Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-05 / 157. szám

8 '

KÉPÚJSÁG

i960, július 5., kedd

HÍREK

Nézzétek! Hogy megváltozott a magyar határ! Amerre a szem ellát, aratógépek, kombájnok, fűkaszálók mozognak a termelőszövetkezetek földjein. Közöttük csak itt_ ott csillan meg néhány kézi kasza.

Hát igen. Szocializmust építünk. Gép, gép gép! Ez a jelszó. És ezt évről évre jobban valóra váltjuk.

A dülőút sarkánál, a nagy nyárfa alatt megszólítok egy aratót:

— Nehéz a munka?

Aratás

— Nem mondhatnám. Csak ott vágunk, ahun fekszik a búza, ahun fordul a gép.

^ És meggyőzik ilyen kevesen?

Egy idősebb ember vá laszol:

— Meg. így meg. De azelőtt az uraságnál, a nagygazdáknál bezzeg máskíppen ment! Hajtottuk egymást. Vót úgy, hogy versenyt futottunk egy-egy darab gabonatábláig mert a család egész évi kenyerírűl vót szó.

Elgondolkozom a hallót»

takon. Milyen más a mi új világunk! Ezelőtt gyűlölték a nincstelenek az aratógépet, mert őket rövidítette meg. Most meg nekik dolgozik. Nincs ura- ság, meg nagygazda Csak aranyló, hullámos búzatáblák. A közösség gabonái.

Most a földművesszövetkezet mozgóboltja 'közlekedik, Sört, málnát isznak az emberek, asszonyok. Azután tovább lendülnek a kaszák: új kenyér születik.

B. Gy. L.

— Júl jövedelmez az állattenyésztés az orosházi Űj Élet Termelőszövetkezetben. Sertésből és szarvasmarhából eddig, 416 darabot adtak tá a felvásárlóknak, s az értük kifizetett összeg 753 880 forint volt. Ezenkívül az idén a baromfinevelést Is jelentősen e- melték. Jelenleg 9 ezer csibét nevelnek.

— PÉLDÁT MUTATNAK az asszonyok a csorvási Petőfi Termelőszövetkezetben. Negyven asz- szony vese részt rendszeresen a növényápolási munkában. Eddig már igen szép eredményt értek el. Téren Jánosné 80, Tóth Ist- vánné 90, Fehér Pélná 50, Sárközi Jánosné 66 munkaegységet ért el.

— EBBEN AZ ÉVBEN több mint hárommillió forintot fordítanak az orosházi Városi Tanácsháza építésére az építkezésre biztosított hétmillióból,

— Önkéntes segítséget nyújtottak az aratásban a szeghalmi Rákóczi Termelőszövetkezet tagjainak a vízügyi igazgatóság dolgozói. Az elmúlt héten egy egész napon át 15 dolgozó segített a munkában.

— ZÁSZLÖAVATO ünnepséget tartott július 3-án Szarvason az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság Szarvasi Szakaszmérnökségének KISZ-szervezete. Ünnepi beszédet a községi párttitkár tartott, utána a fiatalok az Arborétumba látogattak el.

— Tovább növelik a békemozgalmi előadások számát a szarvasi járásban a Hazafias Népfront községi bizottságai. Az ősz folyamán 5—10 tagú előadógárdát biztosítanak, akik rendszeresen tartják majd a kisgyűléseket.

— HAT DARAB főnyeremény nem talált gazdára a dán állami sorsjáték székhazában, ahol évek óta igen jelentős összegek hevernek. amelyeket a nyertesek nem vettek fel. A kisebb nyeremények között van a hat főnyeremény is, egyenként 25 ezer dán korona értékben.

ÉPÍTŐ FIATALOK

LAPUNKBAN nemrég a következő hirecske látott napvilágot: ,,— 40 építőipari technikumi hallgató érkezett négyhetes nyári termelési gyakorlatra Békéscsabára, az építkezésekhez.” Az olvasók bizonyára nem vennék rossz néven, ha ezt a röpke hírt megelevenítenénk — gondoltuk és nyomban cselekedtünk is. A Magasépítők megyei fellegvárában — az Irodaházban — megtudtuk, hogy a fiatalok egy része a hűtőházi, más része a Bánszki utcai építkezéseknél található. Ügy döntöttünk, hogy az utóbbiakat keressük fel. A helyszínen, az építkezés irodájában Uhrin Pál építésvezetőtől és Such Pál technikustól azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a gyakorló munkára érkezettek a szegedi építőipari technikum hallgatói. Velük van két tanáruk: Bankó János és Szabó István. Feladatuk az erkölcsi felügyelet, s a fegyelem biztosítása. Most ők a „szülők”.

Az építkezésnél, az egyik toronydaru árnyékában állványokkal körülvett, félig kész emeletes épület előtt megszólítunk egy meszes kezeslábasban arra haladó menyecskét:

— Legyen szíves, árulja el, hol találhatók a technikusok?

— A pincében — mutat a készülő ház aládúcolt lépcsőházára. Perc sem telik, s már ott vagyunk a fiúk között. Az első, akivel szót váltunk, Galovicz György. Ö ennek a kis kollektívának a vállalat részéről megbízott munkavezetője.

Nyolcvan festő és szobrász utazik tsz-ekbe, állami gazdaságokba

HŰVÖSEBB NYÁRI NAPOKRA

Még mindig divatos a kompié. Hűvösebb nyári napokra igen célszerű viselet. Képünkön pasztellszínű, könnyű szövet, nyári kompiét matatunk be. Egyetlen dísze a színes virág.

Képzőművészeink nagyobb csoportja tavaly nyáron utazott először vidékre, állami gazdaságokba, hogy képekkel, szobrokkal örökítse meg a küzdelmet az újért, s a művészet eszközeivel ábrázolja a mezőgazdasági munkákat és e munkák hősét: az embert. A Képzőművészek Szakszervezetének és szövetségének kezdeményezését az idén nyolcvan művész tette magáévá.

A szövetség festő szakmai bizottságának minden tagja jelentkezett, sokan mennek falura a fiatal képzőművészek stúdiójának és a Szinnyei Merse alkotó közösségnek a tagjai közül ís. Az első csoport már elutazott.

Mintegy harminc termelőszöHűvös idő

Hűvös idő, felhoátvonulások, néhány helyen kevés esővel. Valamivel mérsékeltebb, de időnként még élénk északnyugati szél. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 9—12, legmagasabb nappali hőmérséklet 20—23 fok között.

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

Az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapja

Felelős szerkesztő: Cserei Pál Szerkesztőség: Békéscsaba, József A. u. 4., I. em. Telefon: 22—96.

Kiadja a Békés megyei Lapkiadó allalat, Békéscsaba, S~t. István tér 3. Felelős kiadó: Lehoczky Mihály. Telefon: 10—21

Békés megyei Nyomdaipari Vállalat,

Békéscsaba.

’’elelős nyomdavezető: Kendra György Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a postahivataloknál és a kézbesítőknél;

Előfizetési díj 1 hóra 11*— Ft

vetkezet és állami gazdaság várja az idén a művészeket az Alföldön, a Dunántúlon és a hegyvidékeken. Két héttől két hónapig terjedő időt töltenek falun a festők és szobrászok.

Üdülőhelyeken tartják a július havi lottósorsolásokat

A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság elkészítette a lottósorsolások további menetrendjét. E szerint júliusban öt húzás lesz, egy a fővárosban, négy pedig üdülőhelyeken.

Július 8-án Balatonlellén, 15-én Hajdúszoboszlón, 22-én Balatonfüreden, 29-én pedig Harkályfürdőn sorsolják a lottót.

Kitűnőre vizsgáztak

A napokban tartják meg a békési I. számú Jantyik utcai iskola nyolcadikos leánytanulói háztartási szakkörük évzáró vizsgáját. Az évzáró vizsgán ott voltak a szakkörre járó leányok szülei is, hogy lássák, mennyire tanulták meg lányaik az ízléses ételek főzését, s a különböző sütemények készítését. Szabó Sarolta nevelő fáradhatatlan munkájának megérett a gyümölcse. A lányok egy része a főzés „tudományát” teljesen elsajátította a szakkör egy éves működése alatt. Az ízletes ételek és tészták elfogyasztása után hosszasan elbeszélgettek az édesanyák a szakkör munkájáról, majd arra kérték lányaikat, hogy a tanultakat valamennyien hasznosítsák odahaza is.

Boldizsár Gyula.

Mint mondja, 22 éves. Azt tapasztaljuk, hogy fiatalsága ellenére rendelkezik beosztottai közt azzal a tekintéllyel, ami ilyen körülmények közt feltétlenül szükséges. Ezt bizonyára hozzáértésének és őszinte emberi magatartásának köszönheti. Rövid ottlétünk alatt legalább is így tapasztaljuk.

— ÉPPEN EGY MOSÓKONYHA vakolását végezzük — közli. Az ősszel negyedik évükbe lépő „harmadévesek” vakolnak, a többiek pedig a kezük alá dolgoznak. „Tessék a mérővessző. Kilencven centi lefele” — nyújtja a „collstok. kot” Galovicz egy nyurga f hidak. X

Megkérdezzük az illetőt, hogy Békés megyei-e. Nemet int a fejével és bemutatkozik. Szabó Sándornak hívják és egy makói vasutas fia.

— Többen közülünk ebbe a megyébe valók — nyugtat meg sietve, mintha attól tartana, kedvünket szegné, ha kiderülne, hogy mindnyájan „külországiak”, azaz másik megyéből valók volnának. Mondja ám, hogy Tóth András például gerendási, Kovács Miklós Magyarbánhegyesre való. A szomszédos Gyulát ketten is lakóhelyüknek vallják, Kövesi Béla meg Fáskerti Imre. Tóth István pedig egyenesen csabai.

— Tudatosan válogatták így a kollektívát, hogy a hét végét mennél többen a családjuk körében tölthessék — jegyzi meg munkavezetőjük. Másik technikus lép mellénk. Símítót kér, mert eggyel kevesebb van belőle. Ö a már említett Kövesi Béla. Lányos arcú, szóke fiú. Édesapja a gyulai MTH- iskolában tanár. Megkérdezzük Bélát, hogy miként kerekedett kedve az építő pályára?

— EGYIK NŐVÉREM udvarlója építészmérnök. Ö hívta fel a figyelmem már hetedikes általános iskolás koromban a szegedi technikumra. Egészen a nyolcadik osztály elvégzéséig izgultam, hogy sikerül-e? Annyira sikerült, hogy már két év van mögöttem, most megyek a harmadikba. Négyes átlagú vagyok.

— Sose legyen rosszabb. De jobb lehet! — biztatjuk. Hirtelen azt vesszük észre, hogy körülvettek a technikusok. Kiderül, hogy „a nép minden regétéből” vannak köztük. A csanádapácai Fejes János édesapja például földműves, Balázs Imréé Mezőkovácsházán gyámügyi előadó, Eke Sándoré Szeghalmon tsz-tag, az Orosházára való Németh Jánosé gépész, a Szeged melletti Ullésen született Bata Jánosé földműves, Tóth Istváné asztalos, a makói Kiss Lászlóé cipész, a battonyai Bessenyei Jánosé gyárimunkás, Szlancsik Pálé földműves, a jól megtermett Kovács Miklósé Magyarbánhegyesen vasúti pályamester. Miklóst egyébként társai „Jolly Joker”-nek becézik, mert olyan, mint ez a kártyalap, mindenhová behelyettesíthető. Fizikai ereje sokoldalúsággal párosul. Ebben a változatos együttesben a lírai oldalt a kis Balázs Imre képviseli. A többiek szerint költő és novellista egy személyben. Iskolai irodalmi pályázatok hőse. Neki aztán nem kell kimennie az életbe ihletért, hiszen benne van már a legközepépen!

— Ahogyan valaki odaáll a munkához és megfog valamit, már abból látható, hogy e tekintetben mit ér. Ezekről a fiúkról nemcsak előttük állítom, hogy szeretik és értik a mesterségüket — jelenti ki mély meggyőződéssel Galovicz György, ö pedig csak tudja, hiszen nem elfogult, mert a vállalatot képviseli, nem az iskolát. A fiúknak láthatólag jólesik az elismerés. A hangulat mind közvetlenebbé válik. Egymás szavába vágva mondják el mindazt, amiről úgy vélik, hogy érdekes lehet számunkra.

— Mi, építészek — és ezt különös büszkeséggel hangsúlyozzák — sok mindent tanulunk. Itt van például a géptan. Ismernünk kell minden masinát, ami a szakmában csak előfordul. Egyetlen centire sem maradhatunk el a legújabb technikától. Tantárgyaik közt szerepel a géptanon kívül szilárdságtan, épületgépészet, műszaki rajz, építészettörténet, ezenkívül humán tárgyak és természetesen műhelygyakorlat. A másodikban már állványozást és dúcolást is tanulunk. Ezt most itt az építkezéseken igaziban is láthatjuk. De a szaktársak — így mondják, ilyen kedves nagyossággal — mindent megmutatnak és elmagyaráznak nekünk. Csak hálásak lehetünk érte!

MIELŐTT BÚCSÚT VENNÉNK

ezektől a derűs, ifjú építőktől, megkérdezzük, elégedettek-e az itteni körülményeikkel? Megennék a vasszöget is, olyan az étvágyuk, így aztán első véleményük a koszttal kapcsolatos. A reggeli egy bögre kávé kenyérrel. Ettől aztán délig alaposan megéheznek. Ebédjük a felnőttekével azonos. Szerény kérésük, hogy a főttésztához villát kapjanak, s kifogásolják, hogy öt személyre jut egy ivópohár. Nincsenek olyan sokan, hogy nehéz lenne ezen segíteni. A munkaruhájukkal őszintén elégedettek: jó, strapabíró. A vállalat figyelmességét jelzi, hogy a közösség két legkisebbjének szabóval utána igazíttatta a munkaruhát. A tisztálkodást illetően mosdótál az van, de vízcsap az kevés, nagyjából lemosakodhatnak. A szálláshelyükön, a kollégiumban pedig megfürödhetnek tetőtől talpig. Ke. veselik az órabért is. Csak 2 forint és plusz 20 fillér rá évfolyamonként — mondják szomorkásán. Azonban., hogy beszélgetni kezdünk a dologról, hamar megértik helyzetüket, azt, hogy ők még nem fizetett munkások, hanem tanulmányaik gyakorlati részét végző iskolások. Amit tulajdonképpen kapnak, az afféle „hivatalos zsebpénz”. Havonta kitesz évfolyamkülönbözet szerint 250— 300 forintot. Ellátásra, szállásra viszont nincs gondjuk. Ilymódon az „ügy” pillanatok alatt lekerül a „napirendről”. Komoly kérdést teszünk fel:

— Vannak-e KISZ-tagok?

EGYSZERRE lendülnek magasba a karok. Arra a kérdésünkre, hogy a nyár hátralévő részét ki, hogyan tölti, különbözők a válaszok. Néhányan nyaralnak, legtöbbjük azonban elmegy „igazi munkásnak”, „igazi keresetért”, s akkor telik majd nekik tetsző dolgok vásárlására. Mikor megkérdezzük, hogy akkor mi lesz a pihenésből, azonos a felelet:

— Lényegében most is pihenünk. Nem nehéz munka ez. Utána sétálunk.

— Sok szép kislány van Csabán — hallatszik a körből huncut- kásan és általános derültség rá az igenlés.

— Egyébként délután nagy mér kőzésünk lesz a stadionban — szólal meg a munkavezető, aki min: közli, maga is rajongója a labdának.

— Az itteni MTH-sok az ellen feleink! — rikkant közbe valaki A felzúgó szavakból érződik, hog: akárki is lesz, a technikusok győznek.

— Jó sportolást és további hasznos gyakorló munkát! — ezzel é kívánsággal szorítunk kezet az ifjú építőkkel és vezetőjükkel.

Huszár Rezső