Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-04 / 183. szám

4 NÉPÚJSÁG I960, augusztus 4., csütörtök A kommunista szülők felelőssége Akik könnyen felejtenek Bruscsov eävt&s az OSZSZSZK ** pedagóguskongresszusán a köznevelés feladatairól szólva, hangsúlyozta, hogy a pártszerve­zetek ne tartsák a gyermekek csa­ládi nevelésének kérdését kizáró­lag a szülők „magánügyének”, ne helyezkedjenek „semleges” állás­pontra. A családban folyó nevelést a pártmunka egyik legfontosabb területének kell tartanunk. Min­den dolgozóban fel kell ébreszte­nünk a gyermekek neveléséért ér­zett felelősséget. Mint mindenben, a kommunistáknak ebben is pél­dát kell mutatniok — mondotta többek között. Tekintettel arra, hogy hazánk­ban ugyanolyan társadalmi for­ma felépítésén fáradozunk, mint a szovjet nép, törvényszerűen követ­kezik ebből, hogy kölcsönösen merítünk egymás tapasztalataiból és örömmel veszünk át minden olyan hasznos kezdeményezést, melyet gazdagon gyümölcsöztethe- tünk országunkban. Többek kö­zött gyermeknevelési gondjaink­ban igen nagy segítséget jelent a Szovjetunió kommunista pártjá­nak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontja. Ha megvizsgáljuk, hogy a me­gyében mennyire foglalkoztunk a gyermekek családi nevelésével, azt láthatjuk, hogy legtöbbször csupán az iskolai és az ifjúsági szervezetekben folytatott nevelés kérdéseivel törődtünk, és csak egészen kis részben a családi ne­veléssel. Történtek ugyan kezdet­leges lépések a kommunista szü­lők felelősségének felkeltésére; ér­tünk is el bizonyos eredményeket, de ennél sokkal többet szükséges tennünk. a part szeghalmi járási végre­hajtó bizottsága például eb­ben az évben a KISZ- és az úttörő szervezetek erősítésére javasolta, hogy hívják össze a községekben a kommunista szülők tanácskozá­sát. Szeghalmon ezt megcsinálták. Ez a munka azonban még mindig csak távolról érintette a családi nevelés kérdéseit. A kommunista szülők nevefo- munkája és magatartása a család­ban mélyebb elemzés alapján nem képezte tárgyalás alapját sehol. Ezt a kérdést a területeken még nem tettük alapos vizsgálat tár­gyává és így ebben a dologban a személyes bírálat és önbírálat is elmaradt. Az olyan feladatok, mint: az öntudatos szülők, ezen belül a párt tagjai gondosabban irányítsák gyermeküket az ifjú­sági szervezetekbe és a vezető be­osztásúak vegyenek részt a szülői munkaközösségek munkájában, részmeghatározások voltak csupán és ezekben az esetekben is a haté­kony ellenőrzés leginkább elma­radt. Hallgassuk meg, mit mond az egyik gimnáziumunk tanára ar­ról, amikor egyes szülők a családi nevelést elhanyagolják. Most első­sorban a kommunista szülőkről van szó, akiktől mindenki joggal vár ebben a dologban is példamu­tatást. A tanár elmondotta, hogy egyik vezető beosztású apának a fia az iskolában a legfegyelmezetlenebb. Az oktatási órán közbeszól. Tisz­A gyulai művelődési házat 1 500 000 forintos költséggel bőví­teni fogják. Átalakítás után 600 személy befogadó képességű lesz. Erkélyt is építenek hozzá és mo­dem öltözőhelyiségekkel és mos­tektíen a lányokkal és tanáraival szemben, úgy viselkedik, mint, akinek senki sem parancsolhat, mintha körülötte forogna a világ, fütyül minden szervezeti fegye­lemre. C gy másik esetről szólva a ta­*“ nár arról beszélt, hogy a mostani érettségi vizsgán egyik leánytanulónak felfüggesztették az érettségijét, mert puskázott. A leány édesanyja és apujáka a pártnak tagjai, vezetői emberek és közmegbecsülésben élnek. Gyermekük azonban az elhanya­golt nevelés következtében éppen ellentéte szüleinek. Magatartására jellemzők a következő kijelenté­sek: „Ne dumálj, apafej”, „Kis- apám” és így tovább. Flegma sza­vait lekicsinylő, nemtörődöm száj. és vállrángatással kíséri. A ta­nulók kukoricakapálásban és fa­ültetésben vettek részt, ő úgy vé­lekedett erről: „Mit hajtjátok ma­gatokat ..Amikor pedig az érettségin a padjából kirepült a leleplező „puska”, akkor a leány az igazgatóval fölényeskedett és tiszteletlenül viselkedett Neki semmi sem jó, a cinizmusa ha­tártalan. Sajnos, ilyen és hasonló eseteket többet is leírhatnánk az iskolák életéből. A szülők sok esetben az iskolát, a tanárokat hi­báztatják és saját nevelőmun­kájuk elhanyagolásának indoklá­saként nagy elfoglaltságukra hi­vatkoznak. Az ilyen esetek komolyan fi­gyelmeztetnek, most már égetően itt az ideje, hogy a családi neve­lés kérdéseiben a pártszervezetek tagjaikon keresztül közvetleneb­bül beleszóljanak a gyermekek családi nevelésébe és ezt a mun­kát ténylegesen a pártmunka szer­ves részévé tegyük. Ezt elkerülhetetlenül szükséges megtenni, minden szülőnek, ha nem akarja, hogy keblén cinikus gyermekek nevelődjenek. Hogy mit jelent a gyermekneve­lést pártmunkaként felfogni, ar­ra számos példát említhetünk. S eres Gyula elvtárs, a Füzes­gyarmati Gépállomás igaz­gatója példásan neveli gyerme­keit. Nem elégszik meg az iskolai és az ifjúsági szervezetek hatásá­val. Otthon is mindent megtesz azért, hogy gyermekeiben az igazi ember, a szocialista embertípus jellemvonásai erősödjenek. Ö úgy választotta meg az időt, hogy ebédelés után és elsősorban vasárnap, amikor erre a legmeg­felelőbbek a körülmények, beszél­get gyermekeivel. Az ilyen beszél­getéseken — melyek leginkább egy-két órát is eltartanak — a leg­különbözőbb témák kerülnek szó­ba. A nagyobbik fiát, aki jövőre érettségizik, a pályaválasztás gondjaiban segíti, közben az or­szág és a világ gondjairáL, jövő­jéről beszél velük. — Édesapám mindig érezteti az ilyen beszélgetéseken, hogy a tár­sadalom elismerését csak becsüle­tes munkával érhetjük el — mon­dotta a 17 éves Gyula fia és hozzá­tette: engem nagyon érdekelnek a társadalompolitikai kérdések is. Elmondotta helyeslő véleményét, mely szerint a Szovjetunió és sze­dőhelyiségekkel látják el. Egy állandó színháza lesz majd a vá­rosnak. A régi színházat, amely jelenleg, a gyulai bútorgyár rak­tára, lebontják. —e. ő. mélyesen Hruscsov elvtárs renge­teget tesz a békéért. Szeretünk újságot olvasni — szólalt meg a kisebbik fia, István, aki jövőre megy nyolcadikba és felmutatta az ifjúsági folyóiratot, melyet éppen a beszélgetés előtt olvasott. — Viselkedésük példás, mindketten jeles tanulók — szólt róluk iskolai tanáruk. — Gyula a KISZ-ben csoportfoglalkozás ve­zetője, István úttörő, két hete tet­te le az őrsvezetői próbát. É desanyjuk elmondotta, hogy többször együtt járnak szó­rakozni, a férje egy-egy kultúr- műhöz, vagy filmjelenethez ma­gyarázó megjegyzéseket fűz. — Ez nagyon szép és követendő példa — mondhatják egyesek, de hozzáteszik: nem lehet mindenki­nek kiváló képességű gyermeke. Ez igaz, a gyermekek általában különböző képességűek, mint aho­gyan Seres elvtárs családjában sem egyformák. A 15 éves Erzsiké tanulmányi eredményei gyengéb­bek és figyelme inkább az egy­szerű munka felé irányul, de azór az iskolában úgy beszélnek róla: csendes, szolid, jó magaviseletű, tisztelettudó leány. Talán egyeseknek szokatlan, hogy ennyire közel mentünk a családi neveléshez és a családon belül a gyermekekkel is beszél­getve „ellenőriztük” ezt a rendkí­vül f ontos pártmunkát. Ez azonban elkerülhetetlen és még inkább az lesz a jövőben, ha nem akarunk csupán a felszínen tapogatózni és csak sopánkodni az olyan kérdé­seken, mint az is: mi az oka egyes gyermekek helytelen magatartá­sának. Ha megyei, járási és községi "pártbizottságok és alapszer­vezetek megszívlelik Hruscsov elvtárs szavait, melyeket a család nevelésről mondott és munkájúi szerves részévé teszik ezt a fel­adatot, bizonyára még több olyan gyermeket nevelünk fel, akik hűen követik szüleiket az ország- építő munkában, sőt fiatal erőve túlszárnyalják sikereinket. Boda Zoltán Monográfia Julius Fucikról Moszkvában kiadták T. Vanovsz'kaja monográfiáját Julw*s Fucik életéről és munkásságáról. Az olvasóközönség eddig főleg mint az ,, Üzenet az élőknek’* című halhatalan könyv szerzőjét ismerte Fucikot. A mo­nográfia most megismerteti az olvasókkal a cseh kommunista író más kiváló mű­veit, továbbá a munkásmozgalomról, az irodalomról és a művészetről szóló szá­mos cikkét, amelyek elméleti szempont­ból ma is nagy jelentőségűek. A megyei tanács v. b. műve­lődésügyi osztálya 140 ezer fo­rint értékben 26 darab televí­ziós készüléket vásárolt, a jól működő városi és járási műve­lődési házak közötti szétosztás céljából. A készülékek Munká­csy és Orion típusúak. Az el­osztásnál figyelembe vessük, hogy a járási és a városi kie­melt művelődési házak, tehát azok jussanak ehhez az értékes ajándékhoz, amelyekben rend­szeres, elmélyült tartalmi mun­ka van. Ezzel a 26 készülékkel megyénk művelődési házainak most már több mint a fele tele­„Háromszázharminc alsóta­gozatú iskolást indítunk me­gyénkből holnap a balatonsza- badi, a balatonzamárdi, a parád- sasvári és a szabadsághegyi SZOT gyermeküdülőkbe a bé­késcsabai vasútállomásról...” A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának egyik munkatársa új­ságolta ezt az örömhírt kedden délután, miközben iratcsomóval a hóna alatt sietett valahová. S amikor az SZMT-nél dolgozó is­merősöm elsietett, s a járda szé­lén magamra maradtam, mind­inkább érlelődött bennem az a gondolat: jó lenne megnézni a népes gyermekseregnek, a Misi- kéknek, a Gabikáknak, az Erzsi- kéknek, a Pannikáknak az útba- indítását. S a szerencsés vélet­len lehetővé tette, hogy tegnap, szerdán a kora reggeli órákban a békéscsabai állomás előtt le­hettem. Még alig érte el az óra mutatója a fél hatot, amikor több, a megye különböző köz­ségéből, városából érkezett kis­fiú és kisleány várt szorongó ér­zésekkel szüleivel együtt a kísé­rőkre, akik nevüket szólítva ál­lították őket sorba. A vonat indulása előtt húsz perccel már vidám gyermek­kacajtól volt hangos az állomás-- előtti tér. S következtek az üdü­lés első kedves percei: felszál­lás a kényelmes vasúti kocsik­ba, majd a csomagok elhelyezé­se és az ablakok egymás utáni lehúzása, hogy 330 leány és fiú keze integessen, amikor méltó­ságteljesen elindul több száz ki­lométeres útjára megyénk gyer­mekeivel a gyorsvonat. S a megannyi színű kabátot, kardi­gánt viselő gyermekkarok mint az ezer színű mezei virágok in­tegettek a sínekről búcsút intő apukáknak, anyukáknak anél­kül, hogy egyetlen gyermek, vagy felnőtt szemében csak egy parányi könnycsepp is megje­lent volna. Vidáman, boldogan mentek valamennyien. S a hazafelé, vagy munkába siető szülők leg­többjének ajkán megeredtek az őszinte szavak: „Ha a mi gye­rekkorunkban ez nem adatott meg, hadd menjenek a gyere­A MEDOSZ Békés megyei bizottsága és a Mezőhegyes! Állami Gazdaság vezetői au­gusztus 20-án Mezőhegyesen vízióval rendelkezik. A Vihar­sarokban a szocialista kultúra terjesztése tehát ismét nagy lé­péssel jutott előbbre. Rómeó és Júlia Veronában Az elmúlt héten megkezdődött Vero­nában a nyári színházi évad. A XIV. századi régi kastély udvarán előadták Shakespeare Romeo és Júliáját. A da­rabot három részre osztották, valame­lyest változtatva a jelenetek eredeti sorrendjén, hogy jobban ki lehessen használni a rendkívüli szépségű, régi építkezés adta lehetőségeket, keink.” Vagy: „Üdülés? Hói volt nekünk üdülés annak idején, ha csak azt nem nevezzük üdülés­nek, amikor a kulákok vagy ép­pen a grófok birtokain görnyed­tünk ...” És tálán éppen ezek a szavak, a látottak adták a gondolatot számomra, hogy e jegyzetet megírjam, s ha csak egy szikrá- nyit is, de emlékeztessek. Mert tegyük szívünkre a kezünket, s úgy válaszoljunk: vajon az utób­bi tizenöt esztendőben évről év­re egymást követő üdültetéseket — s most csak a gyermeküdül­tetésre gondolok — nem vesz- szük-e már talán túlságosan is természetesnek? Vajon nem va­gyunk-e sokszor még követelőd­zők is — nem egyszer kicsit jogtalanul? Legyen szabad en­nek bizonyítására meglehetősen hivalkodó módon viselkedő édesanya szavait idézni: „Az én kisfiam négy év óta minden is­kolaszünetben üdül, s azt aka­rom, hogy ezután is vigye el a szakszervezet, mert a férjem fiz forint szakszervezeti tagdíjat fi­zet havonként.. .” Aligha kell bizonyítanom? hogy e szavak után senki nem tapsolta meg ezt a mással mit sem törődő, követelőző anyát. De ami különösen elkeserített, akárcsak néhány ismerősömmel együtt: ez az édesanya tizenöt évvel ezelőtt Békéscsabán éve­kig szolgálta az urakat, sokszor alamizsnáért. Azonban nyolc év óta, amióta a néphatalom jóvol­tából eléggé fontos munkakörben van, sajnos, úgy látszik, elfeled­te a múltat. Ma már nemcsak természetesnek tartja, hogy gyermeke minden nyáron üdül­jön 80 vagy 100 forintért két hé­tig, hanem egyszerűen el sem tudná képzelni, hogy kisfia he­lyett egy másik, nálánál jóval szerényebb és éppen olyan szak­szervezeti tagnak a gyermeke menjen üdülni. Jóllehet mind kevesebben vannak az ilyen szülők, de e pél­da bizonyítja, s úgy érzem, nem volt haszontalan erről szólni ak­kor, amikor megyénkből 330 bol­dog gyermek üdülni indult. Balkus Imre rendezik meg a hagyományos viharsarki MEDOSZ-napot, melyen Békés, Csongrád és Szolnok megye állami gazdasá­gaiból, gépállomásairól és egyéb mezőgazdasági üzeméből tíz­ezernyi dolgozót várnak. A nagy napon különvonatok, te­herautó-karavánok szállítják a mezőgazdasági dolgozókat Me­zőhegyesre, ahol délelőtt béke- nagy gyűlésen vesznek részt, délután pedig változatos sport­műsorban, vidám kulturális rendezvényekben gyönyörköd­hetnek. Az esemény fénypont­jának ígérkezik a színpompás lovasbemutató és a szebbnél szebb népitánc-bemutató. Az egésznapos gazdag műsor hajnalig tartó utcabállal ér vé­get. 600 személy befogadó-képességűre bővítik a gyulai művelődési házat 26 televíziós készülék a művelődési házaknak Augusztus 20-án Mezőhegyesen rendezik meg a hagyományos viharsarki MEDOSZ-napot

Next

/
Oldalképek
Tartalom