Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-01 / 206. szám

2 &ÉPÚJSÁ@ I960, szeptember 1., csütörtök (Válaiz (upp éxle,mmpa g^ftdfal^cL A napokban igen fontos ügyben érdekes levelet kaptunk. A levél tartalmát közüggyé teszi az. hogy nem csupán egy édesanya gondját tükrözi, hanem mindazokét, akiknek gyermekei kettős ne­velés hatása alatt állnak. Ezért és a levélben foglalt kérdések bősége és sokoldalúsága miatt vála­szainkat nyílt levelekben közöljük. I. A kettős nevelésről |£edves levélírónk! Miután ar­ra kér bennünket, hogy folytassuk a vitát a nevelés kér­déseiről, a következőket" írja: „ ... a valóságban csak most ta­pasztaltam a kettős nevelés súlyos káros voltát. Egy este sokáig be­szélgettünk hárman, férjem, fiam és én. Hosszabb szünet után fiam nagyon komolyan ezt kérdezte: De apukám, nem fogom én egy tíz év múlva nagyon sajnálni a fiatalságomat? További beszélge­tés után mélységes felindultság- gal, keserves zokogással mondta: Dehát akkor kinek higgyek?! Ki­nek van igaza?! A tanáraim az ellenkezőjét mondják. Azt, hogy most éljünk, amíg fiatalok va­gyunk. Ha majd dolgozni fogunk, örülünk, ha lefekhetünk, nem lesz kedvünk szórakozni.” Megdöbbentett a szenvedése, mert nekünk is hitt, mert tudja, hogy csak a javát akarjuk, de sze­retett tanáraira is hallgat, akik pedig mást mondanak, mint mi. Miért van ez így? Miért húzzuk kélfelé a gyermeket? Ö még nem döntheti el, kinek van igaza, ne­künk kell közös nevezőre jutnunk, hogy egyformán beszéljünk a gye­rekekhez ...” Az édesanya, mint írja, fia érettségihez közeledik és más városban jár iskolába. Rá­jöttek, hogy gyermeküket szoro­sabb kapcsolat fűzi egy leányhoz és ezért felelősségre vonták. Fél­tik, hogy ez a kapcsolat károsan befolyásolja a tanulást és egyéb kellemetlenségek előidézője lehet. Az iskola egyenesen biztatja a gyermekeket az ilyen kapcsola­tokra ... — olvastuk leveléből. A fiú szünidőben fel akarta keresni á leányt, de megtiltották neki, mire a levelezésük is megszakadt. A jelek arra mutatnak, hogy a szülő abban a hiedelemben él, hogy a kettős nevelés súlyos kö­vetkezményeit a hivatalos, vagyis az iskolai nevelés idézi elő, mert szerinte a vallásos nevelés a he­lyes. Ezt az elgondolást a már említett példával igazoltnak látja. 'J’alán nem szükséges különö­sebb magyarázat ahhoz, hogy bebizonyítsuk, iskoláink ne­velési elveivel mint a tűz a víz­zel, úgy áll szemben a fiú által említett tanárok állítólagos véle­ménye. Két eshetőség lehet: vagy akadt egy tényleg lelkiismeretlen tanár, aki sötét jövőt jósolt és csak a mának élésre biztatott, vagy a fiú, hogy enyhítse a szülői haragot, egy füllentéssel a taná­rokra kente a felelősséget. Ez utóbbi azért látszik valószínűbb­nek, mert egy középiskolás már jól tudhatja, hogy hazánkban az emberek munka után nem keve­set szórakozhatnak és az elmúlt évek bizonyítják, a munkásoknak ez a lehetősége csak bővül. A fiatalok mindig nagyon érzéke­nyek az igazságra, és ilyen vilá­gos ügyben feltétlen meg tudják különböztetni az igazat a nem igaztól. A gyermek bizonyára jól ismeri szüleinek érzelmét az is­kolai materialista neveléssel szemben, tudatában lehet annak, hogy az állítólagos tanári véle­ménnyel elgondolásaikat támasz­totta alá. Képtelenség, hogy az egész tanári karnak olyan nézete lenne a fiatalok jelenéről és jövő­jéről, mint amit a fiú „tolmá­csolt”. Másrészt tételezzük fel, hogy egy tanár tényleg a „mának élés elvét” hirdette a gyermekek kö­zött. Mi lehet a helyzet ebben az esetben? Mielőtt erről is szól­nánk, a kettős nevelés fogalmát szükséges tisztáznunk. idealista nevelés — mely legtöbbször a vallásos szü­lői házban hat — és az iskola mate­ti ellentmondást nevezzük kettős nevelésnek. Azonban hibás az a felfogás, mely a családot, a szü­lői házat csak visszahúzó ténye­zőként, az iskolát pedig csak po­zitív tényezőként emlegeti. De az is bizonyos, hogy az iskolák többségében materialista tenden­ciájú a nevelés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyes pedagógu­soknál nem lehetnek világnézeti, ideológiai problémák. A pedagó­gusokat is nevelni kell a materia­lizmusra, mert náluk is a világ­nézeti kettősség megszüntetése a fő feladat. Egyes esetek alapján azonban nem lehet elítélni az egész iskolát, mely kétségtelenül a szocialista nevelés, a materialista világnézet alapján áll. „Ha embert akarsz nevelni, ak­kor évtizedekkel előre gondolkoz­zál” — mondják a kínaiak és na­gyon igazuk van. Ha boldog és ki­egyensúlyozott embereket aka­runk nevelni gyermekeinkből, ak­kor olyan világnézetű nevelést kell adni számukra, mely megfe­lel a fejlődő társadalom követel­ményeinek. Minden szülő szereti a gyermekét és mint levélírónk is írja, csak jót akar azzal, hogy félti, óvja a helytelen lépésektől. Azonban ha a szülő szembeállít­ja a vallásos családi nevelést az iskola materialista nevelésével és az előbbit hirdeti jobbnak, he­lyesnek, akkor akarva, akaratla­nul, de súlyos konfliktusokat idéz elő a gyermeke lelkében, kárt okoz neki. Az viszont teljesen ért­hető, hogy a materialista világné­zetet és a szocialista erkölcsöt nem ismerő szülők aggódnak, mert szilárd jellemű, erkölcsi fel­fogásban gazdag gyermeket akar­nak nevelni. Gondba esnek az olyan jelenségek láttán, melyet a levélben is megemlített az édes­anya. Mindenesetre egy nagyon fontos dologra felhívjuk a figyel­met: ha szíwel-1 élekkel támo­gatják az iskolai materialista ne­rialista világnézetű arculata köz­AwuwíwiMAWrtftWi Avvs^wwuvwuvvvvuwiivuvvww,l velést és nem húzzák kétfelé a [ gyermek lelkét, nem zavarják tu- i dománytalan vallási nézetekkel J tudatának fejlődését, akkor cse­lekszenek helyesen- a gyermek [ jövője, erkölcsi fejlődése érdeké- ' ben. Bezárta kapuit a békéscsabai KISZ-vezetőképző tábor öt héten át hetenként váltották egymást a megye községeiből érkező fiatalok a békéscsabai KISZ-vezetőképző táborban. A tábor lakói KISZ-titkárok, szervezőtitkárok és lánytanács-vezetők voltak. Naponta 3—3 órát dolgoztak társadalmi munkában a Kastély­szőlőkben létesítendő ifjúsági park előkészítésén, az alapozási mun­kákban. A tanuláson és a munkán kívül a szórakozásra is jutott idő. A maguk építette röplabda- és futballpályán sportversenyeket j£edves levélírónk az iskolai . neveléstől félti fia erkölcsét, i Miért indokolatlan ez a félelem [és bizalmatlanság a' materialista [neveléssel szemben és miért nem i tartjuk jónak a valláserkölcs ta- jnításait és mit adunk helyette, 'ezekről a kérdésekről a legköze­lebbi levelünkben szólunk. Most [azzal zárjuk sorainkat, hogy üzen- ijük, fiúk sohasem fogja sajnálni [fiatalságát, ha materialista neve- 1 lőire hallgat, becsülettel él és ta- inul, ha sohasem cselekszik olyat, , mellyel kárt okoz társadaltnunk- [nak és szomorúságot a szüleinek. i Ne az isteni büntetéstől való önző [félelmében legyen becsületes, ha- inem szorgalmasan dolgozó ember­társaira való tekintettel, meggyő- I ződésből. Boda Zoltán A történelem figyelmeztet 21 éve, szeptember 1-én egy szürke napon megszakította ren­des adását a rádió, s a szpíker nyugodtnak erőltetett hangján is érződött a döbbenet, amikor tudtunkra adta: a hitleri hordák megrohanták Lengyelországot.. Akik visszaidézik azokat az idő­ket, emlékezhetnek: akármeny- nyire is rémületet keltő volt a hír, kevesen gondolták azt, hogy nyomában hat keserves évig a szenvedéseknek, a borzalmak­nak, a halálnak lázálomba illő sötét éjszakája borítja majd Eu­rópát és a félvilágot. Huszonegy év nem kerek év­forduló. Mégsem mehetünk el szótlanul mellette. London, New- York vagy Bonn hivatalos körei biztosan nem így emlékeznek meg erről az évfordulóról, való­színű, hogy ők csak elégikus hangon, mintegy rosszul sikerült barbár terv startjáról beszélnek 1939. szeprember 1-ről, arról a napról, amelyen a fasiszta Né­metország eszelős vezére, Hitler kirobbantotta a második világ­háborút. De akik a népek béké­jének ügyét viselik szívükön, azoknak emlékezniük és emlé­keztetniük, figyelmeztetniük és riasztaniuk kell: a háború új megszállottjai Bonnban, New- Yorkban és Londonban új vészt hozhatnak az emberiségre — Ulbricht elvtárs mondotta a legutóbbi sajtónyilatkozatában: „Nem nehéz felismerni, hogy Adenauer úr elvileg ugyanazt a politikát folytatja, mint Hitler a második világháború előkészíté­sének idején.” A bonni kormány nem okult Hitler példájából, és revansot akar venni Sztálingrá­dért. Nyugat-Németországban el­rendelték az általános hadköte­lezettséget, az amerikaiak támo­gatásával atomtöltetu, 650 kilo­méter hatósugarú rakétákkal fegyverzik fel a Bundeswehrt, nagyobb önállóságot követelnek maguknak a NATÖ-ban, amely­nek főparancsnoka a náci Spei­del tábornok és vezető funkciók­ba ülteti a kipróbált fasisztákat, akik már egyszer majdnem a teljes pusztulás szélére sodorták Németországot. Nyugat-Németország népe a- zonban többet tanult a második világháborúból, mint jelenlegi esztelen vezetői, akiknek uralma már a végéhez közeledik. A so­kat szenvedett német nép, a bé­ke valamennyi hívével egyetem­ben magáévá teszi az NDK kor­mányának felhívását, hogy meg kell akadályozni a bűnös mes­terkedéseket, véget kell vetni a fegyverkezési hajszának és har­colni kell a megegyezésért, a bé­ke biztosításáért. A második világháborúban 70 millió ember pusztult el. Hét­szer annyi, mint az elsőben, és 30 millió ember vált örökre nyo­morékká. Ez a szám azonban csak töredék ahhoz a pusztítás­hoz képest, melyet egy új hábo­rú tökéletesített eszközei, az atom- és hidrogéntöltetű raké­tafegyverek zúdíthatnak a világ­ra. Az imperialista sajtó riada­lomban van és a nyugati orszá­gok dolgozóit úgy akarja becsap­ni, -félrevezetni, hogy kommu­nista veszélyről beszél a halál­pontossággal célba találó szovjet interkontinentális rakéták miatt. Pedig jól tudják az agresszorok. hogy ez a valóban rettenetes fegyver csak akkor lép műkö­désbe, ha az imperialisták kez­denek világháborút. Mindeneset­re a szovjet katonai fölény kijó- zanítólag hat azokra, akik az „erőpolitika” hatása alá kerül­tek, s egyben megnyugtatja a békeszerető embereket, akik kezében van a rendkívüli fegy­ver. Ez maga azonban nem elég az imperialista kalandorok meg­fékezésére: szükséges állandóan fejlesztenünk a békemozgalmat, hogy a népek idejében megaka­dályozhassák a világ pusztulás­ba döntését. Történelmi évfordulókról azért szokás megemlékezni, hogy le le­hessen vonni a tanulságokat. — 1939. szeptember 1-nek is sok ta­nulsága van. Mindenekelőtt az. hogy a szocializmus elleni impe­rialista agresszió eleve vereségre van ítélve. Nem utolsósorban pe­dig az, hogy a második világhá­ború sem robbant volna ki, ha egységesebb lett volna a békét akaró, antifasiszta népfrontba tömörülő milliók tábora. Az el­múlt 21 év nagyszerű békegyö- zelmei, a szocialista tábor ereje, a gyarmati népek sikeres nem­zeti felszabadító mozgalmai mind-mind arra figyelmeztetik ma már az imperialista kalan­dorokat, hogy óvakodjanak még egyszer megismételni a szeptem­ber 1-i „startot”. V. D. Érvénybe lépett az NDK belügyminiszterének rendelete Nyugatnémet állampolgárok öt napig csak külön tartózkodási engedéllyel látogathatnak Berlin demnkratikus övezetébe Berlin. (MTI) Az MTI berlini tudósítója je­lenti: Szerdára virradó éjszaka: augusztus 31-én 0 órakor hatály­ba lépett a Német Demokratikus Köztársaság belügyminiszterének rendelete, amely előírja, hogy szeptember 4-e, vasárnap 24 óráig a Német Szövetségi Köztársaság állampolgárai közül csak azok lá­togathatnak az NDK fővárosába, a demokratikus Berlinbe, akik a belügyminiszter 1956. szeptember 3-i rendelete előírásainak megfe­[ lelő tartózkodási engedély ' kában vannak. birto­r Újabb atomrakéták érkeztek Nyugat-Németországba rendeztek. Úsztak, strandoltak, könyveket olvastak, társasjáté­kokat szerveztek. összesen 400 fiatal részesült kiképzésben az öt hét alatt, s tu­dással, gyakorlati tapasztalatokkal gazdagon tértek haza. Képünkön a táborbontás utáni pillanatokat láthatjuk, amikor elszállítják a felszerelést. Bonn. (MTI) A Nyugat-Németországban ál­lomásozó amerikai haderők szá­mára újabb rakéták érkeztek az Jí Egyesült Államokból. A Pershing elnevezésű új típusú rakéták szi­lárd üzemanyaggal működnek, 650 kilométeres hatósugarúak. Rö­videsen újabb Pershing-rakéták érkeznek majd Nyugat-Nemetor- szágba. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert a nyugat-németor- szagi militarista és revansista kö­rök az utóbbi hetekben fokozták tevékenységű két. A nyugat-berlini lapok szerda reggeli számukban az NDK óvó­intézkedését „merényletnek” mi­nősítik, amely „a. négyhatalmi stá­tusban biztosított szabad mozgás ellen irányul”, de egy szóval sem említik, hogy a négyhatalmi stá­tus a potsdami megállapodásokon nyugszik, amely egyebek között előírja, hogy a szövetségi hatal­mak kötelezettséget vállaltak: „A német militarizmust és nácizmust gyökerestől kiirtják”. Márpedig a potsdami megállapodások értel­mében a kelet- és délkelet-európai országokból kitelepített németek revansista szervezeteinek gyűlés­sorozata ennek éppen az ellenke­zőjéről tanúskodik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom