Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-09 / 161. szám
4 KÉPÚJ SÄG I960, július 9., szombat HUí bejt a ntyáAi pMtyteMn? Sokat vitatkoznak budapesti laptársaink azon, hogy a nagyváros a nyári szezonban színházi előadások nélkül marad. Miért nem játszanak a színházak? A vélemények megoszlanak. Sokan amellett kardoskodnak, hogy a közönség sem igényli a komoly mondanivalóid darabokat, mert sokkal szívesebben látogat el a szabadtéri színpadok könnyű műfajú előadásaira. De éppen az elmúlt esztendőben megindult „körszínházi” előadás, amely a görög dráma klasszikusait mutatta be, nagy sikert aratott. Ha ezt nézzük, akkor éppen azt látjuk, hogy a közönség nyáron is igényes éppenúgy, mint tétel. Ezt látjuk a fővárosban. Megyénk és a szabadtéri színpadok Községeinkben és városainkban is egymás után épültek az elmúlt esztendőben szabadtéri színpadok, amelyek azt a célt szolgálják, hogy nyáron is igényes előadást láthasson a közönség. Sok községünkben a jó idő beálltával a szabadtéri színpadi lehetőségek biztosítják azt, hogy színházi élményben lehet része a község lakóinak. Mégis az történik, hogy községeinkben a szabadtéri színpadokon egy-egy előadás zajlik le, s az is sokszor nagy érdektelenség mellett. Ebből az összképből csupán néhány művelődési otthonunk és szabadtéri színpadunk emelkedett ki. Ezekben jól szervezték meg a munkát és az eddigi előadásaik is többé-kevésbé zökkenőmentesen zajlottak le. A békési Munkácsy Mihály járási művelődési ház nyári programtervezete június 1-től szeptember 31-ig szól. A művelődési otthon munkatervében a művészeti munka című alpontban szerepel, hogy a helyi erők helyett inkább a hivatásos művészekkel kívánják a nyári kulturális igényeket kielégíteni. Ezen időszak alatt az Országos Rendező Irodával kötöttek szerződést három előadásra, egy alkalommal a Jókai Színház és július 29-én pedig az Állami Népi Együttes tart előadást. A program tartalmasnak, az eddigi előadások pedig sikeresnek bizonyultak. Tótkomlóson ugyancsak ez időre szóló műsortervben szintén négy szórakoztató műsor szerepel, ami azt bizonyítja, hogy a tót- komlósiak is igyekeznek a lehetőséggel élni. A battonyai József Attila Művelődési Otthon már rendezvényei során nemcsak a Jókai Színház előadásait iktatta be, hanem a művelődési otthon színjátszó csoportjának önálló előadását is — mely példa követendő a megye valamennyi művelődési otthonában. A három vizsgáit művelődési otthon programtervezete azt bizonyítja, hogy igyekeztek tartalmas szórakozást biztosítani a községek lakóinak. Bizonyítja ezt Gyula példája is, ahol minden két hétben nagy sikerű előadásokat tartanak. A megyeszékhely és a szabadtéri színpad A megye legszebb szabadtéri színpada Békéscsabán található. S mi békéscsabaiak sokszor kesergünk azon, hogy ez a szabadtéri színpad majdnem kihasználatlanul áll. A művelődési otthon, amely gazdája ennek a színpadnak, kilenc előadást iktatott nyári programjába, június 1-től augusztus 31-ig. A „sikerre való” tekintettel eddig már elmaradt kettő! A műsorban szerepeit eddig a Holéczy-est, a Balassi Táncegyüttes franciaországi műsorának bemutatója, majd lesz egy honvédségi műsor, az Országos Rendező Iroda „Mari néni” műsora, az Állami Népi Együttes műsora és a moszkvai balettegyüttes előadása. És utolsóként, augusztus 17-én a prágai tánczenekar mutatkozna be. A művelődési otthon nyári szabadtéri műsora sajnos nem elégíthet ki bennünket. Már az elmúlt esztendőben körülbelül ugyanilyen időpontban javasoltuk, hogy a művelődési otthon vezetőinek jó lenne kapcsolatba lépniük más megyék színházaival. Egy-egy kiugró vidéki színházi előadás Békéscsabán is komoly sikerre tarthatott volna számot. Ahogy a Békés megyei Jókai Színház eljut Makóra, Szentesre, tehát más megyébe, mert nyilván az ottani művelődési otthonok igazgatói is gondoltak arra, hogy a közönségüket érdekelni fogja egy másik megyei színház előadása, úgy jó lett volna, ha a Balassi Művelődési Otthon is megtette volna ugyanezt. Érdekes kísérlet lett v'olna, ha például a debreceni és szegedi színháznak egy-egy jól sikerült előadását itt láthatjuk. Sajnos, ma már ezen nem segít ez a megállapítás, mert színházaink falára majd mindenütt kikerült a nyári szünetet jelentő tábla. A művelődés1 otthonok sokszor arra hivatkoznak, hogy szabadtéri előadásaikra, de 'éli előadásaikra is teljes egészében az Országos Rendező Iroda biztosítja a műsort. Ha az Országos Rendező Iroda ad műsort, akkor van. ha nem ad, akkor nincs. Ez a helyzet valóban oka lehet annak, hogy művelődési otthonaink nem tudnak egy-egy jó előadást lekötni akár a Filharmóniánál, akár az Országos Rendező Irodánál. Mi a megoldás? Az előző probléma nemcsak nálunk jelentkezik, de nézegetve vidéki lapjainkat, másutt is előbukkan. Ez íredig már azt jelenti, hogy ilyen szempontból érdemes foglalkozni az Országos Rendező Iroda és a Filharmónia megyéhez való viszonyával. Első pillanatban egy tetszetős ötlet kínálja a megoldást: Miért nincs a megye területére teljes hatáskörrel rendelkező szervezési lehetőségekkel biztosított rendező iroda? Tudom, hogy a Rendező Irodáit azért hozták létre, hogy a megyékben és különböző szerveknél folyó „partizánkodást” megakadályozzák. De véleményem szerint ha az Országos Rendező Iroda megyei irodát létesítene, tehát nem független szervet, akkor esetleg dérnek azt is, hogy az igények jobb felmérésével nyaranként, de még télen is művelődési otthonainkban sokkal tartalmasabb programot tudnánk biztosítani. Ezen túl pedig azt hiszefti, nemcsak a Békés megyei Jókai Színház művészeinek jelentene örömet, de a vidéki színházak művészeinek is, ha éppen ez a rendező iroda biztosítani tudná esetleg egy-egy vidéki fellépésüket. Ez annál is jobb lenne, ha lenne egy ilyen szerv, mert a városunkban egészségesen megindult a kulturális élet, ma már mind jobban igényli az ilyen támogatást is. Ma már megalakult az önálló szimfonikus zenekar is, de a Balassi táncegyüttes is sokkal több fellépési lehetőséggel rendelkezne, ha volna a megyében egy szerv, amely a fellépéseknek teljes jogú gazdája volna. Érdemes lenne a megye művelődését irányító szakembereknek más megyék művelődésügyi szakembereivel erről konzultálni. Valószínű, hogy sok hasznos tapasztalatra tennének szert és jövőre már idejében vetődne újra fel a nyári szabadtéri színpadok gondja. Akár Rendező Irodával, akár anélkül, érdemes gondolkozni a- zon, hogy a meglevő lehetőségeinket és adottságainkat minél jobban kihasználjuk. Dóczi Imre Csöpög Most már idestova két éve. Ha nem három. Egyhangúan, idegesítően, naponta néhány órás szünetekkel. Nem bírtuk már madzaggal, hogy az Irodaház egyik épületrészének tetejét állandóan áztatja ez a csöpögés, s kollégámmal nyomozásra indultunk: hol a forrása e csöpögésnek? Nincs- e csőrepedés, amelyet már két éve nem vesznek észre? Fentről csöpög, tehát a padláson kell keresni a forrást. Kisebb és nagyobb lyukakon keresztül, egymás vállára állva, megtaláltuk a titokzatos esőcsinálót,: Az Irodaház padlásán készítettek annak idején egy víztárolót, melyet az okos és előrelátó mesterek túlfolyó csővel láttak el. Tehát, amikor az „üst” megtelik, egy cső elvezeti a vizet — egyenesen az említett alacsonyabb épületrész tetejére. Persze, eredetileg nem így tervezték a „vízikombinátot”, mert a vizet csak az esőlevezető csatornáig csatornázták. Az évek hosszú napjaiban, viharában, fagyában, havában azonban tönkrement a csatorna. S azóta csöpög. Most már idestova két éve. Egyhangúan, idegesítően, naponta néhány órás szünetekkel. Amennyire én értek a bádogos és lakatos szakmához, nem hiszem, hogy ezer forintnál többe kerülne megcsináltatni az esőcsatornát. Csakhogy — valószínű — az Ingatlankezelő Vállalatnak nincs ezer forintja. Különben nem hiszem, hogy két év óta miért nem csináltatta volna meg. Ha volna ezer forintja, már rég nem áztatná a csöpögés a kazánház tetejét. Mi más oka lehetne rá az Ingatlankezelőnek? Hiszen ő tudja a legjobban, hogy az épület rongálása, vagy rongálódása nehéz pénzeket vesz ki az állam zsebéből. Elképzelhető, hogy ha mondjuk teljesen átáztatná a kazánház tetejét, és beszakadna a plafon (ha sokáig tart a csöpögés, akkor ez be is következik) még 50 ezer forint is kevés lenne az újratetőzéshez. Ezt ne tudná az Ingatlankezelő? Meggyőződésem, hogy tudja, és hogy jóindulattal, részvéttel viseltetik az Irodaház kazánházának teteje iránt, csupán ezer forintja hiányzik a megjavításhoz. Ezért, ezennel én is segítségükre sietek, és kérem az illetékes, pénzes embereket, adjanak 50 ezer forintot, mielőtt még az ezerért kellene zsebbe nyúlni. Vagy, ha van az Ingatlankezelő Vállalatnak ezer forintja... de nem, szó sem lehet róla. Nincs ezer forintja! Különben már régen nem csöpögne... Varga Tibor Növekvő érdeklődés Franciaországban a szovjet irodalom iránt A „René Juillard” párizsi kiadóvállalatnál megjelent Solohov „A hazaért harcoltak” című könyve. Nemrégiben másodszor is kiadták francia nyelven Csingiz Ajtmanov „Dzsamilja” című szerelmi történetét, amely nagyon népszerű Franciaországban. A sajtó szerint az utóbbi időben különösen megnövedekett a franciák érdeklődése a szovjet irodalom iránt. Nagy népszerűséget vívott ki N. Osztrovszkij „Az acélt megedzik” és B. Polevoj „Egy igaz ember” című regénye is. Testnevelési és sportmozgalmunk helyzete Békés megyéken a felszabadulás előtt és fejlődése a felszabadulás után ■ mikor Vörösmarty Mihály a ** XIX. század közepe táján Shakespeare „Lear király” című tragédiájának magyar fordításán dolgozott, nem tudta, mitévő legyen az öreg király kemény szidalmával: „base football player”. Az „aljas labdarúgó” kifejezést nem ismerte a költő, ugyanis Magyarországon csak 1897. október 31-én került sor az első labdarúgó-mérkőzésre, amikor a Budapesti Torna Club (BTC) és a bécsi Vienna csapatai összemérték erejüket. Vörösmarty ekkor már rég halott. A költő nem is sejtette a döntésekor, mellyel kihagyta az „aljas labdarúgó” kifejezést fordításából, hogy a sport társadalmi tartalmát hordozó nyelvi egységgel áll szem ben. Már Shakespeare korában (a XVI. század) is találunk rá példát, hogy szociális szempont érvényesült a sportolók jogai tekintetében. A nemesek és gazdag polgá• Folytatásban közöljük Vlrágh Ferenc békéscsabai középiskolai tanár a Békés megyei Tanács V. B. Művelődési Osztálya Felszabadulási Emlékpályázatára benyújtott „A testkultúra fejlődése Békés megyében a felMábadulás után” című pályamunkáját. I. rok súlyosan sértegették az angliai városok piacterein és falvak rétjein játszó alacsony társadalmi rangú labdarúgó ifjakat, s ha csak tehették, be is tiltották játékukat önfeledt lármájuk miatt. Szűkebb hazánk, Békés megye sport-múltjából is szép számmal találhatunk osztályvonatkozású megnyilatkozásokat és történeteket. ■ testnevelés és sport szűk H kör érdekeinek szolgálatában állt s egyre inkább, amint visszafelé kutatunk a múltban. A XIX. század nyolcvanas éveiben járta a sport gyermekcipőjét Békés megyében. Nem mondható többnek ekkor még unatkozó vidéki úrfiak és ifjú dámák társadalmi összejövetelénél. Nem volt hozzáférhető a dolgozók tízezrei számára. A Békés című megyei újság 1882. évi számait lapozva, két feltűnő, de nem ritka sportkortanúval találkozunk. A május 28-i számból olvashatjuk a következőket: „Térzenét Gyulán az idén aligha fognak tartani. Mi nem vagyunk barátai a térzenének, mivel azok kellemét a művelt közönség a gyermekek zajától, szaladgálásától, s sétatérre gyülekezett cselédek és köznép illemre nem sokat adó szilaj ifjúságától, nem élvezhetné. Örömmel jelezzük ezzel szemben, hogy a Sport Club a jövő héttől kezdve hetenként kétszer, szerdán és szombaton az esti órákban oly összejöveteleket rendez, melyeknek kelle- méí" zene fogja emelni.” A fenti megállapítást még beszédesebben húzza alá ugyancsak e lap 1882. évi augusztus 6-i számának alább idézett közleménye: „A gyulai sport club augusztus 2-án ünnepi vacsorát rendezett. Vacsora előtt tekeverseny folyt. A terített asztaloknál kellemetlen hatást idézett elő azon nem várt körülmény, hogy a cassinoi vendéglős, bár 24 órával előbb értesítve volt, nem készült a vendéglátásra s fél 9 órakor is alig tudott egy-egy gyarló ruczapaprikáson kívül egyebet tálalni, úgyhogy a társaságnak jobb étvágyú része kénytelen volt a Koronába menni vacsorára.” — Ugyan hogyan képzelhető el ebben a sporttársaságban egy kisiparos, egy gyári munkás vagy egy paraszt? llíg az uralkodó osztály spor- tolóit tömörítő egyletek mái a múlt század végén megalakulták, addig a munkásosztály helyi sportegyesületei csak a XX. század II. évtizedében jöttek létre. 1912. október 22-én a Békéscsabai Előre Munkás Testedző Egyesület és 1913. június 15-én az Orosházi Munkás Testedző Kör alapszabályát írták alá. Az 1920-as években létre jött falusi munkás egyesületek kibontakozása a helyi vezetők akadéskoskodásába ütközött, s a „túlszaporodás” ellen gondos szemek óvták a munkás sportegyesületeket. Elég itt utalnunk a M. kir. államrendőrség békéscsabai kapitánysága Gy. 196/1932. sz. véghatározatára, amely azzal indokolta egy városszéli sportegyesület alakuló közgyűlésének betiltását, hogy nehezen ellenőrizhető a főleg munkás-ifjak gyűlése. Az életre kelt munkás sportegyesületek számos nehézség jármát hordozták nyakukban. Orosháza község vezetősége az OTK-t tette meg a sporttelep főbérlőjévé, amely aztán magasra szabta az albérlet összegét, hogy az OMTK ennek megfizetésére képtelen volt. A békéscsabai Előre MTE pályaügye is évekig elhúzódott . A CSAK már régen berendezkedett a Széchenyi-liget melletti pályáján, amikor az Előre még évekig a Gyulai úti vizenyős-nádasban sínylődött, s az 1925-ben kapott Csányi utcai otthon sem jelentett végső megoldást. A rendörkardlap is sokszor le-
