Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-12 / 190. szám
I960 augusztus tt, péntek MÉPÚJSÁg 3 flktívaiilés a SZOT irányelveiről Néhány héttel ezelőtt adta ki a Szakszervezetek Országos Ta- Bácsa irányelveit a szocialista brigádok munkaversenyéről. Az állami gazdaságok, gépállomások, tan- és kísérleti gazdaságok, valamint egyéb mezőgazdasági üzemek igazgatói, párttitkárai, szb-titkárai e határozat szellemében ülnek le ma délelőtt Békéscsabán a MEDOSZ városi szervezetének épületében, hogy megbeszéljék a szocialista brigád cím elnyeréséért íolyő munkaverseny eddigi eredményeit, valamint a további teendőket. A nyolcezredik négyzetméter járda épül Békésszentandráson mondják: bár most már mintegy A munka termelékenységének emelése a gyulai húsüzem dolgozóinak mindennapos gondja Az elmúlt két—három év atett mintegy hétezer négyzetméter járda épült Békésszentandrás utcáin. De még ez is kevésnek bizonyul a hosszú évtizedekig elhanyagolt községben. Erre az évre újabb ezer négyzetméter beton járdafelület építését ütemezte be a községi tanács. A járda már épül is, főleg a mozi előtt, mintegy 150 cm szélességben, azzal a céllal, hogy az úttestről ide szoktassák a munka után sétáló szentadnrásia- kat. A községi tanács vezetői azt Szerdára aászlódíszbe öltözött a lőkösházi vasútállomás. Az utasok kíváncsian kérdezgették egymást: — Vajon milyen ünnepre készülnek itt? Kevesen gondoltak arra, hogy a lőkösházi vasutasok szorgalmas munkájukkal elnyerték az élüzem címet Ezért öltözött hát ünnepi díszbe az állomás épülete, ezért öltötték fel ünneplő ruhájukat azok a vasutasok, akik letették a szolgálatot. Délután 6 óra körül benépesült a MÁV kultúrterme. Eljött az ünnepségre Kiss Károly, a MÁV Szegiedi Igazgatóságának helyettes vezetője, Susla János, a 3. főosztály helyettes vezetője, Benkó Pál, a békéscsabai csomóponti pártbizottság titkára, Rácz Kálmán, a Vasutas Szakszervezet Csangrád megyei bizottságának titkára és Vajda János, a Vasutas Szakszervezet Békés megyei bizottságának Hem mcglfipö, ha egy könyvelő — aki ráadásul asszony — alaposan tájékozott, s bőbeszédű- en egészíti ki a tsz-elnök mondanivalóját a gazdálkodás eredményeiről, jövő évi terveiről. Egy ideig azzal a gondolattal hallgattam Tímár Sándoménak, a hu- nyai Kossuth Tsz könyvelőjének a kiegészítő közbeszclását, hegy bár minden tsz-könyvelő ilyen tájékozott volna, de néhány szakmai kifejezése gyanút keltett bennem... — Mire vitték az alakulás óta eltelt néhány hónap óta? — kérdeztem Szabó elvtárstól, az elnöktől. — Sokra vinni rövid volt az idő — hangzott az őszinte válasz. — Egyet-mást azért fel tudunk mutatni. Átalakítottunk néhány épületet állatférőhelynek. Van 35 kocánk, ezek egy része januárban már fial. Pillanatnyilag 77 sertésünk és 12 szarvasmarhánk hízik ... — Most a napokban vásárolunk 10 előhasú üszőt és vagy 60 süldőt hízónak — szólt közbe Tímár Sándorné. — Az állatforgalmi is vásárol 60 süldőt nekünk, így aztán meg tudjuk hizlalni az ez évre tervezett 200 sertést. Egyébként a már említett 10 előhasú üszőn kívül még vásárolunk tízet, úgy hogy húsz tehénnel kezdjük a jövő gazdasági évet. — Van-e még csépelmivalójuk? törtem meg a pillanatra beállt nyolcezer négyzetméter betonjárda lesz a községben, mégis kevés. A községfejlesztési alap jó részét — 1 800 000 forintot — azonban egy melegvizű kút fúrására és egy hat kádas fürdő építésére költik. A kút fúrását már meg is kezdték s jövőre már nemcsak az otthoni lavór és a Körös vize, hanem az igényeknek megfelelő fürdő biztosítja a szentandrástak tisztálkodási lehetőségét. Román Népköztársaságból is kedves vendégek érkeztek. George Ziman, a curtici-i állomás főnöke és Aurel Zsung műszaki részleg- vezető régi ismerősként üdvözölték magyar kollegáikat, és együtt ünnepelték a munkában elért eredményeiket. A közlekedés- és postaügyi miniszter képviseletében Kiss Károly köszöntötte a lőkösházi vasutasokat, majd ünnepi beszédében méltatta az elmúlt félévben elért nagyszerű eredményeiket, amelyekkel első ízben érdemelték ki az élüzem címet. A kis határállomás dolgozói nem mindennapos sikerekkel büszkélkedhetnek. Erről beszélgettünk az ünnepség előtt Hado- bás János állomásfőnökkel és Tóth Zoltán párttitkárral. Amint csendet, Szabó elvtárs felé fordulva; — A héten igencsak megtart. Bár nem sok volt: 150 hold búza, 40 hold tavasza és 10 hold őszi árpa. — No, és a termés, az első közös termés? Meg vannak véle elégedve? — Nem nagyon. Jobb is lehetne. A búza 10 mázsájával fizet... — Itt, a híresein jó hunyai földeken?! — Ez még nem nagyüzem, elvtársam. Csíkokban került be, sokféle művelés, illetve nem megfelelő művelés után. Meg aztán az idő se kedvezel rá, alig kapott esőt. Az őszi árpa már tűnhető volt: 18 mázsájával fizetett, a tavaszi árpa pedig 16-tal. — Még ennyire sem számoltunk — vetette közbe Tímámé. — Az évi bevételi tervünk 804 ezer forint, de a növénytermesztésből csak 122 ezer forintot terveztünk. Az állatállomány kell biztosítsa a munkaegységenkénti 35 forint jó részét. Bár az is kezdetleges még, s a tagok bizony ..: — Miért harapta el a mondatot? — Hz 3 helyzet, hogy a tagok keveslik, amit osztunk —vette át a szót Szabó elvtárs. — Azaz, hogy keveselték eleinte a mun- kaegységenkénti négy kitó búzát Bármennyire nem tetszik Nyugaton a reakciós köröknek, hogy egyes „magukról megfeledkezett” disszidensek gyulai kolbászt fogyasztanak, mégis egyre növekszik e gyártmány világhíre, jó neve. Szívesebben veszik meg, akik tehetik, mint mondjuk a „nem kommunista” tengeri csigát. Éppen a napokban járt az üzemben egy nyugatnémet üzletember, hogy tárgyaljon a vállalat vezetőivel. Sajnos elfelejtették megkérdezni tőle, hogy el tudja-e adni hazájában a gyulai kolbászt, tekintettel arra, hogy kommunisták csinálják és mint ilyen fogyasztási cikkről náluk még az újságban is lebeszélik az embereket. De talán igazuk is van az üzemieknek, amikor tudatosan hallgattak erről, elvégre minek rontották volna az üzleti tárgyalások jó hangulatát, holmi disszi- dens brekegések idézget ésével. elmondották: nagyon nehéz volt az élüzem szint feltételeit túlteljesíteni, de a jól szervezett kollektíva egy emberként küzdött a minél jobb eredmények eléréséért. Első félévi tervüket 108 százalékra teljesítették. Az év első hat hónapjában 162 739 kocsit továbbítottak rendeltetési helyére, külföldre és belföldre. Ezzel az elmúlt év hasonló időszakához képest, azonos létszámmal, mintegy 40 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le. Mindezzel pedig a megyében egyedül ez az állomás bizonyult a legméltóbbnak az élüzem címre. Pedig voltak vetélytársak, de a lő- kösháziak mindegyiken túltettek. Az ünnepségen megfogadták: ezután is úgy dolgoznak, hogy az és két kiló árpát. Ügy számoltak, hogy ennyi meg ennyi terem. De aztán megértették: nem oszthatjuk ki, ami megterem, mert jövőre is kell az árpa hizlalni. Kukoricára nem sokat számolhatunk, keveset ígér a 140 hold. Megértették, hogy az állattenyésztésre kell támaszkodjunk ..: — A jövő évi vetéstervet is ennek megfelelően állítottuk össze — jelentette ki Tímárné. — Már elkészült a jövő évi vetésterv? — Telik az idő, nemsokára vetni kell — mondta Szabó elvtárs, aztán Tímámé sorolta, hogy 150 hold búzát — ebből 40—50 hold olasz búza lesz —, 30 hold őszi árpát és 10 hold őszi takarmánykeveréket vetnek. Már szerződést kötöttek a konzervtgyárral 10 hold paradicsom és 10 hold borsó jövő évi termesztésére is. Kukoricát 140 holdat, de ha lehet még többet vetnek, mert ők többre becsülik a kukoricát, mint az őszi árpát. — Ne haragudjon kívónesisko- dásomért, de szeretném tudni, mi a titka annak, hogy olyan otthonos a gazdálkodás minden részletében? — fordultam Tímámé felé. — Az, hogy én lényegében a tsz agronómusa vagyok. De mikor a télen ide kerültem a községi tanácstól, ahol öt évig mezőgazda- sági felügyelő voltam, nem volt könyvelő, ezért elvállaltam ideigHa a nyugatnémet megveszi, biz-1 tosan el is adja. A lényeg: kell a kitűnő gyulai kolbászcsemege a I külföldi piacokon és minél olcsóbban és minél többet készítünk belőle, annál jobb nekünk is. Előzetesen ilyen és hasonló dolgokról beszélgettünk az üzem vezetőivel, amikor a munka termékenységének emeléséről érdeklődtem náluk. — Mit tesznek az üzemben a gazdaságosabb termelésért? E gondolat indította el a beszélgetést, melyből megtudtuk, hogy a múlt év második felében októberig még sok zökkenője volt a termelésnek. Elsősorban az elégtelen felhozatal miatt az egy főre eső termelési értéket nem tudták teljesíteni. — Igaz, a zavartalan termelési menetünknek döntő feltétele az élőhús-ellótás, de a sertésellátás biztosítása mellett sokféle módja van a gazdaságosabb termelés megvalósításának — mondották az üzem kommunistái. Októberben nyilvános párttaggyűlést tartottak, melyre mintegy ötven pár- tonkívüli munkást és műszakit is meghívtak. Együtt beszélték meg, mit lehet tenni a munka termelékenységének emeléséért. A kommunisták tanácskozását a műhelyrészlegeknél röpgyűlések követték és ekkor indult el a kéthetes kongresszusi műszak, melyben a vágóhídi dolgozók is vállaltak feladatokat és számos vállalás történt az üzemiek részéről. Közben növekedett az állatfelhozatal is, s az eredmény az lett, hogy már az év végére a tervezett 503 ezer forint helyett 527 ezer forintra emelkedett az egy főre eső termelési érték. Látva az eredményeket, a párt és tömegszervezetek, valamint a gazdasági vezetés, ezután még rendszeresebben foglalkoztak a termelékenység növelésével. A pártvezetőség állandóan ellenőrzi lenesen, amíg a könyvelőnk visz- szakerül a tanfolyamról. — Van könyvelői képesítése is? — Van! Nemrég vizsgáztam egy évi levelezői tanfolyam után kettős könyvvitelből. — Talán attól tartott, hogy ag- ronómusként nem tud elhelyezkedni? — Egyáltalán nem. Csupán kedvtelésből, vagyis tudni akarásból tanultam. Meg aztán volt időm is .;: — S a család, a férje? — Két éve vagyok férjnél. Családunk még nincs. A férjem zeto- ros a hunyai Aranykalász Tsz- ben. — Nem édesgeti át, ha megjön a megrendelt Zetor? — Nem, van itt már két zetó- ros is. — Gondolkodtunk előre — vette ét a szót az elnök —, Pintér Imrét és Hegedűs Edét elküldtük Szabadszállásra, a traktorvezetői iskolára. — Nem csalódtunk bennük, négyesre vizsgáztak. Most a gépállomáson gyakorolnak, amíg a Zetor megjön. A tartozékai: a két eke, a magtakaró, s a kombinált vetőgép már itt vannak. Mondanom sem kell: ezeket is a könyvelő agronómus sorolta el. Bár minden új tsz-ben volna egy Timár Sándornéhoz hasonló, sokoldalú tudással rendelkező szakember. Kukk Imre a gazdasági mutatókat és szinte minden taggyűlésen, üzemi tanácsülésen visszatérő napirend; a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése. A műszakiak és munkások közös tanácskozásokon tárták fel, hogy a zsírolvasztó é» a főzőműhely együttléte nem felel meg a fejlettebb technológiai követelményeknek, a túlzsúfoltság akadályozza a munkafolyamatot. A legjobb javaslatokat elfogadva, az üzemben bizonyos átszervezéseket csináltak. A bélelőkészítő műhelyt áthelyezték egy másik helyiségbe, melyet műszakilag megfelelőbben berendeztek. A felszabadult termet pedig felszerelték hentesáru főzőműhelynek. Ezzel egy időben megmagasították a füstölőt, egy úgy gyártási szintet emeltek, ennek következményeként a főző és a füstölőhelyiség egymáshoz közelebb került. így csökkentették az anyagmozgatási költségeket és a selejtet, gyártási időt, tüzelőanyagot, munkaerőt, takarítottak meg és 30 százalékkal növekedett a gyár termelőereje. A műszaki intézkedések előtt ugyanannyi áru gyártása az éjszakai órákig eltartott, most pedig este hétnyolc óráig elvégzik ezt a munkát. A zsírolvasztó teljes felújításával pedig higiénikusabb lett * gyártás, megszűnt a zsúfoltság a dolgozók tágas munkahelyet kaptak. Az említett változtatások és műszaki fejlesztések megvalósításában oroszlánrészük van a műszakiaknak és a karbantartási részleg dolgozóinak. Az ő további feladatuk még a régi kazánhéz zsírkeverő műhellyé való átalakítása és egy központi szivattyúház létesítése a jobb vízellátásra. Ezenkívül a higiénia követelményeinek megfelelően egy láda- sűroló műhelyt is csinálnak. Dicséretére legyen mondva a karbantartóknak, hogy mindezeket a munkákat a napi üzem- fenntartási tevékenységük mellett végzik el, és ezzel nagyban hozzájárulnak a munka termelékenyebbé tételéhez. Az üzemben nagy elismeréssel beszélnek a műszakiak munkájáról és arról a nagyszerű lendületről, melyet a munkások tanúsítanak. Hiba volna azonban megfeledkezni arról a fontos dologról, melyet már elöljáróban is említettünk, vagyis az élőállatok, a sertés folyamatos és bőséges felhozataláról van szó. Ez nagyban azon múlik, hogyan alakulnak a termelőszövetkezetekben az állat- tenyésztési tervek, emelkedik-e a húsáru-termelésük. A pártszervezet megmagyarázta, de saját munkájukból is érzik valamennyien, hogy az üzem közvetlenül is érdekelt a tsz-ek fejlődésében. — Ha van elég sertés, van munkaütem — ilyen röviden szólnak erről a húsüzemiek, de annál többet tesznek. Az első féléves tervüket 107,4 százalékra teljesítették. Az egy múnkásra eső termelési érték 1X0,3 százalék és ami a húsiparban a leglényegesebb, az egy órára eső termelési érték 113,1 százalék. Ha jövőben még bőségesebben kapnak élőállatokat, nem lesz baj a munkalendülettel és olyan kolbászt készítenek, hogy a hírhedt disszidens-sajtó főszerkesa»- tője is megnyalhatja utána a száját. Bőd» Zoltán Román szaktársaikkal együtt ünnepelték az élüzem-avatást a lőkösházi vasutasok titkára. Az ünnepségre a baráti első kitüntetést a többi is kövesse. P. P. Könyvelő agronómus
