Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-05 / 157. szám

8 ' KÉPÚJSÁG i960, július 5., kedd HÍREK Nézzétek! Hogy megvál­tozott a magyar határ! Amerre a szem ellát, ara­tógépek, kombájnok, fű­kaszálók mozognak a termelőszövetkezetek föld­jein. Közöttük csak itt_ ott csillan meg néhány kézi kasza. Hát igen. Szocializmust építünk. Gép, gép gép! Ez a jelszó. És ezt évről évre jobban valóra vált­juk. A dülőút sarkánál, a nagy nyárfa alatt meg­szólítok egy aratót: — Nehéz a munka? Aratás — Nem mondhatnám. Csak ott vágunk, ahun fekszik a búza, ahun for­dul a gép. ^ És meggyőzik ilyen kevesen? Egy idősebb ember vá laszol: — Meg. így meg. De azelőtt az uraságnál, a nagygazdáknál bezzeg máskíppen ment! Hajtot­tuk egymást. Vót úgy, hogy versenyt futottunk egy-egy darab gabonatáb­láig mert a család egész évi kenyerírűl vót szó. Elgondolkozom a hallót» takon. Milyen más a mi új világunk! Ezelőtt gyű­lölték a nincstelenek az aratógépet, mert őket rö­vidítette meg. Most meg nekik dolgozik. Nincs ura- ság, meg nagygazda Csak aranyló, hullámos búzatáblák. A közösség gabonái. Most a földművesszövet­kezet mozgóboltja 'közle­kedik, Sört, málnát isznak az emberek, asszonyok. Azután tovább lendülnek a kaszák: új kenyér szü­letik. B. Gy. L. — Júl jövedelmez az állatte­nyésztés az orosházi Űj Élet Ter­melőszövetkezetben. Sertésből és szarvasmarhából eddig, 416 dara­bot adtak tá a felvásárlóknak, s az értük kifizetett összeg 753 880 forint volt. Ezenkívül az idén a baromfinevelést Is jelentősen e- melték. Jelenleg 9 ezer csibét ne­velnek. — PÉLDÁT MUTATNAK az asszonyok a csorvási Petőfi Ter­melőszövetkezetben. Negyven asz- szony vese részt rendszeresen a növényápolási munkában. Eddig már igen szép eredményt értek el. Téren Jánosné 80, Tóth Ist- vánné 90, Fehér Pélná 50, Sárkö­zi Jánosné 66 munkaegységet ért el. — EBBEN AZ ÉVBEN több mint hárommillió forintot fordí­tanak az orosházi Városi Tanács­háza építésére az építkezésre biz­tosított hétmillióból, — Önkéntes segítséget nyújtot­tak az aratásban a szeghalmi Rá­kóczi Termelőszövetkezet tagjai­nak a vízügyi igazgatóság dolgo­zói. Az elmúlt héten egy egész napon át 15 dolgozó segített a munkában. — ZÁSZLÖAVATO ünnepséget tartott július 3-án Szarvason az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság Szarvasi Szakaszmérnöksé­gének KISZ-szervezete. Ünnepi beszédet a községi párttitkár tar­tott, utána a fiatalok az Arboré­tumba látogattak el. — Tovább növelik a békemoz­galmi előadások számát a szarva­si járásban a Hazafias Népfront községi bizottságai. Az ősz folya­mán 5—10 tagú előadógárdát biz­tosítanak, akik rendszeresen tart­ják majd a kisgyűléseket. — HAT DARAB főnyeremény nem talált gazdára a dán állami sorsjáték székhazában, ahol évek óta igen jelentős összegek hever­nek. amelyeket a nyertesek nem vettek fel. A kisebb nyeremények között van a hat főnyeremény is, egyenként 25 ezer dán korona ér­tékben. ÉPÍTŐ FIATALOK LAPUNKBAN nemrég a követ­kező hirecske látott napvilágot: ,,— 40 építőipari technikumi hall­gató érkezett négyhetes nyári ter­melési gyakorlatra Békéscsabára, az építkezésekhez.” Az olvasók bizonyára nem vennék rossz né­ven, ha ezt a röpke hírt megele­venítenénk — gondoltuk és nyom­ban cselekedtünk is. A Magasépí­tők megyei fellegvárában — az Irodaházban — megtudtuk, hogy a fiatalok egy része a hűtőházi, más része a Bánszki utcai építkezések­nél található. Ügy döntöttünk, hogy az utóbbiakat keressük fel. A helyszínen, az építkezés irodájá­ban Uhrin Pál építésvezetőtől és Such Pál technikustól azt a felvi­lágosítást kaptuk, hogy a gyakorló munkára érkezettek a szegedi építőipari technikum hallgatói. Velük van két tanáruk: Bankó János és Szabó István. Feladatuk az erkölcsi felügyelet, s a fegye­lem biztosítása. Most ők a „szü­lők”. Az építkezésnél, az egyik to­ronydaru árnyékában állványok­kal körülvett, félig kész emeletes épület előtt megszólítunk egy me­szes kezeslábasban arra haladó menyecskét: — Legyen szíves, árulja el, hol találhatók a technikusok? — A pincében — mutat a ké­szülő ház aládúcolt lépcsőházára. Perc sem telik, s már ott vagyunk a fiúk között. Az első, akivel szót váltunk, Galovicz György. Ö en­nek a kis kollektívának a vállalat részéről megbízott munkavezetője. Nyolcvan festő és szobrász utazik tsz-ekbe, állami gazdaságokba HŰVÖSEBB NYÁRI NAPOKRA Még mindig divatos a kompié. Hűvösebb nyári napokra igen cél­szerű viselet. Képünkön pasztell­színű, könnyű szövet, nyári komp­iét matatunk be. Egyetlen dísze a színes virág. Képzőművészeink nagyobb csoportja tavaly nyáron utazott először vidékre, állami gazda­ságokba, hogy képekkel, szob­rokkal örökítse meg a küzdel­met az újért, s a művészet esz­közeivel ábrázolja a mezőgaz­dasági munkákat és e munkák hősét: az embert. A Képzőmű­vészek Szakszervezetének és szövetségének kezdeményezését az idén nyolcvan művész tette magáévá. A szövetség festő szakmai bi­zottságának minden tagja je­lentkezett, sokan mennek falu­ra a fiatal képzőművészek stú­diójának és a Szinnyei Merse al­kotó közösségnek a tagjai közül ís. Az első csoport már eluta­zott. Mintegy harminc termelőszö­Hűvös idő Hűvös idő, felhoátvonulások, néhány helyen kevés esővel. Va­lamivel mérsékeltebb, de időn­ként még élénk északnyugati szél. Legalacsonyabb éjszakai hőmér­séklet 9—12, legmagasabb nappali hőmérséklet 20—23 fok között. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapja Felelős szerkesztő: Cserei Pál Szerkesztőség: Békéscsaba, József A. u. 4., I. em. Telefon: 22—96. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó allalat, Békéscsaba, S~t. István tér 3. Felelős kiadó: Lehoczky Mihály. Telefon: 10—21 Békés megyei Nyomdaipari Vállalat, Békéscsaba. ’’elelős nyomdavezető: Kendra György Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a postahivataloknál és a kézbesítőknél; Előfizetési díj 1 hóra 11*— Ft vetkezet és állami gazdaság várja az idén a művészeket az Alföldön, a Dunántúlon és a hegyvidékeken. Két héttől két hónapig terjedő időt töltenek falun a festők és szobrászok. Üdülőhelyeken tartják a július havi lottósorsolásokat A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság elkészítette a lottó­sorsolások további menetrend­jét. E szerint júliusban öt hú­zás lesz, egy a fővárosban, négy pedig üdülőhelyeken. Július 8-án Balatonlellén, 15-én Hajdúszoboszlón, 22-én Balatonfüreden, 29-én pedig Harkályfürdőn sorsolják a lot­tót. Kitűnőre vizsgáztak A napokban tartják meg a békési I. számú Jantyik utcai is­kola nyolcadikos leánytanulói háztartási szakkörük évzáró vizsgáját. Az évzáró vizsgán ott voltak a szakkörre járó leányok szülei is, hogy lássák, mennyire tanulták meg lányaik az ízléses ételek főzését, s a különböző sü­temények készítését. Szabó Sa­rolta nevelő fáradhatatlan mun­kájának megérett a gyümölcse. A lányok egy része a főzés „tu­dományát” teljesen elsajátította a szakkör egy éves működése alatt. Az ízletes ételek és tész­ták elfogyasztása után hossza­san elbeszélgettek az édesanyák a szakkör munkájáról, majd ar­ra kérték lányaikat, hogy a ta­nultakat valamennyien haszno­sítsák odahaza is. Boldizsár Gyula. Mint mondja, 22 éves. Azt ta­pasztaljuk, hogy fiatalsága ellené­re rendelkezik beosztottai közt az­zal a tekintéllyel, ami ilyen kö­rülmények közt feltétlenül szüksé­ges. Ezt bizonyára hozzáértésének és őszinte emberi magatartásának köszönheti. Rövid ottlétünk alatt legalább is így tapasztaljuk. — ÉPPEN EGY MOSÓKONY­HA vakolását végezzük — közli. Az ősszel negyedik évükbe lépő „harmadévesek” vakolnak, a töb­biek pedig a kezük alá dolgoznak. „Tessék a mérővessző. Kilencven centi lefele” — nyújtja a „collstok. kot” Galovicz egy nyurga f hi­dak. X Megkérdezzük az illetőt, hogy Békés megyei-e. Nemet int a fe­jével és bemutatkozik. Szabó Sán­dornak hívják és egy makói vas­utas fia. — Többen közülünk ebbe a me­gyébe valók — nyugtat meg sietve, mintha attól tartana, kedvünket szegné, ha kiderülne, hogy mind­nyájan „külországiak”, azaz má­sik megyéből valók volnának. Mondja ám, hogy Tóth András például gerendási, Kovács Miklós Magyarbánhegyesre való. A szom­szédos Gyulát ketten is lakóhe­lyüknek vallják, Kövesi Béla meg Fáskerti Imre. Tóth István pedig egyenesen csabai. — Tudatosan válogatták így a kollektívát, hogy a hét végét men­nél többen a családjuk körében tölthessék — jegyzi meg munka­vezetőjük. Másik technikus lép mellénk. Símítót kér, mert eggyel kevesebb van belőle. Ö a már em­lített Kövesi Béla. Lányos arcú, szóke fiú. Édesapja a gyulai MTH- iskolában tanár. Megkérdezzük Bélát, hogy miként kerekedett kedve az építő pályára? — EGYIK NŐVÉREM udvarló­ja építészmérnök. Ö hívta fel a figyelmem már hetedikes általá­nos iskolás koromban a szegedi technikumra. Egészen a nyolcadik osztály elvégzéséig izgultam, hogy sikerül-e? Annyira sikerült, hogy már két év van mögöttem, most megyek a harmadikba. Négyes átlagú vagyok. — Sose legyen rosszabb. De jobb lehet! — biztatjuk. Hirtelen azt vesszük észre, hogy körülvettek a technikusok. Kiderül, hogy „a nép minden regétéből” vannak köz­tük. A csanádapácai Fejes János édesapja például földműves, Ba­lázs Imréé Mezőkovácsházán gyámügyi előadó, Eke Sándoré Szeghalmon tsz-tag, az Orosházára való Németh Jánosé gépész, a Sze­ged melletti Ullésen született Bata Jánosé földműves, Tóth Istváné asztalos, a makói Kiss Lászlóé ci­pész, a battonyai Bessenyei Jáno­sé gyárimunkás, Szlancsik Pálé földműves, a jól megtermett Ko­vács Miklósé Magyarbánhegyesen vasúti pályamester. Miklóst egyéb­ként társai „Jolly Joker”-nek be­cézik, mert olyan, mint ez a kár­tyalap, mindenhová behelyettesít­hető. Fizikai ereje sokoldalúsággal párosul. Ebben a változatos együttesben a lírai oldalt a kis Balázs Imre képviseli. A többiek szerint költő és novellista egy személyben. Iskolai irodal­mi pályázatok hőse. Neki aztán nem kell kimennie az életbe ih­letért, hiszen benne van már a legközepépen! — Ahogyan valaki odaáll a munkához és megfog valamit, már abból látható, hogy e tekin­tetben mit ér. Ezekről a fiúkról nemcsak előttük állítom, hogy sze­retik és értik a mesterségüket — jelenti ki mély meggyőződéssel Galovicz György, ö pedig csak tudja, hiszen nem elfogult, mert a vállalatot képviseli, nem az is­kolát. A fiúknak láthatólag jól­esik az elismerés. A hangulat mind közvetlenebbé válik. Egy­más szavába vágva mondják el mindazt, amiről úgy vélik, hogy érdekes lehet számunkra. — Mi, építészek — és ezt kü­lönös büszkeséggel hangsúlyozzák — sok mindent tanulunk. Itt van például a géptan. Ismernünk kell minden masinát, ami a szakmában csak előfordul. Egyetlen centire sem maradhatunk el a legújabb technikától. Tantárgyaik közt sze­repel a géptanon kívül szilárd­ságtan, épületgépészet, műszaki rajz, építészettörténet, ezenkívül humán tárgyak és természetesen műhelygyakorlat. A másodikban már állványozást és dúcolást is tanulunk. Ezt most itt az épít­kezéseken igaziban is láthatjuk. De a szaktársak — így mondják, ilyen kedves nagyossággal — mindent megmutatnak és elmagyaráznak nekünk. Csak hálásak lehetünk ér­te! MIELŐTT BÚCSÚT VENNÉNK ezektől a derűs, ifjú építőktől, megkérdezzük, elégedettek-e az itteni körülményeikkel? Megennék a vasszöget is, olyan az étvágyuk, így aztán első véleményük a koszt­tal kapcsolatos. A reggeli egy bögre kávé kenyérrel. Ettől aztán délig alaposan megéheznek. Ebéd­jük a felnőttekével azonos. Sze­rény kérésük, hogy a főttésztához villát kapjanak, s kifogásolják, hogy öt személyre jut egy ivópo­hár. Nincsenek olyan sokan, hogy nehéz lenne ezen segíteni. A mun­karuhájukkal őszintén elégedet­tek: jó, strapabíró. A vállalat fi­gyelmességét jelzi, hogy a közös­ség két legkisebbjének szabóval utána igazíttatta a munkaruhát. A tisztálkodást illetően mosdótál az van, de vízcsap az kevés, nagy­jából lemosakodhatnak. A szállás­helyükön, a kollégiumban pedig megfürödhetnek tetőtől talpig. Ke. veselik az órabért is. Csak 2 fo­rint és plusz 20 fillér rá évfolya­monként — mondják szomorká­sán. Azonban., hogy beszélgetni kezdünk a dologról, hamar meg­értik helyzetüket, azt, hogy ők még nem fizetett munkások, ha­nem tanulmányaik gyakorlati ré­szét végző iskolások. Amit tulaj­donképpen kapnak, az afféle „hi­vatalos zsebpénz”. Havonta kitesz évfolyamkülönbözet szerint 250— 300 forintot. Ellátásra, szállásra viszont nincs gondjuk. Ilymódon az „ügy” pillanatok alatt lekerül a „napirendről”. Komoly kérdést teszünk fel: — Vannak-e KISZ-tagok? EGYSZERRE lendülnek magas­ba a karok. Arra a kérdésünkre, hogy a nyár hátralévő részét ki, hogyan tölti, különbözők a vála­szok. Néhányan nyaralnak, leg­többjük azonban elmegy „igazi munkásnak”, „igazi keresetért”, s akkor telik majd nekik tetsző dol­gok vásárlására. Mikor megkér­dezzük, hogy akkor mi lesz a pi­henésből, azonos a felelet: — Lényegében most is pihe­nünk. Nem nehéz munka ez. Utá­na sétálunk. — Sok szép kislány van Csa­bán — hallatszik a körből huncut- kásan és általános derültség rá az igenlés. — Egyébként délután nagy mér kőzésünk lesz a stadionban — szó­lal meg a munkavezető, aki min: közli, maga is rajongója a labdá­nak. — Az itteni MTH-sok az ellen feleink! — rikkant közbe valaki A felzúgó szavakból érződik, hog: akárki is lesz, a technikusok győz­nek. — Jó sportolást és további hasz­nos gyakorló munkát! — ezzel é kívánsággal szorítunk kezet az if­jú építőkkel és vezetőjükkel. Huszár Rezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom