Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-04 / 131. szám

2 hépújsAa I960, június 4., szombat KI LESZ A GYŐZTES? A Csabai Gépállomás szerelő- csarnokát friss mészillaf tölti be. A falak, a mennyezet új ruhát kapott. Most még a levegőnek is más az „íze” itt, mint néhány nappal ezelőtt, amikor a falakat por és korom lepte. A mérnöki iroda, meg az elekt­romos szerelők műhelye előtt kí­váncsiskodó emberek állnak. — Mire várnak? — kérdezem őket. — Vizsgára. Mindkét helyiségben szigorú te­kintetű vizsgáztató bizottság fo­gadja a dolgozókat. A nyári mun­kák megkezdésének előestéjén mindenkit levizsgáztatnak baleset- elhárításból. Korábban előadáso­kat tartottak a munkásvédelem­ről, s most számot adnak arról, hogy kire mennyi „ragadt” eze­ken a foglalkozásokon. Az aszta­lon írott felével lefelé fordított papírszeletkék várják a vizsgázó­kat. A sok közül mindenki egyet húz, azután megadja rá a választ. A vizsgáztatóknak elég könnyű a dolguk, mert szinte betéve tudják az emberek a munkásvédelem szabályait. De nemcsak vizsga folyik itt. Négy mezőgazdasági iparos — így nevezte önmagát a mosolygós te­kintetű Knapcsik Feri bácsi — valósággal fehérük a mésztől. Me­szelnek, de meszelő nélkül. Per­metező munkájúik nyomán szinte szemlátomást válik vakító fehér­ré a szerelőcsarnok, a kombájn- szin és a többi épület. Most kí­vülről szépítik a szerelőcsarnokot. Leleményességük dicsérendő. Egy benzines hordóból mészlé-tartályt csináltak. Ebbe kompresszor segít­ségével levegőt nyomatnak s két nyíláson át, szórófejekkel falra fú- vatják a meszet. Hogy ne kelljen napokon át ablakot takarítani, kátránylemezt szegeztek két ab­laknagyságú léokeretre, és aho­gyan haladnak a meszeléssel, úgy teszik ezeket a lemezeket is az ab­lakokra. Jóllehet,ez a meszelési eljárás nem új dolog, itt azonban újdon­ságszámba megy. Tatai Béla, az univerzális szerelő, meg Kesjár András műhelyvezető készítette a felszerelést. — Tessék megnézni a szerelőcsarnokot, invitál Knapcsik bácsi. Kesjár elvtárs gyorsan egy kis számvetést készít: — Ha valamelyik vállalatnak odaadtuk volna ezt a munkát, tízezret biztosan elkértek volna érte — mondja —, 6 mi meg ki­hozzuk az egészet négy—ötezer forintból. — De jobb is, hogy mi hozzuk rendbe a magunkét. Van közöt­tünk egy kőműves, az irányítja a munkát, a szerelők közül pedig, akik vállalták, besegítenek. Gon­doltuk, a tatarozás: megtakarítás év végén a nyereségrészesedéskor ott lesz majd valamennyiünk bo­rítékjában. A szerelőcsarnokban brigádon­ként csoportosulnak az emberek. Végignézem őket. Sok-sok trak­toros tekintetét figyelem, majd az egyik csoporthoz lépek. Egy jól megtermett férfivel fogok kezet. — Erdélyi — mutatkozik be. — A Vörös Hajnal traktoros brigád vezetője? Egyből rá vágja: — Igen. — Akkor helyben is vagyunk. A traktorosok egymás szemébe néznek, tétován állnak. Valami nevettetésre sarkalló dologról be­szélgethettek, mert némelyikük arcán visszamaradt a mosoly. Ko­molyra váltódik a szó. / — Ügy hallottam, hogy a gép­állomás brigádjai mind benevez­tek a Szocialista Munkabrigád cím elnyeréséért folyó versenybe, s az öt közül az eddigi teljesít­mények alapján a maguké a leg­esélyesebb az elsőségre. Tényleg helyben vagyunk — Igen, ezt a versenyt szeret­nénk megnyerni! Igaz-e fiúk? — fordul feléjük Tóth Márton, a brigád szerelője. — De meg ám! — hangzik szin­te kórusban. Egy vékonydongájú fiatalem­ber, Krizsán Pál közbeszól: — Elhatároztuk, nem hagyjuk magunkat lepipálni. Ez a brigád mindig jó munkáról volt neveze­tes. — Elvtárs — szólal meg Szpis- ják Tamás —, ha munkáról van szó, mi nem vagyunk restek... Erről beszelt a párttitkár is. Benne vannak a '„gyerekek” a munkában. Nem számít — ha úgy hozza a sor — sem az éjszaka, sem a szombat, sem a vasárnap, rendületlenül dolgoznak. Kemény­kötésű emberek. A meglett férfi­as komolyság képviselője Sajben Mátyás. Dús, deresedő bajusza arról regél, hogy kenyere javát már megette. Hét éve traktoros. Azelőtt a fakó paripát nyergelte: paraszt volt. Krizsán Pál, a vé- kanydongájú, mozgékony fiatal­ember tíz éve ül a volán mellett. Szlávik Ádám is fiatal. Szpisják B. János szorgalmas, odaadó trak­toros, a kollektív szellem kialakí­tásának egyik példamutatója. Ke­lemen György, az újító. Szlávik György, aki 1956-ban a munkás­hatalomért fogott fegyvert; Szpis­ják Tamás a munka- és a gépsze­retet példaképe... Valamennyien parasztszáramzású fiatalok, ök a gépek segítségével kezdtek új életet. Nem az egyénenkénti ki­ugró teljesítményekre törekednek, hanem arra, hogy az egész brigád teljesítse éves tervét, sőt túl is akarják szárnyalni, mert külön­ben oda a győzelem. Ebben a brigádban a traktorosok önmaguk képzésére is gondolnak: Nemcsak szakmailag tanulgatnak, hanem igyekeznek bizonyos poli­tikai műveltségre is szert tenni. Rendszeresen részt vesznek külön­féle előadásokon, ahol a nemzet­közi helyzetről beszélgetnek, rá­diót hallgatnak, újságot olvasnak, s egymás között megvitatják a legfontosabb kül- és belpolitikai eseményeket. Szlávik György ezeket azzal toldja meg, hogy Telekgerendá­Díszműárut, kristály dolgokat, ajándéktárgyakat vásároljon a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ajándékboltjában. Nagy választék' 8111 son — mert a brigád ott dolgozik — gyakran jár a kollektíva mo­ziba, színházba, vagy „üres” va­sárnapokon együtt koccintanak a következő hétre. A brigádon látszik a családiasság Persze, azért akad még javítani­való is. Egy-egy brigádtag fize­tésekor néha megfeledkezik fele­ségéről, gyermekeiről. A kollektí­vára vár a feladat: segítsék hozzá embertársukat a kiegyensúlyozott élethez. Igen, ilyen szépséghibá­kon kell még a jövőben változtat­ni. Az új árcúsághoz, a tiszta kör­nyezethez — ahhoz a ragyogó munkaszeretethez, ami eltölti az embereket — ez éppen úgy oda­tartozik, mint emberi testhez a szív. A traktorosok motorkerékpárra ülnek, s búcsút intenek. Sietnek a brigádszálásra, mert június 3-án szemlét várnak, addig ők is ren­det akarnak csinálni. A szerelőcsarnok megüresedett. Az udvaron monoton hangon ko­pog a légszivattyú. Knapcsek bá­csiék változatlan szorgalommal meszelnek. A kerítés mellett sor­jába állított aratógépeken csillog a lealikonyuló nap fénye. Ezek, meg a kombájnok, cséplőgépek és az elevátorok mind-mind kijavít­va. újráfestve a szemlebizottságra várnak. Kesjár elvtárs elégedetten néz végig a géperdőn: — Jöhet az aratás — Nagyszerű traktorosok, sze­relők dolgozzanak itt — mondom búcsúzóul. Ezekben a napokban — mivel a teljesítmények fej-fej mellettiek — itt a Békéscsabai Gépállomáson mindenki azért dolgozik és szur­kol, hogy az öt brigád közül az övé legyen a győztes. Dupsi Károly Hruscsov elvtárs sajtóértekezlete a Kremlben (Folytatás az 1. oldalról.) seríti a népeket. Hruscsov utalt arra, hogy egyes nyugati hírek szerint a csúcstalálkozó elmaradá­sa lehetővé tenné a legfontosabb nemzetközi kérdések megoldásá­nak elodázását, így például idő­ben kitolhatná a német békeszer­ződés megkötését és Berlin hely­zetének rendezését. — A határidő eljön, s ha azt látjuk, hogy a nyugati hatalmak részéről nem mutatkozik tár­gyalókészség, összeülünk szövetsé­geseinkkel, kidolgozzuk a béke- szörződés feltételeit, felhívást in­tézünk mindenkihez, hogy csatla­kozzék hozzánk és minden bi­zonnyal aláírjuk a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársa­sággal — mondotta. — Ez azt je­lenti, hogy megszűnik a nyu­gati hatalmak belépési joga Nyu- gat-Berlin területére. Akkor csak az NDK kormányának lesz joga az ország egész területének ellen­őrzésére. Aki pedig ilyen esetben háborúval fenyegetőzik, az vállal­ja a következményeket. Mi nem akarunk háborút! Egyetlen cé­lunk, hogy felszámoljuk a máso­dik világháború következményeit, a veszélyes tűzfészket. Fel akarom hívni Anglia és Franciaország kormányát, hogy le­gyen bátor, mondja ki nyíltan, amit gondol — folytatta Hrus­csov. A továbbiakban utalt rá, hogy egyesek, bár nem vallják be, nem tartják érdeküknek Németország egyesítését. — Eisenhower elnök maga mondta nekem — mondot­ta Hruscsov —, hogy Németor­szág egyesítését nem tekinti cél­nak, mert tart egy erős, egységes Németországtól. Hruscsov ezután hangsúlyozta: Németország egyesítése maguk­nak a németeknek az ügye. Az amerikai Nation and Gu­ardian című lap tudósítója ki­Csfitörtök hajnal óta Ismét riadókészültségben az amerikai haderő Csütörtökön az amerikai szená­tus külügyi bizottsága kihallgat­ta Thomas Gates hadügyminisz­tert, az U—2 botrányának egyik legfőbb felelősét. Gates védelmé­be vette a kémrepülések politi­káját és a párizsi csúcsértekezlet előestéjén meghirdetett riadóká- szültséget. Egyúttal bejelentette, hogy a Párizsban elrendelt riadóhoz ha­sonlóan újabb parancsot adott, amely szerint csütörtök hajnal óta az amerikai fegyveres erők ismét riadókészültségben vannak. A riasztás több napig érvényben marad. (MTI) A szovjet kormány emlékirata a holland kormányhoz Moszkva (TASZSZ) A szovjet kormány emlékiratot intézett Hollandia kormányához, s ebben hangsúlyozza, a holland kormány azzal, hogy a közelmúlt­ban nagylétszámú szárazföldi csa­patokat szállított Nyugat-Irán- ba, háborús veszélyt idézett elő Délkelet-Ázsiában. A szovjet kormány véleménye szerint a há­borús veszély a szóbanforgó tér­ségben nem Indonézia részéről származik, ahogy ezt a holland nagykövetség április 12-i emlék­irata állítja. A szovjet kormány kifejezi azt a reményét, hogy Hollandia kor­mánya nem tesz a jövőben olyan lépéseket, amelyek fenyegetnék a békét és fokoznák a feszültséget Délkelet-Ázsia térségében. (MTI) Véres tüntetések Tokióban Tokió (MTI) A tüntetések újabb ' hulláma árasztotta el pénteken a japán fő­várost — jelenti a nyugati hír- ügynökség. Kisi hivatali székhe­lye és a parlament épülete előtt közel ötvenezer főnyi tömeg se­reglett egybe és követelte a japan miniszterelnök lemondását, s Ei­senhower látogatásának elhalasz­tását. A tüntető diákok összeütköztek a kivezényelt rendőrséggel és be­hatoltak Kisi hivatali székhelyé­re. A rendőrség azonban elkese­redett küzdelem után visszaszo­rította a diákokat. A rendkívül heves összetűzés során sokan megsebesültek, mint az AP jelen­ti, a mentőautók egymás után szállították el a sebesülteket. A tüntetők később megroha­mozták a rendőrséget és négy ri­adóautót elfoglaltak. Habár a rendőrök ismét visszorították a tömeget, az autókat a tömeg már. használhatatlanná tette. (MTI) jelentette: Adenauer volt az egyetlen, aki nyíltan helyeselte az U—2 repülőgép kémtevé­kenységét. Megkérdezte, mi er­ről Hruscsov véleménye. — Ez megint csak azt bizonyít­ja — válaszolta Hruscsov —, mi­lyen helyes gyakori nyilatkoza­tunk arról, hogy Adenauer olyan ember, aki aggkori elmegyenge­ségben szenved. Egyetlen józan ember sem akarja a provokációk folytatását az atom- és rakéta­fegyverek korszakában, hiszen tudja, mire vezethet ez. — Adenauer szövetségeseinek fel kellene íigyelniök az ilyen nyi­latkozatra. Már régen rá kellett volna húzni a kényszerzubbonyt és elszállítani a bolondok házába, hiszen ez az egyetlen megfelelő hely az ilyenek számára. A TASZSZ tudósítója felve­tette: az USA kormánya a „nyílt égre" vonatkozó javasla­tát az ENSZ közgyűlése elé akarja terjeszteni. Megkérdez­te: mi ezzel kapcsolatban Hrus­csov véleménye? — Az Egyesült Államok joga, hogy beterjesszen ilyen javaslatot, a mi jogunk arról dönteni, hogy beleegyezünk-e vagy sem. Az ef­fajta javaslat — kémjavaslat, amely mit sem ér. Hruscsov elmondta: Eisenhower már 1955-ben a genfi értekezle­ten beterjesztette ezt a gyermekes javaslatot. Kijelentetette: az el­nök magatartása már akkor is olyan volt, hogy nem lehetett bíz­ni abban, józanul ítéli-e meg a helyzetet vagy sem. „Ha Eisenho­wer elnöksége véget ér, a mi or­szágunkban legfeljebb gyermek- otthont vezethetne. Bizonyos va­gyok abban, hogy jó lenne a gyer­mekek mellé. Állami politikát azonban nem szabad rábízni.” Hruscsov kijelentette: Bízik abban, hogy az amerikai nép he­lyes következtetésre jut és meg­felelő embert választ elnökévé. A jugoszláv rádió tudósítója utalt Hruscsov ama nyilatkozat tára, hogy „javíthatatlan opti­mistának” tekinti magát. Mi er­ről a véleménye a jelenlegi helyzetben? — Ma is ugyanez az álláspon­tom — válaszolta Hruscsov. — Ha a népek kezükbe veszik a béke ügyét, megakadályozzák az ag­ressziót, lefogják azoknak a veze­tőknek a kezét, akik háborút idéz- hetnek elő, akkor a béke ügye győz. Mi mindent megteszünk ezért. Ügy gondolom, hogy a vi­lág népeinek többsége támogat bennünket. Megismétlem: vélemé­nyem szerint az amerikai nép túl­nyomó többsége is ezen a véle­ményen van. A szovjet kormányfő az ameri­kai, angol, francia tudósítókhoz fordulva kijelentette: — Anglia és Franciaország szö­vetségese ugyan az Egyesült Ál­lamoknak, de véleményem szerint Macmillan és de Gaulle nem tel­jesen szolidáris a kémrepülé? ügyében, bár ugyanakkor nem is bélyegzi azt meg. — önök azt írják, hogy Hrus­csov rendkívül élesen szól Eisen- howerről. Képzeljék magukat az én helyzetemben. Mit -szólnának önök akkor, ha a mi gépünk re­pült volna el New York és Wa­shington fölött, s azután meg azt mondanám: repültünk, repülünk és repülni is fogunk. Hruscsov kijelentette: Eisenho­wer elnök a provokáció után még el akart látogatni a Szovjetunióba. Ezt azonban nem lehet megenged­ni, hiszen „ahová az ember oda- piszkít, oda nem jár ebédelni”. Hruscsov kijelentette: Egyesül­ni kell az agresszorok elleni harc­ban, meg kell akadályozni, hogy a hidegháborút melegháborúvá változtassák. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom