyar csapat vezetőit és tagjait, s mindazokat, akik a sikerekhez hozzájárultak. Ez az olimpia az egész világsajHavana (MTI) Havanai jelentések szerint, a kubai munkásszövetség szerdán meghívta Hruscsovot, valamint a szocialista országok kormányfőit, látogassanak el Kubába. A szövetség hasonlóképpen meghívta az Egyesült Arab Köztársaság és Indonézia elnökét, Lumumba kongói miniszterelnököt és Tito elnököt. , New Yorkban szerdán mintegy 10 000 főnyi tömeg juttatta kifejezésre rokonszenvét Fidel Castro kubai miniszterelnök iránt. A New York-i rendőrség jelentése szerint a tömeg este tíz óra körül kubai zászlók alatt lassan sétálgatott a Theresa Szálló előtt, ahol Fidel Castro és a kubai küldöttség szállása van. Eisenhowernek »udvariasan" kell viselkednie New York (TASZSZ) William Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának elnöke szerdán kijelentette, hogy Eisen- howemek nem szabad elkerülnie a Hruscsov szovjet miniszterelnökkel való beszélgetést, ha öszszetalálkoznak az ENSZ-ben. Eisenhowernek nem szabad megengednie — mondotta a szenátor —, hogy személyes érzelmek vezessék. Az elnök a „hagyományos udvariasság” szabályai szerint viselkedjék a New Yorkban tartózkodó kormányfőkkel. tóban úgy szerepel, mint minden idők legnagyobb olimpiája. Nyolcvanöt ország majdnem nyolcezer sportolója küzdött a győzelmekért, a jobb eredményekért. Büszkén beszélhetünk róla, hogy kiutazott versenyzőinknek csaknem fele olimpiai helyezést ért el, 91 sportolónk került az első hat közé. Dobi István elvtárs üdvözlő beszéde végén név szerint emlékezett meg olimpiai bajnokainkról és azokról is, akik ezüst* illetye bronzérmet szereztek az olimpián. — Kedves elvtársak, kedves barátaim! Még egyszer szeretettel üdvözlöm Önöket, tolmácsolom népünk köszönetét a jó szereplésért. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa nevében átnyújtom a kitüntetéseket s a sportéletben előttünk álló feladatok további eredményes elvégzéséhez sok sikert kívánok — fejezte be beszédét Dobi István elvtárs. A jelentések beszámolnak arról, hogy legjobb sportolóink magas kitüntetéseket kaptak. Csurka Péten CIQANYOK Á lovakat verte a perzselő " júliusi Nap. Félgutaütöt- ten álltak az országútszélen, ét- len-szomjan. A kuglipálya kint ásítozott a kert tövében hétköz- napos árván. A tanyai magyarok csak vasárnaponként zörgették a dobot. A ragyásnak eszébe jutott, hogy kuglizni kéne. Talpas már megsárgultan a "hegedűjét nyomkodta a zsákba. Ö innen menekül. Rászóltak: •— Ne inalj el Talpas!... Maradj, kuglizunk. Ellenkezett. Nem maradhat. Üzent a váradi cigányoknak, vigyázzanak, érkezik. Szentjános- nál átcsúszik a határon. Az „átkelőnél” várja Bögre meg Lajst- romos, megalakítja a stokhalomi bandát. (Stockholm.) Belekaroltak, húzták. — Hol vagy rajkó? ... Állítod a bábukat! De a rajkó akkor már nem volt a csárdában. Eltűnt. Nem vették észre, mikor kitámolygott. Vadkörtével kibélelt gyomrában az ízek összekeveredtek a komló keserűjével. Kiabáltak, keresték kint, az udvaron, de a kis csóró nem hallhatta, mert már akkor mélyén befúródott az utolsó szalmaboglya tövébe, mint kivert, tekergő kiskutya, akit megmérgezett a halapagyökér, élettelenül aludt. T alpas nem menekülhetett. ' Húzták, nyomták. Fájt a pénz, melyet összedobáltak neki. Vissza kell nyerni a kuglin. A kugli jó üzlet, ha pénzre játszanak — gondolta a kocsmáros — ő állította a babákat. De meg üres üvegeket is be lehet sodo- rintani a rendelések közé, duplán fizetnek az aranyláncosok. Szürkületig vándorolt a pénz egyiktől a másikhoz. Estére Talpasnál volt a cigányok forgótőkéje. A lármától visszhangzott a szelid tanyák alja. És miután a kocsmáros nem volt hajlandó a pályát kivilágítani, dülöngélve, káromkodva vonultak ki az or- szágútra. Talpas verte, öklözte a mellét: — Köszönjétek meg, hogy leereszkedtem hozzátok! Erre a részeg dicskevésre az egyik óriási pofont mért le Talpasnak, A másik kettő is hasonlóképpen hitelesítette Talpas igazát. Ütötték, verték. Talpas elnyúlt az országút közepén. Nekiestek, kiforgatták a zsebeit. Aztán felmásztak a kocsira. De visszaugrottak. Felnya- lábolták Talpast, belökték a szekér derekába. Elhajtottak. Eszeveszett ordításuk sokáig visszahallatszott a sötétségbe merült országúiról. • — Piszkos mesterség ez! — mondta a kocsmáros zárás után vacsora közben a kuglipénz, s a kétszer eladott sörök jóllakottságával. — De merte volna védeni azt a zenészt? Nem' válaszoltam. Hólyagos nagy petróleumlámpa égett az asztal fölött, mégis mintha vad sötétségben ültem volna. Tömlőében, melyben hiába tüzesednek itt-ott fénytcsóváló zsarátnokok, csillagok, nem tudják áttörni a fekete kormot. A lelkek fala kietlen, szurkos, fekete. Cigányok, kocsmáros, kiki a maga módján sötétlik. Az ajtón kívül, a kilincsen, szöszmötölt valami. Mintha kutya dörzsölőzne, be akarna jönni. Nyílt az ajtó. A cigányfiú hajolt be a nyíláson. Hogy megfeledkeztek róla ezekben az istentelen órákban! Rekedten kérdezte: — Hol vannak a tatáék? ( — Ni, ez a kölyök meg ittmaradt — ugrott fel dühösen a kocsmáros. — Lódulj el innen, mert agyoncsaplak... A fiú ijedten rántotta be az ” ajtót. Felsírt. Hol van a tata? Nyivákolt, mint macskakö- lyök, ha nyávog az anyja után, és nyávogása felborzolta a kövér kocsmáros-asszony elhájasodott lelkét. Szelt egy darab kenyeret, rálapított egy szeletke szalonnát, kilépett a sötétbe. — Hol vagy te? ... Itt van, edd meg ezt!... Aztán bújj be az istállóba!... Apád majd megkerül holnap... Másnap, még pitymallott csak, Várad felől izengetett a Nap, remegő csillámokkal ébredezett az ég, a kis cigányfiú már kint ült az út szélén, az árokpartján. Hajából szalmaszálak tarkállottak ki, mosdatlan lábszárait lógó rongyaiba csavargatta, ne verje a hűvös harmat. Jobbra, balra nézegetett. A kocsmáros is nyitotta a korai ivósok számára a kocsmát. Szállingóztak a biciklisek, gyalogosok, szekerek. Mozdult az élet. — Ezt a cigánykölyköt jó volna itt tartani libapásztormak — lépett az ivóba az asszony. Hangja alvadt, álomos-rekedt volt. A kocsmáros pálinkás bárgyú- sággal meszelte a csárda gerendáit. Nem lenne rossz, mert Zsuzsi néni, az öreg mindenes, az eltartott, két hete fetreng hátul a kiskamrában oszlopvastagra dagadt lábakkal. Elöntötte a sárvíz, nem tud járni... A béres itt hagyta őket. Nehezen kapnak másikat. Rossz
