Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-13 / 164. szám

2 NÉPŰ J SAi G I960, július 13., szerda. Az új amerikai határsértés vitágvisszhangja Az olasz kormány felelős a vérontásért Az Országos Ellenállási Tanács határozata (Folytatás aZ 1. oldalról.) magasságot érhet el, s leszállás nélkül 6400 kilométeres utat tehet meg. Felderítő fényképező beren­dezése távvezérléssel működik. Az ilyen típusú gépeket rendsze­resen légi fényképezésre használ­ják fel. A Komszomolszkaja Pravda kedden beszámol arról, hogyan semmisítették meg a határsértő gépet. Amikor világossá vált, hogy a gép szándékosan behatol a Szovjetunió területére, a levegő­be emelkedett Vaszilij Poljakov százados vadászgépe. Anatolij Kotljarov főhadnagy a földi irá­nyító berendezések segítségével pontosan a célra vezette Poljako- vot. A szovjet repülő jelezte az amerikai gép pilótájának, hogy kövesse és szálljon le a meg­adott repülőtérre. Az amerikai pilóta azonban nem vette fi­gyelembe a jelzést, folytatta útját a Szovjetunió területei felett. Az azonnal kiadott pa­rancs érteimében a gépet ha­ladéktalanul megsemmisítették. Poljakov százados, a vadászgép pilótája 26, Kotljarov főhadnagy pedig 27 éves. Poljakov másodosz­tályú repülőgépvezetői minősítés­sel rendelkezik. Washington Nyugati hírügynökségek egybe­hangzó jelentései szerint az ame­rikai fővárost bombarobbanásként érte a határsértésről szóló szov­jet jegyzék. Eisenhower elnök New Portban tartózkodott, és golfozás közben értesült a szovjet jegyzék híréről. Hager- ty, az elnök sajtótitkára egye­nest a golfpályára rohant, és elmondta, hogy Washingtonból telefonon kapta a hírt. Eisenho­wer elnök sürgős tájékoztatást kért a külügy- és a hadügymi­nisztériumtól a szovjet jegyzék részleteit illetően. A Reuter washingtoni tudósító­ja így ír: Ezt a fővárost, amelyet amúgy is felforgatott a kubai és a kongói helyzet izgalma, velejéig megrázta hétfőn az a moszkvai bejelentés, hogy a Szovjetunió egy újabb amerikai felderítő gépet lőtt le. Azonnali telefon-tanácskozások kezdődtek Eisenhower és Herter külügyminiszter között. Ellentétben az U—2 incidensé­vel, a hivatalos személyek szi­lárdan elhatározták, hogy hall­gatni fognak és nem tesznek elhamarkodott nyilatkozatokat. Lincoln White, a Fehér Ház szóvivője késve jelent meg szo­kásos napi sajtóértekezletén, s nyomban bejelentette, hogy nincs mit hozzáfűznie az incidens hí­réhez. Valamivel később Hagerty, az elnök sajtótítkára újságírók kér­désére kijelentette, fogalma sincs róla, mikor fejezik be a szovjet jegyzék tanulmányozását. London Az AP amerikai hírügynökség londoni jelentése szerint a szov­jet jegyzék híre „előre vetette az Atlanti Szövetség válságának ár­nyékát”. A szovjet bejelentés azért keltett különösen nagy visszhangot, mert kedden kezdő­dik az alsóház külpolitikai vitá­ja, s a munkáspárti képviselők amúgy is több interpellációt je­lentettek be az amerikai légitá­maszpontokkal kapcsolatban. „Ha az orosz vádak beigazolódnak, It­teni hivatalos személyek szerint ismét meginog majd a szövet­ségesek bizalma az amerikai katonai és politikai vezetők ítélőképességében és vezetői erényeiben” — írja Gavshon, az AP londoni tudósítója. Az U—2 botránya után támadt vihar még mindig nem ült el. Macmillan miniszterelnököt a munkáspárti ellenzék már a hét­fői bejelentés előtt is kellemetlen kérdésekkel készült elárasztani az alsóház keddi ülésén. Baloldali munkáspárti képviselők követel­ni fogják, hogy bontsák fel az eddig megkötött angol-amerikai egyezményeket, amelyek az ame­rikai stratégiai légierők számára angol területet bocsátanak ren­delkezésre. Az angol külügyminisztérium hétfőn este megtagadott minden hivatalos kommentárt. A szóvivő kijelentette, hogy a szovjet jegy­zéket „tüzetesen tanulmányoz­zák”, Az AP szerint London „a leg­magasabb szinten” azonnal ma­gyarázatot kért Washingtontól. Az ezzel kapcsolatos beszélge­tések a késő éjszakába húzód­tak. A kedd reggeli angol lapok ag­godalommal és nyugtalansággal kommentálják az esemény hírét. A konzervatív Daily Mail szerint valahogy még elfogadható, hogy az angol kormány nem kívánta kommentálni az amerikai kémke­dés körülményeit az U—2 bot­rány idején, de az már teljesen elfogadhatatlan, hogy az ameri­kaiak nem kérik ki Nagy-Britan- nia engedélyét egy olyan repülés­hez, amely súlyos nemzetközi konfliktusba taszíthatja a sziget- országot. A közvélemény joggal tart igényt részletesebb tájékoz­tatásra — írja a lap. A munkáspárti Daily Herald szerint az RB—47-es repülőgép­incidens „a legrondább ügy” az U—2 óta. Oslo Az új amerikai határsértés harmadik „szereplője”, a norvég kormány hétfőn tagadni próbálta bűnrészességét. Tor Myklebost, a külügyminisztérium sajtófőnö­ke kijelentette, hogy július 1-ről 2-re virradó éjjel a norvég kor­mány engedélyt adott azon ame­rikai repülőgépek leszállására, amely az „eltűnt” repülőgép ke­resésére indultak. Az engedélyt azonnal megadtuk — mondotta. A norvég kormánynak nem volt tudomása arról, hogy egy RB—47 típusú amerikai gép norvég terü­letet vett volna igénybe a szov­jet határ megsértésére — fűzte hozzá. A külügyminisztérium szó­vivője a nyilatkozatával úgy tett, mintha nem tudná, hogy a szov­jet jegyzék ért nem is állította. A szovjet jegyzék ugyanis annyit közölt, hogy a határsértő repülő­gép norvég támaszpontra készült leszállni feladatának elvégzése után. Róma (TASZSZ) A fasiszták támogatását élvező kormányt súlyos felelősség terheli azokért a véres eseményekért, amelyeket a rendőrség tömeges beavatkozása idézett elő. A rend­őrség ugyanis nem az államot, ha­nem azt a bűnös politikát védel­mezte, amely rendkívül veszélyes következményekkel járhat a köz- társasági demokráciára — hangzik az Országos Ellenállási Tanács Rómában Ferruccio Parri volt mi­niszterelnök elnökletével megtar­tott ülésen hozott határozata. Az ülésen jelen volt az ellenál­lási mozgalom számos résztvevő­je, kommunisták, szocialisták, köz­társaságpártiak, szociáldemokra­ták, továbbá az olasz értelmiség több kiemelkedő képviselője. A határozat felhívja az ország Berlin (MTI) Nyugat-Berlin szenátusának tagjai és a lapok továbbra is élén­ken kommentálják Hruscsov szov­jet miniszterelnöknek a bécsi saj­tóértekezleten elhangzott kijelen­tését, mely szerint helyes lenne ősszel megkötni az NDK-val a bé­keszerződést. Ebben az esetben a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi gyűlésének képviselői, akik szeptemberben Nyugat-Ber- linben akarnak ülést tartani, kényszerítve lennének arra, hogy a visszautazásukhoz szükséges vi­zűm megszerzése érdekében Otto Grotewohl-hoz, az NDK minisz­terelnökéhez forduljanak. Willy Brandt, Nyugat-Berlin polgármestere vasárnap a „front­város” rádiójában azt állította, összes politikai erőit, amelyek ki­tartanak a demokratikus eszmék mellett, egyesítsék erőiket a kor­mány megdöntésére, amely a fa­siszták segítségével tartja magát hatalmon; harcoljanak az Olasz Szociális Mozgalom elnevezésű fa­siszta párt betiltását elrendelő törvény jóváhagyásáért. Az erre vonatkozó törvénytervezetet az Országos Ellenállási Tanács ha­marosan a parlament elé terjeszti. Torinóban egy nagyarányú an­tifasiszta gyűlésen elhatározták, hogy antifasiszta-bizottságot ala­kítanak valamennyi demokratikus párt és szervezet részvételével. Vasárnap antifasiszta tömeg­gyűlések voltak Velencében, Car- rarában, Mantovában, Rovigo- ban, Pescarában, Arezzoban és több más olasz városban. hogy „Nyugat-Németország szövet­ségi gyűlésének joga van Berlin­ben ülésezni”. A Neues Deutschland, a Német Szocialista Egységpárt Központi lapja vezércikkében foglalkozik Nyugat-Németország és Nyugat- Berlin vezető köreinek ezzel a fel­fogásával. „Vajon mit szólnának ők, ha mi jogot formálnánk Bonn város egy részére és bejelentenék, hogy a Német Demokratikus Köz­társasághoz kell csatolni?” — te­szi fel a kérdést a Neues Deutsch­land. A lap a továbbiakban újólag kifejti — ami kölönben teljesen logikus —, hogy Berlin a Német Demokratikus Köztársaság köze­pén fekszik, az NDK fővárosa, a bonni állam parlamenti képvise­lőinek tehát ott semmi keresni­valójuk nincsen. Neues Deutschland: a bonni parlamenti képviselőknek semmi keresnivalójuk Berliuben ^■Oöö'0'0--©-0"yO-U-,0-0 0-y-«"P,0-,0-ö'0-<>--0--0'0--0-OööO-C-öO-0-ö,<>ö-0-0"0-ö-0-0-ö'<>-ő--Ő'ő-ó,<)-<>-0-V"0-0-0-0 0< A kombájnok állukat a tarlóra szorítva, hasoncsúszva, szélesre húzott szájjal habzsolják a gya­nútlanul táncoló búzát. Távolról nézve olyannak látszottak, mint valami meséből kilépett, megsze­lídített púpos szörnyetegek. Jól csinálja az „öregúr" A kombájnos akárcsak egy hin­du szent elefánton, büszkén ült a gép nyakán. Uralta, figyelte a zúgó-búgó monstrum minden rez­zenését. Egy mozdulat a kor­mánnyal, egy kapcsolás és a nagy gép morogva-dohogva engedel­meskedett, csinálta, amit az ember akart: aratott. Maga felé szippan­totta a búzatenger szelíd hullá­mait. Harapta az aranysárga szá­lakat. Mohón pergő széles nyelvé­vel éhesen nyelte a nehéz kalá­szokat. Válogatós gyomrából ki­dobta a szúrós szálakat, kifújta a pelyvát és fölényes méltósággal, mint aki azt mondja: nesztek em­berek, itt van a búza is. én olaj­jal élek — zsákba szórta a föld drága aranyát. — Jól csinálja az .,öregúr” — szólt hátrafordulva a traktoros. — Próbáljon mást __I — ne­v ettek vissza a segédkezelők és szakszerű mozdulatokkal újra ás újra megcsiklandozták az „öreg- ár” hasa tájékát. Néztem az aratók munkáját s közben valami megnyugvásfélét | éreztem. Arra gondoltam, hogy a M lám, mennek a dolgok rendjén. Könnyült már a paraszti munka, a nehezét a gépek csinálják. Vi­dám az aratás, így szebb az élet. Az aratók mögött a lenyugvó nap, mint valami elfáradt futó­bajnok, kivörösödött arccal né­zett vissza, fejét egyre lejjebb hajtotta, mintha a távoli erdő lombjain akarna megpihenni. A kombájnosok azonban nem engedtek a csábításnak. — Még van néhány kör és ak­kor pihenünk egyet — gondolta a traktoros, miközben szemével elégedetten mérte fel a már csaknem kopaszra nyírt tar­lót... — De szép a parasztember mű­helye — szóltam a már robogó gépkocsiban társaimhoz, és a mel-> lettünk elfutó csendes tájra mu­tattam. — Szép — hagyta helyben mun­katársam, és aztán előrenézve, el­gondolkozva hozzátette: — De még sokaknak igen nehéz. — En is oda­néztem, ahol az út szélén egy em­ber és egy asszony áltt. Az asz- szony nehézkesen mozdulva nyúlt a kék kantáért és távolról is lát­ható volt, hogy mohón kortyolja a vizet. A férfi szomjasan vára­kozva. csípőjén pihentette a kezétI és nézte a keresztbe rakott búzát. Pihen a kasza Az ember előtt a keskeny par* cella szélén egy kasza terelöje meredt az ég felé. A pihenő pen­gét eltakarta az árokszéli magas fü. — Jóestét kívánok — köszön­töttem a két aratót. I — Jóestét — fogadtak barátság­gal. — Nehéz volt a mai nap — mondtam, elismerve nagy fáradt­ságukat, melyről arcuk árulko­dott. — Nehéz volt — bólintott B. Varga János, miközben homlokán elsimította a porral keveredett nehéz izzadtságcseppeket, de azok ismét makacsul kigyöngyöz­tek. — No, ha már úgyis pihen a kaszájuk, üljünk le egy kicsit, és beszélgessünk — mutattam a par­ti gyepre. A fiatalok elhúzódnak a nehezétől — Géppel is dolgoznak? — ér­deklődtem. — Két kévekötő aratógépünk can munkában. De az egyik éppen bedöglött. Valami hibája akadt. Mellettük még szükség van a gyalogmunkára is — tájékozta­tott Varga János és a kanta után nyúlt. Megvártam, míg lenyeli a kövér kortyokat, s aztán én foly­tattam a gondolatot: — Bizony a kézzel aratás nagyon meghúzza az embert. Valaki kiszámította, hogy egy gyalog-arató egész napi munkája annyi energiát emészt fel, hogy akármennyit és akár- mit is enne, az elhasznált kaló­riát nem tudja pótolni — magya­ráztam. — Ezt bizony érezzük — hagy­ta helyben Varga bácsi és arról I beszélt, hogy ő már 61 éves, neki még nehezebb, mint a fiatalab­baknak. — Mégis a fiatalok elhúzódnak ettől a munkától — szólt közbe bíráló éllel özvegy Telek Ferenc- né. — Arra számítanak, hogy az öregek edzettebbek — így Varga bácsi. — Ott, ahol nincs segítség, nem lehet mellénézni a munkának — célzott saját sorsára Telekné, az­zal folytatva, hogy egyedül él és még otthon is van mit csinálni. Ma is négykor kelt fel, hogy ele­get tegyen a kötelességének. A remény — Mióta szövetkeztek, Varga bácsi ? — Mi tavasszal leptünk be a „Dózsába". Ez az első évünk. Ez lesz a legnehezebb. — Es aztán? — Jobb lesz. Reménykedünk. Tudja, úgy vagyunk vele, azt mondjuk, rossz tsz nincs, csak gyenge vezetés. Arra meg nincs panaszunk. így hát csak jobb le­het. Most 34 forintot terveztünk egy munkaegységre. A kezdet ne­héz, mert még volt tagosítatlan földünk is. Mint ez itten — mu­tatott a búzakeresztekkel megra­kott tarlóra és hozzátette, hogy most négy és fél hold jutott egy kaszára. — Jövőre már könnyebb lesz az aratás is. Többet dolgozhatunk géppel — toldotta meg a gondola­tot Telekné. — Igazuk van. Jól látják — bi­zonygattam. — A parasztember jö­vője a gép és a nagyüzem ... Annyira belemélyedtünk a be­szélgetésbe, hogy szinte észre sem vettük, hogy közben hosszú­ra nyúltak az árnyékok, sőt itt-ott már szürkeségbe tűntek. A szél hűvösebb fuvallata figyelmezte­tett, hogy jó lesz indulni, hiszen odahaza a háztájon még várja őket az esti munka. Búcsúztunk, örömmel láttam, hogy amíg beszélgettünk, megpi­hentek, és arcukról eltűnt, fel­száradt a verejték. Arra gondol­tam, hogy ott a kombájnoknál korai volt talán a megnyugvá­som. Hiszen még itt vannak ők, a kezdők, ezernyi gondukkal az új küszöbén. Kezükben még holnap újra lendül a kasza. A rend fölött meghajlik Telekné dereka. Ke ményen feszül a karjuk, erölkö dik a megfáradt derék. Száll a por. A nap melege és a víz ismét ellepi testüket. Sokat kell még tenni, amíg végleg fel­szárad a verejték. Jó volt ez a kis beszélgetés, mert megtudtam azt is, hogy szívükben már ringat­ják a biztos reményt, terveket kovácsolnak. melyek nyomán könnyebb lesz az életük. Mielőtt elindultam, Telekné "lém emelte a szárak szúrása el­len bepólyált. ruhával védett kar­ját és a bőréhez tapadó vastag vort mutatva megjegyezte: Tudja ide Medgyesbodzásra is kellene már egy jó fürdő. — Önökön múlik. Medgyesbod- zás most már igazán a maguké — mondtam mosolyogva, mert már ő is mos lygott. Boda Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom