Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-17 / 168. szám
4 képújság I960, július 17., vásárnál* Havonta 15 tonnával több öntvényt készítenek az erőművek cA „miLZi ikuj bcm cLa ”. A július 13-a éppen olyan szorgos hétköznap volt a battonyai Kossuth Tsz-ben, mint a többi. A központi irodában csend honolt. Mindenki a maga munkájával volt elfoglalva. Jó délutánba fordult az idő, amikor az utca felől nóta- és zeneszó hallatszott. Mi A ma embere már el sem tudná képzelni az életét villany nélkül. Az elektromos energia egyik legjobb barátja: segíti a munkában, a szórakozásban. Egy gombnyomás s a motor gépeket hajt, egy csavarás és fénybe borul a szoba, megszólal a rádió, műsort sugároz a televízió. Az ország erőmüvei éjjel-nappal termelik az áramot S ebben, bár megyénkben igen kevesen tudják, nagy része van az egyik békéscsabai üzemnek is. Ez ugyan nem termel áramot, de munkájával an. nak zavartalanságát segíti elő. Az Erőmű Javító és Karbantartó Vállalat csabai vasöntödéje sokféle öntvényt, alkatrészt készít az ország erőműveinek. Látszatra talán nincs nagy jelentősége ennek. A látszat azonban, mint nagyon sokszor, ez esetben is csal. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban annál, hogyha valamelyik erőműben fogytán van a tartalékalkatrész, öntvény, itt máris cseng a telefon, sürgetik az újabb szállít, mányt. Ez azonban már egyre ritkább jelenség, mert az öntöde munkásai mindent megtesznek, hogy elegendő alkatrészt: szénőrlő malmokhoz szükséges verőkalapácsokat, szivattyú forgó- és állórész kerüljön az erőművekhez. Most, hogy a Tiszapalkonyai Erőmű teljes kapacitással^. mind a négy gépegységével bekapcsolódott az ország áramellátásába, még nagyoblp a csabai üzem feladata. Egyedül csak Tiszapalko- nyára havonta mintegy két és fél ezer verőkalapácsot szállítanak. A megnagyobbodott feladatok teljesítése szükségessé tette, hogy' az elmúlt hetekben egy új műhelyrésszel bővítsék az öntödét, öntéshez szükséges újabb gépeket és szex-számokat készítsenek. így még jobban kielégíthetik majd a tisza- palkonyaiakat, a többi erőmű igényét is. Ilyenformán segíti a csabai vasöntöde az erőműveket, s méltán részese az energiatermelés feltété, leinek megteremtésének. Mert hiába van szén és más egyéb, ha ugyanakkor az erőművekben nincs elegendő alkatrész, ami szükséges a zavarmentes üzemeltetéshez. Ezt nem lehet megkockáztatni. Jól néznénk ki, ha történetesen amiatt, hogy az elhasznált verőkalapácsokat nem tudják azonnal kicserélni, egy országrész maradna egy ideig áram nélkül. Ezzel tisztában vannak az öntöde munkásai, akik mindenkor igyekeznek eleget tenni a rájuk varó munkának. Az első félévi tei-- vüket 99,9 százalékos tervszerűség mellett 117,9 százalékra teljesítették. Az erőmüvek igényén kívül a szolnoki, a sarkadi, a me- zőhegyesi cukorgyárnak, megyénk több gyárának és termelőszövetkezetének is jelentős mennyiségű öntvényt készítettek. A második félévben még több az öntödeiek munkája. Havonta, az elmúlt időszakhoz képest, 15 tonna öntvénnyel emelték meg tervüket. Ezt is teljesíteni akarják, hogy az ország erőműveit zavartalanul üzemeltethessék, hiszen a bányászok, az erőmüvek dolgozói után ezért ők tehetnek a legtöbbet. lehet odakint? £ Az irodában tartózkodók szinte egyszerre ugrottak az ablakhoz. Jóformán fel sem ocsúdtak a látottaktól, amikor a három megrakott kocsiról leugráltak a cigányok, akik tavasz óta aktív tagjai a Kossuth Tsz-nek. Az első kocsiról a legidősebb asszony, Janovics Etelka egy hatalmas búzakoszorút emelt le. Aztán felsorakoztak. A menet élén az idős asszony a hatalmas koszorúval. Az irodákban csak összenéztek. Gyorsan előkerült az elnök, Keszthelyi István is, aki elébük sietett. Jóformán az ajtóig sem ért, amikor Etel néni benyitott. Nem papírra irt szöveget mondott, csak ami úgy eszébe jutott. „Befejeztük az aratást elnök úr. Ezért ezen a nagyon szép ünnepen fogadja tőlünk szerettei a mi ajándékunkat. Mi csak azt szedetnénk, ha továbbra is úgy becsülnének bennünket, mint eddig. Mi nagyon megszerettünk itt”. Keszthelyi elvtárs kicsit za- varoa jött. Nem számított erre a meglepetésre. Megköszörülte a torkát, s azután betessékelte a nagyterembe őket. Nem akart lemaradni Etel nénitől, gyorsan rögtönzött ő is egy beszédet. Olyan jól sikerült, hogy sokan meg is könnyezték. Míg Keszthelyi elvtárs a beszédét mondta, gyorsan előkerült két liter pálinka, két kiló keksz és 25 doboz Kossuth. A vezetőség ajándékát az idős cigány asszony vette át, aki ezután igazságosan szétosztotta a többi között. A hangulat csak fokozódott. Azután egyre többen jöttek a tagok közül is. Ott volt a tsz-tagok többsége, vezetők, sőt a gépállomás vezetői is képviseltették magukat. Közben még egy 50 literes söröshordót is csapra vertek. Éjjel 11 óráig tartott a muri. De olyan volt, hogy a legjobb szervezőmunkával sem sikerült volna jobban. Táncolták a csárdást, a románost, cigányost. Egyszóval mindenki nagyon jól érezte magát. A mulatság végén összeült a vezetőség, ahol jólesően állapították meg, hogy a Kossuth Tsz-ben a cigánykérdés többé nem cigány- kérdés, mert egyenlő munkások, egyenlő emberek a többi román, délszláv és magyar nyelvű emberekkel. Ezen az estén nagyon sokáig beszélgettek még erről. Keszthelyi elvtárs, az elnök jó érzéssel beszélt arról, hogy ezek az emberek most kezdenek beleszokni a közös munkába, dicséretre méltóan helytálltak. Emlékeztek? — szinte ön- u.._0anak tette fel a kérdést az elnök. — A télen, amikor kérték felvételüket, valamennyien húzogattuk a nyakunkat. Kissé idegenkedve fogadtuk őket, de nemcsak mi, mások is így voltak velük. Egyszer a tanács v. b. ülésen beszélgettünk erről, s a többi tsz- vezetők mind kifogással jöttek. Ekkor határoztam el, ha hozzánk jelentkeznek, felvesszük őket, hiszen más megélhetésük nem lesz és ezek is emberek. És egyre többen jöttek. Voltak olyanok is. akik másik tsz-be akartak menni, azokat azzal tanácsolták el. hogy menjenek a Kossuthba, ott van a retye-rutyájuk. S a községben már cigány-tsz-nek, muzsikus bandának nevezetek bennünket. Rajtunk azonban ez nem rontott, sőt most azt is kijelenthetem, hogy büszke vagyok, mert valóban becsülettel helytálltak eddig. — Hát, nem vallottunk velük szégyent — egészítette ki az egyik" tag. — A tavasszal Mezei Ferenc brigádvezető vakargatta a feje búbját, amikor a munkacsapatot hozzá osztottuk be — folytatta az elnök. — Mit csinálok én velük? Elolvadnak ezek, ha kisüt a nap — mondta akkor. S lám a kapálásban is elöljártak, s ha valamelyik tag lemaradt a cukorrépa- egyeléssel, akkor ők segítették ki. Égett a kezük alatt a munka. Sosem fogom elfelejteni, amikor az első előleget megkapták, 10 forintot munkaegységenként, szinte egymással versenyeztek, hogy ki dolgozik többet, kinek lesz több egysége. Reggelenként ott vannak valamennyien a megbeszélt helyen, hogy a kocsik kihordják őket a földekre. Mezei elvtárs az aratás megkezdése előtt is idegenkedett tőlük. Azt mondta, a kapálás az igazán jól ment, mert olyan túl meleg nem volt, de az aratásnál a meleg miatt baj lesz velük. Csak éjjel vagy csak hűvösön akarnak aratni. S mi lett a vége? Az, hogy nekik volt a leg több aratni valójuk és másfél héi alatt befejezték. Az aratás ideje alatt többször felkerestük őket, én is, az agronómus és természetesen a brigádvezető is. Úgy beszéltünk velük, mint egyik ember a másikkal, s ilyenkor mintha szárnyaik nőttek volna, úgy dolgoztak. S) A vezetőség egyik tagja éppen a munkaegység-kimutatást nézegeti.-r Nézzétek csak, milyen szé pen összejött már nekik, Dani Arankának, aki harmadmagáva. dolgozik 274, Janovics Etel néninek, aki eddig kártyavetésből éh 78, Horváth Istvánnak, a munkacsapat vezetőjének 172 egysége van. — Igen ám, csak ez június elsejéig van, azóta átlagban személyenként 80—85 lehet számolni, mert ennyit teljesítettek — szólt közbe az elnök. — Nézzétek csak Arankát meg a Jancsit, milyen szépen mosolyognak a fényképen. Olyan büszkén nézegetik magukat, amikor az irodába jönnek, hogy csak úgy sugárzik az arcuk. Nagyon büszkék arra, hogy a legjobbak között a faliújságra került a nevük és a fényképük. Én azt mondom, bízzunk bennük, ezt ők a munkájukkal hálálják meg. Borsai Vitályosné tsz-köoyveio elbeszélése után lejegyezte: Csepkú Eta Orsxágos hwrgásxverseny Gyomán Tegnap, szombaton nagyszabású, lut gyományos horgászvenseny kezdődő i. Gyornán. A versenyen budapesti, szol noki, viharsarki és más megyéből ér kező horgászok vesznek részt. A Hármas-Körös partján nagy sátortábort ámítottak fel a kétnapos horgászverseny alkalmával. Több mint kétszázan vesznek részt a versenyben, vasárnap pedig közös ebéd lesz, amely ugyancsak hagyományos, mivel halászlé les/ az étrenden. Ezenkívül hűsítő italokró az étrenden. P. P. FIGYELEM! FIGYELEM! Kábeldob-felhasználók! A Kábel- és Sodronykötélgyár kéri azon fővárosi és vidéki váMatetokat, amelyek birtokában akár használt, akár sérült kábeldob van, hogy azt, népgazdasági.érdekre vadó tekintettel, térítés ellenében sürgősön küldjék vissza a vállalatnak Az ezzel kapcsolatos problémákkal szíveskedjenek a vádiadat értékesítési osztályhoz fordulni. Telefon: 466—770 és 266—670. Kábel- és Sodronykötélgyár Budapest XI., Budafoki út 60. OCweJieiik élete, XVI. Szerdán igen nagy dolog történt Keresekék életében: beköltöztek új lakásukba, mely talán egész életükben meghitt, családi fészkük lesz. Mint már a múlt héten is írtam, nem tudom, eléggé érzik-e, hogy mit kaptak a társadalomtól. Ugyanis egy cseppet sem tartják olyan nagy dolognak, mint amilyen nagy valóban. Én nem akarok erről sokat beszélni, de azért megmondom, hogy bármelyik kapitalista országban kinevetnék és bolondnak tartanák azt, aki egy fillér nélkül lakást követelne magának. Mi egyszerűen természetesnek tartjuk, hogy az állam azért építteti a lakásokat, hogy azokat a dolgozók renö- delkezéséée bocsássa minden ellenszolgáltatás nélkül. Sőt, any- nyira természetesnek tartjuk, hogy sokszor még arról is megfeledkezünk, hogy miért természetes ez. De túlságosan elkalandoztam az ifjú házaspártól. Lényegében csak azt akarom mondani — elsősorban Kerekeséknek, hogy becsüljék meg új otthonukat, hiszen az államnak, a népnek nagyon sok pénzében van az a Körös-parti lakás, melynek ajtaján a héttől kezdve ez áll: KEREKES FERENC. Szerdán került ki a névtábla is, rögtön utána, ahogy beköltöztek. Feri hét órára rendelte ki a tanyára a fuvarost, s tizenegy órára már minden a helyén volt. Bár igaz, nincs olyan sok mindenük, hogy túl nagy gondot okozott volna a költözködés. A szobabútoron kívül alig volt más. Egy láda edény és egyéb apróságon kívül mindössze egy konyhaszekrényt kellett kocsira rakniuk. Persze kezdő házasoknak ez is szép. Ha minden jól megy, egy éven belül a fontosabbja már meglesz. Különben Kati szabadságot kért szerdára, azonban „megúszta” o költözködést azzal, hogy délelőttönként segédkezett a takarításban, s szerdán is elég volt egy fél nap ahhoz, hogy mindennel végezzenek. Azután kimentek ebédelni Kati anyjáékhoz, majd Feri az üzembe ment, Kati pedig vissza a lakásba, hogy elrendezze az apróságokat is. Ferit meglepetés várta az üzemben. Balogh bácsi sokat sejtetően fogta karon, amikor átöltözött, s lement a műhelybe: — Gyere velem Feri, mutatok valamit — húzta magával az öreg szaktárs. — Talán megszerezte a szovjet reszelőt, Balogh bátyám? — indult érdeklődve Feri, sejtve, hogy az öregnek teljesült a régi vágya. — Nem, nem, gyere csak, majd megmutatom. Amikor Balogh bácsi padjához értek, az öreg Feri tekintetét lesve húzta ki fiókját. A munkalapok közül előhúzott két beutalót. — Mit szólsz hozzá — tartotta Feri elé. Feri meghökkent. Mindenre számított, csak arra nem, hogy az öreg valóban kijárja az üdültetést. — Ne nevettesse ki magát, Balogh bátyám, megmondtam, hogy nem megyek sehová. — Jó, jó, csak ne szerénykedj — intette le Balogh bácsi Ferit közben az oldalával visszanyomta a fiókot. — Nem érti meg Balogh bá tyám? — kérdezte komolyan Feri. — Nem megyünk, és kész! Az öreg mérges lett. — Mindjárt kansz egy frászt fiam, amit Balogh bátyad nászajándékának tekinthetsz. Bolond- Bak nézel te engem? — Megmondtam Balogh elvtárs, hogy nem megyünk — fogta Feri is hivatalosabbra a hangját. — Miért akarnak beleavatkozni az én családi életembe?! Különben is, ha nem tudná, már minden rendben van. Kati már nem is ideges... — fejezte be elég gyerekesen az egyszuszra elmondott visszautasítás c. Az öreg is lejjebb adta a hangot, bár az előbb sem komolyan pírongatta fiatal szaktársat, inkább csak rá akart ijeszteni. — Annál jobb — biccentett megenyhülten az öreg. — No, nesze, fogd. Hétfőtől kezdődik. Vasárnap már indulhattok ... Oszt’ ne halljak rátok panaszt. Feri nem akarta elfogadni a beutalókat, keze mégis felemelkedett. Úgy látszik, Balogh bácsi akarata sokkal erősebb volt. Persze, hogy erősebb. Nem volt Feri annyira az üdülés ellen, mint amennyire azt mutatta. Benne volt ő az üdülésben, csak hat a férfi-hiúság tartotta. Az, hogy: „hát csak azért sem leszek papucs!” Kezében volt a két beutaló. De hogy mit kezdjen vele, hogyan mondja meg Katinak, arról fogalma sem volt. Végül megegyezett magával, hogy lesz, ami lesz. Mindenesetre kényelmetlen helyiéibe került, mert éppen arról kellett meggyőznie az asszonyt ami ellen ő maga is hadakozott. Egyenesen, minden bevezeti nélkül állított elő a dologgal, ami kor hazaérkezett a munkábó Kati már első álmát aludta új la kásukban, de Feri felkeltette: — Vasárnap megyünk üdülőbe — Mit? — rázta az asszony ér telmetlenül a fejét. — Meg vág, te őrülve... óh — harapta el rög tön e szót — ilyet mondatsz ve lem. Még néhány tiltakozó mondái s máris kezdett megbarátkozn Kati is a dologgal. — Hát ha már muszáj... Nem bánom, elmehetünk ... Hova szó a beutaló? Azt hiszem, nem csak azért, mert muszáj, egyébként is örül Kati. Meg Feri is. Mert hisze. tudják ők, hogy butaság a zsöx tölődés, s nem válik szerelmük é. együttélésük hasznára. De hát nehéz uralkodni a sokszor csupá. hiúsági érzelmek felett. Vasárnap utaznak Balatonföld várra, s 31-én jönnek haza. Ad dig — engedelmet kérek én is a; olvasótól — nem tudok beszámol ni az életükről. Legközelebb au gusztus 7-i számunkban közöljük „Kerekesék életé”-nek űj epizódjait Varga Tibor /
