Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-24 / 199. szám

1960. augusztus 24., szerda KÉPŰJSÄG 3 A még jobb ismeretterjesztésért Békéscsabán, a TIT megyei köz- pontjában augusztus 22-én érte­kezlet volt, amelyen részt vettek a megyei tanácsi és tömegszerve- zeti kulturális vezetők, valamint a járási TIT-titkárok. Az értekez­let tárgya, az 1960/61. évi isme­retterjesztő munka megszervezé­se volt. Elsőként Kaszai Pál, a TIT me­gyei titkára beszélt. Az általános politikai és szakmai ismeretter­jesztés főbb szempontjairól tar­tott rövid ismertetést, hangsú­lyozva, hogy az I960—-61-es év­ben a munkát az eddiginél is cél­tudatosabbá és rendszeresebbé kell tenni. Különösen a falusi is­meretterjesztési feladatok végre­hajtása nagyfontosságú. A mező- gazdaság szocialista szektorának az erősítése e területen az isme­retterjesztő előadások fokozott és tervszerű lebonyolítását követeli. Az eddigieknél jóval több. sokol­dalúbb. átfogóbb előadásokat kell tartani. A falusi ismeretterjesztés­sel párhuzamosan az üzemit is fellendítik. Az eszmei-politikai előadások meltett aszaikmai isme­retterjesztésre fokozottabb gondot fordítanak. A folyamatosság ér­dekében, szocialista szerződés alapján megyénk üzemeiben, vál­lalatainál, intézményeiben, állami gazdaságaiban és termelőszövet­kezetedben előadássorozatokat tar­tanak; Borka József, a megyei műve­lődési osztály népművelési cso­portjának a vezetője az ismeret- terjesztés nagy jelentőségére hívta fel a figyelmet. Hangsúlyoz­ta, hogy az egyéb népművelési munkában ez a munka vezető szerepet kell, hogy kapjon. Ennek érdekében példáiul a tanácsi szer- veknO, a művelődési házakban és otthonokban, valamint az olvasó­körökben az ismeretterjesztést rendszeresíteni kell. Legalábbis hetenként egyszer, egy bizonyos napom legyenek ilyen előadások. Kosznai János, a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsának kulturá­lis előadója az üzemi ismeretter­jesztésről beszélt. Az SZMT fel­adata — mint mondotta — az, hogy a megye valamennyi jelentős üzemében, vállalatánál az isme­retterjesztés rendszeressé váljék. Ennek érdekében szakmaközi bi­zottságok vegyék kezükbe az ügyet és indítsák el a munkát. Cserei Pálné elvtársinő, a Vö­röskereszt megyei titkárságának a vezetője az egészségügyi felvilá­gosító munka jelentőségét méltat­ta. A TIT járási titkárai beszámol­tak eddigi tevékenységükről. Szól­tak arról, hogy a nyáron már elő­zetes tapasztalatokra tettek szert az előadások hol és mikénti tar­tását, továbbá a szerződéskötések módját illetően. Az orosházi já­rásiban például húsz termelőszö­vetkezetben tsz-akadémiát, három üzemben pedig munkás-akadémi­át szerveztek. A szerződésikötések augusztus utolsó hetében kezdőd­tek nak. szeptember végéig tarta­Holdankénl 30 mázsás átlagtermés kenderből a battonyai Béke Tsz-ben A battonyai Béke Tsz-ben el­hallgatlak a cséplőgépek. Befejez­ték a cséplést. Szabó Lajos mun­kacsapata 26 nap alatt 2296 má­zsa gabonát csépelt el. A Béke brigádból Kiss István munkacsa­pata 19 nap alatt 2477 mázsát csé­pelt, amely 130 mázsa napi átlag­nak felel meg. A cséplőgépnél dol­gozók lelkiismeretes munkáján múlott, hogy a vállalt határidő, augusztus 20. előtt befejezték ezt a nehéz munkát. Fáradtságot nem ismerve dolgozott Ftaczkó Milen­kó, aki ez év februárjában lépett* a tsz-be. Mindig a legnehezebb* munkát vállalta. A napokban megkezdték búza-| és árpaelőleg osztását a munka-« egység arányában. Míg a cséplésj tartott, a növénytermesztők sem { Ami az alkotmánynapi tudósításokból kimaradt Az augusztus 20-i ünnepségek tulajdonképpen már pénteg este elkezdődtek és ki-ki kedve sze­rint részt is vett abban. A váro­sunkban Brom Gusztáv vezeté­sével vendégszereplő csehszlo­tétlenkedtek. Augusztus 19-én be- j vák tánczenekarról csak a leg fejezték a 100 hold kender vágá-i nagyobb elismerés hangján szól­sát is, amelynek a holdankénti át- j laga eléri a 30 mázsát. Augusztusi utóján megkezdik a cukorrépa • szedését Is, hogy időben végezze-J nek az őszi betakarítással. Ahogy nem szabad szeretni Mfezőberényi iskolások, fiúk. lányok vegyesen pedagógusaik gondos felügyelete mellett felejt­hetetlen napokat töltöttek az idén a csodálatosan szép Lillafüreden és környékén. Látni, szórakozni, enni, innivaló volt bőven, semmi­ben hiányt nem szenvedtek. Azaz, hogy mégis ... Valami csak közbejött. Az egyik gyerek­nek eltűnt 70 forintja. A gyere­kek bizalmatlanul tekintgettek egymásra. A gyanú sötét árnya elhomályosította a vidámságot. A pedagógusok hosszas, alapos kö­rültekintő „nyomozás” után meg­állapították a tettes személyét egy 11 éves lányban, aki nem is ta­gadta a lopást. A megtévedt gyer­meket megpirongatták, de meg­különböztetést nem éreztettek ve le, sőt amikor a gyermeket meg­látogatta a nagyapja, nem is em­lítették neki az esetet. Nem akar- ták elrontani a kedvét. — Majd otthon lesz rá mód — határoztak a nevelők és minden Igyekezetükkel azon voltak, hogy továbbra is kellemes legyen a gyerekek nyári pihenője. Fáradozásukat kevés siker ko­ronázta, mert újabb esetek következtek Két esetben pénz, majd öv és fé­sű tűnt el, melyeknek eltulajdo­nítását a kislány mindig beismer­te. Most már a pedagógusok sem tudtak segíteni. Az újabb gondon úgy segítettek, hogy a csoportot vezető nevelő lófca miatt gondolkodóba esniük? Nem figyelmeztetés volt-e Eather- ly tragédiája mindazok felé, akik még gonoszabban akarták folytat­ni mindazt, amit ő elkezdett, akik — ki tudja, milyen gyakran egy évben — a Szovjetuniót provokál­ják a 2000 atombombázó repülte- tésével, noha a Szovjetunió ha­talmas rakétafölényét maguk is kénytelenek voltak elismerni? Lewis jól emlékezett egy újság­hírre, amelyben az állt, hogy az amerikai hadügyminisztérium egyik szakértője a következő becs­lést adta a nagyhatósugaru raké­tákról: „1960 — az USA 30, az oroszok 500; 1961 — az USA 70, az oroszok 1000”. Aki még mindig a „megsemmi­sítő atomcsapásról” álmodozott, amellyel a Szovjetuniót „villám­gyorsan le lehet törölni a Föld térképéről”, az vagy csecsemő volt, vagy pedig a közösségre nézve veszélyes őrült. A loringi vezérkari tisztek mégis azon igye­keztek, hogy a bombázók sze­mélyzetébe minden alkalommal beleoltsák ezt a őrült tézist. De bármilyen fáradsággal akarták is elhomályosítani a tisztánlátást, a kétkedők száma minden egyes szovjet világűrrakéta felbocsátá­sa után növekedett. És közülük nem egyben élt már tudat alatt a félelem: meglehet; hogy a SAC képes lenne az első aitomcsapást mérni, azonban hazafelé repülve, számban alaposan megcsappanva egy elpusztított Amerikát látna felbukkanni a mélyben, olyan Amerikát, amelyben a túlélők meglincselnék mindazokat, akik­ről tudnák, hogy egyike volt azok­nak, akik háborút vittek a többi országba és ezzel egyidejűleg romlásba juttatták saját népüket, De visszatémének-e egyáltalán? Amióta az oroszok Szverdlovszk közelében mindjárt az első raké­tával lelőtték 20 000 méter magas­ságból a „Lockheed U—2” távol­sági felderítőgépet — egyre job­ban éleződött benne a félelem. Nem sokkal jobb célpontok-e az elektronikusan irányított szovjet légelháritó rakéták számára a ne­héz atombombázók, amelyeknek sokkal mélyebben kell repülniük? Komoly esetben az oroszok biz­tosan nem repeszrakétával lőné­nek — mint a Lockheed U—2 esetében —, hogy repeszekkel megrongálják a repülőgépet, de egyben lehetőséget adjanak a pi­lótának a kiugrásra. Háborús esetben csapódás'kor gyújtó raké­tákat irányítanának az ellenséges bombázókra, hogy telitalálattal ezer darabra szaggassák. Az égő gépből nem lenne többé menekü­lés ... rokonlányát adta melléje, hogy ne legyen egyedül. Amikor hazajöttek, a kísérő pe­dagógusok együtt maradtak és közösen beszéltek az anyjával. Pedagógiai szempontból világí­tották meg a dolgot és őszinte együttérzéssel kérték: vigyázzon a gyerekre, nehogy félrecsússzon az életben. Az anyai elfogultságot a peda­gógusoknál talán senki sem isme­ri jobban, de a válasz még őket is meglepte: — Az egészből nem igaz egy szó sem! — vágta a pedagógusok szemébe az anya. védve gyerme­két, s elrohant. A harag ez esetben is rossz ta­nácsadónak bizonyult. A jóakaratú figyelmeztetés megíogadása helyett az anya a pedagógusok lejáratását választot­ta. Először azt híresztelte. hogy őt nagy tömeg előtt megszégyenítet ték, pedig ö tudta legjobban, hogy a beszélgetéskor rajta és a neve­lőkön kívül senki nem volt je­len. A következő lépése aiz volt hogy sorra látogatta a pedagógusokat és megpróbálta meggyőzni őket arról, hogy csak kitaláltak az ege szét. Amikor megmondták neki, hogy a gyermeküket elkísérő szü­lők is tanúsítják a megtörténte­ket, visszájára fordította a hely­zetet és azt kezdte hiresztelni, hogy: „Ilyenek a mai pedagógu­sok, ellopják a gyerektől a pénzt hogy legyen mit elherdálni és az­tán a lányomra fogják”. A „harc” további részleteit nem kívánatos felsorolni. Tény, hogy az anya gyermeke hibáját csak nem vállalta el. Sajnálatra méltó asszony! Nem a gyermeke miatt, hiszen ilyesmi könnyen előfordulhat mással is, hanem azért, amiért a feléje nyújtott segítő kezet ilyen durván ellökte magától. Bizony kedves anya, a számta- * hatunk. A közönség vastapsa iga­zolta, hogy a csabaiak szeretik a jó dzsessz-muzsikót, Bromék pe­dig bebizonyították, hogy nem kell feltétlenül a dobhártyának megszakadnia, ha dzsesszt játsza­nak. A zenekarral együtt fellépő Edmund Heal, aki Luis Amstrang zenekarának volt a tagja, hatal­mas sikert aratott A csehszlo­vák fiúk belopták magukat abé­. késcsabai közönség szívébe az- tett csodálatos anyai szeretet sem J ^ az előadás után a jelentheti azt, hogy azzal se to- * Lanszor megénekelt, leírt, megfes-1 rődjön, ha gyermekéből esetleg bűnöző lesz. Próbáljuk csak józa­nul figyelemmel kísérni következ­ményeiben az esetet. A gyerek eltulajdonít dolgokat, s az anya a helyett, hogy a ki tud­ja, honnan jött rossz tulajdonsá­got kinevelni igyekezne, eltussol­ja, másra keni, megvédi gyerme­két, akiben aztán így valósággal szülői felügyelet mellett burjá- nozhat a káros hajlam. Ma még csak kisebb dolgokat tulajdonít el, melyet őszinte, iga­zi, gondos szülői szeretettel el le­hetne kerülni, de eljön az idő, amikor nagyobb értékekhez is hozzányúl és az anya helyett a bí­róságnak, a börtönnek kell nevel­ni. De mit mond majd ekkor az anya? Hogy gyermeke rossz nevelést kapott az iskolában? Hogy nem törődtek vele a pedagógusok? Sok mindent ki lehetne találni, de a szülők felelősségét ebben az esetben semmi sem menti. Azért mutattam egy kissé a jő-: vőbe, hogy érezze ez a mezőberé-: nyi, de minden anya: ma még; nem késő, hogy a gyermek rossz­tulajdonságait lenyesegesse. Eb­ben segítenek a gyermeklélek cső- ! dálaitos virágoskertjének hívatott; kertészei, a pedagógusok is — ha1 meghallgatják és elfogadják; őszinte véleményüket. A társadalom számára becsületes embereket nevelni a < szülők és a pedagógusok közös < és felelősségteljes feladata. Kö- J zösen munkálkodni azonban csak í egyetértéssel lehet. sörkertben még néhány „talpalá- valót” játszottak a táncotoknak. Kár, hogy a gyenge szervezés miatt többen nem hallhatták a vendégegyüttes műsorát és arról már senki sem tehet, hogy rá­adásul az óriási szél és eső meg­akadályozta a várt ismétléseket. Dupla vagy semmi Augusztus 20-án délután a bé­késcsabai szabadtéri színpadon az Állami Áruház és a Hazafias Népfront rendezésében szellemi olimpiát tartottak (és nem olim- piászt). Péntek Gyula, a magyar Filatéiiai Szemle főszerkesztőjé­nek játékvezetése mellett a bátrak egymás után válaszoltak. Az első díj — amit az Állami Áruház ajánlott fel — egy pá­ros nyerte: Timkó Klára, a gim­názium most negyedikes tanuló­ja és Richwáeisz Ferenc, a for­gácsológyár fiatal dolgozója. Második Vastag Pál, az I. szá­mú iskola nyolcadik osztályos ta­nulója lett. A további sorrend: Kékes Pál, a Nemzeti Bank dol­gozója, Méhész György honvéd és Kiss Mária negyedikes gimná­ziumi tanuló. Az értékes aján­dékokat a nyertesek boldogan vették át az Állami Áruház igaz­gatójától és a játékvezetőtől. Javaslatunk, hogy ne csak ilyen nagy ünnep alkalmával rendezzenek ilyen játékot, ha­nem máskor is, mert itt nem­csak azok tanulnak, akik szín­padra felmennek, hanem a kö­Ragadja meg tehát a mezőbe-^ zönség is. A javaslat mellett szól rényi anya is a feléje nyújtott se­gítő kezeket és együttes erővel | irányítsák helyes útra az élté- % vedt gyermeket. | Biztos vagyok benne, hogy egy-f szer még hálás is lesz e segítsé­gért. Ö. Kovács István Az alkotmány-műszakban kétszeresen teljesíti; dekádtervét a Mezögyáni Gépállomás A Mezögyáni Gépállomás dol­gozói — akik nagyrészt új ter­melőszövetkezetek földjén szor­goskodnak — ünnepi műszakot kezdeményeztek alkotmányunk tiszteletére. Vállalták, hogy au­gusztus két utolsó dekádjában kétszeresére teljesítik a tervet, hogy mielőbb befejezhessék az újonnan kalakított nagy táblá­kon a nyári mélyszántást s gon­dosan készülhessenek a vetés­re. Az éjjel-nappal dolgozó trak­torosok az ünnepi műszak első! dekádjában 10 ezer normál- ■ holdnyi gépi munkát végeztek,; míg korábban alig ötöt. A trak­torosok azonban nemcsak a; mennyiségre törekszenek: na-! ponta többször csörgött a tele- < fon a gépállomás irodájában, és J a termelőszövétkezetek vezetői megköszönték a kifogástalan ; minőségű munkát. Meghívá- : sukra a traktorosok augusztus! az is, hogy az ilyen játék még kellemes szórakozást is biztosít a résztvevőknek. KISZ-eskiivők Augusztus 20-án délután öt órakor a városi tanács előtt óri­ási tömeg gyűlt össze, hogy lás­sa a két fiatal párt. Igen, nem elírás, egyszerre négyen álltak az anyakönyvvezető előtt, hogy kimondják az igen. Este aztán két helyen is tartott a lakoda­lom. A KISZ-székházban Csi* esély Ilona, a Kötöttárugyár dolgozója és Szedlacsek Károly, a Dorogi Szénbányászati Tröszt technikusa tartotta lakodalmát. A vendégsereg jól érezte magát. A fiatal férj egyik barátja, aki elkísérte a vőlegényt erre asz út­ra, kijelentette: — Én is Csabáról nősülök. 20-án együtt ünnepeltek a sző-1 mert olyan szépek az itteni Ián vetkezetiekkeL nyok!.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom