Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-16 / 141. szám
I960. Jfinius 16., csfltSrtSfc KÉPÚJSÁG 3 A társadalmi tulajdon megvédéséről tanácskoztak a földmüvesszövetkezeti vezetők Szerdán Békéscsabán az iparosok székházában tanácskozást rendezett a MÉSZÖV, melyen a földművesszövetkezetek községi, járási és megyei vezetői — összesen több mint kétszázan — a társadalmi tulajdon fokozottabb védelméről vitatkoztak. A szövetkezeti vezetők úgy értékelték, hogy az utóbbi időben jóval kevesebb a leltárhiány, a gondatlan tárolásból származó veszteség, ami főleg a belső ellenőrzés megszilárdításának a következménye. Elmondották a felszólalók, hogy a mezőkovácsházi járásban korábban annyi hiány és sikkasztás volt, hogy a belügyi szerveknek külön gondot okozott ezek felderítése. Az utóbbi hónapokban a szövetkezetek dolgozói — élükön a párttagokkal és a KISZ- fiatalokkal — nagyobb gondot fordítanak az ellenőrzésre. Mikor adják át Battonyán az új sütőüzemet? A mintegy 13 000 lakosú Battonyán pillanatnyilag egy sütöde sem üzemel. Jelenleg csak kisebb mennyiségű süteményt készítenek helyben. Az elhanyagolt régi sütödék nem feleltek meg a követelményeknek, korszerűtlenek voltaik, be kellett zárni őket. Azóta a környező községek látják el a battonyaiaikat kenyérrel. Érthető tehát, hogy a tanács vezetői, a termelőszövetkezeti község lakói türelmetlenül várják mikor adják már át rendelteiéPetrovszkiék 27 ezer íorintja A kétsopronyi tanyavilágot járva minden udvaron népes háztáji jószágállományt találtunk. Az egyik tanya szomszédságában Petrovszki Mihály és felesége kukoricát kapál. Fiatalok, j-iárom és fél éve kerültek össize. Igyekeznek a kapálással, mert Kondoros felől a júniusi fergeteges szél komor felhőket kerget. A villám cikázó fénnyel szántja az égboltot. A mama a tanya udvarán gyors egymásutánban nylto- gatja a baromfiólak ajtóit, hogy a csirkék védett helyre húzódjanak, de a kacsákat is jó lesz beterelni, nehogy a jég kórt tegyen bennük. Közben érdekes fordulat állt be a felhők száguldásában, mert Kondorostól már észak felé úsznak a levegő kék ócenájá- ban. A fiatalasszony szemlátomást megnyugszik. Kapálnának tovább, de néhány percre kiegyenesítik a derekukat. A baromfitartás kerül szóba. A fiatalember kettőt-hár- mait hátrább lép: — Ez a feleségem, meg a mama dolga — mondja, és még a kezével is gesztikulál hozzá, mintha az egészhez neki tényleg semmi köze sem lenne. Felesége hol a tsz állattenyésztőjére, hol rém vet kérdő pillantást: A fiatalasszonynak megmagyarázzuk, hogy az alapszabály a baromfitartást nem korlátozza, s így ők semmiféle szabálytalanságot nem követnek el, bármennyi csirkét, kacsát, pulykát, gyöngyöst is tartanák. — Nem szeretnénk szabálytalanságot elkövetni — magyarázza a férj —, mert telket vettünk, házat akarunk építeni, s ehhez kis- lekásépitési hitelt szeretnénk felvenni. Kellemetlen lenne, ha ez nem sikerülne; — Petrovszkiné közbeszól: — Most nincs is olyan sok aprójószágunk. Az ősszel ötven-hat- vam tyúk hullott el. Jelenleg tizenöt tyúkból, hetven csirkéből, tizenöt pulykából, huszonkét kacsából áll a baromfiudvar, de ha néhány nap múlva erre jár, akkorra kikéi a száz gyöngyöscsirke is. — Libájuk van? — Azt még ezután veszünk. — Tizenötöt — jegyzi meg az asszony; — Baromfi nevelési szerződést kötöttek-e már? — Még nem. A csirkéből a tojó- áliományt egészítjük ki, meg mi is csak vágunk. A gyöngyöst ellenben mindet leszerződjük, hozzá még néhány kacsát, meg libát is. — Körülbelül hány ezer forint bevételre számítanak baromfiból? — Hatezerre — szólal meg rövid gondolkodás után az asszony. — Szép összeg. Na és a férje mát szól ehhez? — Ö ennél több pénzt szokott „csinálni”. — Még a végén kisül, hogy itt, Petrovszki Mihályéknál egész „pénzgyár” van — jegyzem meg tréfásan, a két Petrovszki felé fordulva. — Nyugodtan megmondhatod, hány ezer forintot kaptál már eddig a háztájiból kikerülő jószágért — nógatja a tsz állattenyésztője barátját —, nem titok az, legfeljebb kiírják a neved az újságba. A knkoricafftld kellős közepén máris rögtönzött könyvelés folyik. Írom az összegeket. — A múlt hóhapban egy hízott bikát adtak el extrém minőségben 8500 forintért. A télen hat hízót adtak át az állatforgalminak: 11 ezerért. A jövő héten négy hízó Cserél majd gazdát. Hatezret várnak értük. Egy üszoborjút is eladtak 1500 forintért. Ezt a szomszéd vette meg, tehenet akar belőle nevelni. Az összeadás eredménye: 27 000 forint. Petrovszki — maga a gazda — sem hiszi, hogy az összes bevétel 27 000 forint Odahajol a jegyzet fölé. — & ha a télen nem fagy meg a malac, akkor mennyivel lenne több. mert ezt is hozzá kell számolnod — mondja a tsz állattenyésztője. — Az ám: 19 malac fagyott meg. Hiába, ha egyszer nem volt jó az ói. Most bosszankodik egy sort, mert ha az ólat annak idején jobban megcsinálja, akkor 6—8 ezer forinttal növelhette volna a háztáji gazdaság bevételét. — Ennek a sok jószágnak hol terem meg a takarmány? — vetem közbe. — Nekem nincs és tavaly sem volt bérelt földem. A háztáji kukoricaföldre építettem fel az egész állattartást. Tavaly szerencsénk is volt, mert munkaegységekre kaptunk jó néhány mázsa szemestakarmányt. Érdemes tarlós csibére szerződést kötni A tarlós Csibének kevesebb takarmány elegendő és egyszerűbb szállás is megfelelő. A tarlós szerződéses csibéért a földműves- szövetkezet lényegesen magasabb árat fizet a szabad árnál Mielőbb kösse meg a csibenevelési szerződést a helybeli földművesszövetkezetnél 8164 — Meg az igazsághoz tartozik az is, hogy húsz mázsa csöves kukoricát vásároltunk — szól közbe az asszony. Még egy kérdésem lenne: — Naponta hány munkaórát fordítanak a háztáji jószág gondozására? — Nem többet három—három és fél óránál s ez is szinte menet közben, mert a legfontosabb jövedelmi forrásnak a közöst tartjuk — válaszol a férj. A* asszony szerényen mosolyog. Férje átkarolja, s abban a biztos tudatban lépkednek a kukoricasarban hagyott kapák irányába, hogy jövő ilyenkor még jobb eredményről adhatnak számot, s így á házépítési hitelt is jóval húsz évnél korábban fizethetik vissza. Dupsi Károly sének az új sütőüzemet. A megyei tanács ipari osztálya, a községi tanács augusztus 20-án, alkotmányunk és az új kenyér ünnepén szeretné a sütödét átadni. Vajon sikerül-e? — erre kerestük a választ. Hoffmann Ádámmal, az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat művezetőjével jártuk a sütöde helyiségeit. Az épület már áll. Vörös homlokzati burkoló téglával kirakott falaival a község egyik dísze lesz. — Az építkezéssel már készen lennénk — hallottuk a művezetőtől. — Csak az a baj, hogy még hiányzik a központi fűtésű kazán, a radiátorok és két hidrofor, s e- miatt nem tudjuk a munkát befejezni, a mázolok és a festők sem kezdhetnek dolgozni. Mi magunk is szeretnénk minél előbb elkészülni az itteni munkával, de hát ez nem rajtunk múlik Tudomásunk szerint július 15-én az orosházi útfenntartó is hozzálát a tereprendezéshez, valamint az üzem körüli pormentes út építéséhez. A további választ már Békéscsabán kerestük. Először Márton Pált, a megyei tanács ipari osztályának előadóját kerestük fel. — A battonyai sütöde két ke- mencés, négy sütőteres üzem lesz — mondotta. Az igényeket bőségesen ellátja majd, hiszen a két műszakban mintegy 30—40 mázsa kenyeret, 4—5000 süteményt készíthet. Természetesen, ha az igények nagyobbak lesznek, akkor ennél is többet. Az üzemhez a sütőipari gépek egy-két kivétellel, már raktáron vannak. A hiányzókat pótlólag fel lehet szerelni, s ezek nélkül is megkezdődhet a sütés. Természetesen mi is azt szeretnénk, ha augusztus 20-án átadhatnánk a battonyaiaknak az üzemet. Talán még annyit — fűzte hozzá —, hogy ez az üzem csaknem négymillió forintba kerül. Ezután Korek Ferencet, az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat főmérnökét kerestük fel, hogy tőle a hiányzó berendezések iránt érdeklődjünk. — A kazánt és a radiátorokat a második félévre jegyezték elő Reméljük, hogy mihamarabb megkapjuk, hogy befejezhessük a munkát. A két hidrofort pedig augusztusra igazolták vissza Emiatt szenvednek hátrányt az ottani munkálatok. Végül Andó Idától, a megyei ta. nács tervosztályának pénzügyi előadójától megtudtuk, hogy ők már sürgették a hiányzó berendezések szállítását. Lesz-e eredménye, az még kérdéses. Ugyanúgy az is, hogy augusztus 20-ra sütnek-e már kenyeret a battonyai üzemben. Mindenesetre, ha sikerül, ha nem, már csak néhány hónap és átadhatják rendeltetésének az új üzemet. P. P. A bérlő neveljen fel két kotlóalja csirkét! (Avagy hogyan zsarol az, akinek kiadó lakása van) gzeretem böngészni az újságok apróhirdetéseit, mindig találok valami érdekeset. Az álláshirdetéseknél, hogy kevés a szakember. Ha most öt szakmám lenne egyszerre, mind az ötben elhelyezkedhetnék. Az adás-vétel rovatban arról győződöm meg, hogy sokan adják el használt bútorukat, kerékpárt, rádiót, a legtöbben azért, hogy újra, modernebbre cseréljék ki. A házassági hirdetések sorai mögött emberi sorsok húzódnak meg. A lakáshirdetések azt bizonyítják, hogy nőnek az igények, az egyszobás lakásokat sokan nagyobbra akarják elcserélni, és hogy még mindig nagy a lakáshiány. Ahogy így böngészek, éppen egy lakáshirdetésen akadok meg. „Egy szoba, konyha Békéscsabához közel kiadó. Cím a kiadóban.” Nosza kapok rajta, hiszen érdekel a kiadó lakás, ami bizony ritka dolog, örömöm hamar el is múlik, mert eszembe jut, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek lakás kell. Biztosan sokan keresik fel, talán már ki is adták valakinek. Azért a reményt nem adom fel. A megadott címet hamar megtalálom, de már az utcán megtudom, hogy nem én vagyok az egyedüli lakáskereső. 'J’ermetes asszonyság fogad, s a kis konyhában még hárman tekintenek rám kérdőn. — A lakás... — kezdeném mon- dókámat, de máris szavamba vág ez a harcias termetű asszonyság, mint később kiderül, a tulajdonos. — Tessék körülnézni — mondja gyorsan — ez az. Elég kicsi, de egy személynek jó. Van hozzá spájz is, nézze meg! A régi albérlőt kidobtam. — Szóval még albérlet is van — gondolom. — No jó, megnézem. Ez bizony elég kicsi és csak konyha, amelyen keresztül jár a másik bérlő. Hát így állunk: bérlő, albérlő és egy kiadó üres lakás. Boldog tulaj! £^érem nem ez, hanem a hirdetés... mondanám, de ismét félbeszakít. — Á!... A hirdetés? — lesútjc pillantás, egész a tűsarkúig — Az nem magának való! Tud gyalogolni? Mert ott kell ám esőben, sárban. Messze van. Nem tűsarkú cipőhöz való. Aztán a férje beleegyezik? Gyerek van? Sok? — és csak úgy záporoznak a kérdések, választ sem várva sorolja az érveket, hogy miért nem jó nekem az a lakás. — A többiek nevetnek és helyeselnek. Hogyne, hiszen, ha sikerül lebeszélni, ők jutnak előnybe nála. Meghátrálok, ö a helyzet ura és ezt ki is nyílvánítja. Az egyik vendég cédulát tesz elé. — Ez is jelentkezett — mondja. — Á... ez nem érdekes, nem komoly. — Azzal fogja a cédulát és a tűzhelybe dobja. — Én csak komolyakkal foglalkozom. — És ismét egy szózuhatag a bérlőkről. Ki a jó, ki a becsületes és kit érdekel komolyan a lakás. — Nem szeretem a tolvajokat — mondja — tavaly is kidobtam egy olyat, aki a csirkéket lopta. Maga szereti a csirkét? — fordul hozzám —, mert én csak olyannak adom, aki két kotlóalja csirkét is felnevel nekem. — Hm... hát ezért volt a nagy lebeszélés! Ügy látszik, nem nézte ki belőlem, hogy felnevelem neki a csirkét. Jól sejtette. Nem nevelek csirkét. Azért se! — Én felnevelném, csak kiadná nekem — szól mellettem bátortalanul egy fiatalasszony. — öten lakunk egy szobában, és nem bánom, ha a világ végére is, de elmegyek onnan lakni. Diadalmas pillantás rám. A tulajdonos gőgje kiül a zsírpámás arcra és ezt mondja a szem: — Hallod? Ilyen lakók is vannak. Ez kell nekem! jVIély undorral fordulnék visz- sza már, de a kíváncsiság még ott tart. — Voltak többen is érdeklődőik? — kérdem. — Ö — kézlegyintés — vagy húszán. De nem vagyok ám mindig itt, lehet, hogy kerestek még többen is. Csak szerdán és szombaton délben jöhetnek, akikor jövök ide. Tehát még fogadónapot is tart. Undorító. — Mennyit kér havonta az egy szoba-konyháért? — Kétszáz forintot. Sok? Már fordultam is kifelé. Sok, nagyon sok, amit egyes tulajdonosok művelnek. Kasnyik Judit Tsz-ek, tsz-tagok figyelem! Kössenek liba-, kacsatoll-értékesítési Magas szerződéses felárat fizet a helyi földművesszövetkezet 8166
