Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-04 / 183. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, augusztus 4., csütörtök A kommunista szülők felelőssége Akik könnyen felejtenek Bruscsov eävt&s az OSZSZSZK ** pedagóguskongresszusán a köznevelés feladatairól szólva, hangsúlyozta, hogy a pártszervezetek ne tartsák a gyermekek családi nevelésének kérdését kizárólag a szülők „magánügyének”, ne helyezkedjenek „semleges” álláspontra. A családban folyó nevelést a pártmunka egyik legfontosabb területének kell tartanunk. Minden dolgozóban fel kell ébresztenünk a gyermekek neveléséért érzett felelősséget. Mint mindenben, a kommunistáknak ebben is példát kell mutatniok — mondotta többek között. Tekintettel arra, hogy hazánkban ugyanolyan társadalmi forma felépítésén fáradozunk, mint a szovjet nép, törvényszerűen következik ebből, hogy kölcsönösen merítünk egymás tapasztalataiból és örömmel veszünk át minden olyan hasznos kezdeményezést, melyet gazdagon gyümölcsöztethe- tünk országunkban. Többek között gyermeknevelési gondjainkban igen nagy segítséget jelent a Szovjetunió kommunista pártjának ebben a kérdésben elfoglalt álláspontja. Ha megvizsgáljuk, hogy a megyében mennyire foglalkoztunk a gyermekek családi nevelésével, azt láthatjuk, hogy legtöbbször csupán az iskolai és az ifjúsági szervezetekben folytatott nevelés kérdéseivel törődtünk, és csak egészen kis részben a családi neveléssel. Történtek ugyan kezdetleges lépések a kommunista szülők felelősségének felkeltésére; értünk is el bizonyos eredményeket, de ennél sokkal többet szükséges tennünk. a part szeghalmi járási végrehajtó bizottsága például ebben az évben a KISZ- és az úttörő szervezetek erősítésére javasolta, hogy hívják össze a községekben a kommunista szülők tanácskozását. Szeghalmon ezt megcsinálták. Ez a munka azonban még mindig csak távolról érintette a családi nevelés kérdéseit. A kommunista szülők nevefo- munkája és magatartása a családban mélyebb elemzés alapján nem képezte tárgyalás alapját sehol. Ezt a kérdést a területeken még nem tettük alapos vizsgálat tárgyává és így ebben a dologban a személyes bírálat és önbírálat is elmaradt. Az olyan feladatok, mint: az öntudatos szülők, ezen belül a párt tagjai gondosabban irányítsák gyermeküket az ifjúsági szervezetekbe és a vezető beosztásúak vegyenek részt a szülői munkaközösségek munkájában, részmeghatározások voltak csupán és ezekben az esetekben is a hatékony ellenőrzés leginkább elmaradt. Hallgassuk meg, mit mond az egyik gimnáziumunk tanára arról, amikor egyes szülők a családi nevelést elhanyagolják. Most elsősorban a kommunista szülőkről van szó, akiktől mindenki joggal vár ebben a dologban is példamutatást. A tanár elmondotta, hogy egyik vezető beosztású apának a fia az iskolában a legfegyelmezetlenebb. Az oktatási órán közbeszól. TiszA gyulai művelődési házat 1 500 000 forintos költséggel bővíteni fogják. Átalakítás után 600 személy befogadó képességű lesz. Erkélyt is építenek hozzá és modem öltözőhelyiségekkel és mostektíen a lányokkal és tanáraival szemben, úgy viselkedik, mint, akinek senki sem parancsolhat, mintha körülötte forogna a világ, fütyül minden szervezeti fegyelemre. C gy másik esetről szólva a ta*“ nár arról beszélt, hogy a mostani érettségi vizsgán egyik leánytanulónak felfüggesztették az érettségijét, mert puskázott. A leány édesanyja és apujáka a pártnak tagjai, vezetői emberek és közmegbecsülésben élnek. Gyermekük azonban az elhanyagolt nevelés következtében éppen ellentéte szüleinek. Magatartására jellemzők a következő kijelentések: „Ne dumálj, apafej”, „Kis- apám” és így tovább. Flegma szavait lekicsinylő, nemtörődöm száj. és vállrángatással kíséri. A tanulók kukoricakapálásban és faültetésben vettek részt, ő úgy vélekedett erről: „Mit hajtjátok magatokat ..Amikor pedig az érettségin a padjából kirepült a leleplező „puska”, akkor a leány az igazgatóval fölényeskedett és tiszteletlenül viselkedett Neki semmi sem jó, a cinizmusa határtalan. Sajnos, ilyen és hasonló eseteket többet is leírhatnánk az iskolák életéből. A szülők sok esetben az iskolát, a tanárokat hibáztatják és saját nevelőmunkájuk elhanyagolásának indoklásaként nagy elfoglaltságukra hivatkoznak. Az ilyen esetek komolyan figyelmeztetnek, most már égetően itt az ideje, hogy a családi nevelés kérdéseiben a pártszervezetek tagjaikon keresztül közvetlenebbül beleszóljanak a gyermekek családi nevelésébe és ezt a munkát ténylegesen a pártmunka szerves részévé tegyük. Ezt elkerülhetetlenül szükséges megtenni, minden szülőnek, ha nem akarja, hogy keblén cinikus gyermekek nevelődjenek. Hogy mit jelent a gyermeknevelést pártmunkaként felfogni, arra számos példát említhetünk. S eres Gyula elvtárs, a Füzesgyarmati Gépállomás igazgatója példásan neveli gyermekeit. Nem elégszik meg az iskolai és az ifjúsági szervezetek hatásával. Otthon is mindent megtesz azért, hogy gyermekeiben az igazi ember, a szocialista embertípus jellemvonásai erősödjenek. Ö úgy választotta meg az időt, hogy ebédelés után és elsősorban vasárnap, amikor erre a legmegfelelőbbek a körülmények, beszélget gyermekeivel. Az ilyen beszélgetéseken — melyek leginkább egy-két órát is eltartanak — a legkülönbözőbb témák kerülnek szóba. A nagyobbik fiát, aki jövőre érettségizik, a pályaválasztás gondjaiban segíti, közben az ország és a világ gondjairáL, jövőjéről beszél velük. — Édesapám mindig érezteti az ilyen beszélgetéseken, hogy a társadalom elismerését csak becsületes munkával érhetjük el — mondotta a 17 éves Gyula fia és hozzátette: engem nagyon érdekelnek a társadalompolitikai kérdések is. Elmondotta helyeslő véleményét, mely szerint a Szovjetunió és szedőhelyiségekkel látják el. Egy állandó színháza lesz majd a városnak. A régi színházat, amely jelenleg, a gyulai bútorgyár raktára, lebontják. —e. ő. mélyesen Hruscsov elvtárs rengeteget tesz a békéért. Szeretünk újságot olvasni — szólalt meg a kisebbik fia, István, aki jövőre megy nyolcadikba és felmutatta az ifjúsági folyóiratot, melyet éppen a beszélgetés előtt olvasott. — Viselkedésük példás, mindketten jeles tanulók — szólt róluk iskolai tanáruk. — Gyula a KISZ-ben csoportfoglalkozás vezetője, István úttörő, két hete tette le az őrsvezetői próbát. É desanyjuk elmondotta, hogy többször együtt járnak szórakozni, a férje egy-egy kultúr- műhöz, vagy filmjelenethez magyarázó megjegyzéseket fűz. — Ez nagyon szép és követendő példa — mondhatják egyesek, de hozzáteszik: nem lehet mindenkinek kiváló képességű gyermeke. Ez igaz, a gyermekek általában különböző képességűek, mint ahogyan Seres elvtárs családjában sem egyformák. A 15 éves Erzsiké tanulmányi eredményei gyengébbek és figyelme inkább az egyszerű munka felé irányul, de azór az iskolában úgy beszélnek róla: csendes, szolid, jó magaviseletű, tisztelettudó leány. Talán egyeseknek szokatlan, hogy ennyire közel mentünk a családi neveléshez és a családon belül a gyermekekkel is beszélgetve „ellenőriztük” ezt a rendkívül f ontos pártmunkát. Ez azonban elkerülhetetlen és még inkább az lesz a jövőben, ha nem akarunk csupán a felszínen tapogatózni és csak sopánkodni az olyan kérdéseken, mint az is: mi az oka egyes gyermekek helytelen magatartásának. Ha megyei, járási és községi "pártbizottságok és alapszervezetek megszívlelik Hruscsov elvtárs szavait, melyeket a család nevelésről mondott és munkájúi szerves részévé teszik ezt a feladatot, bizonyára még több olyan gyermeket nevelünk fel, akik hűen követik szüleiket az ország- építő munkában, sőt fiatal erőve túlszárnyalják sikereinket. Boda Zoltán Monográfia Julius Fucikról Moszkvában kiadták T. Vanovsz'kaja monográfiáját Julw*s Fucik életéről és munkásságáról. Az olvasóközönség eddig főleg mint az ,, Üzenet az élőknek’* című halhatalan könyv szerzőjét ismerte Fucikot. A monográfia most megismerteti az olvasókkal a cseh kommunista író más kiváló műveit, továbbá a munkásmozgalomról, az irodalomról és a művészetről szóló számos cikkét, amelyek elméleti szempontból ma is nagy jelentőségűek. A megyei tanács v. b. művelődésügyi osztálya 140 ezer forint értékben 26 darab televíziós készüléket vásárolt, a jól működő városi és járási művelődési házak közötti szétosztás céljából. A készülékek Munkácsy és Orion típusúak. Az elosztásnál figyelembe vessük, hogy a járási és a városi kiemelt művelődési házak, tehát azok jussanak ehhez az értékes ajándékhoz, amelyekben rendszeres, elmélyült tartalmi munka van. Ezzel a 26 készülékkel megyénk művelődési házainak most már több mint a fele tele„Háromszázharminc alsótagozatú iskolást indítunk megyénkből holnap a balatonsza- badi, a balatonzamárdi, a parád- sasvári és a szabadsághegyi SZOT gyermeküdülőkbe a békéscsabai vasútállomásról...” A Szakszervezetek Megyei Tanácsának egyik munkatársa újságolta ezt az örömhírt kedden délután, miközben iratcsomóval a hóna alatt sietett valahová. S amikor az SZMT-nél dolgozó ismerősöm elsietett, s a járda szélén magamra maradtam, mindinkább érlelődött bennem az a gondolat: jó lenne megnézni a népes gyermekseregnek, a Misi- kéknek, a Gabikáknak, az Erzsi- kéknek, a Pannikáknak az útba- indítását. S a szerencsés véletlen lehetővé tette, hogy tegnap, szerdán a kora reggeli órákban a békéscsabai állomás előtt lehettem. Még alig érte el az óra mutatója a fél hatot, amikor több, a megye különböző községéből, városából érkezett kisfiú és kisleány várt szorongó érzésekkel szüleivel együtt a kísérőkre, akik nevüket szólítva állították őket sorba. A vonat indulása előtt húsz perccel már vidám gyermekkacajtól volt hangos az állomás-- előtti tér. S következtek az üdülés első kedves percei: felszállás a kényelmes vasúti kocsikba, majd a csomagok elhelyezése és az ablakok egymás utáni lehúzása, hogy 330 leány és fiú keze integessen, amikor méltóságteljesen elindul több száz kilométeres útjára megyénk gyermekeivel a gyorsvonat. S a megannyi színű kabátot, kardigánt viselő gyermekkarok mint az ezer színű mezei virágok integettek a sínekről búcsút intő apukáknak, anyukáknak anélkül, hogy egyetlen gyermek, vagy felnőtt szemében csak egy parányi könnycsepp is megjelent volna. Vidáman, boldogan mentek valamennyien. S a hazafelé, vagy munkába siető szülők legtöbbjének ajkán megeredtek az őszinte szavak: „Ha a mi gyerekkorunkban ez nem adatott meg, hadd menjenek a gyereA MEDOSZ Békés megyei bizottsága és a Mezőhegyes! Állami Gazdaság vezetői augusztus 20-án Mezőhegyesen vízióval rendelkezik. A Viharsarokban a szocialista kultúra terjesztése tehát ismét nagy lépéssel jutott előbbre. Rómeó és Júlia Veronában Az elmúlt héten megkezdődött Veronában a nyári színházi évad. A XIV. századi régi kastély udvarán előadták Shakespeare Romeo és Júliáját. A darabot három részre osztották, valamelyest változtatva a jelenetek eredeti sorrendjén, hogy jobban ki lehessen használni a rendkívüli szépségű, régi építkezés adta lehetőségeket, keink.” Vagy: „Üdülés? Hói volt nekünk üdülés annak idején, ha csak azt nem nevezzük üdülésnek, amikor a kulákok vagy éppen a grófok birtokain görnyedtünk ...” És tálán éppen ezek a szavak, a látottak adták a gondolatot számomra, hogy e jegyzetet megírjam, s ha csak egy szikrá- nyit is, de emlékeztessek. Mert tegyük szívünkre a kezünket, s úgy válaszoljunk: vajon az utóbbi tizenöt esztendőben évről évre egymást követő üdültetéseket — s most csak a gyermeküdültetésre gondolok — nem vesz- szük-e már talán túlságosan is természetesnek? Vajon nem vagyunk-e sokszor még követelődzők is — nem egyszer kicsit jogtalanul? Legyen szabad ennek bizonyítására meglehetősen hivalkodó módon viselkedő édesanya szavait idézni: „Az én kisfiam négy év óta minden iskolaszünetben üdül, s azt akarom, hogy ezután is vigye el a szakszervezet, mert a férjem fiz forint szakszervezeti tagdíjat fizet havonként.. .” Aligha kell bizonyítanom? hogy e szavak után senki nem tapsolta meg ezt a mással mit sem törődő, követelőző anyát. De ami különösen elkeserített, akárcsak néhány ismerősömmel együtt: ez az édesanya tizenöt évvel ezelőtt Békéscsabán évekig szolgálta az urakat, sokszor alamizsnáért. Azonban nyolc év óta, amióta a néphatalom jóvoltából eléggé fontos munkakörben van, sajnos, úgy látszik, elfeledte a múltat. Ma már nemcsak természetesnek tartja, hogy gyermeke minden nyáron üdüljön 80 vagy 100 forintért két hétig, hanem egyszerűen el sem tudná képzelni, hogy kisfia helyett egy másik, nálánál jóval szerényebb és éppen olyan szakszervezeti tagnak a gyermeke menjen üdülni. Jóllehet mind kevesebben vannak az ilyen szülők, de e példa bizonyítja, s úgy érzem, nem volt haszontalan erről szólni akkor, amikor megyénkből 330 boldog gyermek üdülni indult. Balkus Imre rendezik meg a hagyományos viharsarki MEDOSZ-napot, melyen Békés, Csongrád és Szolnok megye állami gazdaságaiból, gépállomásairól és egyéb mezőgazdasági üzeméből tízezernyi dolgozót várnak. A nagy napon különvonatok, teherautó-karavánok szállítják a mezőgazdasági dolgozókat Mezőhegyesre, ahol délelőtt béke- nagy gyűlésen vesznek részt, délután pedig változatos sportműsorban, vidám kulturális rendezvényekben gyönyörködhetnek. Az esemény fénypontjának ígérkezik a színpompás lovasbemutató és a szebbnél szebb népitánc-bemutató. Az egésznapos gazdag műsor hajnalig tartó utcabállal ér véget. 600 személy befogadó-képességűre bővítik a gyulai művelődési házat 26 televíziós készülék a művelődési házaknak Augusztus 20-án Mezőhegyesen rendezik meg a hagyományos viharsarki MEDOSZ-napot
