Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-19 / 169. szám
1960. jéflus 19., lfceäa NÉPÚJSÁG VERSENYBEN CSEPELNEK. ÚJKÍGYÓSON IS Tanácskoztak a békési postáso Pénteken délután értekezletre ültek össze a békési posU hogy megvitassák közös problémájukat, közös feladataikat. Va László elvtársnak, a hírlaposztály vezetőjének rövid külpoli beszámolója után Nagy András elvtárs, hivatalvezető beszán jára került sor. Nagy elvtárs a forgalom állandó növekedés szólt először, majd arról beszélt, hogy a növekvő forgalmat a p* _n valamennyi dolgozója csak úgy lesz képes ellátni, ha szakma Vi politikai képzettségüket a munkatársak tovább fejlesztik. g A terv teljesítéséről szólva elmondotta, hogy áprilisban be * teli tervüket 116, májusban 109 és júniusban 110 százalékra telji 1 tették. Ez azt jelenti, hogy a múlt évi 5 százalékkal szemben tér ' két 10—16 százalékkal teljesítik túl. Majd féléves versenyválla l alakulásáról, s a hírlap-előfizetési díjak beszedéséről és egy s más postai feladatról beszélt. A sajtóelőfizetés említésénél dicsért ben részesítette a hivatal vezetője Bora József, idős Szabó Iství'’ Csizmadia István, Vass Mihály és Kertész Anna hírlaposokat, al igen jó eredményt értek el a második negyedévben a politikai n pilapok terjesztésében. A beszámoló után többen szót kértek és különösen a pártlapo terjesztéséről beszéltek. A hozzászólásokra s a kérdésekre Nagy elvtárs részletes válaszolt. Levelezőnk írja: Három tsz versenye A faluba mélyen behallik a traktorpöfögés és a monoton csép- , lőbúgás, az afféle nyári egyveleg. A traktor kimérten dohog, mintha rosszallná, hogy egész nap a cséplőgép faránál tartják, mégis, mint a zenekar nagydobosa, ütemet ad a cséplőgép zsongó melódiáinak. Az etető: Zsótér Lajos és kévevágója, Tóth Pálné óraműpontossággal dolgoznak. Nem először vannak a gépen. Zsótér bácsinak immár 18. nyara telik el cséplőgép- etetéssel. Érti a szakmáját. A polyvalyukban meg a töreknyí- lásnál lányok szorgoskodnak. Itt van közöttük ifjú Varga Ferenc két fiatal marokszedője meg Jankó Mária. Az idén 12 hold gabonát gyűjtöttek kévébe, ifjú Varga után, aki most a cséplőcsapatot vezeti. Amíg a polyva- meg a tö- rekhordó-rácsot megrakja a soros, addig a lányok, ha mindössze csak néhány percről is van szó, árnyékba húzódnak. Beszélgetnek, vitatkoznak, élcesen viccelődnek, vagy odébb lépnek Csécsei Istvánhoz, a konyákig olajos és kormos, poros arcú traktoroshoz és tágra nyílt szemekkel nézik, milyen ügyesen kezeli a gépet, vezeti a eséplésieredmény-könyvet. — Dolgos emberek — jegyezte meg a csapatvezető —, nem félünk a cséplőcsapatok megyei versenyétől. Ilyen emberekkel, mint a mieink, csak nyerni lehet Nézze csak! Csatlós Rozália kévevágó keze úgy jár, mintha automata lenne. — Ezzel a névvel már egyszer találkoztam — fordulok Tóth Pálné felé. — Az áflarni gazdaságban, itt, Kerekiben — bök ujjával a négy kilométernyire lévő üzem felé. — A Csemus-féle gyorscséplő brigád tagja volt. 1955-ben a parlamentben jártak, ott vették át a jutalmat. Közben a hír bejárja az egész szérűt — megnyerni a versenyt! A 105 mázsa gabona értékű jutalom jelentős részének megnyeréséről diskurálnak a mázsánál, a törek- és a szalmakazalon. Lipták Rókus, a kazalmester beledöfi kifényesedett villáját egy petrence nagyságú szalmacsomóba. A kazal szélére húzza, begyűri, hogy a sarok jól álljon. Ez már a második kazal, amit az idén rak. Az első ott van 30—40 méterre s olyan óriási, mint egy bérház. Rókus bácsi mellett Szőke Lajos dolgozik, az ő kezében is villa van s oda teszi a szalmát, ahová a mester parancsolja. A lányok elhaladnak a kazalozók mellett, mosolyogva néznek rájuk. Nem csoda, hiszen Rókus bácsi körül három legény sü- rög-forog. — Benevezünk a versenybe? — kérdezi kiáltva Sipka Mária, a kazalozók tói. — Már miért ne neveznénk be? — válaszolja Lipták bácsi, akit a nyári munkákban indiánbőrűre fogott meg a nap. — A kétezer forint meg a száz liter sör nem a hűsölőknek jár. Kérdőn nézek a fiatal leányra, mert itt bizony valami félreértés van, hiszen a vasárnap meghirdetett megyei versenyben nem kétezer forint és száz liter sör megnyeréséről van szó, hanem 45, 35, meg 25 mázsa gabona értékű jutalomról. Ez pedig sokkal több a kétezer forintnál. — Nincs itt kérem semmi félreértés — magyarázza a csapatvezető —, mert Rókus bácsiék még nem tudják, hogy a megye három legjobb cséplőcsapata cím elnyeréséért is verseny kezdődött, Ök a tsz vezetősége által kitűzött versenyről tudnak, amely a csép- lés befejezését augusztus 5—10-e közötti időre állapította meg. — Sebaj! — kiált a kazalról a mester —, hát persze, hogy bene- veznük, csak az elevátort ne vigyék el. Még nyerhetünk is! — Nem viszik el — kiált neki vissza ifjú Varga A kazalrakók szeme felcsillan. Szaporán öltögetik villájukat a friss, jó illatú szalmába. — Hová akarták vinni az elevátort? — kérdezem a csapatvezetőt. — Szövetkezetünkben nyolc cséplőcsapat állt munkába. A másik üzemegységben levő cséplőhöz nem jutott elevátor. Oda akarták vinni, de csak akarták. — Miért nem viszik? — Mert a Szabadkígyósi Mező- gazdasági Technikum Tangazdasága kisegíti őket. Éppen az imént járt itt a tsz főagronómusa, meg Timkó Béla, az iskola igazgatója, s megállapodtak ebben. Ifjú Kovács Illés brigádvezető is odaérkezett, hívott a szérűskert másik végébe, ahol szintén csépelnek. A kertészeti brigád területén haladunk át. Idős Kovács Illés munkacsapata gazolja a karalábét meg a káposztasorokat. — Munkacsapatunk ifjúsági — mondja tréfálkozva az ősz hajú, bajuszú emberekre pillantva —, a legfiatalabb köztünk Zsigmond Lajos 52, a legidősebb Kiss Mátyás 69 éves. A brigádvezető közbeszól: — Igen, ez is ifjúsági csapat. Az idén kezdték a szövetkezeti életet. Hol itt fáj, hol ott fáj, igaz-e Matyi bácsi, de azért aratásban napi 4 munkaegységet írtam a maga könyvébe is. — Hát igen — mondja a legidősebb —, mindig ott dolgoztunk, ahol a fiatalok! A cséplésben is számíthattok ránk! — s büszkeséggel végighordja tekintetét a veteránokon. A szérűskertben négy hatalmas szénakazal áll. Ezektől már nem is olyan távol feltűnik egy hosz- szú kocsisor. Bacsa János, Vozár István, Mucsi Imre és még vagy tízen ott állnak a születő asztagok körül. Lerakják a kocsikról a kévéket. Hízik, nő az asztag Olyan szaporán fordulnak a kocsisok, hogy a cséplőgépesek nem győzik, ezért asztagba is hordanak. Tartalékolnak. Gondolnak arra az esetre, ha első lesz, akkor se álljon a munka. Stuber Sándor agronómus, meg Skoperda Mihály munkacsapatvezető a szalmarázóhoz lép. Egy marokra valót kivesznek az elevátorból, a kalász-fejeket megdörzsölik. Néhány kövér gabonaszem visszamarad a tenyerükben. Skoperda felmegy az etetőhöz, mond neki valamit. Az int a fejével, és változatlan szorgalommal eregeti a kövér, szinte ölhosszúsági kévéket a cséplőgépbe. Körösnagyharsány dolgozó parasztjainak évek óta egyik fő jövedelmi forrása a szabadföldi uborkatermesztés. Ez annak tud'ható be, hogy a községünk talaját az uborka szereti, és a termelése elég jövedelmező. így érthető, hogy miután a község termelőszövetkezeti község lett, a termelőszövetkezetek is nagy földterületet vetettek be uborkával. Azonban az idei rossz időjárás következtében úgy néz ki, hogy asz uborka nem fog úgy fizetni, mint az eOmúlt években. Ez tehát részben a rossz időjárás terhére róható fel, de bizonyos tekintetben a Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központnak is. Bizonyításiképpen egy-két olyan dolgot sorolok fel, amivel mi, szövetkezeti vezetők nem értünk egyet. Tudomásom szerint országosan problémát jelent a zöldségellátás, ezzel szemben a termelőszövetkezetek egy-egy szállítás alkalmával több mázsa uborkát kénytelenek a sertésnek adni, mivel a szövetkezet ezt nem vásárolja fel, azzal az indokkal, hogy az uborka nem szabályos (pl. görbe), és azt tőlük a MÉK nem veszi át. Erről egy szállítás alkalmával meg is győződtem. Mi, termelőszövetkezeti vezetők, tisztában vagyunk vele, hogy a városi lakosság, a munkásosztály áruellátásáról a termelőszövetkezetnek kell gondoskodni, ezért kérjük a MÉK-et, hogy ezt a nem „szabályos” alakú, de Mezőmegy er termelőszövetkezeti községben három termelőszövetkezet gazdálkodik. Egymással versenyezve, arra törekednek, hogy az időszerű mun Icákat mielőtt és a legjobban végezzék el, megelőzve a másikat. így van ez már Ősz óta. Ha a munka megkívánja, a tagok családtagjai is kinn szorgoskodnak a földeken. így történt ez a növényápolás! munkákban, az aratásban is. Az aratásra már jó előre felkészültek, a gépeket kijavították, megszervezték a brigádokat, az étkezésre jó uborkát is vásárolja fel. Július 12-én három termelőszövetkezet szállított uborkát a körösszakáli vasútállomásra, köztük a mi termelőszövetkezetünk is. Rendes körülmények között a felvásárlásnak zökkenőmentesen kel-lett volna megtörténnie, ezzel szemben majdnem kupec módjára, tenyércsapkodás közepette állapították meg az árat, amelyben mind a két fél maradéktalanul megtalálta a számítását. Ugyanis az történt, hogy az uborka megszedésétől kezdve a vagonba kerülésig pontosan háromszor változott meg a felvásárlási ár. Tizenkettedikén reggel még az uborka ára kilogrammonként az elsőosztályú 4 forint, a másodosztályú 2,80 forint volt, mire az állomásra szállítottuk, leszaladt az első osztályú 2,60 forintra, a másod- osztályú 1,40 forintra. Természetesen, mi azzal a válasszal, hogy más megyéből sokat szállítanak, nem értük be, és az uborkát nem akartuk odaadni. Ekkor érkezett a flelvásárlótelepre Tömösi elvtárs, a MÉK osztályvezetője, aki — miután az ár körüli vitát meghallgatta — az árakat 80 fillérrel megemelte. Miért szab a MÉK olyan árakat, hogy azon reklamáció esetén emelni lehessen? A MÉK az utóbbi időben az irányárak árlapját megküldi a termelőszö- vetkezetünknek, feltehetőleg a megye minden termelőszövetkezetének, tehát ez elég adminisztrációs munkát igényel. Az a javaslatunk, hogy az ár- lapbam közölt árakat legalább aznap tartsák be, vagy ne is küldjék az árlapot, mert a gyakorlatban ez a termelőszövetkezetnek a tervezésében semmi segítséget nem nyújt. KORMÁNY ERNŐ a Kossuth Tsz elnöke. Körösnagyharsány aratógépekhez a tagokat beosztották, a ló vonta tású ara-tógépekhez gépenként nyolc személy tartozott, és hogy megállás nélkül dolgozgassanak, a gépeket váltott fogattal vontatták. Amikor egy táblát learattak, a kévék is keresztbe voltak rakva, a tarló fel vodt takarítva. Az aratást július 4-én kezdték meg és 13-án már be is fejezték. Az aratás mintegy kilenc napig tartott az egész községben. Az egészséges szocialista versenyt nemcsak a jó munka bizonyítja, hanem a jó terméseredmény is. Nehéz volna igazságosan eldönteni, hogy melyik tsz volt a három közül az első, mert egy napon kezdtek es egy napon végeztek. Mindegyiknek van különböző és elismerésre méltó eredménye, érdeme. Az Egy akarat Tsz tagsága látta, hogy a gépeivel nincs úgy biztosítva az aratás, mint a többinek, lemaradni azonban nem akart, így kézi erővel is arattak, százhatvan hold gabonát. Az arató párok még egymás közt is versenyeztek, hogy ki arat le többet. A Hunyadi Tsz-nek három darab ócska aratógépe volt mindössze. Ezek szinte használhatatlanok voltak. Már kora tavasszal megkezdték az aratógépek kijavítását. A javítás megkezdésekor úgy látszott, hogy a gepek kijavítása nem sikerül. De Kocsor Sándor, aki a gépeket javította, nem adta fel a reményt, hanem szövetkezetei szerető taghoz méltón dolgozott és úgy kijavította a rossz gépeket, hogy az aratásban már kifogástalanul tudták azokat használni. A munkájukat elősegítették a Békési Cukorkaüzem dolgozód is, akik kijöttek az aratásba segíteni Bánfi Béla elvtárs vezetésével. A cukorka üzem dolgozói 50 hold területen rakták keresztbe a gabonát. A betakarítási munkák után az üzem dolgozói és a tsz tagjai sörözés közben eszmecserét folytattak. A Haladás Tsz- ünk már 10 éves. Vezetői a legjobban osztották be a munkát. Igen jól szervezték meg az ara tóbrigádokat. Első lett R. Szabó István brigádja, aki 80 holdat aratott le. Szorosan felzárkózik mögéje a Hídvégi János, Urbán János. Kindli István és Szabados Mátyás brigádja is. Igen jól dolgozott Kráfcki András és Frankó György kombájnos is. A tsz a betakarított arpatermésből már előleget osztott a tagoknak. Megszerveztek a tsz-ek a hordás és cséplést is. Asztagból akarnak csépelni, hogy az esetleges esős időjárás ne hátráltassa őket a munkában. Jó kedvvel, vígan megy a cséplés! A megyei főagronómus jelenti Befejezéshez közeledik az aratás Július 16-ig őszi búzából már csak 19 730 hold állt lábon, a vetésterületnek mintegy 10 százaléka. A tavaszi árpából 500 hold, a vetésterület 2 százaléka, zabból pedig 8200 hold, a vetésterület 49 százaléka várt aratásra. Lényegében már csak ott van aratni való, ahol a gabonát a kombájnok aratják le. Megyeszerte jó ütemben halad a szalmalehúzás. A kombájnnal learatott terület 62 százalékáról már le van húzva a szalma, s a gépállomási és termelőszövetkezeti gépek, valamint az egyéni gazdák fogatai eddig elvégezték a tarlóhántást a kalászos terület 14 százalékán, s 2300 holdat vetettek be másodnövénnyel. A kombájnok által learatott területen kívül a kalászos termés 19 százalékát már behordták vagy elcsépelték a termelőszövetkezetek és az egyéniek. Jelenleg 140 cséplőgép dolgozik folyamatosan, s e hét elején megkezdi az általános cséplést a szarvasi, a gyomai és a battonyai gépállomás is. A betakarítással égy időben halad az egyéb nyári munka, amellyel a jövő évi jó termést igyekeznek biztosítani. Július 16-ig a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok 1700 holdat terítettek meg istállótrágyával, s a gépállomási és termelőszövetkezeti gépek 2500 holdon végeztek nyári mélyszántást. A múlt hét folyamán termelőszövetkezeteink 500 hold kapás, lucernás és legelőterületet öntöztek meg. Ezzel 4850 holdra növekedett az ez évben megöntözött terület megyénkben. A rizsgyomlálás befejezés felé közeledik, s a rizs fejlődését a kedvezőtlen időjárás csak helyenként hátráltatta. Endrődi Cipész Kisipari Termelőszövetkezet Böl szandál készítményei országszerte elismertek Az őszi torlódások elkerülése végett csizma fejelését és egyéb javítását már most hozza be javítórészlegeinknek, hogy azokat időre elkészíthessük. 4<W SZATMÁRI LAJOS Mezőberény Dupsi Károly Javítsuk meg a zöldségfelvásárlást
