Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-09 / 187. szám
1988. augusztus 9., kedd Milyen is a mai ifjúság? Az élet tele van apró epizódokkal, amelyek láttán az ember szeme felcsillan, vagy mélyen összeráncolja homlokát, s tűnődik a történteken. De maradjunk az előbbinél: a felcsillanó szemnél, de az sem árt, ha összeráncoljuk homlokunkat és gondolkodunk ifjúságunk helyzetén. Különösen az idősebb korosztály egyes tagjaitól halljuk néha, milyen is a mai ifjúság. A gyors és sokszor meggondolatlan általánosításból olykor elmarasztaló kijelentések csúsznak ki embereink ajkán. Sajnos, hajlamosak vagyunk még arra, hogy egy-két kilengésből elítéljük az egész ifjúság magatartását, s szem elől tévesztjük, hogy ifjúságunk jelentős részét nem a kilengések jellemzik, hanem a munka szeretető. A bélmegyeri, a mezőhegyest diáktáborok igen jellegzetes példái annak, hogy ifjúságunk nagy többsége nem léha, hanem a munkával küzdelmes mát és holnapot vallja magáénak. Nem kétséges, hogy azok a fiatalok, akik itt dolgoznak, minden erejüket latba vetik, hogy a bélmegyeri belvíz elvezetésére szeptemberig elkészüljön a főcsatorna, de az sem kétséges, hogy a mezőhegyest tábor lakói jó munkával a magasabb terméshozamok eléréséhez juttatják közelebb a gazdaságot. Ebből a munkaszerető if jóságból nőtt ki az a lelkes, 22 tagú gimnazista-csoport is, akiknek segítségével az Orosházi Gépállomáson sikeresen szervezték meg a traktorok második műszakját. De nemcsak a Táncsics Mihály Gimnáziumban nevelnek munkára a pedagógusok. Az egyetemek, főiskolák hallgatói a nyári szünidőt szintén munkával töltik. Ki a hansági csatorna- hálózat építésén dolgozik, ki pedig az ország különböző területén látja el becsülettel vállalt kötelezettségét. Fekete Márig, Kovács Mihály, Bakos Ferenc az Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Karának első éves hallgatói a nyári kötelező gyakorlaton túl munkát vállaltak és kaptak is az Orosházi Gépállomáson. Mindhárman a határt járják és cselekvő részesei annak a nagy változásnak, amikor a magyar mezőgazdaságban Is egy nagy fordulat állt be, amikor véglegesen eltűnnek a nadrágszíj-parcellák és kialakulnak a termelőszövetkezetek táblái. És amikor Fekete Mária elindítja a lánctalpas traktoróriást, ott ül mellette Szulyó Vince traktoros, aki ebben az évben teszi le az Argrártudomá- nyi Egyetem Gépészmérnöki Karának a VI. félév vizsgáit. íme, ilyen a mai ifjúság. S nem jelkép, hanem valóság: egyik kezükben a munkaszerszám, a másikban pedig a tankönyv áll. Dupsi Károly Az építőipar feladatairól tanácskoztak Augusztus II-én, csütörtök dél- J előtt 9 órától tanácskozást rendeznek Békéscsabán a Szakszervezetek Megyei Tanácsának szék- házában. A megbeszélésen megyénk építőipari és építőanyag- ipari vállalatainak igazgatói, pártititkárai, üb.-titkárai, a szocialista brigádok néhány vezetője, valamint több kiváló dolgozó vesz részt. Az értekezleten Ve- szelka György elvtáms, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának munkatársa ismerteti az MSZMP Központi Bizottságának június 29-i határozatát az építőipar feladatairól a második ötéves tervben. elég, mert nem értet# a géphez, csak piszkálgatta, ha valami hiba esett rajta — vágta rá Madar Ferenc. — Mióta cséplőgépetető Madar bácsi? — Én bizony a 27. nyara, hogy etető vagyok. Itt a tsz-ben csak tavaly kezdtem, mert hogy tavaly léptem be. A családom bent volt már régen, de én csak szédeleg- tem jobbra-balra a tsz körül, nem akartam belépni... Hanem aztán hallja, ahogy megkezdődött a cséplés, felálltam a dobra, majd megháborodtam. Ahhoz voltam én szokva, hogy itt Gyarmaton az egyéniek gabonáját öt-hat, a nagyon jó esztendőben pedig legfeljebb 8—10 mázsát eresztett holdanként. Itt meg 22 mázsájával fizetett az őszi árpa, 16—18 mázsájával a búza. Most is ekörül lesz, s milyen szép tiszta búza, csak nagyon véletlenül szúrja meg acattüske az etető kezét. — No, hallja, nem azért vegy- szereztük meg, hogy acat maradion benne — jegyezte meg valaki. Jenesei Eta, a kévevágó figyel- meztetőleg megérintette Madar bá^i karját, hogy elérkezett a váltás ideje. Aztán csakhamar szóba elegyedtem a pihenőre tért másik etetővel, Tótka Lászlóval. Neki már az lenne a meglepő, ha 5—6 mázsa gabonát csépelnének holdanként, mert ő már nem második, hanem hetedik éve tagja a közönek. — Kezdetben, mikor hozták befele a kis csíkoknak számitó vetéseket, akkor bizony gyenge volt a termésátlag — emlékszik vissza. — Nem is csoda, hiszen ahány parcella volt, annyiféle művelést kapott. Volt olyan esztendő is eleinte, hogy azt mondtuk: felkopik az állunk. Ugyanis csak 19 forint érték jutott munkaegységenként. Félannyi se, mint amennyi most van tervezve. — Most mennyi a tervezett munkaegységérték? — Negyven forint, de lehet, hogy több is lesz ennél. — Meglátszik a tsz határán, hogy mindenki igyekezett szorgalmasan dolgozni, s minél több munkaegységet szerezni — jegyeztem meg. — Ügy, mint az idén, nem is volt még soha előrehaladva a munka az Aranykalász Tsz-ben — jelentette ki erre Kovács Lajos. Az egyik gépfaros egy marék búzát hozott oda megmutatni, hogy nemcsak jól fizet, hanem nagyon szép acélos is a búza, amit csépelnek. — Mennyit osztanak munkaegységenként ebből a szép búzáéi ÉP ÚJSÁG Hat község, 14 termelőszövetkezet és több vállalat kéri a körösszakáli vasútállomás villamosítását Néhány, nappal ezelőtt Jakab Albert, a körösszakáli vasútállomás forgalmi szolgálattevője kereste fel szerkesztőségünket. Panasszal jött Régi kérésüket mond. ta el. Szeretnék, s nemcsak ők, vasutasok, hanem a hat környező község lakossága is, ha végre-va- lahára villanyt kapna az állomás. Körösszakái Hajdú-Bihar megyéhez tartozik, ezért első pillantásra furcsának tűnhet, miért hozzánk fordultak a panasszal. Több oka van ennek. Az egyik, hogy az állomás a MÁV Szegedi Igazgatósághoz tartozik, ahová megyénk vasútja is. A másik, hogy a villamosításban nemcsak a környező Hajdú megyei községek: Körösszakái, Magyarhomorog, Körösszegapáti és Beregböszörmény érdekelt, hanem a megyékben lévő Bi- harugra és Körösnagyharsány is. Exportáru-berakás „gyertyafénynél" A minap ellátogattunk a körösszakáli állomásra, amelynek forgalmáról hamarosan meggyőződhettünk. Nappal nincs is baj, a vagonok ki- és berakása rendben haladhat. Éjjel annál nehezebb itt a munka, pedig leginkább olyankor fut be a legtöbb szállítmány, éjszakánként indítják útjukra a megrakott szerelvényeket. Elképzelhető, milyen körülményes lehet pislákoló petróleumlámpák fényénél a kocsik kirakása és berakása. Ezekről a nehézségekről beszélt Martin Tamás állomásfőnök és Jakab Albert forgalmi szolgálattevő. Az ő munkájukat is rendkívül megnehezíti az, hogy nincs villany és ugyanakkor a szállító felekét is. A villamosítást már többször kérték. Legutóbb az idén május 26-án a körösszakáli községi tanács, a pártszervezet, a helybeli Űj Tavasz Tsz, a Béke Tsz, a Hajdú megyei Állatforgalmi Vállalat itteni telepe, a körösnagyharsányi tanács, az Üj Élet Tsz, a Kossuth Tsz, valamint az állomásfőnökség juttatta el közös kérelmét a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumhoz. Érdemes idézni belőle: „Tekintettel arra, hogy a körösből? — kérdeztem Tótka Lászlótól. — Ügy határoztunk, hogy 2 kiló 40 dekát. De a többség úgy tesz vele, mint én: csak annyit visz haza, amennyi az évi kenyérnek kell. Én is kaptam előlegbe 21 mázsát. Ez elég lesz hetedmagam- nak egész évre. Ami még járna, annak az árát kérem majd. Az Aranykalász Tsz tagsága el is adja a felesleg búzát, szinte mind egy szemig. Még a télen 50 vagonra kötöttek szállítási szerződést a terményforgalmival, de ezt igencsak megtetézik azzal a mennyiséggel, amit a tagok nem visznek ki. Okosan, úgy számolnak, hogy most nagyüzemi felárral együtt 237 forint 50 fillért kapnak mázsájáért. Jobban járnak tehát, ha most adják el a búzát, mint majd télen, amikor 2—3 százalékot apaszt, s amikor 210 forintnál többért nem tudnák eladni. Ilyen sok mindent tudtunk meg Seres elvtárssal, a cséplő bugása közben, s abban a reményben búcsúztunk el Papp Ferenctől és Kovács Lajos munkacsapatától, hogy a verseny-jutalom átvételekor