Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-30 / 153. szám
2 H ÉP ÚJ S AG 1960. június 30., csütörtök p Újabb visszhangok a genfi leszerelési értekezlet kudarcáról Moszkva (MTI) Ratiainá, a Pravda genfi tudósítója a lap szerdai számában megállapítja, hogy a nyugati hatalmak — miközben a fegyverkezési verseny újabb terveit dolgozták ki —, Genfet kizárólag komédia színhelyének tekintették, s az általános és teljes leszerlést óhajtó nemzetközi közvélemény megcsúfolásával vég néküli huzavonát igyekeztek teremteni az értekezleten. Újabb szovjet rakétakísérletek lesznek júliusban Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió a július 5-től 31- ig terjedő időben kísérleteket folytat hatalmas, több lépcsős hordozórakéták újabb változataival. A hordozórakéták fellövése, az utolsó lépcső nélkül a Csendes- óceán középső térségébe történik. A TASZSZ-jelentés teljes szövege a következő: A kozmikus térségek meghódításával összefüggő munkálatok során a Szovjetunió ez év januárjában hatalmas hordozó rakétát lőtt a Csendes-óceánba a rakéta utolsó lépcsője nélkül. Május 15-én e hordozórakétával végzett kísérlet alapján a Szovjetunió négy tonna 540 kilogrammos űrhajó-szputnyikot lőtt fel. A kozmikus problémákkal kapcsolatos további tudományos kutató és kísérleti tervezési munkálatok programjának megfelelően a szovjet tudósok és konstruktőrök most a hatalmas, több lépcsős hordozórakéták újabb típusait készítették elő kísérletezésre. E hordozó rakétákat utolsó lépcsőzetük nélkül szintén a Csendes-óceán középső részének a következő koordináták által meghatározott térségébe lövik ki: 7 fok 5 perc 7 fok 53 perc 5 fok 26 perc 4 fok 38 perc 169 fok 9 perc 167 fok 33 perc 166 fok 15 perc 167 fok 51 perc északi földr. szélesség, nyugati földr. hosszúság. A szükséges mérések végett a hordozó rakéta utolsó előtti lép- csőzetének becsapódási térségébe különleges szovjet hajókat vezényelnek. A rakétakilövések a július 5-e és 11-e közötti időben történnek. A TASZSZ felhatalmazást kapott annak közlésére, hogy a hordozórakétáknak a Csendes-óceán középső részébe történő fellövésével kapcsolatban a tengerhajózás és a légiforgalom biztonsága végett a Szovjetunió kormánya felhívással fordul azoknak az országoknak kormányhatóságaihoz, amelyeknek hajói, illetve repülőgépei az említett időben a hordozórakéták utolsó előtti lépcsőzeté- nek becsapódása közelében tartózkodhatnak, és kéri, hogy az illetékes hatóságok utasítsák a hajók és repülőgépek parancsnokait a Csendes-óceán fenti koordinátákkal meghatóról!; tengeri- és légi- tér elkerülésére. Ha a szocialista országok hozzájárultak volna a közvélemény további megtévesztéséhez, veszedelmesen elhanyagolták volna a béke megőrzésének kívánalmait. A nemzetközi közvélemény várja a leszerelés tényleges megvalósítását, s ezt a kérdést meg kell oldani — fejeződik be a Pravda cikke. LONDON Macmillan brit miniszterelnök bejelentette az alsóházban, sürgősen válaszol Hruscsov hozzá Intézett üzenetére. Amint a választ elküldi, azonnal közzé teszi — mondotta. A Daily Worker megállapítja: „A legtöbb tegnapi lap az oroszokra igyekezett hárítani a felelősséget a leszerelési tárgyalások meghiúsulásáért. A tények azonban egész mást mutatnak. A lapoknak nem volt bátorságuk közölni az „új” amerikai tervet, mégpedig azon egyszerű okból, hogy a terv egyáltalán nem új. Ellenkezőleg, a terv az amerikaiak által mar régebben hangoztatott elveken alapuló, s célja nem a leszerelés, hanem annak megakadályozása’'. BERLIN A demokratikus német sajtó vezető helyen foglalkozik Hruscsov- nak a nyugati kormányfőkhöz intézett üzenetével és a genfi értekezlet kudarcával. A Neue Zeit megállapítja, hogy a Nyugat terméketlenné tette a genfi értekezletet, mert nem volt hajlandó konkrét leszerelési intézkedésekbe belemenni. Viharos ülés az algériai kérdésben Párizs (MTI) Viharos ülésen próbálta meghatározni álláspontját az algériai kérdésben a jobboldali függetlenek képviselőcsoportja. Kedden ült össze a jelenlegi francia nemzetgyűlésnek ez a második legnagyobb csoportja (119 tagja van). Hivatalosan a kormánytöbbségéhez tartozik, de az algériai kérdésben többségük szemben áll a kormány, helyesebben De Gaulle tábornok politikájával. Az integráció hívei, az algériai ultrák szövetségesei heves szópárbajt vívtak a pártnak a köztársasági elnököt támogató mérsékelt tagjaival. Le Pen, Lacste-Larey- mondie, Francois-Velentin és társai majdnem ökölre mentek a Paul Reynaud volt miniszterelnök mögött felsorakozó kisebbséggel. Határozatot nem hozott az ülés, de elfogadtak egy közleményt, amely szerint a jobboldali függetlenek pártja egyszerre híve a fegyvernyugvásnak és a Francia—Algéria gondolatának. „Az Egyesült Államok elvesztette a bizalmat az egész világon11 Fulbright szenátor nyilatkozata Amivel életet mentenek... A% utcán csend van, a város éppen nyugovóra készül. Már csak néhányan sietnek, s ekkor hirtelen autóduda hasítja fel nyát, felhajtotta ingét és vért adott a német katonának. Két betege volt a magyar tábornak is, s nekik adtam először csend láthatatlan szövetét, és j 1945. júliusában. a villanykörték által sápadtan megvilágított utcából vakító fehéren bukkan elő a mentőautó. Tetején kis vöröskereszt világit, befordul a kórház felé vezető úton. Akik látják, hirtelen odakapják I fejüket, hosszan néznek az autó után, s a betegre gondolnak. Naponta embereket érhet baleset, naponta sokan lesznek betegek', vagy van aki születésének pillanatától kezdve betegen piheg a kiságyon. S az orvos fehér köpenyében homlokát ráncolva gondolkozik, hogy mivel segítsen. Legtöbbször megállapítják, hogy a betegnek vérre van szüksége. Vér... Ha elvágjuk ujjúnkat, pirosán buggyan elő. Letöröljük, pár perc múlva már nem is gondolunk rá. Csak egy csepp volt. Száz ilyen csepp pedig már életet ment. Ha bent fekszünk a kórházban, s vérre van szükségünk, legtöbbször csak azt látjuk, hogy az orvos hozza, s mi utána gyógyultan hagyjuk el a kórházat. De kik adják? Itt élnek köxtünk a városban, falun, s egyre többen lesznek. Most egyet megszólaltatok. — ... és akkor tudtam, hogy ez a humanizmus. A tegnapi győző most legyözöttként ott pihegett n hadifogolytábor priccsén és az orvosok majdnem tehetetlenül álltak a beteg ágyánál. — Vért kell adni neki — mondották és akkor az őrséget álló szovjet katona levetette zubbo— Nevükre emlékszik-e? — Nem, elfelejtettem, csak azt tudom, hogy mindhárman egészségesen érkeztünk haza. Talán, ha keresném, odahaza még megtalálnám egyikőjük feleségének köszönő levelét... — Mióta ad idehaza rendszeresen vért? — 1947-ben Budapestre kerültem esti egyetemre, ott éppen szervezték a véradókat, és én is az lettem. — Hányszor ad évente vért? — Háromszor-négyszer. S mióta megindult az ingyenes véradás, azóta ingyen adom. — Találkozott olyannal már, aki a maga vérétől gyógyult meg? — Nem találkoztam, nem is kerestem. — Meddig ad vért? — Addig, míg egészséges leszek. Vozár Jánost itt, Békéscsabán sokan ismerik. A munkásból lett mérnök ma a Kötöttárugyárban dolgozik. Munkásőr-szakaszpa- rancsnok, a pártbizottság aktívája, s ki tudná felsorolni, hogy társadalmi munkában még mi mindent dolgozik. Ezt a kiváló társadalmi munkáját és véradómunkáját jutalmazták 1959-ben kiváló véradói kitüntetéssel, most vedig 24-én kormánykitüntetést kapott. Materiről heveset amuri A munkájáról beszél, s arról a feladatról, hogy még több beteg gyógyulását segíthetnénk elő azzal. ha még töhb-n kapcsolódnának be a véradók áldozatos munkájába. Ha még többen évente csak egyszer adnának vért, akkor elérnénk, hogy egyre kevesebb legyen a hirtelen hívás, mikor a véradót munkájából vagy éppen álmából költik fel, hogy segítsen embertársán. Szívesen teszik, nem várnak érte különösebb elismerést. Tudják, hogy bármelyikünket érhet baleset, mindnyájan lehetünk betegek, és meggyógyulunk nemcsak az orvos áldozatkész munkájától, hanem a vértől, a- mivel életet mentünk .. . (Dóczi) Washington (TASZSZ) Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának elnöke kedden a szenátus elé terjesztette megvitatásra annak a bizottságnak a jelentését, amely a csúcsértekezlet meghiúsítását előidéző okokat kutatta. A szenátor, miután megállapította a bizottság beszámolójának kompromisszumos jellegét, kijelentette: véleménye szerint hangsúlyozni kell néhány pontot. Először, „súlyos hiba volt parancsot adni az U—2 május elsejei útjára.” „A második hiba az volt, amit az Egyesült Államok e kudarc után tett — mondta Fulbright". „Teljesen tűrhetetlen — hangsúlyozta a szenátor —, hogy egy j államfő merényletet kövessen el egy másik állam szuverenitása ellen és még tűrhetetlenebb, „amikor azt bizonygatja: joga van így eljárni”. Nphéz elképzelni — mondotta Fulbright —, hogy bárki is másképp viselkedett volna, mint Hruscsov, olyan körülmények között, amilyenekbe Párizsban került. „Helytelen volt — folytatta a szenátor —, hogy államfőnk személyes felelősséget vállalt az U—2 útjáért, de még rosszabb volt, hogy ezután mi olyan benyomást keltettünk, hogy folytatni fogjuk a repüléseket, sőt mi több, hogy ezek a repülések igazolhatók." Fulbright hangsúlyozta, semmi sem igazolja, hogy az Egyesült Államoknak joga lenne felderítő adatok gyűjtésére, majd rámutatott: ..Hitler annak idején azt bizonyította. hogy Németországnak élettérre van szüksége, és ez erkölcsi jogot ad neki az agresszióra. Ugyanilyen érvekkel lépett elő Mussolini és a japán militarizmus a harmincas években.” Fulbright ezután kifejezte azt a reményét, hogy az Egyesült Államok a jövőben nem él ilyen érvekkel, s áttért az amerikai kormány provokációs politikája következményeinek elemzésére. „Az egyik következmény — mondotta a szenátor —, hogy nem tartották meg a csúcsértekezletet. Teljesen világos, hogy az U—2 incidense és az ezzel kapcsolatos magatartásunk volt közvetlen oka a csúcsértekezlet meghiúsulásának. Az U—2-vel kapcsolatos helytelen álláspont, második következménye Fulbright véleménye szerint, hogy „az Egyesült Államok az egész világon elvesztette a bizalmat”. E bizalomvesztés következményeként világszerte fokozódott a semlegességi törekvés, és elsősorban „ez okozta Japánban a tiltakozásokat új szerződésünk ellen.” Fulbright befejezésül élesen elítéli azokat az Egyesült Államokban elhangzó agresszív hangokat, amelyek a Szovjetunió területe fölött végrehajtandó kémrepülések felújítására buzdítanak. TÓTH LAJOSt Vajúdó világ (9.) reg Bokor Mihály meg úgy ^ érezte, hogy elpattant valami ér a mellében. Kezet emelt rá a fia. Már itt tartunk? Az apja ellen a gyereke. Micsoda világ! Az indulat majdnem szétvetette. Bement a konyhába. Az asszony a tejet szűrte. Nem szólt semmit, csak leült egy székre, elővette a pipáját és rágyújtott. Nagyokat szívott, közben, közben a földre köpdösött. Ezt már nem állhatta ki szó nélkül az asszony. Ezt sohasem tűidé. — Hallja-e, én nem bánom, ha szívja is azt a büdös pipát, de ne köpködje össze a házat! Mit talál szólni, ha idejön valaki. — Hallgass! — öklével nagyot ütött az asztalra. — Ki a fene jönne már ide ilyenkor? Már éppen kitörőben volt hosz- szú idő után a családi vihar, amikor kopogtattak az ajtón. Bacsó, Varga, Pintér jöttek be, mögöttük Miska. Ugyanis az történt, hogy útközben találkozott a hozzájuk tartó Bacsóékkal, s visszahívták. Jövet aztán elmondott mindent, ami közte meg apja közt volt. Bo- korné azonnal hellyel kínálta őket. Ebben a feszült légkörben nagyon nehezen indult meg a beszélgetés. Bacsó érezte is, hogy ezt nem tudják holmi üres fecsegéssel felmelegíteni, s néhány perc után rátért arra, amiért jöttek. — Nem köntörf alázunk itt Mihály. Arról van szó, amiről már beszélgettünk tegnap is veled. A környéken mindenki belépett. Pintér Gábor is. Most rajtad a sor. Szavadat adtad rá, s mi szavatarti embernek ismerünk. Azért hoztuk el őt is magunkkal, hogy saját füleddel halld, hogy milyen elhatározásra jutottunk vele. Erre már az asszony kezében c is megállt a fejő, amiből köcsögökbe szűrte a tejet. Istenem, mi lesz itt! — Döntöttél? — kérdezte Varga is. Öreg Bokor Mihály szítt egyet a pipából, nagyot köpött, aztán nagynehezen kimondta: — Döntöttem. — Akkor itt a nyilatkozat, írd alá. — Nem! Maradok, aki eddig voltam. — Nem értelek, Mihály, ládd, én is beléptem — kapcsolódott be Pintér is. Ott is csak kenyeret esznek. Nem lehet ezt másképp. A fiad is belépett. Bokorné megdöbbent. Mi megy itt az ő tudta nélkül! — A fiam? — úgy nézett öreg Bokor Mihály a fiára, mintha a szeméivel keresztül akarta volna szúrni. Csak a nevem viseli, szégyenemre. Ezt már nem bírta tovább az asszony. — Mi ütött magába? Mért gya- lázza mások előtt az én gyermekemet ? — Hallgas! Tudom, mit beszélek. — Tehát nem írod alá? — ve tett véget a vitának Bacsó. — Nem. — Nem erőszakoskodunk. A
