Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-08 / 160. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, július 8., péntek Népművelés a szarvasi járásban Szarvast nem kell különösebben bemutatni olvasóinknak, hiszen ismerik és tudja mindenki, hogy ott élénk, pezsgő kulturális élet folyik, felsőfokú óvónőképzője, szakiskolái, gimnáziuma, kutatóintézetei bizonyos sajátosságokat adnak ennek a községnek. Szinte azt lehetne mondani, hogy kulturális élete vetekszik megyénk városainak kulturális életével, sőt ebben a községben a Kulturális igény talán néha magasabb is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy éve a drezdai képkiállításra innen 500- an utaztak fel, s a nemrégen lezajlott ünnepi könyvhét műsorait is több százan hallgatták meg. Ha osztályozni kellene Szarvas kulturális életét, könnyen ki lehetne állítani a kitűnő bizonyítványt. Székhely én járás A bizonyítvány kiállításánál azonban egy-két apróságot még figyelembe kell venni, mert ha azt nézzük meg, hogy vajon a pezsgő szarvasi kulturális élet hogyan hat a járás községeire, akkor az előbbi jó eredmény mindjárt rosz- szabb színben tűnik fel. Azt hiszem, maguk a járás népművelési irányítói is elismerik, hogy eddig sehogy, vagy csak nagyon kicsit érződött a járás több községében Szarvas jó hatása. Mert az igaz ugyan, hogy a művelődési otthon járási jogokkal működött, de megelégedtek csupán annyival, hogy ők maguk rendeztek és szerveztek. Előfordult az is, hogy a művelődési otthonban egymást érték a rendezvények és sokszor nehézségekbe ütközött már közönséget biztosítani, a járás művelődési otthonai pedig kongtak az ürességtől. Nemcsak a művelődési otthon hibája az, hogy nem jutottak el a községi otthonokba, hanem a körülményeké is. De ezt el lehetne mondani minden járási művelődési otthonról is. Még mindig nem találtuk meg azt a formát, amivel a járás irányító szerepe állandóan eljut a községi művelődési otthonokhoz. Sokan kérdezhetnék, hogy mi van a művelődési tanáccsal? Igen, működik, de februárban tartott alakuló ülése óta csak júniusban tartott értekezletet. A művelődési tanácsokkal nemcsak itt találkozunk ezzel, hanem másutt is, hogy csak a regisztrációkig jutnak el, megállapítják a tényeket és javaslatokat tesznek. A javaslat végrehajtása tulajdonképpen a járási tanács művelődésügyi felügyelőjére vár. Mit tud ő végrehajtani'. szem, hogy ez évi terveik közül ez a pont az, ami legtöbbet segít. De a felmérésnek nemcsak arra kell irányulnia, hogy megállapítsa: a termelőszövetkezetben hányán járnak moziba, hányán kívánnak részt venni a népművelés munkájában, hanem ki kell terjednie arra is, hogy van-e még analfabéta, vagy olyanra, hogy a 4—5 osztályt végzettek fejezzék be iskolai tanulmányukat, hányán kívánnak mezőgazdasági technikumba járni és látszólag nem népműveléshez tartozó szakterületet is figyelembe kell venniök. A művelődési házban folyó népművelési munka végső soron azzal lesz teljesebb, ha a művelődési otthon színjátszói a járás egy-egy községében nemcsak bemutatják a betanult színdarabot, hanem a helyi színjátszókkal olyan téren is kapcsolatot találnak, hogy ők hogyan tanulták meg a darabot, hogyan készülnek egy-egy előadásra. Tehát szakmai segítséget adnak. A szakmai segítségnek számtalan formáját kellene meghonosítani a népművelés területén is. Ez különösen a kis községeknél jelentene nagyon sókat, pezsgőbbé tenné a téli népművelési munkát, s ezzel elérnék, hogy nemcsak szezonjellegű lenne a művelődési házak élete, hanem nyáron is megtalálnák sajátos munkájukat. A járás A minőség Egy borotvapenge fekszik előttem az asztalon: „Spartacus”. A késes és köszörűs szövetkezetben gyártják és egy forint hatvan fillérért árusítják. Azt mondja az elvtárs, aki kifogásolta a minőséget, hogy ezt a pengét valószínűleg a rabszolgák vezérének keresztrefeszíté- sekor kínjaira emlékezve nevezték el, mert ezzel borotválkozni szörnyű szenvedés. Erről a panaszról jutott e- szembe egynéhány gondolat: úgy látszik, vannak még, akik nem értik, hogy hazánkban a termelés célja már nem néhány tőkésvállalkozó profitjának da- gasztása, hanem a lakosság növekvő igényeinek lehető legjobb kielégítése. Az egész társadalom hasznára folyik a termelés. Nincs egyetlen olyan csatorna sem, mely a munka eredményeit ne a köz javára vezetné el. Nálunk egyre erősödő erkölcsi norma, hogy mindenki képességeinek megfelelően dolgozzon és ennek alapján részesedjen a javakból. Hogy milyenek ezek a javak, hogyan felelnek meg igényeinknek, ez mindnyájunkon múlik. Vannak, akik miután nem érzik a kapitalizmusban jól ismert gazdasági kényszert, a fenyegető éhségkorbácsot a fejük felett, könnyen megfeledkeznek a társadalom iránti kötelességükről. Arról, hogy a szocializmusban nagy szégyen a silány minőségű munka. Milyen boldogító érzés, ha kiváló áruhoz olcsón jutunk hozzá. Ez igen — mondjuk ilyenkor elismerően és azokra a munkásokra gondolunk, akik nemcsak az erejüket és eszüket, de a szívüket is hozzáadják. Társadalmunkban tisztelet és megbecsülés övezi azokat a munkásokat, akik erkölcsi normának tartják, hogy kezükből csalkis kiváló minőségű termékek kerüljenek ki. Sok bosszúságtól mentjük meg egymást és örömet szerezhetünk embertársainknak, ha sehol nem feledkezünk meg erről, még a borotvapengék gyártásánál sem. Boda Zoltán Nem sokat. És az, hogy nem sokat tud végrehajtani, nem is az ő hibája, hanem annak a káros szemléletnek a hibája még mindig, hogy a népművelés valahol hátul foglal helyet tanácsaink éle. tében. Pedig 1960-ban jó lenne már ezen változtatai! És egy ember az csak egy ember, a jelentések és statisztikai kimutatások tengerében és halmazában sokszor el is vész. De ha nem vész el, akkor legtöbb esetben ő is úgy jár, hogy a székhelyi művelődési otthon munkáját ellenőrzi, segíti, vagy ott vállal társadalmi munkában még valami munkát. Ennek is végső soron a járás községi művelődési otthonai látják kárát. A helyzet valahogy Szarvason is így fest. Súlyosbította a bajt az is, hogy csak az elmúlt időszakban lett függetlenítve a járási népművelési felügyelő. Most tele ambícióval dolgozik és bízik abban, hogy majd munkájának meg is lesz az eredménye. De ahhoz, hogy ő eredményt elérjen, az kell, hogy az összes társadalmi szervek teljes erejükkel támogassák. (-Bízunk abban, hogy a létesítendő járási művelődési osztályok munkája e helyzeten nagyban változtat majd.) Terv és felmérés A népművelési felügyelő terveiben szerepel az is, hogy felmérik a termelőszövetkezetek kulturális igényét és helyzetét. Azt hiterületén folyó ismeretterjesztő munka az elmúlt esztendőben jó volt. Azonban itt is tovább kell lépni: lehetőleg szaktanfolyamok szervezése és az előadássorozatok megtartása legyen a cél. Ezzel elérik, hogy azok, akiket ma csak egy előadás vonzott, esetleg kedvet kapnak a továbbtanulásra. Biztató a szarvasi járás népművelési terve, különösen azért is, mert a járási pártbizottságon is látják, hogy a mai heyzet még nem kielégítő. A pártbizottság első titkára elmondotta, hogy a közeljövőben nemcsak a községi, hanem a járási népművelési szakembereket is összehívják s megpróbálják összehangolni a számtalan intézményben folyó népművelési munkát. És itt ismét előbukkan a népművelési tanács feladata! Bizony a népművelési tanács- feladata lenne az, hogy összehangolja ezt a munkát. És a népművelési tanácsra vár az is, hogy már most, a nyár folyamán tegyen meg minden előkészületet aura, hogy majd ősszel, a népművelés igazi szezonjában eredményesen tudjanak dolgozni ne csak Szarvason, hanem a járás minden községében. Ha a járás minden községében megélénkül a népművelési munka, akkor a székhelyi művelődési otthon is sokkal jobb eredményeket tud elérni és a kitűnőre álló bizonyítványt meg lehet erősítem. (Oóez i) Bicskázásig fajul! verekedés Július 2-án este a Kondoros határában lévő Mautthner-féle iskola szülői munkaközössége vacsorával egybekötött táncmulatságot rendezett. A vacsorán, s a táncmulatságon részt vettek a kiscsákói, az örménykúti, a nagyszénási és az újpusztai fiatalok és idősebb felnőtteji közül is szépszámmal. A szülői munkaközösség említett rendezvényén részt vett Blaskó Pál, a Szarvasi Állami Gazdaság dolgozója és ifj. Luczó Sándor nagyszénási fiatalember is, aki a Budapesti Épületszerelő Vállalatnál dolgozik mint gépkocsivezető. Az éjszakai szórakozás közepette Blaskó és Luczó összevitatkoztak. Hajnalban, a bál után hazafelé menet, az iskolától mintegy 500 méterre a két ittas fiatalember ismét vitatkozni kezdett. Nem sokkal később már dulakodásra, majd verekedésre került sor közöttük.. Végül is, amikor ifjú Luczó Sándort Blaskó Pál a földre teperte, Luczó egyetlen mozdulattal Blaskó halántékába szúrta fanyelű bicskáját. Blaskót eszméletlenül szállították a kórházba. Ifj. Luczó Sándor őrizetbe vételekor azzal mentegetőzött, hogy azért szúrta kését Blaskó halántékába, mert nálánál erősebbnek látta, és áldozata kezében is kés volt. A két fiatalember ügye hamarosan bíróság elé kerül. Ne „felépítsék ki" a faluból a mezőgazdaságot A faluban a lakosságnak körülbelül 80 százaléka földműveléssel foglalkozik. Nagyjából minden községben így van ez. Ebből következik, hogy a munka mellett a beszédtémának is ugyanennyi százaléka: mezőgazdaság. Nemcsak kint a termelőszövetkezet vagy állami gazdaság központjában, hanem bent a faluban, a tanácsházán, a művelődési otthonban, az italboltban és az utcán is. Nem lehet azt mondani, hogy a mezőgazdasági munka központja csak a tsz-iroda, mert hiszen ez nem igaz. A község ma is központ és maradjon is az. Igaz, hogy a parasztember a határban dolgozik, de a terveket, bajokat, problémákat csakis a községben beszélgeti meg otthon vagy a komákkal a borospohár mellett. Némelyik községben mégis mintha úgy tűnnék, hogy ki akarják „telepíteni” bentről a mezőgazdaságot. Mondják, hogy a mezőgazdasági munka „fő központja” odakint van, a tsz-ben. „Ha meg akar valamit tudni az elvtárs, menjen oda” — intik az érdeklődőt többször. Nem hiszem, hogy jő ez a áttelepítési” vágy. Mert hogy mezőgazdaságról csak kint lehessen beszélgetni, mert bent a faluban „városodás” van, nem jó dolog. Persze a községfejlesztést, járdaépítést, fűrdőtélepvtést bent szokták megbeszélni, megtervezni, mert annak ott van a helye. Bár én azt tartom, hogy hasznára válik a lakosságnak, ha kint, a termelőszövetkezetben is beszélnek a kútépítésrőí meg az út megjavításáról. Szávai egyiket sem kellene (#• m «»MM! telepíteni. A nagyüzemi gazdálkodásról is, a falu fejlesztéséről is beszéljenek kint és bent egyaránt. Sőt, keresni kell az alkalmat, hogy beszédtémává tegyük ezeket. Mert az nagyon furcsa, ha a tanácsházán végig kell kilincselni négy-öt embert, míg végre egy akad, akinek „reszortja” a mezőgazdaság. Egyik déli nagyközségünkben a tanácsházán úgy jártam, hogy alig-alig akadt egy lélek, aki nem azzal ta nácsolt el: „A mezőgazdasággxl kérem az elnökhelyettes foglalkozik”. Miért csak az elnökhelyettes? Egy falu tanácsapparátusában egy ember, az elnökhelyettes!? El lehet képzelni, hogy ahol majdnem mindenki a földdel dolgozik, ott a tanács minden beosztottja ismerje a mezőgazdasági dolgokat. Még akkor is, ha mondjuk, a pénzügyi csoportba« dolgozik. Nem kell kisvárosokat csinálni a faluból, hegyen modern a község, szép h^zak, betonjárdák, fürdő, virágos párkok, tegyék kényelmessé a parasztság életét, de ne telepítse ki senki a faluból a mezőgazdaságról a beszédtémát. Ott van érmék a helye a faluban, ahol a tsz-tagok és állami gazdasági dolgozok élnek. A tanácsi beosztottak pedig tegyék csak maguk között is meg az emberek között is beszédtémává a isz-ek megerősítését, az aratást, a betakarítást meg az ts- tállóépítést. Bz foglalkoztatja a hvkoesügot, miént idegenkednének tőiét? Varga Tibor Figyelemre méltó válasz Június 12-én jelent meg lapu nkban „Mai jegyzetünk” rovatiban „Társadalmunk vámszedői” cím alatt bírálatunk, melyben kifogásoltuk a Budapest—Békéscsaba gy orsvonat szakácsának szendvics- készítő munkáját, és a főpincéE, vateroint a felszolgáló magatartását. A Belkereskedelmi Minisztérium Békés megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőségétől a válasz most érkezett meg szerkesztőségünkhöz. Mint írják, a panaszt megvizsgálták és megállapították, hogy a 6608. sz. esti gyorsvonaton eladott szendvics 2,90 forintos ára helytelenül volt megállapítva. A szendvics vajazatlan, a benne levő szalámi súlya 0,5 dkg, a nyersanyag értéke és az engedélyezett haszonkulcsot figyelembe véve a kosaras hordásnál legfeljebb 1,10 Ft lehetett volna. Az alkalmazott és felszámítható árat figyelembe véve darabonként 1,80 Ft az ártúllépés. Ha csak 50—60 darabot adtak el, akkor is mintegy 100 forint árdrágítás történt, mellyel a fogyasztókat *megkárosították. A továbbiakban levelükben értesítenek arról, hogy gondoskodtak a mulasztók felelősségre vonásáról. Az Utasellátó V. Központja V. J. szakácsot (téljes netén nem közöljük, hogy ne nehezítsük meg jó útra térését. Szerk.) —, aki a szendvicseket készítette — fegyelmi úton elbocsátották, a főpincért és a felszolgálót figyelmeztetésben részesítették. Szovjet monográfia Munkácsy Mihály műveiről A moszkvai „Iszkussztvo” kiadónál megjelent Lilia Aljesina szovjet műtörténész Munkácsy műveiről szóló monográfiája. A szerző Munkácsy festményeit a magyar és az európai képzőművészet történetével szoros összefüggésben tárgyalja és átfogó képet nyújt egyes európai országok művészeti életéről a múlt század hatvanas—kilencvenes éveiben. Aljesina mint következetes realistát és a kompozíció nagymesterét jellemzi Munkácsyt. Hangsúlyozza, hogy Rjepin, Anto- kolszkij és Sztaszov igen sokra értékelték Munkácsy alkotásait. A szerző elemzi Munkácsynak a magyar realista művészet további fejlődésére gyakorolt hatást is. A könyv 69 illusztrációt tartalmaz.