találkozunk újra. Rajtuk múlik. hogy megnyerjék a versenyt szakáli állomásra hat környező község vállalatai és termelőszövetkezetei szállítanak, valamint ugyanide érkezik árujuk is, kérjük, hogy amennyiben lehetőség van az idei kölségvetésben az állomás villamosítására, szíveskedjenek kérésünket támogatni. Megjegyezni kívánjuk, hogy az említett hat község már villamosított, illetve két községben (Biharug- rán és Körösnagyharsányban. A szerk.) a villamosítás most van folyamatban. Most már csak az állomáson, a hat község gócpontján uralkodik a sötétségi Ezen az állomáson a nyári időben éjjel és nappal zöldség exportálás és rakodás folyik. A hat község élő állatait is itt rakja be, s mivel a tehervonatok leginkább éjjel közlekednek, így a sötétség nagyon akadályozza a munkát. Tudomásunkra jutott, hogy a helyi MÁV állomás épületeit rövidesen felújítják. Ezért kérnénk a minisztériumot, amennyiben mód és lehetőség van rá, még e munkák előtt végezzék el a villamosítást. Tekintettel arra, hogy a hat köz. ség 14 termelőszövetkezete szállít erre az állomásra, s mivel közeleg az őszi csúcsforgalom, szeretnénk, ha kérésünket mielőbb teljesítenék.” Az állomás villamosításában valamennyi környékbeli TÜZÉP-te- lep, az Állaforgalmi Vállalat, a MÉK, a Biharugrai Halgazdaság, a Sarkadi Cukorgyár, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság, a Hajdú megyei Tanács Építőipari Vállalata, a Debreceni Közúti Üzem, a Közúti Igazgatóság és több állami gazdaság és egyéb vállalat érdekelt. Hat község gócpontján sötétség Amint megtudtuk, tavalyelőtt és tavaly a körösnagyharsányiak naponta még 10—12 vagon zöldségfélét exportáltak. Az idén jóval kevesebbet szállítanak. Ennek egyik oka többek között az is, hogy kellő világítás nélkül éjjel képtelenség az árut megfelelően, exportképesen a vagonokba rakni. Pedig a népgazdaságilag se mindegy, hogy Körösszakálon, Körösnagyharsányban és Biharugrán mennyi zöldségfélét .termesztenek a külföldi és belföldi piacra. Találóan írták a kérelemben, hogy a hat község gócpontján uralkodik a sötétség. Ez pedig a MÁV-nak sem lehet közömbös. A vasútnak is kárt okoz, mivel ilyen körülmények között nehéz a gyors kocsifordulót megvalósítani. A villamosítással egy csapásra minden gond megoldódna. Ehhez pedig itt van most a legjobb alkalom. Erre két lehetőség is kínálkozik. Körösszakálból mintegy 900 méterről lehetne idevezetni a villanyt. Ez lenne a rövidebb út. Itt azonban megdrágítaná a munkát az, hogy a Sebes-Körös felett kellene a vonal egy részét kiépíteni. A másik lehetőség már jóval kedvezőbb. Körösnagyharsányban most villamosítanak. Innen a távolság valamivel nagyobb, 1400 méter, de mivel itt nincsen semmilyen természetes akadály, kevesebbe kerülne a vezeték kiépítése. A szerelők is kéznél vannak, s ez nagy előny, hiszen nem kellene újból a helyszínre felvonulni. Segítene a lakosság is Ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az állomás villamosítását pénzzel, anyaggal és társadalmi munkával is se. gitené mind a hat község, s bizonyára az érdekelt vállalatok sem zárkóznak el a támogatástól. Körösnagyharsányban Győri Pállal, a községi párttitkárral beszélgettünk erről. „Mi — mondotta — minden tőlünk telhető segítséget megadnánk az állomás villamosításához.” Ezész biztos a többi községben is hasonlóképpen cselekednének. A minisztériumon tehát a sor. Helyes lenne, ha a helyszíni lehetőségek felmérése után szakemberei az érdekelt községek, a termelőszövetkezetek és a vállalatok vezetőivel megbeszélnék az állomás villamosítását, amihez tekintélyes társadalmi segítséget is igénybe vehetnének. Ehhez azonban sürgősen cselekedni kellene. S ez nemcsak a hat község lakosságának érdeke, hanem a MÁV-é is. Podina Péter Az Állatforgalmi Vállalat kedvezően változott feltételekkel köt SERTÉSHIZLALÍSRA SZERZŐDÉSI 1961. évi átadásra Változatlanul köthető szerződés I960, évi átadásra továbbra is. Részletes felvilágosítást a járási kirendeltségek és a községi felvásárlók adnak. Békés megyei Állatforgalmi Vállaló Békéscsaba. Telefon: 10—34. Kukk Imre
