Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-10 / 162. szám
tb Cserei Pál: Tavaszi szántás f)Jlég csak pity- * * mallott, s az ól előtt már elkotorta a havat Balog András. Éjféltájban -leragadt a szemhéja, de a hajnali három már ébren találta. Mintha halántékát verte volna a fali óra is, amikor ütötte a négyet, az ötöt. Mindene fájt, akárhogy fordult. Nyilamlott a derekába, a hátába. Karját hol a feje alá tette, hol a csíkos dunnára dobta. Behajtják a téeszbe a bénákat is. Hagynák békén az öregeket. Nem nyughatnak már attól a három holdtól sem. Mindent a közösbe. Az isten rogvasztaná rájuk az eget. Eleget volt az ember cseléd. Harminc évig tapostam a más tarlóját, amíg a magam mesgyéjére léphettem. Ügy raktuk össze garasonként a pénzt, hogy ne legyünk koldusok vénségünk- re. öt télen kubikoltam, hogy megterítsem az istentelen sziket. Azelőtt a tücsök is megdöglött rajta, most meg hónaljig érő búza nőtt benne. És elveszik, koldust csinálnak az emberből. Mindennap jönnek, mint a sóskák, gondolja meg András bátyám, magának is jobb lesz, nem kell egyedül küszködnie, gya- logmunkóra menni a szántásért, fuvarért. Nem is kell, ha nem lesz semmink. Majd a közösben betakarítanak mindent. Te meg betyár paraszt halgass. Régen a gazduram mondta ezt, most majd a téesz elnök. Dehát nem lehet tőlük szabadulni, ide nyomták a belépési cédulát is. Csak nem marad egyedül András bátyám, minden szomszédja aláírta már. Szégyen volna az ilyen jó gazdára. De mért volna az szégyen, ha az ember úgy cselekszik, ~~^L ahogy maga gondolja. Az isten sem hallott még ilyet. Telebeszélik az ember fejét mindenfélével ... és kicsit hátrább lökte, s kiviritott szürke tüske haja. . Belebámult az ól sötétjébe, s hallgatta a három süldő szuszogását. Most már csak ti maradtok meg? Meg az a néhány alma-, körte-, szilvafa?• Ha ugyan megmarad. Könnyen elveszik még ezt a nyolcszáz négyszögölet is, ami a háznál van. Dehát akkor mire vegyek a tavasszal malacot? Milyen potyka volt tavaly karácsonyra a januári két malac. Száz- nyolcvan „kilót nyomtak darabonként. Titeket még a nyárig valahogy meghizlallak, de mi lesz azután? Jószágból pénzzel a paraszt, dehát annak enni is kell adni. Jó kileszünk nullázva. Még majd a tojást is a boltban vesz- szük. Az öreg anyjuk mehet a kosárral, ha egy kis tojásos levest akar főzni. Hetven éves korra ilyet megérni. Milyen csapás ér még bennünket ebben a hatvanas esztendőben? ű nyírfaseprut a falhoz támaszotta rákönyökölt az ólajtóra. Sapkáját este sem tágítottak. Tíz óra tájban azután leakasztotta a fali- tökör mellől a naptárt, s az asztalra .dobta. Belebámult a petróleumlámpa sárga fényébe, s az ujjára tekergette a madzagot, mellyel a naptárhoz volt erősítve a ceruza. Ezzel szokták a naptárba bejegyezni, mit adnak el, mire adnak ki pénzt . Meg-megrántogatta a madzagot. Hogy nem tudják már abbahagyni, szünet nélkül mondják, hogy könnyebb lesz András bátyámnak is, nem kell egyedül bajlódnia. Olyan az ember, mint a kába birka. Melle gyorsabban emelkedett, amikor kezébe vette a kis ceruza-csonkot. Ügy esett a keze a belépési ív aljára, mint amikor a bóbiskolónak lecsúszik a szék támlájáról. Amíg Balog András a lovasgazdákat járta, felesége ingnek valót vitt a varróasszonyhoz. Télen kabát alatt meg van a roszabb is, de ha kinyílik az idő és kabát nélkül lehet menni, nem veheti már fel az ember az olyat, ne mondják, hogy még ingre sem telik. Meghát, amit lehet, össze kell gyűjteni, mert hogy mi lesz ezután, nem lehet tudni. Azt meg nem tudják elvenni, ami a szekrényben, kamrában van ... TJazafelé tartva, amikor a ** falu szélére ért, fülelni kezdett, ugyan ki szántja traktorral a földjét. Dehát nincs is itt már senkinek, mindenki a téesz-ben van. Erre már csak a kis házkörüli földek vannak. Vagy a szél kavarja a hangot? De nem; akárhogy’ fordul az ember, csak arról zúg a traktor. Mi lehet már az megint? Meggyorsította lépteit. Amikor közel ért a házhoz, a traktor akkor fordult ki a gyümölcsös mögül a kocsiútra. A fák mögött frissen forgatva feketéllett minden. Kiáltani akart a traktoros után, állj meg, ki mondta, hogy szántsd fel ezt a földet. Mit akartok? Már ezt is elveszitek? Nem elég á három hold? Az elnök mondta, hogy ez megmarad nekünk. De nem jött ki belőle hang, a torka összeszorult, hirtelen mintha az egész világ megfoi’dult volna vele. Majd kiszakadt belőle a hang s a traktoros után iramodott. — Hé-é-é! Á-á-állj! Hangja beleveszett a határba, s a traktor is egyre távolabb pöfögött. Nekiveselkedett a kerítésnek és kicsavart egy karót. — Állj meg, te kutya fajzat! — rázta feje fölött a karót. — Meglepve eresztette le a karját, felesége fordult ki nevetve a sarokból harmad magáKoszta Rozália rajza Czálas alakja kiegyenesedett. A reggeli ^ derengésben kirajzolódó fehérre meszelt házra tapadt a szeme. Hátul, az utca felől, és a két végén akácok védték, elől kis szőlőlugas takarta. Húsz éve még kopasz volt itt- minden. Kinek is kellett volna ez a faluszéli gödrös?.,. Talicskózott az ember, a kenyérből meg vékony karéjt vágott, hogy legyen sajátja, és most kiforgatják mindenéből. Még tán a házat is elveszik. Odaadják valamelyik brigadérosnak. Te meg Balog András húzódj meg valahol. Fázósan megremegett, s összekoccantak kopott, töredezett fogai. Majd hirtelen össze- szoritotta ajkát, bozontos szemüldöke össze- rándult. Előredőlt és belemarkolt az ólajtóba. A kutya úristenit! Csak nem fognak dirigálni, hogy’ éljen az ember. Száraz, csontos arcán remegtek az izmok. Kék szemében vad tűz lobbant. Lihegve emelte fel az öklét és belevágott az ólajtóba. Jöhet az összes agitátor, az elnök, a párttitkár, meg mindenki, nem írom alá..., val. A szövetkezet elnöke jött vele, meg az agronómus. — Jó helyen szántott ez a gyerek? — morgóit Balog. A falu túlsó végén tegnap forgatta fel a háztájikat. Megvannak vele elégedve — fogott kezet vele az elnök. Az agronómus közben kiterített a táskájára egy térképet. Fekete és piros vonalakat látott rajta Balog András. — András bátyám ebből a szomszédos földből négyszáz négyszögölet kap még a háztájihoz. Adja csak ide azt a karót.. . így ni — nyomta le a friss szántásba. — Majd csinál rendes mesgyekarót ide is, meg a másik végére. Mem tudta, hogy a feleségére nézzen-e vagy az elnökre. Aztán, hogy búcsúra nyújtotta kezét az elnök, hátrább lökte sapkáját. — És mi, öregek is mehetünk majd dolgozni? — Ha futja az erőből, akkor várjuk magufl nnyira meggyengült az idő, hogy íeb- ruár vegére már szántás alá szikkadt a föld. A parasztok ekéket, boronákat igazgattak. Balog András lovasgazdáknál járt," hogy felszántassa a nyolcszáz négyszögölet, mert ősszel nem volt rá vállalkozó, még nagy szerencse, hogy a három holdból a búza alá sikerült megforgatni a földet. De ne csinálta volna azt sem. minek, csak elvették. Mindig nyagatták. Akkor nap, amikor aláírta az ívet, kát. Mentében még visszaszólt az elnök: Most jelent meg a rendelet: kétszázhatvan forint nyugdíjat kapnak havonta. Meghát a földjáradékot. Balog András az elnök és az agronómus után nézett egy ideig, majd a feleségéhez fordult. — Öreg anyjuk, holnap a piacon megveszem a malacokat, Orosházi szálás—mondás Átesett, mint Oszadszki a talicskán A mindennapi beszédhasználatban valamin átesni annyit jelent, mint túl lenni valamin. Ilyen értelemben, ilyen szóhasználatban ismerik és használják ezt a szólást országszerte. Orosházán azonban más változatával is találkozunk e szólásnak, és ha eredete után nézünk, régebben Orosházán élt személyhez kell kapcsolnunk. Bognármester volt régen Orosházán egy Oszadszki nevű ember. Arról volt híres, hogy igen jó talicskákat készített. Messze környékről jártak hozzá talicskát venni. Érdekes, furfangos, makacs ember volt. Róla mesélik azt is, hogy egy alkalommal igen megtréíáita a szomszédját, akivei haragban volt. Hogy min vesztek össze, már nem lehet tudni. Tény, hogy nagyon ferdén nézegették egymást, különösen a szomszédja, aki ráadásul irigykedett is a jól üzletelő talicskásra. Leste, hogy hol árthatna neki. Egyszer nagyszerű alkalom kínálkozott. ©szadsztü disznót vágott. Mikor a szomszéd a kerítésen átleselkedett, meglepődve látta, hogy két kupac szalma vár pörkölésre. Tudta, hogy a talicskásnak csak egy disznaja volt, azonnal rohant hát a községházára, hogy följelentse. A hivatalos szervek a följelentésre azonnal a helyszínre siettek. Ott már vígan ropogott a tűz az egyik disznó fölött. — Szépek-e a hízók? — kérdezi a hivatalnok. — Szépek. Lehetnének szebbek ■ is — válaszolt Oszadszki, aki egy csöppet se mutatta, hogy meglepődött, vagy megijedt volna. — Maga nevelte mind a kettőt? — Nem. Az egyiket loptam — válaszolta vakmerőén a bognár. — Azt mindjárt gondoltuk. 'Magát följelentették. Lefoglaljuk a disznókat. Ahogy azonban a még ép szalmakupacot föltúrják, elhülve látják, hogy az alatt nem disznó, hanem egy ócska talicska van. Oszadszki jót nevetett, miközben a szomszéd, aki az egészet kárörvendezve a kerítés mögül leste, szégyenkezve, leforrázva elsom- polygott. A följelentésből aztán még neki lett baja . .. Nos, ez az Oszadszki esett át a talicskán. Akkor makacssága miatt. Az történt ugyanis, hogy egy alkalommal dinnyét tolt a piacra. Volt egy darab kertjük, aminek a termését a piacon értékesítették. Jó korán volt még, csak úgy derengett a hajnal. A faluszéli kiskocsma persze már nyitva volt. Mesterünk, aki az italnak nagy tisztelője volt, gondolván, nehogy a félsötétben valaminek nekitolja a talicskát, betért egy kis pálinkára, hogy hadd világosodjon. Jól el is telt az idő, mikor észbo- kapott, hogy jó volna továbbhaladni. Fogta a talicskát, tolta tovább. Hanem az egyszercsak elakadt. Nekirugaszkodott Oszadszki mester. Csak nem menl Másodszor, harmadszor: csak nem sikerült túljutni az akadályon. Megnézi már. gondolta, mi lehet az. ami nem enged. Hát egy jókora kő volt. — Mi az? Nem tudok megbirkózni egy vacak kődarabbal?! — tette fel a kérdést pálinkagőzös akaratossággal. Azzal, ahelyett, hogy kikerülte volna, teljes erejével nekitolta a talicskát a kőnek A talicska átesett a kövön. Oszadszki átesett a talicskán. A mint ott a dinnyék között tánász- kodott. ezt morogta magában: — Na. ezen is átestem ... Az.óta mondják Orosházán: „ál°s»tt. mint Oszadszki a talicskán." Beck Zoltán
