Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-18 / 143. szám
TWO. Június 18., szombat SÉPÜJSA G 9 A „pokol“ tűsében — Egy óra a Mesőberényi Téglagyár II. ss. telepén — A nap ugyancsak eregeti sugarait. A szellő meg sem libegteti a leveleket. Forróság van, júniusi kánikula. A Mezőberényi Téglagyár 2. sz. telepén meg-megállnak a munkások, s verejtékes homlokukat törölgetve mondogatják: pokoli hőség van. A csillék azonban tovább nyikorognak s lassan emelkednek a magasba, hogy aztán tartalmuktól megszabadulva A harmadik okról már nem szólnak. Amikor a felszabadulásunk tiszteletére a munkaversenyt kezdeményezték, akkor beszéltek róla sokat. Ma a tetteken a sor. S a II. sz. telep dolgozói eleget tesznek vállalt kötelezettségeiknek. Ezt tapasztaltuk a számokból, s ezt ottjártunk alkalmával látott szorgos munkájukból. A présgépektől kissé odébb már Zakatol a préselögép. Sup&égel József szedi a köszlvacsot. Mészáros Erzsi pedig viszi tovább a lórékra újabb teherért induljanak. A préselőgép pedig ontja a téglát. A présházban, a tető alatt sincs hűvösebb. A nap tűző sugarai mellett még a munka is melegít. Supkégel József és Hoffmann Jótíz éve lassan, hogy éget a „pokol” tüze — mondja Villám Ferenc zsef elszedők, akik naponta öthatezer nyerstéglát adnak át a továbbítóknak, megállás nélkül szedik a súlyos kőszivacsot. A lőrék gyorsan telnek. Mészáros Erzsébet, ökrös Jánosné és Kajtor Mártonná fittyet hányva a melegnek, fürgén rakják a téglát, s a a száradó kőszivacs-rengeteg között kanyarognak a sínpárok. Ló- vontatású lőrék egymást mellőzve, teherrel és üresen viszik a téglát. Bármerre nézünk, mindenütt mozgás, dolgoznak. Pardon, van kivétel is. Az égetőkemence mellett öten-hatan pipahujáznak. Messziről látszott így, de közelükbe érve az előbb látottak ellentéte a valóságnak. Délután lévén, harapnak egy kicsit. Harsány nevetésre értünk oda. Villám Ferenc tartotta szóval a többieket, s jóízűket nevetett egy-egy mondásán úgyannyira, hogy a többiek is kénytelenek voltak vele nevetni. Homlokára húzott smici- sapkája alól a bozontos szemöldök árnyékában fényesen csillogott szeme, amikor beszélt. Jókedvűek itt valamennyien, pedig ugyancsak kijut a munkából. Berakok. A kemence folyosóján még nagyobb a hőség, mint kint. Hűsölni járnak oda. ahol mások az eget kémlelik, hogy vajon a napot mikor takarja el egy felhő. A húsz fokon felüli melegben való rövid „hűsölés” után indulnak vissza a „pokolba”, ahogy a kemencét ők nevezik. — Én már biztos nem kerülök a mennybe, hisz a földi életben is a pokolban dolgozom. Tíz éve lassan, hogy éget a „pokol” tüze — mondja Villám Ferenc és akkorát nevet hozzá, hogy a körkemence folyosólyának túlsó végén is hallik. S míg a lőrékről fogy a tégla, addig ő nem fogy ki a szóbó' Mondja a magáét és amin más Sorba, egymásra rakva a kőszivacsot, telik a kemence. Villám Ferenc társa, Szekeres Endre jóke dvvel rakja a téglát megtelt lórét odébb taszajtva újabbhoz kezdenek. Mint mondják, több oka van a gyors munkának: ha dolgoznak, nem érzik úgy a meleget, meg aztán a gép nem engedi meg, hogy lassan továbbítsák a téglát. ember bosszankodna, azt elüti egy viccel. — A munka is könnyebb így — szól társa, Szekeres Endre és e- gyütt nevetnek jóízűt, egészségeset. M. J. Aratásra készek a kombájnok Dombegyházán is A szerelőműhely szomszédságában magas, vasvázas szín áll. Alatta cséplőszekrények és kombájnok sorakoznak. Mind ki van javítva és a szemlebizottság által is jóváhagyva. A kombájnok újnak tűnnek: újra is festették őket. A hegesztések és a nyitolások nyomai viszont arról beszélnek, hogy ezekkel a masinákkal nem éppen tegnap fordultak be a Dombegyházi Állami Gazdaságba. — Hét—nyolcéves kombájnok ezek — magyarázza Tóth elvtárs, a műhelyvezető, s magabiztos tekintetére nézve csak arra gondolhat az ember, hogy ezek a „veterán” kombájnok jó szerszámoknak bizonyultak Talán nincs a gazdaságban egyetlen olyan ember sem, aki valami kevéske rosszat is tudna mondani ezekre a gépekre. A kombájnok többségükben alacsony sorszámúak. Annak a szövetkezeti gazdaságnak, amely a növényápolási tervek gondosabb, eredményesebb megvalósításában versenyezni akar az almáskamarási Ságvári Tsz-szel, bizony nemcsak az ingujját kell felgyűmi, hanem még a lenge magyart is. Ebben a tsz- ben már harmadszor kapálják a kukoricát, a cukorrépa földjét pedig az egyelés óta másodjára járják a kapáló munkacsapatok. A közös gazdaságnak 430 tagja van, de itt az idén még sohasem dolgoztak 450-nél kevesebben. A növényápolásba pedig átlagosan 90— 100 hozzátartozó kapcsolódott be. Török Ferenc elvtárs, a szövetkezet elnöke úgy vélekedik az első közös tavasz sikeréről, hogy megtalálták a kulcsot a szövetkezeti és a tsz-gazdák érdekeinek összeegyeztetésével. A tsz-parasz- tokat külön-külön érdekeltté tették a többtermelésre. A terven felüli termés egy részét prémiumként természetben, vagy készpénz formájában osztják ki. Az a tsz- tag, aki a tervben meghatározott mennyiségen felül takarít be kukoricát és cukorrépát, az a többlettermés 40 százalékát megkapja: kukoricából természetben, cukorrépából pedig készpénzben. Termelési tervük figyelmet érdemel. Kukoricából 20 mázsa májusi morzsolt — ami csöves termésnek számolva 28—30 mázsának felel meg —, cukorrépából 170 mázsa szerepel holdanként a hozamtervben. — Az első szériából valók — szól közbe Csóti László szerelő, aki társaival együtt a hetedik kombájn rázóasztalának kisebb hibáit javítja —, de jók — teszi hozzá nyomatékosan. — Sok verejtéktől, izzadástól mentettek már meg ezek bennünket — jegyzi meg Kovács Ferenc, az igazgató. Csóti László mellé lépek. — Az a hír járja Laci bácsiról, hogy igen jó kombájnos. — Szeretem a szakmát. Szerelő vagyok. Nyaranként szívesen ülök a volán mellé. Szeretem hallani, ahogy suhog a kasza, forog a dob, ahogy az élet az ember fülehalla- tára, pattogva gyűlik a tartályba. Tóth elvtáns is, meg az igazgató is azt mondta Csóti Lászlóról, hogy ízig-vérig a gépek szerelmese. Az ő irányításával lettek üzemképesek a kambájnok. Jól megjavították mind. mert nehéz lesz az aratás. — Ha látta volna az elvtárs a dolgozóivá váltak a közösnek. Ezek a jelentős eredmények arra késztették a tsz vezetőségét, hogy a tsz-tagok premizálását a nagyobb munkák előtt a feladatokhoz mérten szervezzék meg. Ma már 48-an — a két csépelő munkacsapat tagjai — arról beszélnek, hogyan tudják majd a cséplőgép előírt napi tervét 120 százalékra teljesíteni átlagosan, mert ebben az esetben a cséplés befejezése után minden dolgozó egy mázsa kenyérgabonát kap a jó munka jutalmául. Ebben a tsz-ben így kapcsolták össze az egyéni érdeket a szövetkezetével, s nem is járnak rosszul, mert ha a tsz-gazdák többet termelnek, úgy az ő zsebükbe, zsá- kukba is több jut. Fennállása óta eléggé mostoha takarítási és tisztántartási körülmények között a pincében volt a Lőkösházi Állami Gazdaság konyhája és ebédlője Ez az állapot most már megszűnik, s a gazdaság 150 ezer forint költséggel egy új kültúrházat, s mellé a mai követelményeknek megfelelő, 30 ezer forint költséggel berendezett tavalyi aratást! Hogy mentek ezek a gépek — mutat szélesen maga elé — öröm volt nézni. De az idén sem adjuk lejjebb Én megszeretném ismételni a négy évvel ezelőtti teljesítményemet. Akkor volt olyan nap, hogy 24 holdat is learattam. Kétszáz— kétszázötven mázsa szem jött le egy nap, s amikor a legjobban ment a munka, elfogyott az arat- nivaló. Hát nem bosszantó? — tréfálkozik. öröm nézni ezt a jól megtermett embert, amilyen ügyesen igazodik el az alkatrészek között. — Az igazgató közbeszól: — Csóti elvtárs kapott az aratási munkákért kitüntetést? — Igen — válaszolja felemelt fővel. — Az állami gazdaságok kiváló dolgozója kitüntetést, ezer forint jutalom kíséretében. — Az idén itt a jó alkalom, hogy e kitüntetés párját is megszerezze — hallik a biztatás a műhelyvezetőtől. — Majd a végén meglátjuk. Rajtam mindenesetre nem múlik. Ismernek, ami tőlem telik, azt ón mindig megtettem, s úgy gondolom, ezzel az idén sem maradok adós A gazdaság vezetői azonban nemcsak a saját gabonatermésük betakarítására gondolnak. A környező tsz-eknek is segítséget akarnak adni. Csóti László már szövögeti is képzeletében terveit. — Legszívesebben Kisdombegyházára mennék segíteni. Ott él a családom. Nekik is, meg a többi tsz-parasztnak is szeretném hírülvinni: segítünk rajtuk, csak ők is mutassák meg... > Az aratás a felszabadulásunk óta itt, ezen a környéken soha sem volt olyan közös ügy, mint amilyennek az idén ígérkezik. Ezzel magyarázható az a lelkiismeretes előkészület is, amelyet ebben a gazdaságban tapasztaltunk. Dupsi Károly konyhát épített. A kültúrházat ugyanis étkezőnek is használják. De ez nem akadály abban, hogy hetenként egyszer filmet vetítsenek, s ahányszor közvetítés van, televíziót nézzenek a gazdaság dolgozói. A kultúrterem olyan szép a földig csüngő ablak függönyeivel és más felszereléseivel, hogy még egy városban sem kellene miatta szégyenkezni. ______________________________________________________________________ E gyéni érdekeltséggel — Ha többet termelnek — a tsz-gazdáknak is több jut — Kultúrházal épített a Lőkösházi Állami Gazdaság Az újfajta premizálási rendszer igen megtetszett a szövetkezet tagjainak. Miután ezt azok is megismerték, akik a korábbi hónapokban az iparban kerestek maguknak munkát, visszatértek a faluba és mint Ballai József is, hűséges Hogyan vezessük a szövetkezetét Ez a címe annak a könyvecskének, amely a termelőszövetkezeti elnökök közelmúltban Zsámbékon tartott tanácskozásán a vezetés jelentőségéről, módszereiről elÉrdemes tarlós csibére szerződést kötni A tarlós csibének kevesebb takarmány elegendő és egyszerűbb szállás is megfelelő. A tarlós szerződéses csibéért a földművesszövetkezet lényegesen magasabb árat fizet a szabad árnál Mielőbb kösse meg a csibenevelési szerződést a helybeli földmű vessző vetkezetnél 8164 I | hangzott felszólalásokat tartalmazza. Előszót Losonczi Pál földművelésügyi minisztr írt a brossurába. A felszólalások foglalkoznak a szövetkezeti demokrácia, a munkaszervezés, a munkafegyelem problémáival, a pártszervezet szerepével, a vezető beosztásúak munkájának fontosságával stb. K. Nagy Sándor, az FM szövetkezetpolitikai főosztályának vezetője arra ad a brossurában értékes tanácsokat. hogy mire ügyeljenek különösképpen az új szövetkezeti vezetők. A könyvecskét, amelyet a vidéki könyvesboltok és a földművesszövetkezetek hoznak forgalomba, ■gén jól hasznosíthatják nemcsak a fiatal, hanem a régebbi termelő- szövetkezetek vezetői, tagjai te.
