Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-26 / 150. szám

líb. SZEGEDI KIS ISTVÁN. a békési gimnázium névadója A reformáció a kialakuló pol­gárság vallási köntösbe öltözött világnézete. A köntöst ez a nagy- rátörő szerep előtt álló osztály nem maga, szabadon választotta Európa színpadának kelléktárá­ban, hanem a történelem szabta ki számára. A XVI. század elején ugyanis a feudalizmus társadalmi, erkölcsi és kulturális nézeteinek legfőbb hadállása a kereszténység volt, s aki az uralkodó rend ellen támadt, az a vallás harcmezejére kényszerült. A katolicizmus és re­formáció európai méretű hadako­zása ebben a korban a feudális erők és a polgárság osztályharca, amelybe azonban beleszólt a fel- szabadulásáért küzdő jobbágyság is. Magyarországon a reformáció bázisa a kézművesség és a mező­városok parasztpolgársága volt. Első reformátoraink az ő nevük­ben léptek fel a katolikus egyház és a feudalizmus visszaélései el­len, s a három részre szakadt or­szágban a nemzeti törekvéseket is képviselték. A magyar reformáció egyik leg­elszántabb, legnagyobb tudású és legfényesebb talentumú képvise­lője, Kis István, 1505-ben Szege­den született: előnevét szülőváro­sától nyerte. Egy kun származású őse valamelyik országos csapás al­kalmával ide menekült s felvéte­tett a város polgárai közé. Az ifjú Szegedi Kis István vasszorgalommal sajátította el ko­ra tudományait, s bátorságával, kedvességével és tudásával csak­hamar tekintélyt szerzett nevé­nek. Miután az ország jelesebb iskoláit látogqya,wKrakkóba: ment, ahol más tudományok között a .zeneelmélettel is megismerkedett, v « m f húsz év plőtt magával kifizettet­tem — mondja nevetve és nagyot kiált. Öcsém itt van három piros. Egy pár malacot is írjál fel és odaugrik, táncol, tán jobban járja, mint sok fiatal legény. Végre a vőlegényre kerül a sor. De nem sokáig élvezi a. táncot, mert elviszik a menyasszonyt kontyolni. Egyedül marad. Meg­megnézi a pohár fenekét. így tart ez hajnalig. Bár Sárika fogta. — Ne igyál — de ő csak meg­megszegi az ígéretét, mintha ár­nyéktól menekülne, úgy nyúl a pohár után. Hajnalban az udvaron nagy nevetés, kurjongatás tá­mad. Egy egész had legény jön, Suhajda a bandavezér. Egy láda üvegei cipelnek. Most is tán meg­lepetést hoznak. Legalább is min­denki azt várja. Bepattan a szoba közepére és megáll a vőlegénnyel szemben. — Visszahoztuk a borodból a maradékot — mondta nevetve. A tanító erre még el is kékül, ajkába harap és megragadja az egyik üveg nyakát. Jóska észreveszi, egy picit befátyolosodik a szeme. — i\e bolondosa sógor, unokatestvérem nekem Sári. Csak az öregek valamin összeharagud- taik. — Ekkorra már a tanító egye­nesen áll, az üveg ott a kezében, de nem emeli fel, úgy látszik, a bor ködén keresztül eljutott a szó az értelemig, mert egyszercsak ki-, buggyan belőle a nevetés és nevet, nevet, mint aki ördögöt űz vagy az angyalát látja. A két vőfély pe­dig az asztalra teszi a láda bort, ők tudják csak igazán, hogy mi­lyen jókor érkezett. H. SZABÓ JÓZSEF s ennek nyilvános tanítását ha­zánkban később ő kezdte meg. Hírnevét itthon növelte, hogy Krakkóban előadásokat is tartott. Innen Wittenbergbe vándorolt s az ottani híres akadémián három esztendőt töltött: Melanthon Fü- löptől a dialektikát tanulta meg. Mártontól a reformáció eszméi­nek szenvedélyes hirdetésére nyert ösztönzést. Miután hazájába visszatért, kü­lönböző városok polgársága ver­sengett érte, s az ifjúság vágyva vágyta hallani tanításait. Először a tasnádi polgárok meghívásának tett eleget és nemcsak a tanulókat oktatta, hanem akkor még szo­katlan formában a nép előtt is megnyilatkozott. Ez a királyi kincstartónak, Fráter Györgynek csakhamar tudomására jutott: se­reget küldött ellene. Szegedi Kis Istvánt megrohanták, megverték, megsebesítették, több mint 200 darab, akkor felbecsülhetetlen ér­tékű könyvét elrabolták s csak az életét hagyták meg. Az üldözöttet 1545-ben iskolá­jának tanítói tisztjére Gyula vá­rosa hívta meg. A fáradhatatlan nevelőt a következő évben már Cegléden találjuk, ahol tudásra szomjas if jakból iskolamestereket is képzett. Innen is egyenetlensé­gek miatt kellett távozni, de nem­sokára lelkes pártfogóra, lelt Pet- rovics Péterben, Temesvár kapi­tányában, aki az akkor igen híres iskolájának igazgatására meghív­ta. A pártfogó halála után azon­ban a pápahívő utóda csakha­mar elüldözte a tudós reformá­tort. A számkivetett hosszas bujdo- sás után a Berettyó partján fek­vő Túrra érkezett, ahol a polgár­ság nagy tisztelettel fogadta és nemcsak az iskola vezetését bíz­ták rá, hanem arra is kérték, hogy az új hitről prédikáljon. Szegedi Kis István 1553-ban ele­get tett Békés mezőváros meghí­vásának s itt régi szokásához hí­ven a felnőtteket és a tanuló ifjú­ságot egyaránt oktatta. Amidőn azonban működéséről Temesvár pápahivö kapitánya tudomást szerzett, katonákat küldött elfoga- tására, akik a tudós férfiút nem­csak kifosztották és megkínozták, hanem meg is ölték volna, ha nincs közöttük egy tanítványa, a- kinek segítségével a fogságból megszökött és átalúszván a Körö­sön, elmenekült. Következő állomáshelye a Duna partján fekvő Tolna volt, ahol ez idő tájt a neves Sztárai Mihály lelkészkedett. Szegedi itt főképp csak az iskolában tanított, de a prédikálásban is nagyobb tekin­télye volt a nép előtt, mint Szfé­ráinak. Tolnán a pápisták papja ekkor egy nők után bolonduló barát volt, akit Szegedi egy latin nyelvű elmés epigrammában így gúnyol ki: Sass Ervin: Délután s Szegedi a vidék községeit is gyakran látogatta. Igényességére jellemző, hogy mostohalánya ké­rőjének feltételül szabta: a szép tudományokban való gyarapodá­sa végett járja meg előbb Witten- berget. Kálmáncsai működése miatt minden eddiginél nagyobb meg­próbáltatás várt a tudós férfiúra: előbb a kaposvári török vajda, majd a pécsi bég fogságába ke­rült. Ez így szidalmazta: „Te pap! Miért szoktál te vakmerő eb mód­jára a szomszédos magyar várak­ba jönni-menni? Már régen na­gyon jól tudom, hogy mi dolgod van neked ott!” Ha Szegedi meg­húzza magát, megmenekül. De ő bátran felelt: „Nekünk, akik víz j és tűz által vagyunk körülvéve, j innen akaratunk ellenére is oda j kell mennünk, ahova kényszerit- tetünk.” A bég ezen a válaszon annyira felháborodott, hogy Sze­gedit a maga börtönébe záratta, s amidőn Szolnok parancsnokává nevezték ki, oda is magával vitte. A börtönben fogolytársairól, mint atya a fiairól, úgy gondoskodott: erősítette a lelkűket és megosztot­ta velük a falatokat, amelyeket hívei küldözgettek. Mind a hívei, mind a protestáns vezetők mindent megtettek, hogy fogságából kiszabadítsák, de a bég egyre feljebb srófolta a vált­ságdíjat. Végül egy ráczkevei pol­gár kezessége mellett 1200 fo­rintért szabaddá tétetett. Hosszú fogsága után Keviben telepedett le, ahol töretlen erővel nevelte az ifjúságot. Itt az egyik legkiválóbb tanítványa az ifjú Skaricza Máté Volt, aki tudományos munkássá­gában segítő társa lett mesteré­nek, s annak 1572-ben bekövetke­zett halála után, latin nyelven, életrajzát is meginta. A fejfára irt sírversből való a következő idézet: A termetre kicsiny, de jeles tudós {pihen itt lent t. sir csendes ólen: István, a Szegedi. A békési gimnázium névadója nemcsak mint reformátor, tudós, iskolavezető és nevelő érdemli meg becsülésünket, hanem mint költő is jelentősei alkotott. Ma­gyar nyelvű énekeiben a kifejezés ereje és tömörsége lenyűgöző. Leghíresebb költői műve A MAGYAROKNAK SIRALMAS Éneke a tatár rabság­ról címet viseli. A tatárok a tö­rökök szövetségeseként gyakran részt vettek a hódító hadjáratok­ban, és különösen hírhedetté vál­tak fosztogatásaikkal és kegyet­lenségükkel. Szegedi az 1566. évi háborúból meríti témáját s célja az ellenség meggyűlöltetése. Mű­faja a korban szokásos jeremiad. Reális ábrázolása Balassi Bálint későbbi verseire emlékeztet. Mi­lyen szemléletesen írja le például a foglyok szenvedését: Mit dúlsz-tulsz dühösen s keserű szó Na£V undok étellel szegény rabokat {mért lepi ajkad: (tartják, Az lóhüst í'övetlen őeleikbe hányják, Az csitkók vérével, kaeolák tejével Szegényeket itatják. Míg hitedet te magad sem tudod ál- ílani már. A pápisták ellen rimes versek­kel is hadakozott. íme a mutató: Pápisták! lm ilyen törvényt tukmál (rátok ördög cimborája szeretett pápátok . . . Pénzt sikkasztó papok ügyelnek reá­ltok: S purgatóriummal fenyeget a szájok. Tolnáról Laskára, majd. a kör­nyező várak parancsnokainak hí­vására Kálmáncsára ment, ahol nem minden veszély nélkül foly­tatta oktató és nevelőmunkáját, hiszen ez a város közel -fekszik az akkor török kézen levő Pécshez, Ami a vers formai értékét il­leti, a reformáció korának egyik legtökéletesebb alkotásának te­kinthetjük. Tiszta magyar ütemű ritmusára Arany János hívta fel a fegyelmet, aki a dallamát is ismerte. A békési ifjúság büszke lehet rá. hogy gimnáziuma Szegedi Kis István nevét viseli. Ez a rö­vid méltatás pedig akkor tölti be feladatát. ha iskolánk névadójá­nak életével adott példája eleven hatóerővé válik. E. KOVÁCS KÁLMÁN Zsong a város, s itt, a kis szobában ketten vagyunk: te meg én. Messzi hangok mo raja elmosódik, s szavakba szökken e költemény. Valahol autó szala d, kürtje harsam itt halk. ködös han g csupán, az asztal fölé hajol sz, előtted könyv, álmodik velünk a délután. Verset írok. Bírnék et ötvöz rólad és rólam a sz ép szeretet, zsong a város, de it t. a kis szobában mély nyugalommal nevet a szemed. Ladányi Mihály: Véresarcú Az éjjel újra láttalak. Fék ete árokban lapultál, csak egymáshoz közelálló szemeid tüzeltek véraláfutásos arcodból. Szőrös melledre csomósán rászáradt a vér. Ahogy ott álltunk szemtől szembe es láttam sunyi tekintetedet, s hallottam gyorsuló lélegzeted, amely rekedten bugyborgott fel összeszorult torkodból. sajnáltalak! Te sohasem veszed észre a virágokat. Gyűlöletemen átvérzett szá nalmam irántad. Véresarcú, ki a mézes-szájú madarak énekétől nem telsz meg álmodozás sál. A föld fekete, amerre jár tál, a csontokról még tépi a szét a zubbony foszlányait, az asszonyok fonnyadó mellüket nézik, b cesett hasukat simogatják s magánosán kószálnak a beomló aknatölcsérek kö zött a barmok is. Kópiás Sándor: Pillanatkép A gyárak kinyílnak, bibéjük a kémény, szirmaikat szivek fes tik pirosra; a füstöt illatként érz ékelem, mielőtt bárányfelhőv é változna. t Kiszélesednek a kor mos kis utcák; a füttyös tavasz lefújja szennyüket; az ablakokon az ég ü vege feszül, s a járdák léptünktől kifényesülnek. Lukács Miklós: Táj Kis domb, nyírfáét út kolompszóval ny messzi pásztorok u e táj tenyeréből in béna szélmalom hü ágon, az a varjú la itt szórta gyöngy-v tövis-koszorús bére Itt bandukolok szel nyárfa sóhaja halka rájuk gondolok, vo s a tájba pipacské dó, árva kútgém, ájat terel, nokája — én dúltam el, pped szárnyfalán, tta talán: erítékét hajdan s nagyapám, id dombokra, n ha zizzen, It pásztorokra nt hull el szívem. Új Rezső: A vilégbéke hajnalán A vilégbéke hajnalán életet kap az értelem, értelmet lel az élei. örökhangú dallamán tisztán cseng majd a munkadal és minden harci ének igaz katonák ajakén csendül fel és a kacagány igaz szívekre fordul. — Nem lesz töb bé ki orvul eladja puszta létedet és nem lesz, aki életed mocsár tevévé rontja. Nézd. nézd!... a hajnal bontja a félhomálynak vak falát, s a szabadulok halk dalát mintha mindenütt hallanám a világbéke hajnalán.:. Budapest, 1944}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom