Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-10 / 188. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, augusztus 10., szerda NYOLCMILLIÓS KULTÚRPALOTA EPUL SZARVASON Russicskai György^ a Párizsban élő világhírű festőművész alkotóházat kap a szarvasiaktól Szarvas nem évtizedek óta, hanem már több száz éve nevezetes arról, hogy falad között jó otthonra talál a kultúra. Elég, ha csak futólag említjük meg régi iskoláit, a világhírű Tessedik Sámuel munkásságát, máris sokat sejtető kép rajzolódik ki előttünk, de érdemes arról is szólni, ami alig néhány évvel ezelőtt kezdett érlelődni ebben a községben. Az események jó krónikására találtunk a községi tanács titkárában: Dandé Mihály elvtársban, s az ő elbeszélése alapján elevenítjük fel azt a mozgalmat, mely — mint mondják — talán hetek kérdése, hogy célját meg is valósítja. Kultúrpalotát Szarvasnak! Erről van szó, ez a cél, amelyet először néhány lelkes ember, majd egyre többen, ma pedig már a község sok ezer lakosa akar megvalósítani. — Már akkor láttuk, 1954-ben — emlékezik vissza Dandé elvtárs —, amikor a régi nagy moziból színháztermet csináltunk, hogy hamarosan szűk lesz az a terem. Akkor, még jó volt. De aztán egyre-másra előjöttek a hibák is: rossz a terem akusztikája, úgyszólván csak az első tíz sorból lehet látni és talán a legnagyobb hiba az, hogy nem fűthető. A dolgok rendje ez: ami jó volt 1954-ben, az nem jó már ma, mert a kulturális igény úgy is növekszik, hogy a közönség szebb színházteremre vágyik, jobb körülmények között akar művelődni és szórakozni. A vágy lassan kezdett testet ölteni. Először itt-ott, tanácsüléseken hangzott el egy-egy felszólalás arról, hogy nem jó ez a meglévő kultúrterem, tegyen valamit a község! A lakosság mindenben segít... így történt, hogy már 1957-ben egyre több tanácstag jelentette írásban azt, hogy a választópolgárok kérik: mérje fel a község a lehetőségeket, erejét, és építsenek egy új, modern kultúrpalotát. Igen, palotát! Ezt szeretnék a miniszterhelyettes és Németh András, a múzeumi főosztály vezetője éppen az óvónőképző iskolába látogatott és amikor értesültek a szarvasiak nagy óhajáról, ők maguk kérték: üljön össze gyorTjeéecbki' a piktor Bereczki, a piktor — így ismeri őt Vésztőn mindenki. Talán senki sem tudná már megmondani, mikor került keresztneve helyébe foglalkozásának címere, egy bizonyos, nem mai keletű. A nép általában azokat nevezi el ekképpen, akik a környéken híresei lettek szántunk arra, — lapozza a teivet^mesterségüknek, élethivatásként nln+ó Ad vrmööH O V aóvi !r J + k/i/n Vo tin ß/im/ry. régi „öreg ’ kultúrházra is gondol-' ni kell. — Háromszázötvenezer forintot szarvasiak. Persze nem úgy, hogy san egy értekezlet és vitassuk meg sültgalamb módjára a levegőből pottyanjon ölükbe, dolgozni és áldozni is kívánnak érte. Később már nemcsak jelentésekben tolmácsolták a tanácstagok választóik kívánságát, hanem személyesen is elbeszélgettek erről a tanács vezetőivel. Rákos Zoltán tanár, Práznóczi Iván, a Hazafias Népfront elnöke, dr. Záhony Béla, a gimnázium igazgatója már akkor ajánlották a tanácsnak, hogy vegyék komolyan fontoló -a: lenne-e erő ahhoz, hogy egy méreteiben is impozáns kultúrpalotát építsenek Szarvason? — Az ügy — hogy úgymondjam — napirendre került, vagy talán helyesebb úgy, hogy állandóan napirenden volt. Már nemcsak tanácstagi beszámolókon került szóba, erről beszélt szinte mindenki. A könyvtárban, hivatalokban, a tsz-ek irodájában is, és nem mehettem úgy végig az utcán, hogy valaki meg ne kérdezte volna: „Dandé elvtárs, lesz