Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-02 / 155. szám
BÉKÉS MEGYEI * Ära: SO !®Wr * Világ proletárjai, egyesüljetek' I960. JÜtiIUS 2., SZOMBAT AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ®SA MEGYEI TANÄCS LAPJA V. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM Képek Hruscsov elvtárs fogadásáról Az ünnepi díszt öltött schwecliat-1 repülőtéren Hruscsov és kíséretének fogadására megjelent Schärf köztársasági , elnök, Raab kancellár, Pittermann alkancellár fogadják a Vendégeket. Hruscsov elvtárs és kísérete elvonul a fogadására neplők előtt. Irány: Becs. A TASZSZ jelentése Hruscsov és az osztrák kor mányiéinak tárgyalásairól Becs (TASZSZ) . szovjet miniszterelnök mel- raűködt sajtócsoport közli-: Eruscsov szovjet miniszterel- ; pénteken, helyi idő szerint slőtt fél tíz órakor az osztrák mány s^ékházában találkozott irts Raab szövetségi kancellár- és az osztrák kormány több i tagjával. . találkozón szovjet részről je- volt még Alekszej Koszigin, niniszíertanács első elnökhe- áese, lekatyerina Furceva művelődésügyi miniszter, Andrej Gromiko külügyminiszter, Georgi Zsukov, a Külföldi Kulturális Kapcsolatok Állami Bizottságának elnöke, Sz. Sztyepanov, a Szverdlovszki Népgazdasági Tanács elnöke, V. Avilov, a bécsi nagykövet, I. Iljicsov, Sz. Lapin, Sz. Boriszov és M. Harlamov tanácsadók, továbbá Sz. Arutyunov, a Szovjetunió bécsi kereskedelmi képviselője. Osztrák részről jelen voltak: (Folytatós a 2. oldalon.) Megkezdődtek Becsben a szovjet—osztrák tárgyalások Pénteken délelőtt az osztrák kancellári hivatalban megkezdőtek a Hruscsov vezetésével Bées- be érkezett szovjet küldöttség és az osztrák államférfiak tárgyalásai. Hruscsov szovjet miniszterelnök Gromiko külügyminiszter és Furceva asszony művelődés- ügyi miniszter, valamiint számos szakértő kíséretében érkezett a kancellári hivatalba. A gépkocsiból kiszálló Hruscsovot több százan lelkesen üdvözölték. Meleg, baráti fogadtatásban részesítették a Fiat-gyár munkásai Hruscsovot A bécsi munkásság képviselői, a Fiat gyár munkásai szívélyest barátsággal vártáik péntek délelőjtt a szovjet kormányfőt, aki a gyár udvarán rögtönzött beszédet mcm- dott. Hruscsov beszéde elején koszé,j- netet mondott a baráti íogadtatá-- sért, majd így folytatta: Már régebben is hallottunk vállalatukról, ismerjük termékeiket. — Az Önök hűtőkocsijai a Szovjetunió sok városában láthatók. Gyáruk vezetői és munkásai azt mondták nekem, hogy az Önök vállalata az ország többi gyárához hasonlóan szeretne nagyarányú szovjet megrendeléseket kapni. Csakhogy az is szükséges, hogy Önök is vásároljanak tőlünk, hogy legyen mivel fizetni. A Szovjetunió vásárol és elad. így kereskedik. Meg kell mondanom, hogy még ne»n találkoztam — és azt hiszem, nem is fogok találkozni sóira — olyan munkással, aki tójelentette volna, hogy jobban szereti a háborút, mint a békés mun-( kát. Ez érthető is, hissen a háború elpusztítja azt, amit hosszas, szívós munkával létrehoznak. Vajon ki tudná job- ham értékelni és óvni az anyagi javakat, mint a munkás, aki azokat létrehozza és tudja, milyen fáradsággal, milyen erőfeszítéssel jár minden anyagi érték megteremtése a földön. A tudós új gondolatával fordu- idézhet elő a tudományban, a mérnök felfedezése technikai forradalmat eredményez a termelésben. De mindez csak akkor hoz hasznot az emberiségnek, ha a munkás hozzáteszi munkáját. Az emberiség még nem emelf pompás szobrot a munkásnak, az igazi alkotónak, de a munkás gyárak, villamos erőművek, utak, házak, színházak, városok és falvak formájában emléket állított munkájának. Ez olyan emlékmű, amelynél jgoropásabb és nemesebb nincs és aern ás' lehet a világon. A munkában természeténél fogva az alkotás eszméje ég, nem pedig a rombolásé. Ezért a munkások mindig m eb <j sorokban haladtok a tábo rú ellen, a békéért folyó ’ arc_ ban. H ’ A kapitalista országok- képviselői, amikor megismerte .-nek bennünket gazdasági életükké,; gyakran mondják gyáraikra és különböző létesítményeikre mutatva: íme, mit ért el a kapitalizmus. Csakhogy erre azt lehetne ne válaszolni, hogy mindez a munkásosztály munkájának gyümölcse. A villák, amelyekben a munkáltatók laknak, ugyanúgy, mint az arany, amelyet páncél- szekrényeikben őriznek, szintén a munkások fáradozásának gyümölcse. így tehát hajoljanak meg mélyen a munkások előtt! Csak a munka hozza létre az emberi élethez szükséges értékeket. Remélem, szavaim senkit sem sértettek meg a jelenlevők közül, önök tudják, hogy én nem vagyok diplomata, munkás voltam. És ha a beszéd efféle témákra kerül, mi <%zintén meg szoktuk mondani, amit gondolunk. D« elég annyi, amennyit mondtam, különben még propagandával vádolnának meg. Jobb, ha arról beszélek önöknek, hogyan mennek a d'olgok nálunk, a Szovjetunióban. j Minden okúink megvan, hogy e- légedettek legyünk országunk helyzetével. ítéljenek önök maguk: amikor lezajlott az Októberi Forradalom, Oioszor.szág gazdaságilag elmaradott, háború pusztította ország volt. S ím.e a szovjet hatalom 'éveiben már a termelés színi-onalát tekintve megelőztük at- ösz- szes európai tőkés országokat és egészen bizonyosan utolérjük az Egyesült Államok js. Ezt olyan körülmények közútit vittük véghez, hogy az Október-! Forradalom óta eltelt időnek körülbelül a felét arra kellett fordítanunk, hogy idegen hódítók ellen harco;_ junk és helyreállítsuk a háborúk által feldúlt gazdaságunkat. Ilyen helyzetbe kerülve egyetlen nagy kapitalista ország, sem tudta volna kiállni a megpróbáltatásokat. Mi azonban nem^^jj kiálltuk, hanem megingathatatlanul j haladunk előre, állan<p^n fakulva a tempót. Ha nem kényszerít,ettek volna ránk pusztító háborúkat, ha nem kellett volna újra megalkotnunk mindazt, amit" a s zovjet nép előzőleg már létrehozott, akkor a Szovjetunió kétségtelenül már a világ leggazda- gí ibb országa lenne.- Hruscsov ezután a hétéves terviről beszélt. Hét év alatt termelési színvonalban egészen közel kerülünk az Amerikai Egyesült Államokhoz, valamivel később pedig magunk mögé utasítjuk Amerikát. S ha ebben bárki is kételkedik, azzal szívesen találkozom 1970- ben, s akkor majd meglátjuk, kinek volt igaza. Hazánkban a tervek végrehajtása nem öncél, hanem azért tör- 'ténik, hogy megkönnyítsük az errjber munkáját, biztossá és öröi.ntelivé tegyük életét. Hazánkban már az idén befejezzük a hét-, lile tve hatórás munkanapra való-' .{térést, néhány év múlva Pedig megkezdjük az átmenetet a hat-, illetve ötórás munkanapra. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa törvényt hozott a munkások és alkalmazottak adóztatásának megszüntetéséről. Ezt a feladatot 1965-ig teljesítjük. így a Szovjetunió lesz a világ első országa, a- hol a munkabér után nem kell adót fizetni. Nem titkoljuk, hogy vannak még nehézségeink és fogyatékosságaink, így többek között érezhető a lakáshiány. De a szovjet ál lám célul tűzte ki, hogy a legközelebbi években teljes mértékben kielégíti a lakosság lakásszükségletét. Évről évre több lakást építünk, mint az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Svédország, Hollandia, Belgium és Svájc együttvéve. Önök jól tudják, hogy az agresszív törekvések, a háborús célok tökéletesen idegenek egy olyan országtól, amely minden erejét a gigászi békés építőmunkára összpontosítja. Önök tudják, hogy a Szovjetunió nem létesít idegen területen katonai támaszpontokat, nem tart a levegőben halált hozó nukleáris fegyverekkel megrakott bombaivetőket, nem küld kémrepülőgépeket más országok fölé; nem növeli, hanem csökkenti katonai kiadásait és hadseregének létszámát. Készek vagyunk bármikor végrehajtani az általános és teljes leszerelést: feloszlatni a hadsereget, megsemmisíteni a nukleáris és rakétafegyver-készlel két, bezárni minden katonai ''livaSjt. Ha rajtunk múlna, az ált;llanos s p-tt , lenőrzött leszerelés rnaris me£ya- lósult volna. Sajnos ‘ egyes országokban — hopv jJielyekben, azt kitalálhatja^' továbbra iá működnek a ^ok az agresszív erők, amelyek a legkisebb enyhüléssel is szem'jeszesulnek. Nem véletlen, hogy eppen a megérlelődött nemzeti ozi kérdések rendezésére eset- jég alkalmas csúcsértekezlet előkészítésének legfelelősségteljesebb pillanatában ezek az erők otromba provokációt követtek el és megtorpedózták az értekezletet, A békeharc nem könnyű dolog. Még sok súlyos akadályba ütközünk majd az általános békéhez vezető úton, s ezzel számolnunk kell. Szükséges azonban, hogy a népek tevékenyen, erőteljesen harcoljanak i. békéiért, leleplezzek a nemzetközi enyhülés ellenségeit. Végül hadd köszönjem meg ismét figyelmességüket és a szívélyes fogadtatást, hadd kívánja« Önöknek újabb sikereket életükben és munkájukban, a népek békéjéért és barátságáért vívott harcukban!
