Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-02 / 155. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, július 2., szombat Minél többen ismerjék meg a békeszerető szovjet nép nyelvét A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Békés megyei elnöksége igen aktív ülést tartott a napokban. A beszámoló a kongresszus szellemében foglalkozott az új irá. nyú munka kialakításával. Az ülésen részt vett Marjanek Ferenc, az MSZBT központi külügyi munkatársa is, aki az elnökség munkáját így értékelte: — Nekem nagyon tetszett, hogy sem a beszámolóban, sem a hozzászólásokban nem puffogtattak hangzatos frázisokat az elvtársak, nem ismételgették a kongresszuson elhangzottakat, hanem az életFilléres újdonságok boltja A bolt Békéscsabán, a Sztálin 4on mindjárt a tér után következik. Kirakatában megfakult ingek, hatalmas csizmák, katonaitól levetett sátorlapok, csajkák kulacsok. Ismeretlen rendeltesd játék, s megfakult keretében zonytalan színösszeállítású kép. égtáblájára kiírva: Bizományi uház. Ahogy belépek a boltba, baloldalon reklámtábla. A •ÁV vesz és elad. Alá. ceruzával 'ami játékos kedvű vásárló oda- san tóttá: De nem cserél! onn az üzletben niiftaiinillat, k oldalon szőnyegek"'.kopották, k, pirosak és sárgák. >\ másik álon cipók, vadonatújak a ifekció áru. Ernitt egy új \íűl- iytűzhely, amit tulajdonosa1 a ii’VTijert, de |nem tudja használtai. Vidpnat jj varrógép, toP.sz- náht rádiók cs még ócskább,/ bú- tatok. Az üzlet kicsi. — Alig férünk — mondja Az üzletvezető. Hét és fél éve van a városban ez az áruház. Raktárhelyisége nincs, bővítési lcnetőség semmi. Az üzlet mellett égy Kis benyílóban a becsüs irodájában is úgy vesz körül a naítalinillat, mint hegyet a felhő. Most oelép egv asszony, szemérmesen belenyúl a táskájába, s elővesz két inget. — Eladnám... A becsüs nézi, s közben hallgatja az asszonyt, aki most már sebesen pergő nyelvvel mondja: — Még nem voltak használva, csak sokáig álltak a szekrényben. Azért sárgult meg a hátuljuk... — 60 forint — mondja a becsüs, s az asszonyra néz. Az asszony nem szól semmit, gyűiögeti az inget, majd nehezen mégis kinyögi: — Hetven torint... \ becsüs előveszi a naplót, kéri a személyazonosságit, és az üzlet megköttetett. Alighogy az előbbi vásárló kimegy, máris belép egy ass-jony és mondja bánatát. — A múltkor maguknál vásárolt bútor helyett szeretném megvenni azt, ami itt van benn. Jöjjön ki mondja a becsüsnek —, nézze meg, mert én úgy szeretném, hogy azt hozzuk be és ami itt van az üzletben, ezt már vigyem is. Még folyik az alkudozás, utána, az asszony sebbel—lobbal elmegy kocsiért, s talán este már az új bútor ott áll új helyén. — Ilyen üzletünk van a legtöbb — mondja Botyánszki elvtárs, az üzlet vezetője. Sokan eladják nolmijukat, hogy újat vegyenek. Különösen a bútorok kelne! így. — Kik hozzák be a legtöbb el- adn» valótí — A nők. Mindig új ruhában szeretnének lenni, és így sűrűn eladják „a régit”. Az áruházban nagy a forgalom. Fillérekért vásárolunk — mondják az emberek —s az újdonság itt is legalább akkora szenzációval bír, mint a túloldalon, a ruházati boltban. —czi bői merített problémákkal, a munka gyakorlati megvalósításával foglalkoztak. Ügy látom, hogy a társadalmi szervek vezetői — akik jelen voltak az ülésen —. szívügyüknek tekintik a Magyar— Szovjet Baráti Társaság munkáját és segítenek nekünk sok mindenben. — Helyesen foglalkoztak az elnökségi ülésen többek között azzal a kérdéssel, hogy a Szovjetuniót, a szovjet emberek életét nem elég csak érzelmi alapon ismertetni, szükség van az értelmi ismertetésre. Javasolták többen, hogy szakosítsuk a Szovjetunióban induló csoportokat és mindent a saját szakmájához hasonló területre vigyünk, hogy értékelni tudja a látottakat és idehaza ne általános beszámolót adjon, hanem saját tapasztalatait, meglátásait ismertesse munkahelyén, vagy baráti körökben. így sokkal hasznosabb lesz a látogatás az egyén a társadalom javára egyaránt. — Sokat foglalkoztak azzal is, hogy mit kellene tenni a békeszerető szovjet nép nyelvének szélesebb kő"ű elsajátítása érdekében. Sok értékes javaslat hangzott el. Helyes volt többek között a nőtanács képviselőjének a javaslata, mely szerint a szülői munkaközösség tagjait is bevonják az orosz nyelvtanulásba, hogy minél több segítséget nyújthassanak ebben is a gyerekeknek. Összegezve: úgy vélem, hogy a jól sikerült elnökségi ülés után — melynek minden tagja helyeselte az új politikai munkaformát — az üzemekben, intézményekben, állami gazdaságokban és termelő- szövetkezetekben egyaránt az eddiginél jobban érvényesülnek a Szovjetuniót ismertető munkák. A. Rj Elkezdődött a „második félidő' A labdarúgásnál, a kézilabdánál és egyéb játéksportnál az első félidőben vesztésre álló csapat a második félidőben még kiharcolh'atja a döntetlent, sőt jó játékkal, lelkes küzdelemmel a győzelmet is. A gyárakban, üzemekben és a vállalatoknál véget ért az első félidő, az első félév, s tegnap megkezdődött a második félidő. Legtöbb helyen jól sikerült az első félév. Ahol megvolt a lehetőség, nemcsak teljesítették, hanem túl is teljesítették az első félévi terveket. A Békés megyei Téglagyári Egyesülés, a Békéscsabai Téglagyár sok-sok építkezéshez elegendő égetett és nyersáruval tetézte meg tervét. Nem volt könnyű munka ez, hiszen a szeszélyes időjárás alaposan próbára tette a munkásokat. De nem hagyták magukat, mert tudták, hogy az üzem-, a lakás- és a tsz-építkezéseknél nagyon várják a kőszivacsot, a téglát, a cserepet és egyéb építési anyagot. Igyekeztek megfelelni a várakozásnak. örvendetes, hogy az elmúlt félévben csaknem minden üzemben és munkahelyen nagyobb gondot fordítottak a minőségre, a selejt csökkentésére. Bárha ez a küzdelem nem is járt még mindenütt kellő eredménnyel, mégis biztató a jövőre nézve. A mennyiségi szemléletről helyes irányba terelődött a figyelem, a termelékenység növelésére, a gyártmányok minőségének javítására, a selejt csökkentésére, vagyis a gazdaságosabb termelésre. Különösen fontos ez most, Imikor elkezdődött a második félév. A hátralevő hat hónapban még sokat lehet javítani az eredményeken. Ez pedig nem lehet közömbös egyetlen gazdasági vezető, munkás előtt sem, hiszen a gazdaságos termelés az alapja a nyereségrészesedésnek. Még van idő ahhoz bőven, hogy a borítékokat vastagabbra tömjék, s ezt az évet, amely a hároméves terv utolsó esztendeje, eredményesen befejezhessék. A második félidő elkezdődött. Szorgalommal, a tervek pontos teljesítésével megyénk valamennyi üzeme és vállalata győztesként hagyhatja el a küzdőteret december 31-én, a második félidő végén. Podina Péter „Érik a gyümölcs 66 Tanyai iskolámban, ahol öt osztály tanulói tanulnak egyetlen tanteremben, bizony, a tornaóra megtartása különösen télen sok gondba ütközik. Azért csak megtartjuk, de az órából minden héten juttatunk időt az iűlemtamra is. Mert hát a kulturált magatartás szabályait a legtöbb városi felnőtt sem tartja be, amit ezt egy másak cikkemben példákkal is illusztráltam. Honnan tudná hát a tanyai kis•O- O- k> -o O- -O- O O O ♦ -o -<>■ -O O -O* -O- -O O -0 -o -o- -o p. -O -O- -O' ~o -O -O- -O O "O- O -oKOMMENTÁR NÉLKÜL Sok Nem vagyok babonás és nem figyelgettem reggelenként, hogy melyik lábammal érintem előbb a földet. De azt már *égen tudom, hogy vannak „peches” napok, amikor semmi sem sikerül és rengeteg bosszúság éri az embert. Egy ilyen „peches” napomról számolok most be, csak azért, mert ezek az engemet ért bosszúságok sok más embert is érinthetnek. 1. SZ. BOSSZÚSÁG: Megérkezem a kisvonattal Békéscsabára. A kocsiban mindössze öten vagyunk, kényelmesen készülünk a leszállásra. Igen ám, de a kocsi mindkét oldalán vagy 10—10 ember nyomakszik befelé, ordítva, tolva minket vissza a kocsi belsejébe. Két fiatalember egy óriási cseresznyével telt kosarat cipel befelé, s mivel én útban vagyok nekik: „Nyomás öcsém” felkiáltással belöknek a padok közé. 2. SZ. BOSSZÚSÁG: A Csaba Szálló sarkán van egy péksütemény-árus házaspár. Bár a legjobb standjuk van Csabán, nem valami kellemes modort tanúsítanak a vevőkkel szemben. Kora reggel van, kis fonott kalácsot vennék reggelihez — Mit gondol anyukám — ipa az asszony vagy a rosszból is megárt..* —, hogy a maga kedvéért reggel van friss kalács? Majd úgy dél felé. Lenyelem az anyukámmal” együtt. Délben utazom, majd jövök. Fél egy felé esik az eső, szaladok a kalácsért, mert a motor bejött. A kosarak nájlonnal letakarva, az asszony olvas, a, férfitől kérem a kalácsot. — Édes szívem — mondja ő —, ne izguljon, a maga kedvéért nem jön előbb az áru. Most már kikérem maganak ezt a hangot, mire az asszony jól le- gorombít rossz modoromért s én válogatott szitkok, az utcai ácsorgók hahotája közben távozom. 3. SZ. BOSSZÚSÁG: Fontosságban az elsők között lenne a helye és külön cikkben kell vele foglalkozni, de addig is gyorsan leirom, hátha segítek vele valamit. Az SZTK-ban vagyok, az emberek zsúfolt, rossz levegőjű folyosóiról már bejutottam a kedves, örökké vidám, népszerű főorvos szobájába. Már folyik a vizsgálat. De ha akkorákat tudnék is sóhajtani, mint egy jól fejlett elefánt, és szívem olyan hangokat adna ki, mint egy ágyú, akkor is nehéz volna meghallani a folyosóról behallatszó szörnyű zajtót. jvincs az a vendéglő vagy piactér, erhol hangosabban viccelnének, tárgyalnának, mint az SZTK folyosóján a várakozó betegek. A főorvos csóválja a fejét, mond egy kedves, tréfás megjegyzést, aztán folytatja a vizsgálatot. Meg is kérdem tőle: — Főorvos úr sohasem ideges? — A betegekkel szemben sohasem — feleli. — Ha már túl nagy a zaj, kimegyek és megmondom az asszonyoknak, hogy a befőzni való cseresznye áráról már tájékoztatott a feleségem. A férfiaknak, hogy a sporteredményekröl én is értesültem már a rádióból és most dolgozni szeretnék... Ezután egy ici-picit csend lesz, aztán minden megy tovább. Mikor kilépek a folyosóra, a hangosbemondó éppen századszor könyör- gi: „Kérjük, a folyosón ne tessék lármázni, mert az zavarja a vizsgálatot”. — Mintha a falnak beszélnének, zúg a tömeg. Az egyí.'c ajtón kilép egy ápolónő, hogy beszedje a beutalókat. Hogy milyen a külseje a nővérkének, ne kérdezze senki. Eltűnt, elsüllyedt az embergyűrű közepében, „csak kétségbeesett harlgja hallatszik”: Ne tessék engem ösz- szenyomni, engedjenek egy kis helyet, levegőt, így nem lehet dolgozni ... HUSZAR ISTVANNÉ gyerek, hogy a felnőtteknek átadták az ülőhelyet; kopogunk, mielőtt idegen helyre belépünk és így további Ezért 'nem bálát játszunk, ven- dégesdit, boltosdit, közben megtanulunk bemutatkozni, késsel-vil- lával enni, lányokat táncra kérm, és még sok más hasznos dolgot. Egyszer megmutattam, hogyan kell a levesnek kinevezett vizet hörbölés nélkül kienni a tányérból, és a húsmaradékot nem villával, kézzel vagy bicskával kell kipiszkálnd a fogak közül — de természetesen még nem neveltem tökéletesen „udvarképes”-sé a gyermekeket. Hiszen készséggé, belerögződött szokássá csak a gyakorlat tenné ezeket a tanult dolgokat. De hát ők otthon ugyanúgy élnek majd, mint eddig, és csak ritkán jut eszükbe, talán inkább vendégségben, idegen helyen, 'hogy mit is tanultak! Éppen ezért lepődtem meg azon a kedves jelenetem, amelyik az évzáró ünnepély után történt. Miután kiosztottam a „mérgesítenek” becézett értesítőt, megbeszélésünkhöz híven, meleg vasárnap délután elindultunk Újkígyósra a cukrászdába, elfagylal- tozni a perselyemben összegyűjtött pénzt. Jól kimelegedtünk, mire o tünk. Szép illedelmesen koztak gyermekeim a be' renrbe és várták, míg a lányok kihozták a „f Miután mindenki megka> gáét, a négy lány követi ra. Jöttek befelé, kipir pogatták a fagylaltot, s t hely nem akadt, a t- maszkodtak. Ekkor vettem észre, eddig zöldnek, tanya: gyümölcskéim lassar kezdenek. Marci, Bak Pali, a négy negyedik szerre pattantak fel és így szóltak: — Tessék, foglaljad A két mama, aki társaságot, és velem figyelték, s aztán szeretettel néztük az i vart arcú kisfiúkat.