valami az új kultúrházból?” Felemelő és nagyon jó érzés hallani azt, amiről Dandé elvtárs beszél. Mire képes egy község lakossága, ha elhatároz valamit! Hogy mindenre, azt az események további alakulása bizonyítja. Minisztériumi látogatók Szarvason Amikor már a járási tanács és a járási pártbizottság is foglalkozott az új kultúrpalota felépítéséa dolgot! Úgy is történt és a járás, a község vezetői a budapesti elvtársak javaslatára elhatározták, hogy előterjesztést állítanak ösz- sze és elküldik a Művelődésügyi Minisztériumhoz. A miniszterhelyettes elvtárs megígérte, hogy szakembereket küld le, akik nagy segítséget adhatnak az előterjesztés összeállításához, a vázlatos terv megszerkesztéséhez. Az ígéret nem maradt ígéret. Ez év január 7-én Szarvasra érkezett Seregi Ferenc mérnök, a minisztérium műszaki osztályának vezetője és Orosz Zoltán főosztályvezető. A tanácsülés gyorsan döntött, és megbízást adtak a két szakembernek a tervek elkészítésére. Már a megyei tanács is támogatta akkor a szarvasiak kezdeményezését, és... — A terv jelenleg már á minisztériumban van — mondja Dandé elvtárs —, és bízunk abban, hogy jóváhagyást nyer. Megváltozik a község képe A tanácstitkár irodájában jegyzem ezt a nem mindennapi eseménysort, de gondolatban ott sétálok a szarvasi Kossuth téren, ahol éppen heti nagy piac van. A szavak nyomán kibontakozik előttem a kultúrpalota nagyszerű épülettömbje, az a megyére, sőt országra szóló szép alkotás, amely néhány év múlva valóság lesz. Tehát: itt állunk a piacon. Körülöttünk hullámzik a tömeg, a Dande elvtárs és megáll az egyik tételnél —, hogy újra eserepezzük a régi kultúrházat, megoldjuk valahogy a téli fűtést is, hiszen öt évig még nagy szükség lesz rá. Higgye el, olyan gyorsan növekszik nálunk a kultúrigény, hogv az itt ismeretlen ember — ha beszélünk róla, először e! som hiszi, azt véli: többet mondunk a valóságnál. Visszatértünk tehát a jövőből a jelenbe. Ma még ott van a piac a Kossuth-téren, ott tereferélnek idős nagymamácskák, csinos fiamunkálkodtak benne, de Bereczki bácsinál nem csak erről van szó. Az emberek önkéntelenül jókedvre derülnek, amikor emlegetik, mert ő ilyen: A vésztői Magvető Termelőszövetkezet központjának kertjében egy kis társasággal nézgelődtünk a portán, s már éppen indulni készültem, amikor odajött közénk Bereczki bácsi, ahogyan bemutatkozásnál a neve mellé odatették: ... a piktor. — Ahol voltam, ott jó borral kínáltak — mondta vidáman, s a mlasszonyok kosárral a karjukon»^ szokás szerint csak azután kö- a poros levelű fák alatt, a gyere-* szőni. Mindjárt sejtettem, hogy kék ott hűsítik magukat a kútnáli inkább alaptermészeté— ma még nyoma sincs annaií,Ine^ köszönhető, mint a hegy vidí- airu öt év múlva tárul majd?tó levének, amit lehet, hogy ép- ugyanezen a helyen a látogatók« pen nem is ivott meg, csak neelé. De a terv már készen áll, és jóváhagyásra vár. A terv mögött ott. az anyagi erő is: a szarvasi emberek szívesen adott forintjaiból is kikerekedett nyolcmillió. Az em-. bér önkéntelenül arra gondol: régen is így lett volna? Mondjuk 15' esztendővel ezelőtt? Volt akkori kultúrigény a szarvasiakban?; Volt! Csak önmaguk erejéből úgy mint most — nem tudták kielégíteni. A főjegyző úrnak és a' többi „kérlek alássan uraimnak’ nem ez volt a gondjuk. Hogy mi-; ért? Azt viszont már a kisikoiá- sok is tudják Szarvasán-», Párizstól Szarvasig ível az út Órákig lehetne beszélgetni az, új kultúrpalotáról, szóba hozni* nek lehetőségeivel, és szóba hozták, háziasszonyok barackot vásárol- azt, hogy milyen lesz a berende-, vettetésre használta a mókás bejelentést. Mellén valamivel megtömött könnyű zsákot szorongatott, és le nem tette addig sem, amíg beszélgettünk. Közben mókázott a szavakkal, míg valamennyiünket megnevettetett. — Már nem dolgozik a szakmában — mondta az elnök. — No és itt nem állom meg ugyanúgy a helyemet? — kérdezte kedves sértődöttséggel Bereczki bácsi, őszintén szólva a bácsi jelző nem is nagyon ülik rá, pedig hatvanhárom éve tisztelteti így, de fürge mozgása, optimista beszéde inkább vall egy olyan fiatalemberre, aki előtt most áU a ■világ. — Tizenkét templomtornyot festettem én be annak idején — lépett közvetlen közelembe, s szinte a fülembe súgta büszkeségét. — Egy biztos, senki sem csihogy tervet kellene készíteni — akkor érkeztek minisztériumi küldöttek a községbe. Molnár János nak vagy éppen uborkát télire, zós, szóba hozni a legapróbb rész- T nálta még utána a toronymutatünnepre készül a nagylaposi Új Barázda Tsz Tíz évvel ezelőtt 12 család 300 hold, főleg juttatott földön termelőszövetkezetet alakított Űj Barázda néven az endrődi Nagylaposon. A kis családból azóta nagy család, kis vagyonból pedig nagy vagyon lett. Ma már 1600 hold földön gazdálkodnak, s a közös vagyonuk nem kevesebb, mint három és fél millió forint. A rohamos fejlődést bizonyítja, hogy az Üj Barázda Tsz most egy nagy székházat épít, amelyben helyet kap a rég óhajtott orvosi rendelő és egy tágas kultúrterem is. —*■ Hosszú időn keresztül nem volt itt egyéb, csak egy kis kocsma, a művelődési autó is egyszer-kétszer fordult meg errefelé, egy hónapban — meséli Tímár elvtárs, a tsz párttitkára. — Ha művelődni, szórakozni akartunk, akkor bementünk a hét—nyolc kilométerre lévő faluba, ahol van mozi, színházterem és könyvtár. Amikor arról érdeklődtem, hogy mik a terveik a kultúrteremmel, szinte nem fogyott ki a szóból. — Ezüstkalászos tanfolyamot és esti iskolát szervezünk. Film- és ismeretterjesző előadásokat rendezünk, megalakítjuk a színjátszó csoportot is. A székházavató ünnepséget augusztus 20-án akarjuk megtartani az alkotmány ünnepével együtt. Az Üj Barázda Tsz-ben a kettős ünnepség hangulatát növeli majd az öröm is, hogy az elmúlt évinél három mázsával magasabb a kenyérgabona átlagtermése. Az ideihez hasonló búzatermés még nem volt a tsz fennállása óta. Hegedűs József Mintegy nyolcezren vettek részt az IBUSZ társas utazásain Gyuláról A nyári hónapokban szinte hetenként indult busz vagy különvonat az ország legszebb vidékeire Gyuláról. Ezeken a társas utazásokon közel nyolcezren vettek eddig részt. A kirándulók Pécsre* Szarvasra, Lillafüredre, a Balaton* pa, a Szegedi Szabadtéri Játékokra és még számos helyre látogattak el. Akik lemaradtak, azok számára is Jut hely a még ezután induló gyulai különjáratokra. Vonat indul rövidesen Pécs—Mecsek körútra. Augusztus 2s-án pedig Badacsonyba, szeptember 4-én Budapestre cseh—lengyel körútra, az NDK-ba, az olimpiára és a román tengerpartra ugyancsak utazhatnak ae IBUSZ szervezésében, gyerekek similabdáznak, idősebb leteket is — erre azonban nincs, asszonyok egy-egy vásárlás között idő. Dandé elvtarsat is számtalan, önfeledten tereferélnek erről is tennivaló várja még ezen a na-; meg arról is, már ahogy az szó- de mielőtt elbúcsúznánk,, kas, de aztán ahogy a tanácstitkár me§ megemlít valamit. ványokat — jegyezte meg nevetve az elnök, és elmesélte, hogyan állt tótágast a templomtorony leg- hegyén. Ügy volt az, hogy fogadott az beszél, úgy mosódik el ez a kép, Ismeri ugye Ruzicskeá Győr-* emberekkel két láda sörbe, hogy úgy tűnik el a hullámzó sokaság Syöt, a világhírű festőművészt? és máris ott magasodik előttem a kultúrpalota. — A piacot 1961-ben, tehát jövőre már máshová helyezzük el, a kultúrpalota környékét parkosítjuk. Lesz ott minden! Mintegy 8 millió forintba kerül a kultúrának ez az új vára, elsősorban a községfejlesztési alapból és megyei támogatással épül fel... Lépjünk be a hatalmas kapun, nézzünk szét odabenn! A színházterem gyönyörű. Hatszáz személyes, süllyesztett nézőtér tárul a szemünk elé, fényszórók' világítási berendezések garmadája és hatalmas színpad. Aztán tovább sétálunk. Itt a járási könyvtár, amott a múzeum. Modern olvasóterem, (milyen régóta várták már ezt Szarvason!) és nézzünk csak ki az egyik ablakon: az épület mögött már a szabadtéri színpadot is építik... 1965- ben járunk, de mi lesz később? A terv újból megelevenedik. 1965 után már felépül a nagy táncterem, több klubhelyiség és odakünn a Kossuth téren teljesen kialakul a park, szép sétányai, kényelmes padjai hívogatják vendégeiket. Ez tehát a terv! És hogy megvalósul, abban nagyon bíznak a szarvasiak és már úgy beszélnek róla, mintha meg is lenne. Pedig sok munka van még. Még? Hiszen még el sem kezdődött. És addig, amíg felépül az új kultúrpalota, a — Hogyne! Legutóbbi nagy sikerű budapesti tárlatáról sokat hallok képzőművész barátaimtól. Azt is tudom, hogy Ruzicskai szarvasi születésű. Igaz? A tanácstitkár mosolyog. — Ügy látom, jól ismeri őt. De valamit mégsem tud róla. _ ?! — Szarvasra költözik. Kért egyszerű szó: „Szarvasra költözik”. Ez nagyszerű! A világhírű festőművész körünkbe jön! így tudom meg azt is, hogy a kultúrpalota építése mellett még egy nagyszerű áldozatot hoz a szarvasi lakosság: 140 ezer forintos költséggel alkotóházat épít az Erzsébet-ligetben a Párizsban és néha Budapesten élő Ruzicskai György festőművész és családja számára. ,a torony csúcsán kézre áll. Meg ► is csinálta, úgy, hogy a földieknek i ellállt a lélegzetük. Aztán közö- [sen megitták a sört. — Tudja, miért volt jó dolgozni ► a torony tetején? — kérdezte tő- ,lem Bereczki bácsi suttogó huncutkodással, hogy a többiek ne >hallják. __ 7 — Oda nem jött senki kritizál- \ni — mosolygott vidáman. Mintha ‘tcsak kitalálta volna a gondolatodat, nevetve folytatta: — Hát |bizony fogam, az már nincsen, de >azért még most is zsákolok — !nézett az elnökre, hogy igazolja: [nem öreg ő még a munkára. — Legalább nem harapom az asszonyt, csak egy kicsit megmarom — jött ki belőle megint a betyárkodó huncutság. Aztán, hogy látta, írom már, amiket — Augusztusra várjuk Ruzics-1 mond, nevetve biztatott: — írja kai Györgyöt Budapestről —fcsak az elvtárs. Legalább a tagság mondja Dandé elvtárs. Megnézi?hadd mulasson rajtam: nekem az építkezést és már arról is be-\nem fáj. szélgetünk, hogy Párizsból érkező) festőművész barátait hogyan fo- < gadjuk majd Szarvason ... Szarvas tehát hű marad év-; százados hírnevéhez. Falai között* „Nekem nem fáj”, a hangsúly, ahogyan azt mondta, egészen a S-. vemig jutott. Szerettem volna megölelni érte. Ereztem, hogy Be- reczi bácsi még eletenen is elteolyan emberek laknak, akik sze-*mettettné magát, ha azon mulatretik a szépet, a jót, a művészeteket, és így elsők a haladásban, i a jobb életért vívott harcban is.) Szarvas ma még csak nagyközség, < de ha így halad, bizonyára előbb-' utóbb Békés megye negyedik vá-; rosa lesz. Sass Ervin nának az emberek. Egy a fontos, nevessenek, nevessenek sokat, minél többet, mert akkor nincsen baj. Jól tudja ezt a nótáskedvű piktor, hiszen ő nemcsak az ecsetnek, de a gondűzésnek is nagy mestere. Boda Zoltán
