Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-21 / 171. szám
4 népújság 1560. július 21., csütörtök i\E FELEJTSEK EL A MÉLTAT! Gyermeknyaraltatás a Horthy-Magyarországon « sütésnek a következő: „ .. .Az üdülésre küldött gyermekek főképp a középosztály gyermekeiből kerülnek ki. Ezért nagyon kérjük a tekintetes elöljáróságot, szíveskedjék a gyermekeket oly szerettei fogadni, mint azt a magyar ember hagyományos ember- és gyermekszeretete diktálja..Amint látjuk, még ezt a nyomorúságos akciót sem a legszegényebb gyermekek „élvezhették”. A képmutatásra, a kapitalizmusnak aljas embertelenségére, a gyermekek iránti teljes résztvét- lenségre önkéntelenül vet fényt augusztusi levelében a csorvási főjegyző. Sorait a gyermeknyaraltatási akció igazgatóságának címezte és levelében többek között igy írt: „... azért vállalják el ezeket a gyermekeket, hogy nyáron át legyen, aki a libát, malacot őrizze, s akit ide-oda küldözhetnek, vagyis teljesen szolgálati bér nélkül álljon rendelkezésükre egy kis cseléd-gyerek. A kisgazdák, a tehetősebb iparosok és kereskedők, akik vállalkozhatnának nemcsak egy, de két-három gyermek nyaraltatására is — minden évben elzárkóznak ettől... A falusi köz- alkalmazottakra a gyermeknyaraltatási akció tekintetében számítani nem lehet, mert hiszen szűkös, nyomorúságos viszonyaik mellett alig képesek önmagukat és gyermekeiket fenntartani... A földbirtokosok irtóznak a gyermekektől ... Hasonlóképpen — folytatja a levelét a főjegyző — nem lehetnek számításban e tekintetben falun lakó mágnásaink és birtokosaink, akik valósággal irtóznak attól, hogy falusi kastélyuk egy rejtettebb zugában, ha mindjárt valami cselédlakásban is — elhelyeznének néhány fővárosi gyermeket, akiknek zajongása megzavarná parkjuk csendjét, s talán lelkiismeretűket is — (volt is ezeknek lelkiismeretük. Szerk.) azzal, hogy annak a szegény, vézna, sápadt fővárosi gyermeknek reggelenként egy fél liter fejecskét sem nyújtanának valamenyik csősz- vagy béresasszony útján...” Aztán szó esik arról is, hogy vannak, akik jó üzletnek látják a „nyaraló” pesti gyereket és iparkodnak is kihasználni .. ami meg is látszik a nyaralásra kihelyezett gyermeken, aki tápláló élelemből édes keveset, de levegőből, esőből, szélből, napsugárból annál bőségesebben vette ki részét e pár hónap alatt, s bőre kicser- ződött, megfeketedett a Nap égetésétől, de talán még véznább, még vékonyabb lett, mert kora hajnalban, a legédesebb álmából keltette fel vendéglátója, s egy kevés sovány levest tömvén bele reggelire, bakójában pedig egy darab száraz kenyeret, egy kevés avas szalonnát dugván neki ebédre, útnak indította a liba- vagy a malac-csapat után, lelkére kötvén, hogy csak este későn jöjjön, haza, mert hiszen naplemente után, hűvösön legel a liba és a malac. Segény nyaraló gyerek pedig, távol szüleitől, rokonairól, ismerőseitől könnyhullatás után végzi nap nap mellett a kényszerű nyaraltatás fáradalmait, s epedve olvassa a napokat, s várja a holnapot, amikor ismét visszamehet a fővárosba ...” A reméli kalács helyeit kenyér is szűkösen „.. .A meztelen valóságot — írja tovább a főjegyző — közvetlen meggyőződésen alapuló tapasztalati tényeket tárta fel a községi elöljáróság azért, hogy tisztám lássa a tekintetes Cím, mennyire célját téveszti a nyaraltatás erőltetése, ha..: úgyszólván üzleti érdek a mozgatója.” Ezután azt írja a főjegyző, hogy a gyermekek visszakivánkoznak: „.... különösen, ha mindjárt az első étkezés alkalmával is tapasztalják azt, hogy a remélt kalács nincs a szintén remélt fölözetlen tejhez, de még kenyér is szűkösen van a sovány savanyú leveshez vagy az éretlen gyümölcshöz...” Ha valaki