Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-05 / 184. szám
4 NÉPÚJSÁG I960 augusztus 5., péntek „A politikai és társadalmi szervek együttműködésének tulajdonítom a jó eredményeket Eleken“ A megyei tanács népművelési osztálya a kéthetes továbbképző tanfolyam hallgatóit — népművelési felügyelőket, művelődési- otthon-vezetőket, társadalmi és tömegszervezeti kultúrfelelősöket — egynapos tanulmányútra elvitte Elek termelőszövetkezeti községbe. A művelődési ház munkájáról, az elért eredményekről Nyisztor György, a művelődési ház vezetője tájékoztatta a jelenlevőket, akik nagy érdeklődéssel néztek szét a jól felszerelt könyvtárban, klubszobákban, szakkörök termedben és elbeszélgettek a község vezetőivel, dolgozóival. — Nekem az tetszett a legjobban — mondotta Kis Rózsi, a MÉSZÖV kultúrosa —, hogy művelődésügyi problémákat tanulmányoztunk, de egész nap velünk volt Fazekas György községi párt- titkár, Tóth Mihály tanácselnök, Borgye György tsz-elnök és Szatmári Sándor tsz-főagronómus. Az eleki jó eredményeket főleg a politikai és társadalmi szervek jó együttműködésének tulajdonítom. Meglepő volt, hogy a Lenin Tsz vezetői pl. pontosan tudták, hogy mikor milyen rendezvény volt, és mi lesz az elkövetkező hónapokban. Nagyon szívükön viselik a lakosság művelődésének az ügyét, és ez meg is látszik. Nyisztor edvtáns elmondotta, hogy bizony egyedül képtelen lenne mozgósítani egy-egy rendezvényre a lakosságot. Náluk az ismeretterjesztő előadásokon legtöbbször 400-600 hallgató előtt beszél az előadó A termelőszövetkezeti tagok nagyon szeretnek eljárni a legkülönbözőbb témák vitájára Is. Eleinte az ezüskalászos tanfolyamhallgatói érdeklődtek főleg az új agrotechnikai módszerek iránt, de ma már irodaiam, színjátszás, film és egyéb művelődési lehetőség is nagy tömegeket vonz. — Amikor a télen meghallottam, hogy Eleken, új művelődési házat avatnak, aminek átalakításához és berendezéséhez jelentős anyagi támogatást kaptak, egy kicsit irigyeltem őket — mondotta Nátor Béla népművelési felügyelő —, de most látom, hogy megérdemelték. Az elekiek nem Véletlen beszélgetés — Tessék mondani, volt errefelé eső? — szólított meg a békéscsabai irodaház előtt egy idős paraszt bácsi. — Sajnos, nem hullott egy csöpp sem — válaszoltam és jobban megnéztem. Alacsony termetű ember. Rokonszenves, arcának vonásai a kemény munkában eltöltött hosszú évekről árulkodtak. Szeme élénk érdeklődéssel csillogott. Olyan ember benyomását keltette, aki most lelné értelmét az életnek, és az a sok év csak nyug a nyakán. — Pedig nagyon kellene az eső — folytatta, ahogy ott egymás mellett sétáltunk. — Ügy láttam, hogy tegnap feljött a felhő maguk felé. Jó lenne a kukoricának, még egyet lökne rajta — magyarázta. Vajon egyéni gazda-e vagy termelőszövetkezeti? — gondoltam magamban, mert szerintem nem mindegy, mire várja az esőt az ember. Az is más, ha csak magáért és családjáért aggódik, az is, ha már egy egész közösség gondjainak részese. Megkérdeztem hát tőle, hova soroljam. — Sarkad! Ferenc vagyok, a gerlai Magvetőből — mutatkozott be, és mint aki jelentős dolgot mond, hozzátette: már három éve vagyok bent. Nehezen váltunk el, mert éreztem, még sok mondanivalója lenne. Hetvennégy év nagy idő, és most nyugdíjas. Van egy kis mellékjövedelmük. Nem könnyű az életük, de nem is túlságosan nehéz, az a baj, hogy megöreged- ték. Két hetet aratott. Beteg a lába, már nehéz a munka. Jó lenne fiatal legénynek lenni abban a isz- ben... B. Z. várnak mindent tétlenül, sokat tesznek a lakosság neveléséért, szórakoztatásáért, tanulásáért. Igen hasznosnak tartom, hogy 11 szakkör működik náluk, ide idősebbek és fiatalabbak rendszerint eljárnak. Megtanulnak fotózni, motort szerelni, megismerkednek a legfejlettebb tudományos módszerekkel, aminek a mezőgazdaságban látják hasznát. Cselényi Béla lőkösházi népművelési ügyvezetőnek az tetszett legjobban, hogy a négy nemzetiség jól megfér együtt, közösen dolgoznak, szórakoznaK, rendeznek hagyományos ünnepeket, a könyvtárban a románok és más nemzetiségiek megtalálják az anyanyelvükön irt könyveket. A termelőszövetkezeti község vezetőinek javára írja azt is, hogy törődnek a cigányokkal, emberszámba veszik őket, munkát biztosítanak számukra, Eleken ők sem lenézett, számkivetettek többé. Búcsúzóul elmondta Nyisztor elvtárs azt is, hogy sok szempontból előnyös a lakosság egyetlen termelőszövetkezetbe való tömörülése. A Lenin Tsz nemcsak azzal segíti a művelődési ház munkáját, hogy a tagok eljárnak a tanfolyamokra, a különböző rendezvényekre, hanem évente 12 ezer forint pénzt is ad a művelődési munka anyagi támogatósára. Ezek után a vendégek már nem csodálkoztak azon, hogy Eleken művelt, olvasott szövetkezeti parasztsággal és jól nevelt ifjúsággal találkoztak. (a—r) 1h€ii j&btjie/iUUc Csak tizennyolc éven felülieknek — Mi volt ebben 18 éven aluliaknak nem való? — jegyezte meg az egyik néző a Négyszáz csapás című film megtekintése után. Aztán a következő nap egyik ismerősöm, aki 17 éves, de elárulom, hogy már asszony, szomorúan jegyezte meg, hogy nem tudta megnézni a filmet, mert ő még nincs 18 éves. — Legjobban az bánt — mondta —, hogy a férjem elmondása szerint semmi olyat nem mutattak, amit 16—17 éveseknek nem szabad látni. Valóban elgondolkoztató ez. Egyébként is a Négyszáz csapás című film egy fiatal fiú életéről szól, ami igen tanulságos a mi társadalmunkban élő fiatalok számára is. Máskülönben ezekkel a filmekkel nem vagyunk tisztában. Még régebben láttam az Utolsó paradicsom című filmet, ahol egy csomó félmeztelen nőt mutattak be. A plakátra viszont azt írták, hogy 14 éven aluliaknak nem ajánlott. Persze, ez nem azt jelenti, hogy azok nem mehetnek el. Sőt, a fiatalokat még jobban izgatja, hogy vajon mi lehet az, amit nekik nem ajánlanak és csak azért is elmennek. Ugyanebben a filmben volt egy vízalatti jelenet, ami szerintem szintén nem való gyerekeknek. Nem sokat értek ahhoz, hogy ki vagy kik döntik el azt, hogy egy filmet hány évestől hány évesig látogathatnak. Az azonban bizonyos, hogy nem mindig reálisak ezek a döntések. Nem szakmám a filmkritika, nem is akarok erről írni. Amit eddig leírtam, az a sok száz néző véleménye. Mindenesetre, én ezeknek adok igazat. Láttam mái több filmet, melynek plakátjára azt írták, hogy 14 éven aluliaknak nem ajánlott, de sokkal mélyebben belenyúlt a családi problémákba, mint esetleg az a film, amit csak 18 éves kortól szabad megnézni. Nem beszélve azokról a háborús filmekről, amit korhatár nélkül nézhetnek. Egy film szerintem mindig rámutat egy társadalom jó vagy rossz oldalára. Emberek küzdelmét vagy semmittevését mutatja be az életben. Ezt viszont szükséges azoknak a fiataloknak is látni, akik már 16—17 életévüket tapossák. Ezzel csupán azt szeretném mondani, hogy szerintem felesleges ilyen magas korhatárt szabni egyes filmeknél, hiszen a fenti eset is azt bizonyítja, hogy több lány van már, aki 17, sőt 16 éves korában férjhez megy. Akik azt hiszem, nem keU mondanom, már ismerik az életnek ilyen irányú oldalát. Véleményem szerint mindig a szülőnek kell eldönteni azt, hogy vajon az ilyen vagy olyan témájú filmre elengedi-e fiatalkorú gyermekét, vagy sem. Egyébként az sem lehetetlen, hogy némely esetben a korhatár megállapításában az érdeklődés felcsigázásának a szándéka rejlik. Jamtyik Tibor APRÓSÁGOK így is lehet Jelentéktelennek látszó apróság, talán mindennap történik ehhez hasonló, mégis írni kell róla, mert ezek az aprónak tűnő dolgok teszik derűssé, kedvessé napjainkat. Nemrég történt Békéscsabán, a 71. számú Ruházati Boltban. Egy fiatalasszony törülközőket vásárolt. Sokáig válogatott, volt miből. Az egyik vastag frottír, a máA magyar rapszódia rövid volt, de felejthetetlen ‘ A napokban kedves vendéget fogadtak a békéscsabai Balassi tánc- együttes tagjai: szűkebb hazájukban meglátogatta őket a 36 éve Franciaországban élő Reiner Béla és felesége, aki messze idegenben tolmácsuk, vezetőjük, jótevőjük volt. — Nagyon megszerettem ezeket a kedves, mindig mosolygós, temperamentumos csabai fiatalokat — mondatta őszintén Reiner Béla. Magyarországon jártom- ban nem állhattam meg, hogy első utam ne ide vezessen hozzájuk. Nagyon boldog vagyok, hogy láthatom újból azokat a fiatalokat, akik Franciaországban fegyelmezett magatartásukkal, gyönyörű műsorukkal öregbítették a magyarok jó hírnevét. — Nagy öröm volt számomra az ő sikerük. ami nem egyszerűen siker, hanem a sikerek sikere volt. Mi nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a magyarok kultúrában sem maradtak le. A balassásokat nagyon a szívükbe zárták a franciák, és kijelenhetem, hogy ha valamelyik együttes magyar csoportot akar valamikor vendégszereplésre meghívni, akkor elsősorban a ba- lassásokra gondol. Örömmel beszél a csabai fiatalok kedves Béla bácsija arról is, hogy a francia lapok első oldalon emlékeztek meg a magyarok nagy sikeréről, elismeréssel nyilatkoztak róluk neves franselők és fizikai munkások. — A hollandok pl. azt kérdezték tőlem, hogy egyes figurákat hogyan csinálnak — emlékezik vissza a történtekre. —* Hát ne tőlem kérdezitek — mondtam nekik —, én vem vagyok táncos. Nagyon szép volt a felvonulás, a magyarok középen meneteltek a 20 ezernyi tömegben: sok tapsot kapták a rögtönzött bemutatkozási műsorukért is. Találóan írta egyik francia lap: „A magyar rapszódia rövid volt, de felejthetetlen.” Elmondotta Reiner azt is, hogy véleménye szerint a csabai táncegyütcia operaénekesek, színi —les azért érhet el ilyen kritikusok egyaránt. Mosolyogva meséli: a franciák egyáltalán nem akarták elhinni, hogy nem hivatásos táncosok, hanem tanulók, tisztvijó eredményekett mert olyan ifjúságot és kultúrát pártoló, emberszerető vezetőjük van, mint Gécs Jenő, és rendkívül jó koreográfusuk, Born Miklós személyében. Nagyon tetszett neki az is, hogy az együttes tagjai szinte testvérként szeretik egymást, összetartanak, szívesen segítenek egymásnak, s ha valamelyik hibát követ el, nem támadnak rá gorombán. Búcsúzóul elmondotta a Franciaországban élő házaspár, hogy remekül érzik magukat idehaza, öröm számukra, hogy amerre járnák, szépen öltözött felnőtteket, gyermekeket, rengeteg új házat, intézményt látnak, amire 36 évvel ezelőtt gondolni sem lehetett. Franciaországból nagyon sokan szándékoznak ellátogatni hazájukba, és a magyaroknak nincs szégyelnivaló- juk az elviselhetetlen nyomor elől évtizedekkel ezelőtt kivándorolt honfitársak előtt. ARY RÓZA sík csíkos lenvászon, a harmadik pamut, nagy rojtokkal a végén, s az eladó még a raktárból is kihozott egy tucatra valót, hogy még nagyobb legyen a választék. A fiatalasszony nehezen döntött Forgatta, nézegette a bemutatott darabokat Vizsgálgatta, melyik a szebb, jobb. Végül fizetett. Ö nem vette észre, amit a eso- magolóban dolgozó férfi. — Marika kérem, adjon ehelyett egy első osztályút — kiáltott az eladónak —, mert olyat számlázott. A vevő meglepődött, azután, amikor kicserélték, hálás mosoly- lyal köszönte meg a pult mögött ' álló dolgozó figyelmességét. Nem csapták be még véletlenül sem, pedig talán otthon sem 'átta volna meg a tévedést. Lám, így is lehet dolgozni. Jégbehütött sör Már megszoktuk, hogy ha Békéscsabán sörre szomjazunk, mindig jégbehütött sört kapunk bármelyik italboltba, étterembe térünk be. Ez így is helyes és így is jó. Éppen ezért kicsit kellemetlenül érintett bennünket, hogy amikor egy tikkadt nyári estén betértünk a ligeti sörkertbe, szinte meleg sört kaptunk. Annál kellemesebb volt, ami azután történt, ami. kor ezt szóvá tettük. — Sajnos, kérem elfogyott a csapolt sörünk, amely jégbehütött volt — szólt kedvesen mosolyogva a fehérkötényes fiatalasszony, aki a sört felszolgálta, majd így folytatta. — Az üveges sört most bontottuk, még nem volt időnk jégre tenni, de ha tetszene várni néhány percet, akkor ezt viszem és már kissé hidegebbet tudunk hozni. Valóban, Nem keltett sokat várnunk és már hozta is a frissen hűtött sört. Nem volt jéghideg, de kellemesen hűs, s ettől-e, vagy a felszolgáló udvariasságától, de egyszeriben igen jókedvünk lett Hát igen, ilyenek vagyunk. Baleset Délután öt óra körül mindig nagyobb a forgalom a Sztálin úton. Ilyenkor jönnek haza az emberek a hivatalból, a munkahelyről. Egyeseknek sietős dolguk akad, bevásárlás a vacsorához, rohanás a napközibe a gyerekekért, mások ráérősen sétálnak, munka után jól esik egy kis séta. Egy ifjú házaspár is ilyen ráérősen sétált, előttük háromkerekű biciklin virgonc kislány kariká- zott. Nem figyelt előre, s egyszer- csak egy ütődés hallatszott, amit keserves sírás követett. Az egyik bolt kirakatát rendezték éppen akkor. A kirakatüveg nyitva volt, s az éles vas szélének ment neki fejjel a bicikliző kislány. Az ütés vérző sebet ejtett a homlokán, s a szülők hirtelen azt sem tudták, mit tegyenek. Az esetet sokan látták és a ja- vr latok is mindjárt megszülettek. A napokban ismét kirakatot rendeztek itt Az üveg nyitva volt, de mindkét szélén vastag vászonburkolat, hogy ha a figyelmetlen kislányok, kisfiúk ismét nekimennének, a puha anyag megvédje őket az ilyen balesetektől. Ez is apróság, mint a többi, de jóleső érzés, hogy így törődünk egymással. Kasnyik Judit
