Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-05 / 132. szám
6 9* ÉP ÚJ SA G I960, június 5., vasárnap „Sportélet“ Körösnagyharsányban A kissé elhanyagolt labdarúgó- pálya arról tanúskodik, hogy Körösnagyharsányban nem nagy sportélet folyik. Több embert megkérdeztem az utcán, de nem sokat tudtak mondani a sportkör dolgairól. Egy fiatalabb fiú megjegyezte, hogy néha szoktak futballozni, de az nem komoly mérkőzés. Végül a Kossuth Termelő- szövetkezet irodájában Bordás József könyvelővel találkoztunk, aki olyan mindenese a sportkörnek. Sok mindenről beszélgettünk. — Sajnos, nagyon rosszul állunk anyagilag — mondta. És máskülönben is. Jelenleg még olyan futballcsapatunk sincs, amelyik valamilyen bajnokságban szerepelne. A miértre egyszerű a válasz. Körösnagyharsány kiesik a központból. A közlekedése nem a legszerencsésebb. El tudnának ugyan menni egyes helyekre vonattal, de visszafelé már csak másnap jöhetnének. Hogy buszt fogadjanak, arra pedig nem telik. Attól függetlenül, ha nem is sokszor, de rendeznek futball-mérkő- zéseket. Ezenkívül részt vettek a téli falusi spartakiádon is a sakkcsapatukkal. A tsz-bajnokságba is beneveztek, ahol elég jó eredményt értek el. 1957-ben a férfi és női tornászcsapatuk a falusi spartakiádon eljutott egészen az országos döntőig. Hogy jelenleg mi újság az atlétikában, erre Bordás József egy szóval válaszolt. — Semmi. A mezek és tornacipők hónapok óta a szertárban pihennek. Pedig a lányok szeretnek atlétizálni, csak hát nincs meg rá a lehetőségük. A legnagyobb baj az, hogy egyik tsz-nek sincs gépkocsija — kesergett Bordás József —, kerékpárral meg nem tudunk elmenni 20—30 kilométer távolságra. Néha szervezünk barátságos labdarúgómérkőzést. Két hete a Somogy megyei Dóba község csapatával játszottunk, ök a járási első osztályban szerepelnek. 3:0-ra győztünk ellenük. Ez is azt mutatja, hogy ha beneveznénk a bajnokságba, nem végeznénk rossz helyen. — És a tervük? Az is van. Részt vesznek az AlA Békés megyei Téglagyári Egyesülés Békéscsaba vállalatvezetősége, pártszervezete és üzemi bizottsága szeretettel köszönti a vállalat minden dolgozóját az építők napja alkalmával További munkájukhoz sikert, erőt és egészséget kíván a vállalat vezetősége, pártszervezete és üzemi bizottsága 335 kotmány Kupában. A KlSZ-szer- vezettel közösen elhatározták, hogy jövőre beneveznek a járási labdarúgó-bajnokságba is. Persze sok nehézséggel jár majd az utazás, de hát valahogy megoldják. A községi tanács segíti őket anyagilag. Most kaptak egy öltözőt, ezenkívül négyezer forint támogatást. amit felszerelésre és a pálya karbantartására fordítanak. A körösnagyharsányi fiatalok vágynak a sportolásra. A tehetségük is megvan ahhoz, hogy eredményt érjenek el. Hiszen nemcsak egyedül van olyan, mint Szabó Viktor tsz-tag, aki több sportágban jeleskedett már kiváló eredménnyel. A vezetőségének az kell: üljenek össze és beszéljék meg milyen módon tudnának még jobb sportéletet teremteni? Jantyik Tibor Életmentők A véradőmozgalom 10 éves, és a Békéscsabai Vérkonzerváló Állomás ötéves évfordulójának ünnepségén készült képen dr. Rucz Lászlót, az állomás igazgatóját láthatjuk, amint az ünnepeltek egy csoportjával beszélget. A csoport két tagja kitüntetett többszörös véradó: Balogh Gábor és Pán- czcl Mihályné, a harmadik Arvavölgyi János né, aki 10 éve lelkes aktívája a mozgalomnak, Lehel-e másként? n Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 8 általános iskolát végzett, 14—16 éves fiúkat kereskedelmi tanulónak felvesz »116 MÉH tollgyűjtő napok június 6-tól 11-ig. Magas'" áron vásárol tollat a MÉH 7937-Q- -o- -o -O O- -O- O- O o- O -O -o -o O- O “O -o -O -O o- ■<>■ -O* -bo *0 -O -O -O- -O- -O* o. O -&• O- -Ó- -£>. -O -ö- *0 O O O" O O -O -0-0- -O -O -O- O’ O •©■ "O -Q- •©■ Üröm az örömben címmel a Népújság június 3-i, pénteki számában hírfej jelent meg, melynek írója szemére veti az AKÖV- nek, amiért a növekvő utasforgalom fokozottabb kielégítése helyett némileg az ellenkezőjét cse- lekszi. Például a békéscsaba—er- zsébethelyi járat buszaira az eddigi gyakorlattal ellentétben csak a piaci napokon kapcsoltatja rá a pótkocsit. Mi jaminaiak, akik onnan járunk a város más pontján levő munkahelyünkre, kabátgombjaink leszakadása árán és temérdek veszekedés, vita közepette a buszon arról ábrándoztunk, hogy egyszer majd pótkocsi is lesz és akkor minden nagyon szép lesz. Az álom megvalósult. örömünk leírhatatlan volt. Most én is döbbentem tapasztalom, hogy a pótkocsi nélküli idők tülekedési korszaka tért vissza. Vajon mi lehet az oka? Mindenféle gazdasági meggondolás eszembe jutott, mint például az, hogy a pótkocsis busz-szerelvény több benzint fogyaszt, mint az egymagában közlekedő. Viszont több utast is szállít, tehát a kiadás megtérül. Miért ne lehetne csúcsforgalom idején rákapcsolni a pótkocsit, a csendesebb órákban pedig le? Hiszen ez Kolumbusz tojása? Azonban nyomban az a gyanúm támadt, hogy erre nemcsak én gondoltam, de a le- és felkapcsolás nem gyerekjáték, különösen hetn reggel, délben, este. Ám ha valóban e- miatt nem viheti a busz a „fiát” minden nap, nem lehetne az ilyen akadályt kiküszöbölni? Kedves AKÖV! Szervezzék meg a mindennapi pótkocsis járatot a „létszámon felüli” utasok hasznára. Hiszen ez is közérdek. —húr— I. KRIVELJOV: KÖNYV A BIBLIÁRÓL* RÉSZLET Jó lenne, ha az olvasók gondolkoznának azon, hogy láttak-e valaha saját szemükkel csodát, vagy másoktól hallottak ilyesmit, s ha tulajdon szemükkel láttak valamiféle, csodához hasonló különös jelenséget, nem lettek-e szemfényvesztés vagy önmegtévesztés áldozatai! Rövid gondolkozás után az olvasók túlnyomó többsége egészen kétségtelenül azt mondaná, hogy sohasem látott csodát a saját szemével, hanem a nagyapja, a szomszédja, vagy ismerőse mesélt neki ilyesmit stb. Azért nincs kizárva, hogy egyesek tulajdon szemükkel is láttak má:- olyasmit, ami hasonlít a „csodához”. De ilyen esetekben elmulasztották a fö dolgot — az ellenőrzést. Ha töviről hegyire végiggondolunk minden titokzatos esetet, kiderül, hogy teljes egészében megma gyarázható, s önmegtévesztés vagy ügyes szemfényvesztés volt az egész. A bibliai csodákat ma, két-há- rom évezred elmúltával semmiképpen sem tudjuk ellenőrizni. De ha helyesen akarunk gondolkodni, szem előtt kell tartanunk a logika törvényeit. A véleményed legyen mindenkor kellően megalapozott: ez a logika első törvénye. Ha azt mondják nekünk, hogy fogadjuk el a bibliai csodákat, valamikor tényleg megtörtént, valóságos eseményeknek, hát mondják meg nekünk azt is, milyen alapon tehetjük ezt. Mert honnan tudhatjuk, hogy valóban megtörténtek-e ezek a csodák? A csodákról szóló elbeszélések önmagukban véve korántsem hiteles bizonyítékok. Hiába mondanám olvasóimnak, hogy tegnap feltámasztottam egy embert, aki három nappal ezelőtt halt meg, s holtteste már oszladozni kezdett! Egyszerűen nem hiszik el nekem, vagy bizonyítékot követelnek. Azt, hogy én beszélem el az esetet, kétségtelenül nem találják elég hiteles bizonyítéknak. És tökéletesen igazuk van. Mondani sok mindent lehet! Min alapulnak » csodákról szóló bibliai törnénetek? Az egyház azt válaszolja, hogy a bibliai csodákba vetett hitünk alapja az egyház tekintélye. Ez erősíti meg a bibliai csodákról szóló bibliai történeteket. De min alapul az egyház tekintélye? A bibliában, amely szerint Jézus Krisztus alapította az egyházat, és átruházta rá szentségének egy részét. A katolikus egyház egyenesen azt állítja, hogy a római pápa, mint az egyház feje, egyházi ügyekben csalhatatlan, s véleménye Isten véleményét fejezi ki. Ezt az állítást azonban megint- csak a bibliára alapozza. Eszerint bűvös körrel állunk szemben: a bibliai történetekben vetett hit az egyház tekintélye, az egyház tekintélye meg a bibliai történeteken alapul. Sem a bibliai csodák hitelességének, sem az egyházi tekintély elismerésének nincs valóságos alapja. Az egyház lényegében elvárja, hogy ne kívánjunk tőle bizonyítékokat, hanem higy- gyünk a szavának. Márpedig rendszerint akkor is bizonyítékokat várunk, ha valószínűnek tűnő eseményekről hallunk, különösen, ha ezek fontosak számunkra. Nem elégszünk meg magával a hírrel. Hogyne várnánk hát bizonyítékokat, ha valószínűtlen eseményekről szerzünk tudomást, például arról, hogy valaki öt kenyérrel jóllakatott ötezer embert, vagy már osztani kezdett holttestet támasztotta fel. Hogyne követelnénk bizonyítékokat, ha olyasmit mondanak nekünk, hogy valakinek a parancsszavára megnyílt a tenger egy egész vándorló nép előtt. Persze, az ilyesmire nincsenek és nem is lehetnek bizonyítékok. Az evangélium szerint, amikor Krisztust keresztre feszítették — „vala... mint hat óra, és sötétség lön az egész földön 9 óráig. És a Nap elsötétedik és a templom kárpitja középen ketté hasada.” (Lukács evangéliuma, 23. rész. 44—45. vers.) Máté evangéliuma ehhez még hozzáteszi: „...a templom kárpitja kettéshasada, fölétől egész aljáig; a föld megindula, a kősziklák megrepederlek, a sírok megnyílának és sok szentnek testei, kik elaludtak vala, föltámadának. És kilépvén a sírokból az ő feltámadása után, a szent városba jövének és sokaknak megjelenének.” (Máté evangéliuma. 22. rész SÍ—53. vers.) Amint látjuk, módfelett komoly dolgok történtek: megrendült a föld, három órán át napfogyatkozás volt, sok halott feltámadt... Ilyen rendkívüli események nem maradhattak észrevétlenül. Az „egész földön” észlelhető, s ráadásul három órán át tartó nap- fogyatkozás soha nem volt, természetes úton nem is lehetséges. Ha pedig csoda folytán mégis 'e- löfordult volna, miképpen lehetséges, hogy senki sem észlelte sem Rómában, sem Görögországban, sem a hellén Egyiptomban, ahol abban az időben már rendszeresen folyt a természeti jelenségek tudományos megfigyelése, s a természetkutatók minden többé- kevésbé feltűnő jelenséget szabályszerűen leírtak? Márpedig sehol sem jegyeztek fel ilyen csodálatos, rendkívüli napfogyatkozást. A korabeli szakirodalom egy szót sem ejt erről, noha például az ókor egyik nagy tudósa, az idősb Plinius, aki éppen abban a korban élt, „Naturális Históriáé” című munkájában részletesen leírt mindent, amit megfigyelt. Arra sem találunk semmiféle bizonyítékot, hogy azon a napon valahol földrengés lett volna. Eszerint csak az evangéliumok szerzői látták az általuk leírt világméretű csodákat, egyébként az egész emberiség vak és süket volt... Továbbá, szinte elképzelhetetlen, hogy ezek a „jelek” az embereket meg nem győzték volna a keresztények igazságáról. Ilyen megrázó „csodák” halmozódása feltétlenül az egész földkerekség lakosságát rábírta volna (hiszen az egész világon egyszerre volt földrengés és napfogyatkozás!) a keresztény hit elfogadására. Ez azonban nem történt meg. Az evangéliumokban említett néhány római katonán kívül senkire sem. hatottak ezek a jelek. Ha csak azt vesszük, hogy Jézus halálának pillanatában egyszerre kettéhasadt a templom kárpitja, miképpen lehetséges, hogy továbbra sem hittek Krisztusban a hívő zsidók, még a frizeusok sem, a- kik pedig fogékonyak voltak mindenfajta csodára és csodáról szóló hírre? Nem, ez valószinűt- len! Annál is inkább, mert a biblia szerint ez Jézusnak nem az első olyan csoda-tétele volt, amit ők is láttak. És mégsem hitték el a keresztény tanítást?! Az Újszövetség elbeszéli, hogy amikor Jézust elfogták, Péter apostol levágta Mál- kus főpap szolgájának fülét, de Krisztus kezének érintésével helyére igazította a levágott fület és begyógyította a sebet. Erre sem vetett volna ügyet senki? Jézus bejárta Palesztinát, s az evangéliumok szerint nap nap után lenyűgöző csodákat vitt véghez. És mégis olyan kevés ember hitt benne? Ez egészen valószínűtlen. A kortársak egyetlen szóval nem emlékeznek meg az evangéliumokban leírt eseményekről. Csak az evangélisták írtak róla. Ezt semmiképpen sem foghatjuk fel úgy, hogy egyszerűen hiányoznak az evangéliumi csodákat i- gazoló bizonyítékok. Ez bizonyíték az evangéliumi csodák ellen! Ha a jelenlevők közül senki sem látta a Csodákat, az art ietonti. hogy nem voltak csodák. * Kossuth Kiadó kiadása.