ezek után is szépíteni szeretné a kapitalizmust és azt találná mondani, hogy „jó-jó, ez 6—8 évvel a háború után volt, de később... később aztán csak jobb lett, az ilyen embert ismét kénytelen vagyok kijózanítani, amikor A gépállomási aratógépesek túlteljesítették tervüket — A kombájnosok versenye még nyitott — Tehát a háború után jóval több mint 10 évvel a kapitalizmus a következő helyzettel boldogította Magyarországot: „Méltóságos Alispán Űr!” — írja a székesfőváros polgármestere .. Az egyre fokozódó gazdasági válság különösen megcsonkította hazánk fővárosában a gyermekek ezreit, s oly életkörülmények közé sodorta, hogy egészségi állapotuk romlása súlyos következményekkel fenyeget... A székesfőváros erejének minden megfeszítése ellenére sem képes már arra, hogy a nyomorgó gyermeksereg egészségi és szociális bajait egyedül orvosolja...” i Elindult tehát ez évben is az újabb akció. Igen ám, de a falvakban sem volt arany az élet a „szép” világ, a „jó” világ ott is tobzódott. Mindenesetre maradjunk Csor- váson, ha már ott kezdtük. Az újabb nyaraltatási akció ügyében összeült a községi elöljáróság. Ott voltak az esküdtek és Popovics Kornél községi főjegyző. A tanácskozásukról felvett jegyzőkönyv többek között ilyesmit tartalmaz: ......Megjelent elnöklő k özségi főjegyző véleményével szemben egybehangzón kdjeletik, hogy a községben egész nyáron át uralkodó por miatt a gyermeknya- raltatás a község belterületén egészségi szempontból is csaknem kivihetetlen, káros, viszont a község külterületén — miként ezt a múlt tapasztalatai igazolák, azért keresztülvihetetlen, mert a fővárosi gyermekek elégületlenek és folyton siránkoznak ... Mindezeken felül itt a községben oly nagy a szüksék és a nyomor, hogy ebből az okból is telesen kivihetetlennek látszik a tervbe vett akció, mivel a tehetősebb, a kedvezőbb anyagi helyzetben lévők is inkább egy helybeli olyan gyermeket vesznek magukhoz a nyáxS hónapokra, akiket libapásztomak, ka- nászboj tárnak stb. alkalmazhatnak, s akiket konyhában, színben, ló-, marhaistáUóban helyezhetnek el éjszakára, egy-egy ló- pokróc a taferójuk, a fejvánkos és a derékalj a szaimarakás. Élelmezésük is kevesebb gondot okoz, mert nem kémek és nem igényelnek teát, kávét, hanem kielégíthetők egyszerűbb ételekkel is. (A kapitalizmus mindig mestere volt az egyszerű, a nagyon egyszerű ételek „feltalálásának”. (Szerk.) .........Horthy idején éhezett az, aki a kenyérgabonát termelte, s nem'evett baromfihúst, aki a baromfit gondozta ...” (Részlet Kádár János elvtárs sztá- linvárosi beszédéből.) Élnek közöttünk olyan emberek, akik a legkisebb nehézségünk vagy hiba láttán azonnal készek — csendesen vagy hangosabban, attól függően, kik vannak körülöttük — kifakadni, mondván: ja kérem, a múltban ilyen nem volt. — Sóhajtanak egy mélyet, egy keserveset, mutatva, hogy majd megszakad a szívük a jelenlegi helyzettől. Ezeknek a „jóembereknek” elég egy csipetnyi baj, hogy azonnal odavágják: kérem, ez nem volt a múltban. Aztán, ha az ilyentől azt kérdezzük: ugyan mondja már meg, ha olyan jól tudja, milyen is volt a múltban? — akkor leginkább sokat sejtető hümmögő választ kapunk, s az illető sóvárogva néz a fejünk fölé, a semmibe. Esetleg saját akkori kiváltságos helyzetének magyarázásával vérszegényen érvel, vagyis egyéni igazságát hazudj a nekünk. Az ellenforradalom elleni küzdelem idején többször tapasztalhattuk, de még most sem ritkaság, hogy vannak, akik pillanatnyilag megfeledkeznek a régi világ igazi arcáról, megfeledkeznek átélt nyomorúságukról, vakon bólogatnak az efféle uraknak. A múlt kiváltságosainak nincs mit mondanom. Sohasem tagadtam, hogy nekik tőkéseknek, kiszolgálóiknak, a keveseknek a múltban jobb volt. Azonban az elvtelen bológatóknak és a köny- nyen felejtő saját véreimnek szeretnék most egyik emlékeztetőjük lenni. Talán a nyár és az egész megyében tapasztalható üdülési hangulat késztetett arra, hogy az emlékezni valók közül a legidőszerűbbet, pont a nyaralást említsem. Hogyan is volt a felszabadulás előtt, hogyan nyaraltunk akkor, abban a régi „jó” világban? Mi, mai felnőttek abban az Időben fiatalok voltunk, igy talán legjobb lesz, ha az akkori gyermeknyaraltatási akció „szépségeire” emlékezünk. Sajnos, mindjárt az elején azt kell mondanom, hogy az emlékezéssel megyei viszonylatban egy kis baj van. Ugyanis a vidéki munkások és parasztok gyermekei a múltban nem nyaralgattak. Maga az a tény, hogy vidékiek vagyunk, egymagában nyaralásnak számított. Talán a városi gyermekek? Erről szól: Egy körlevél 1926-ban Budapest székesfőváros alpolgármestere körlevélben fordult „Az érdemes községi elöljáróságokhoz!”, melyben támogatásukat kérve, többek között ezt írta: „ ... Köztudomású, hogy a székesfővárosi szegénysorsú lakosság nemcsak a saját életfenntartásához nélkülözi a legszükségesebbeket, hanem gyermekei részére a legszükségesebb táplálékot sem tudja a nyomasztó munkanélküliség és drágaság miatt megszerezni. (Az uralkodó osztály mindenkor úgy csinált, mintha nem tehetne semmiről, mintha a bajoknak rajtuk kívül álló okai lennének. Az igazság, hogy a válság, a munkanélküliség, a háború, a kapitalista rendszer része, velejárója. Szerk.) Szomorú statisztika tanúskodik arról, hogy a székes- fővárosi gyermekhalandóság az utolsó négy-öt esztendőben meghaladja a születések számát, úgyhogy sajnálatos tényként állapítható meg, hogy a székesfőváros milliós lakosságában a magyar faj pusztulóban van.” •„... Abban a meggyőződésben, hogy a becsületes magyar falu a maga nagylelkűségét és áldozat- készségét a szegény magyar városi gyermektől nem fogja megtagadni, tisztelettel kérjük az érdemes Elöljáróságot, hogy legyen szives a bölcs vezetésére bízott polgárságot azon hazafias elhatározásra bírni, hogy akár egyesek áldozat- készsége, akár a polgárság együttes akarata folytán, minél több székesfővárosi szegénysorsú gyermek részére biztosíthassék az üdülés.” Ezután megemlítik a körlevélben, hogy a székesfőváros az elmúlt évben az egész ország területén 656 gyermeket tudott elhelyezni vendéglátó családoknál. Ilyen levelet kapott több község között Csorvás érdemes elöljárósága is. Megnyomta a gombot az orosházi járás főszolgabirója is. Miután megismételte az előző körlevél alapján attól való félelmét, hogy a magyar falu kipusztul (Az uralkodó osztály félt, hogy elveszti a munkásokat. Ha nincs kit kizsákmányolni, akkor nincs haszon, nincs üzlet — gondolták —, ha nincs tartalék sereg, nem lehet lenyomni a béreket stb. Szerk.) hangsúlyozta, hogy: „ ... Budapest magyar fajú lakosságát csak az ott élő gyermekeken keresztül lehet a pusztulástól megóvni. Viszont ezek a gyermekek a rossz táplálkozás, ruhát- lanság és egészségtelen levegő következtében (A levegőt rendkívül fontosnak tartották. Talán azért, mert ez került a legkevesebbe, de mint látjuk, később már ebből is kifogytak. Szerk.) testileg gyengék, leromlottak úgy, hogy egyelőre még egészséges szervezetük megrokkanása szinte elkerülhetetlen .. Ezután a főszolgabíró utasította a községi elöljáróságot, hogy kimutatást készítsenek arról, hogy a községben hányán hajlandók városi gyermeket magukhoz venni. Csorváson négy gyermeket vállaltak. Megérkeztek a gyerekek Csorvásra A Székesfőváros Gyermeknyaraltatási Akciója 1926. június 24- én küldte szét értesítéseit az országba. Ez úton szereztek Csorváson is tudomást a fővárosi nyomorgó gyermekek elindulásáról. Egyik érdekessége ennek az érteLegfrissebb adatok szerint a megye gépállomásainak aratógé- pesei túlteljesítették aratási tervüket. A 35 560 hold helyett 41 321 hold gabonát arattak le. A három legnagyobb területet betakarító airatógépes között találjuk továbbra is F. Nagy Mihályt, a Füzesgyarmati Gépállomás dolgozóját, aM 395, Egeresi Lászlót, a köröslad'ányi traktorost, alki 351 és Iványi Lászlót, a Gyomai Gépállomás vontatóvezetőjét, aki 320 holdat aratott eddig le. A vasárnapi esőzésekig a kombájnosok 24 400 holdról takarították be a gabonát. Bella András, az Orosházi Gépállomás kombájnvezetője 244, Bencsik József szarvasi kombájné® 218, Csordás Károly, a Füzesgyarmati Gépállomás kombájnvezetője pedig 210 holdról aratta és csépelte el a gabonát. Több termelőszövetkezetben a kombájnaratásra meghagyott területen kívül befejezték a kalászosok betakarítását. Gép- állomásii szakemberek véleménye szerint e hét péntekére, szombatjára a (meghagyott kombájnterületekről is zsákba kerül a szem. A tarlóhántás üteme is éléríkebb lett. Különösen azokon a helyeken, ahol a múlt héten kisebb- nagyobb mennyiségű csapadék hullott. A Kétegyházi Gépállomás körzetéből 3320, Gyoméról pedig 2038 hold tarló felszántásáról számoltak be. Több szövetkezetben a szalmalehúzás igen vontatottan halad, ami gátolja a kombájnnal aratott területen a szántó traktorok útját. Ahogy befejezik a szövetkezeti gazdaságokban az aratást, megkezdik a cséplést. Amig péntek estig — július 15-ig — összesen 140 cséplőcsapat kezdte el a munkát, addig hétfő reggelig ez a szám 240-re növekedett. A hét folyamán a gabonacséplésre előkészített gépek és munkacsapatok mindenhol elkezdik a munkát. hivatkozom a már említett nyaraltatási akcióval kapcsolatban később, 1933. március 17-én kibocsátott körlevélre, mely az alispánoknak szólt. — „Mivel az összes jelenlevők egyhangúlag magukévá teszik a kifejezésre juttatott álláspontot, az elnöklő községi főjegyző ismételt kérésére is megmaradnak azon álláspontjuk mellett, hogy a nyaraltatási akció itt keresztül nem vihető...” — így szól tehát a hiteles jegyzőkönyv lényege. így „nyaraltattak" a Horthy-Magyarországon, a „boldog” régi világban. Nálunk a szocializmusban a múlt évet véve alapul, tehát egy még szörnyűbb háború és egy hatalmas károkat okozó ellenforradalom után, csak a megyéből mintegy négyezer gyermeket nyaraltattunk. Ez évben természetesen jóval többen részesültek a nyár örömeiben. Mi nem testileg csonttá soványodott, az éhségtől nyomorék gyermekeket küldtünk el üdülni — s itt én fordíthatom ki a tenyerem a kedves reakciósnak, mondván: — Uram, ilyen gyermekek nálunk egyszerűen nincsenek. Ilyen gyermekek csak önöknél, a kapitalizmusban voltak. 3 millió forint értékben még több kombinált szobát és hálészobát készít a Szarvasi Mezőgazdasági és Faipari Ktsz A Szarvasi Mezőgazdasági és Faipari Ktsz a népgazdaság részére a központi árualapnak főleg hálószobabútorokat gyárt, negyedévenként nyolcvan hálószobát és húsz kombinált szobát. Mázolórészlegük a helyi bútorüzlet részére bútorfestést végez. Évi termelési kapacitásuk az elmúlt évben 3 millió forint volt, az idén három és fél millió forint lesz. Most vásárolják meg 160 000 forintért a központi üzembázat. Ennek korszerűsítése s a gépek kiegészítése körülbelül 120 000 forintba kerül majd. Szociális létesítményeik közül megemlítjük, hogy Szarvason, a Körös-parton vásároltak egy víkendházat, amelynek két csónakja van. Minden részlegükben rádió, a központi telepen pedig televízió működik, amelynek naponta húsz—harminc nézője is van. —eő Boda Zoltán
