Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-01 / 206. szám
2 &ÉPÚJSÁ@ I960, szeptember 1., csütörtök (Válaiz (upp éxle,mmpa g^ftdfal^cL A napokban igen fontos ügyben érdekes levelet kaptunk. A levél tartalmát közüggyé teszi az. hogy nem csupán egy édesanya gondját tükrözi, hanem mindazokét, akiknek gyermekei kettős nevelés hatása alatt állnak. Ezért és a levélben foglalt kérdések bősége és sokoldalúsága miatt válaszainkat nyílt levelekben közöljük. I. A kettős nevelésről |£edves levélírónk! Miután arra kér bennünket, hogy folytassuk a vitát a nevelés kérdéseiről, a következőket" írja: „ ... a valóságban csak most tapasztaltam a kettős nevelés súlyos káros voltát. Egy este sokáig beszélgettünk hárman, férjem, fiam és én. Hosszabb szünet után fiam nagyon komolyan ezt kérdezte: De apukám, nem fogom én egy tíz év múlva nagyon sajnálni a fiatalságomat? További beszélgetés után mélységes felindultság- gal, keserves zokogással mondta: Dehát akkor kinek higgyek?! Kinek van igaza?! A tanáraim az ellenkezőjét mondják. Azt, hogy most éljünk, amíg fiatalok vagyunk. Ha majd dolgozni fogunk, örülünk, ha lefekhetünk, nem lesz kedvünk szórakozni.” Megdöbbentett a szenvedése, mert nekünk is hitt, mert tudja, hogy csak a javát akarjuk, de szeretett tanáraira is hallgat, akik pedig mást mondanak, mint mi. Miért van ez így? Miért húzzuk kélfelé a gyermeket? Ö még nem döntheti el, kinek van igaza, nekünk kell közös nevezőre jutnunk, hogy egyformán beszéljünk a gyerekekhez ...” Az édesanya, mint írja, fia érettségihez közeledik és más városban jár iskolába. Rájöttek, hogy gyermeküket szorosabb kapcsolat fűzi egy leányhoz és ezért felelősségre vonták. Féltik, hogy ez a kapcsolat károsan befolyásolja a tanulást és egyéb kellemetlenségek előidézője lehet. Az iskola egyenesen biztatja a gyermekeket az ilyen kapcsolatokra ... — olvastuk leveléből. A fiú szünidőben fel akarta keresni á leányt, de megtiltották neki, mire a levelezésük is megszakadt. A jelek arra mutatnak, hogy a szülő abban a hiedelemben él, hogy a kettős nevelés súlyos következményeit a hivatalos, vagyis az iskolai nevelés idézi elő, mert szerinte a vallásos nevelés a helyes. Ezt az elgondolást a már említett példával igazoltnak látja. 'J’alán nem szükséges különösebb magyarázat ahhoz, hogy bebizonyítsuk, iskoláink nevelési elveivel mint a tűz a vízzel, úgy áll szemben a fiú által említett tanárok állítólagos véleménye. Két eshetőség lehet: vagy akadt egy tényleg lelkiismeretlen tanár, aki sötét jövőt jósolt és csak a mának élésre biztatott, vagy a fiú, hogy enyhítse a szülői haragot, egy füllentéssel a tanárokra kente a felelősséget. Ez utóbbi azért látszik valószínűbbnek, mert egy középiskolás már jól tudhatja, hogy hazánkban az emberek munka után nem keveset szórakozhatnak és az elmúlt évek bizonyítják, a munkásoknak ez a lehetősége csak bővül. A fiatalok mindig nagyon érzékenyek az igazságra, és ilyen világos ügyben feltétlen meg tudják különböztetni az igazat a nem igaztól. A gyermek bizonyára jól ismeri szüleinek érzelmét az iskolai materialista neveléssel szemben, tudatában lehet annak, hogy az állítólagos tanári véleménnyel elgondolásaikat támasztotta alá. Képtelenség, hogy az egész tanári karnak olyan nézete lenne a fiatalok jelenéről és jövőjéről, mint amit a fiú „tolmácsolt”. Másrészt tételezzük fel, hogy egy tanár tényleg a „mának élés elvét” hirdette a gyermekek között. Mi lehet a helyzet ebben az esetben? Mielőtt erről is szólnánk, a kettős nevelés fogalmát szükséges tisztáznunk. idealista nevelés — mely legtöbbször a vallásos szülői házban hat — és az iskola mateti ellentmondást nevezzük kettős nevelésnek. Azonban hibás az a felfogás, mely a családot, a szülői házat csak visszahúzó tényezőként, az iskolát pedig csak pozitív tényezőként emlegeti. De az is bizonyos, hogy az iskolák többségében materialista tendenciájú a nevelés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyes pedagógusoknál nem lehetnek világnézeti, ideológiai problémák. A pedagógusokat is nevelni kell a materializmusra, mert náluk is a világnézeti kettősség megszüntetése a fő feladat. Egyes esetek alapján azonban nem lehet elítélni az egész iskolát, mely kétségtelenül a szocialista nevelés, a materialista világnézet alapján áll. „Ha embert akarsz nevelni, akkor évtizedekkel előre gondolkozzál” — mondják a kínaiak és nagyon igazuk van. Ha boldog és kiegyensúlyozott embereket akarunk nevelni gyermekeinkből, akkor olyan világnézetű nevelést kell adni számukra, mely megfelel a fejlődő társadalom követelményeinek. Minden szülő szereti a gyermekét és mint levélírónk is írja, csak jót akar azzal, hogy félti, óvja a helytelen lépésektől. Azonban ha a szülő szembeállítja a vallásos családi nevelést az iskola materialista nevelésével és az előbbit hirdeti jobbnak, helyesnek, akkor akarva, akaratlanul, de súlyos konfliktusokat idéz elő a gyermeke lelkében, kárt okoz neki. Az viszont teljesen érthető, hogy a materialista világnézetet és a szocialista erkölcsöt nem ismerő szülők aggódnak, mert szilárd jellemű, erkölcsi felfogásban gazdag gyermeket akarnak nevelni. Gondba esnek az olyan jelenségek láttán, melyet a levélben is megemlített az édesanya. Mindenesetre egy nagyon fontos dologra felhívjuk a figyelmet: ha szíwel-1 élekkel támogatják az iskolai materialista nerialista világnézetű arculata közAwuwíwiMAWrtftWi Avvs^wwuvwuvvvvuwiivuvvww,l velést és nem húzzák kétfelé a [ gyermek lelkét, nem zavarják tu- i dománytalan vallási nézetekkel J tudatának fejlődését, akkor cselekszenek helyesen- a gyermek [ jövője, erkölcsi fejlődése érdeké- ' ben. Bezárta kapuit a békéscsabai KISZ-vezetőképző tábor öt héten át hetenként váltották egymást a megye községeiből érkező fiatalok a békéscsabai KISZ-vezetőképző táborban. A tábor lakói KISZ-titkárok, szervezőtitkárok és lánytanács-vezetők voltak. Naponta 3—3 órát dolgoztak társadalmi munkában a Kastélyszőlőkben létesítendő ifjúsági park előkészítésén, az alapozási munkákban. A tanuláson és a munkán kívül a szórakozásra is jutott idő. A maguk építette röplabda- és futballpályán sportversenyeket j£edves levélírónk az iskolai . neveléstől félti fia erkölcsét, i Miért indokolatlan ez a félelem [és bizalmatlanság a' materialista [neveléssel szemben és miért nem i tartjuk jónak a valláserkölcs ta- jnításait és mit adunk helyette, 'ezekről a kérdésekről a legközelebbi levelünkben szólunk. Most [azzal zárjuk sorainkat, hogy üzen- ijük, fiúk sohasem fogja sajnálni [fiatalságát, ha materialista neve- 1 lőire hallgat, becsülettel él és ta- inul, ha sohasem cselekszik olyat, , mellyel kárt okoz társadaltnunk- [nak és szomorúságot a szüleinek. i Ne az isteni büntetéstől való önző [félelmében legyen becsületes, ha- inem szorgalmasan dolgozó embertársaira való tekintettel, meggyő- I ződésből. Boda Zoltán A történelem figyelmeztet 21 éve, szeptember 1-én egy szürke napon megszakította rendes adását a rádió, s a szpíker nyugodtnak erőltetett hangján is érződött a döbbenet, amikor tudtunkra adta: a hitleri hordák megrohanták Lengyelországot.. Akik visszaidézik azokat az időket, emlékezhetnek: akármeny- nyire is rémületet keltő volt a hír, kevesen gondolták azt, hogy nyomában hat keserves évig a szenvedéseknek, a borzalmaknak, a halálnak lázálomba illő sötét éjszakája borítja majd Európát és a félvilágot. Huszonegy év nem kerek évforduló. Mégsem mehetünk el szótlanul mellette. London, New- York vagy Bonn hivatalos körei biztosan nem így emlékeznek meg erről az évfordulóról, valószínű, hogy ők csak elégikus hangon, mintegy rosszul sikerült barbár terv startjáról beszélnek 1939. szeprember 1-ről, arról a napról, amelyen a fasiszta Németország eszelős vezére, Hitler kirobbantotta a második világháborút. De akik a népek békéjének ügyét viselik szívükön, azoknak emlékezniük és emlékeztetniük, figyelmeztetniük és riasztaniuk kell: a háború új megszállottjai Bonnban, New- Yorkban és Londonban új vészt hozhatnak az emberiségre — Ulbricht elvtárs mondotta a legutóbbi sajtónyilatkozatában: „Nem nehéz felismerni, hogy Adenauer úr elvileg ugyanazt a politikát folytatja, mint Hitler a második világháború előkészítésének idején.” A bonni kormány nem okult Hitler példájából, és revansot akar venni Sztálingrádért. Nyugat-Németországban elrendelték az általános hadkötelezettséget, az amerikaiak támogatásával atomtöltetu, 650 kilométer hatósugarú rakétákkal fegyverzik fel a Bundeswehrt, nagyobb önállóságot követelnek maguknak a NATÖ-ban, amelynek főparancsnoka a náci Speidel tábornok és vezető funkciókba ülteti a kipróbált fasisztákat, akik már egyszer majdnem a teljes pusztulás szélére sodorták Németországot. Nyugat-Németország népe a- zonban többet tanult a második világháborúból, mint jelenlegi esztelen vezetői, akiknek uralma már a végéhez közeledik. A sokat szenvedett német nép, a béke valamennyi hívével egyetemben magáévá teszi az NDK kormányának felhívását, hogy meg kell akadályozni a bűnös mesterkedéseket, véget kell vetni a fegyverkezési hajszának és harcolni kell a megegyezésért, a béke biztosításáért. A második világháborúban 70 millió ember pusztult el. Hétszer annyi, mint az elsőben, és 30 millió ember vált örökre nyomorékká. Ez a szám azonban csak töredék ahhoz a pusztításhoz képest, melyet egy új háború tökéletesített eszközei, az atom- és hidrogéntöltetű rakétafegyverek zúdíthatnak a világra. Az imperialista sajtó riadalomban van és a nyugati országok dolgozóit úgy akarja becsapni, -félrevezetni, hogy kommunista veszélyről beszél a halálpontossággal célba találó szovjet interkontinentális rakéták miatt. Pedig jól tudják az agresszorok. hogy ez a valóban rettenetes fegyver csak akkor lép működésbe, ha az imperialisták kezdenek világháborút. Mindenesetre a szovjet katonai fölény kijó- zanítólag hat azokra, akik az „erőpolitika” hatása alá kerültek, s egyben megnyugtatja a békeszerető embereket, akik kezében van a rendkívüli fegyver. Ez maga azonban nem elég az imperialista kalandorok megfékezésére: szükséges állandóan fejlesztenünk a békemozgalmat, hogy a népek idejében megakadályozhassák a világ pusztulásba döntését. Történelmi évfordulókról azért szokás megemlékezni, hogy le lehessen vonni a tanulságokat. — 1939. szeptember 1-nek is sok tanulsága van. Mindenekelőtt az. hogy a szocializmus elleni imperialista agresszió eleve vereségre van ítélve. Nem utolsósorban pedig az, hogy a második világháború sem robbant volna ki, ha egységesebb lett volna a békét akaró, antifasiszta népfrontba tömörülő milliók tábora. Az elmúlt 21 év nagyszerű békegyö- zelmei, a szocialista tábor ereje, a gyarmati népek sikeres nemzeti felszabadító mozgalmai mind-mind arra figyelmeztetik ma már az imperialista kalandorokat, hogy óvakodjanak még egyszer megismételni a szeptember 1-i „startot”. V. D. Érvénybe lépett az NDK belügyminiszterének rendelete Nyugatnémet állampolgárok öt napig csak külön tartózkodási engedéllyel látogathatnak Berlin demnkratikus övezetébe Berlin. (MTI) Az MTI berlini tudósítója jelenti: Szerdára virradó éjszaka: augusztus 31-én 0 órakor hatályba lépett a Német Demokratikus Köztársaság belügyminiszterének rendelete, amely előírja, hogy szeptember 4-e, vasárnap 24 óráig a Német Szövetségi Köztársaság állampolgárai közül csak azok látogathatnak az NDK fővárosába, a demokratikus Berlinbe, akik a belügyminiszter 1956. szeptember 3-i rendelete előírásainak megfe[ lelő tartózkodási engedély ' kában vannak. birtor Újabb atomrakéták érkeztek Nyugat-Németországba rendeztek. Úsztak, strandoltak, könyveket olvastak, társasjátékokat szerveztek. összesen 400 fiatal részesült kiképzésben az öt hét alatt, s tudással, gyakorlati tapasztalatokkal gazdagon tértek haza. Képünkön a táborbontás utáni pillanatokat láthatjuk, amikor elszállítják a felszerelést. Bonn. (MTI) A Nyugat-Németországban állomásozó amerikai haderők számára újabb rakéták érkeztek az Jí Egyesült Államokból. A Pershing elnevezésű új típusú rakéták szilárd üzemanyaggal működnek, 650 kilométeres hatósugarúak. Rövidesen újabb Pershing-rakéták érkeznek majd Nyugat-Nemetor- szágba. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert a nyugat-németor- szagi militarista és revansista körök az utóbbi hetekben fokozták tevékenységű két. A nyugat-berlini lapok szerda reggeli számukban az NDK óvóintézkedését „merényletnek” minősítik, amely „a. négyhatalmi státusban biztosított szabad mozgás ellen irányul”, de egy szóval sem említik, hogy a négyhatalmi státus a potsdami megállapodásokon nyugszik, amely egyebek között előírja, hogy a szövetségi hatalmak kötelezettséget vállaltak: „A német militarizmust és nácizmust gyökerestől kiirtják”. Márpedig a potsdami megállapodások értelmében a kelet- és délkelet-európai országokból kitelepített németek revansista szervezeteinek gyűléssorozata ennek éppen az ellenkezőjéről tanúskodik.
