Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-24 / 148. szám

2 népújság I960, június 24., péntek Titokban cserélték ki a japán-amerikai „biztonsági szerződés“ ratifikációs okmányait — Kisi kilátásba helyezte lemondását — Folytatja munkáját a Román 111. kongresszusa Á népek békeakarata legyőzhetetlen f « / ■ W ^ óriási erő népfront-bizottságok kebelén be­lül működő békemozgalmi akti­visták munkájáról, szólt azokról a feladatokról, amelyek a megyei békebizottságok előtt állnak. Kü­lönösen kihangsúlyozta, hogy ál­landóan meg kell magyaráznunk megyénk dolgozóinak, hogy a bé­ke ügye mindnyájunk közös ügye, ismertetni kell azokat a nyugati mesterkedéseket, amelyek igye­keznek elterelni az emberiség fi­gyelmét a leszerelés kérdéséről. Tovább kell mélyíteni a tömegek saját erejükbe vetett hitét, to­vább kell magyarázni a szocialis­ta tábor erejét, s azokat az ered­ményeket, amit elértünk az élet különböző területén, amely szi­lárd biztosítéka a békének. Török elvtárs beszéde után szü­net következett, majd a szünet után hozzászólások hangzottak el. „ <d. i.) Munkáspárt A következő felszólaló Pantelie Marié, Bukarest tartománybeli parasztasszony volt, utána Stoja- novics Anton küldött vázolta a tartománya ipari és mezőgazdasá­gi fejlődését, amely igen magas szintet ért el. A következő felszólaló Vilié Pessi, a Finn Kommunista Párt főtitkára volt. Hilding Hágóért, a Svéd Kommunista Párt elnöke si­kereket kívánt a Román Munkás­párt III. kongresszusának, majd a svéd küldött után Annie Buller Guralnick, a Kanadai Kommumis- W Párt Országos Bizottságának tagja üdvözölte a kanadai kom­munisták nevében a Román Munkáspárt kongresszusát. A ka­nadai küldött után Gaston Marín, a Romáin Népköztársaság Orszá­gos Tervhivatalának elnöke fog­lalkozott a tervezés fontosságával, az üzemek kooperálásának jelen­tőségével, a technikumok képzésé­vel. Gaston Marin után Fliberto Barrero, a Kolumbiai Kommunis­ta Párt Központi Bizottságának tagja, a végrehajtó bizottság tagja mondotta el beszédét. Tokió (MTI) A japán kormány csütörtökön helyi idő szerint délelőtt „rajta­ütésszerűen” hajtatta végre az amerikai—japán „biztonsági szer­ződés” ratifikációs okmányainak kicserélését, hogy érvénybe lép­tesse a japán és az amerikai kor­mány újabb agresszív megállapo­dását Hírügynökségi jelentések sze­rint á japán külügyminisztérium felkérte Douglas MacArthur to­kiói nagykövetet, hogy a külügy­minisztérium helyett „hivatalos otthonában” keresse fel Fuzsija- ma japán külügyminisztert a ra­tifikációs okmányok kicserélése végett. Az amerikai nagykövet — akit a japán külügyminisztérium csu­pán 54 perccel a kitűzött időpont előtt értesített a fentiekről — japán rendőrökkel megrakott te­hergépkocsiktól körülvéve érke­zett meg Fuzsijama külügymi­niszter hivatalos rezidenciájához, amelyet — mint az AFP jelenti — 600 rendőr védett minden es­hetőséggel szemben. MacArthur csütörtökön délelőtt helyi idő szerint 10.10 órakor át­nyújtotta az Eisenhower és Her- ter aláírásával ellátott amerikai okmányt és átvette a Hirohito császár aláírásával szentesített ja­pán okmányt. A „biztonsági szer­ződés”, amelyet a japán nép nagy tömegei elutasítanak és kárhoz­tatnak, az okmánycsere megtör­téntével lopva és titokban ér­vénybe lépett. Szinte ugyanabban a percben, New York (MTI) A Biztonsági Tanács szerda délutáni ülésén Goi cl a Meir asszony. Izraeli kül­ügyminiszter, aki a tanács munkájá­ban csak mint megfigyelő vehet részt, a többi között kijelentette: Argentína brüsszeli nagyikövetsége jegyzékben közölte, hogy Frondizi elnök mindad­dig nem hajlandó találkozni Ben Gu- rionnal, amíg a Biztonsági Tanács ál­last nem foglalt az argentínai—izraeli vitában. Golda Meir hangsúlyozta, hogy ha a találkozom nem kerül sor, ezért a felelősség Argentínára hárul. Az izraeli külügyminiszter után Szo- bolev szovjet küldött emelkedett szó­lásra. Mint a TASZSZ jelenti, Szobo- lev hangsúlyozta, hogy Eiohmaimn éve­ken át egészen a hitlerizmus bukásáig a Gestapo különleges osztályának élén állt. Ez az osztály hajtotta végire a gya­korlatban a náci vezetőségnek a zsidó lakosság kiirtására irányuló utasítá­sait. A háborús főbűnösök felett ítél­kező nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék megállapította, hogy Eichmanm nemcsak az emberirtó náci politika felelős végrehajtója volt, ha­nem közvetlenül ő szervezte meg a koncentrációs táborokban az emberek millióinak megsemmisítését. Ennél­fogva a szovjet küldöttség véleménye szerint Elchmannt mint háborús bű­nöst kell elítélni. A szovjet megbízott emlékeztetett rá, hogy a háború alatt a szövetséges ha­talmaik, a háború után pedig az ENSZ deklarációkat, fogadott el, amelynek értelmében minden államnak fel kell kutatnia a háborús bűnösöket, abból a célból, hogy azok ne kerülhessék el a megérdemelt büntetést. — Ámde — folytatta Szobdev — sok háborús bűnösnek sikerült elrejtőznie, mert a nyugati hatalmak ezt kifejezet­ten eltűrték. A háborús bűnösöket lep­lező politika következtében sóik há­borús bűnös ma vezető tisztségeket tölt be a Német Szövetségi Köztársa­ságban, a NATO szerveiben és élénk revansista tevékenységet folytat. Te­vékenységük nyomán Nyugat-Német- országban újjászületik a békét veszé­lyeztető fasizmus. amikor az amerikai nagykövet át­lépte a japán külügyminiszter la­kásának küszöbét, összeült a ja­pán kormány igen kurtára fogott minisztertanácsa. A minisztertanács után a kor­mány szóvivője fogadta a sajtó képviselőit, és hivatalosan beje­lentette, Kisi miniszterelnök elha­tározta, hogy lemond. A szóvivő felolvasta Kisi nyilatkozatát, a- melyben a miniszterelnök — mi­után kierőszakolta a „biztonsági szerződés” hatályba lépését — hangoztatja, hogy véleménye sze­rint „szükség van új légkör meg­teremtésére a hazai közvélemény­ben és a politikai légkör olyan megváltoztatására, amely össz­hangban áll mind a belföldi, mind a külföldi irányzattal”. Azt állí­totta, hogy ezek a meggondolá­sok bírták rá a lemondásra, le­mondásának időpontjáról azonban nem szólott. Ehelyett afelett saj­nálkozott, hogy a tiltakozó tünte­tések — amelyek valójában a le­mondásra kényszerítették — a kormány megbuktatását tekintet­ték céljuknak és a japán nép aka­ratának megnyilvánulásait ismét „a kommunista befolyás” ered­ményének minősítette. Tokiói politikai körök vélemé­nye szerint Kisi kormányával együtt később szándékozik lemon­dani. Ugyanezek a körök azon­ban hangoztatják, hogy a lemon­dásnak július 15-ig, a parlament jelenlegi ülésszaka befejezéséig meg kell történnie, hogy még ki­jelölhető legyen Japán következő miniszterelnöke. Az argentin kormánynak Izrael el­len emelt panaszáról szólva Saobolev megjegyezte, hogy Argentin« területén sok háborús bűnös talált menedéket és az argentin kormány nem tesz intéz­kedéseket e bűnösök letartóztatására és kiadására. így járt el Eichmanmai is és ezzel megszegte azt a vállalt kö­telezettségét, hogy nem nyújt mene­déket a háborús bűnösöknek. Befejezésül Szobolev kijelentette, hogy a Szovjetunió mindig azon az álláspontom volt, hogy az államközi kapcsolatokban szigorúan be kell tar­tani a szuverénitáe tiszteletben tartá­sának általánosan elismert elvét. Ezért megengedhetetlennek tart min­den olyan cselekményt, amely ezt az elvet sérti. Ilyenformán — jelentette ki Szobolev — a szovjet küldöttség osztja Argentínának e kérdésben el­foglalt álláspontját. Cabot Lodge amerikai küldött kije­lentette, támogatja Argentína pana­szát, de hozzátette, hogy ebben az ügyben három meggondolást kell fi­gyelembe venni: 1. A Biztonsági Ta­nács ne hozzon olyan döntést, amely súlyosbítja Argentína és Izrael kap­csolatait; 2. meg kell védeni a nem­zetközi jog elveit; 3. Elchmann elrab­lásának kérdését nem lehet elválasz­tani borzalmas bűneitől. Cabot Lodge elvben helyeselte az argentínai határozati javaslatot, de két kiegészítést indítványozott: a be­vezető részbe be kell venni a zsidók ellen elkövetett nád bűnök egyetemes elítélését és a továbbiakban kifeje­zésre kell juttatni a Biztonsági Ta­nácsnak azt az óhaját, hogy a baráti kapcsolatokat állítsák helyre Argen­tína és Izrael között. Sir Pierson Dixon (Anglia) elis­merte, hogy az egyes országok szu­verenitása olyan elv, amelyet min­denkinek alá kell írnia, másrészt azonban fennáll az az elv is, hogy bíróság elé kell állítani azokat, akik ilyen rettenetes bűnöket követtek el. Az angol küldött felszólalása után ■i Biztonsági Tanács csütörtökre elna­polta ülését, A Japán Szocialista Párt köz­vetlenül Kisi lemondási szándé­kának bejelentése után nyilatko­zatott adott ki, amelyben kiemeli, hogy Japán következő kormánya nem lehet a liberális-demokrata párt monopóliuma. A nyilatkozat elfogadja, hogy a Japán Szocia­lista Párt erőire is támaszkodó „ügyvivő kormány” alakuljon, de követeli, oszlassák fel azonnal a parlamentet és 'az „ügyvivő kor­mány” ellenőrzése mellett tartsák meg az országos választásokat. A nyilatkozat végül elfogadhatónak tart olyan lehetőséget is, hogy a következő japán kormányt ismét a liberális-demokrata párt alakítsa meg „a Kisivel szembefordult csoportok tagjaiból.” Bukarest (MTI) Csütörtökön reggel fél kilenc órakor folytatta munkáját a Ro­mán Munkáspárt III. kongresszu­sa. Az ülésen D. Coliu, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságá­nak póttagja elnökölt. Csütörtökön a Román Munkás­párt III. kongreszusára megérke­zett Wladyslaw Gomulka, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára. Elsőnek Gheorghe Maurer, az RMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának elnöke szólalt fel. Méltatta a Központi Bizottság be­számolójának jelentőségét. A párt vezető szerepével foglalkozott, s hangoztatta, hogy az országban széles körben érvényesül a szocia­lista demokrácia. Maurer végül a képviselők tevékenységéről szá­molt be a kongresszüsmak. Ezután Vglar Iosif, Nagybánya küldötte mondta el felszólalását, majd az Argentin Kommunista Párt küldöttségének tagja, Nor- manddi Isacoro üdvözölte a Ro­mán Munkáspárt III. kongresszu­sát. Méltatta azokat a nagy ered­ményeket, amelyet a Román Nép­id o, nem is úgy gondoltam én, hogy elhagyná, hanem itt maradna a földön, például ná­lunk a szövetkezetben is szükség volna rá. — Ügy? . . . Hát ezért jöttél? Agitálni? —r Kimondtad. — Engem máma már a Varga Pista is agitált. — Ö küldött hozzád. Azt mond­ja, ha én beszélek veled, bizonyo­san megértenénk egymást. — Úgy? Ö engem értetlennek tart?! — mérgeskedett öreg Bo­kor Mihály. — Nem erről van szó. ö, tudod, hevesebb természetű ember. — Felesleges vesződnötök ve­lem. Megmondtam már délelőtt Varga Pistának is. Hagyjunk egy­másnak nyugtot. Én nem hábor­gatlak titeket, tik se engem. — Az ősszel megkezdődött a faluban a fölfejlesztés. Most ezen a részen van a sor. Ügy gondol­nom, te se maradsz ki. — Hogy én bemenjek? — Igen. (Folytatás az 1. oldalról.) — Ne higgye senki, hogy tő­lünk nem függ a béke ügye. Ha jól dolgozunk, ha rendben tartjuk közös dolgainkat, ha nem enged­jük, hogy selejtet gyártsanak, az­zal. ha termelőszövetkezeteink jól gazdálkodnak, az ország erősödik és fényesedik. Ez a fény figyel­met kelt a kapitalista országok népeiben, hogy ilyen életet csak a népi demokráciák tudnak bizto­sítani — fejezte be nagy tetszés­sel fogadott beszédét Szakasits Árpád elvtárs. « Szakasits elvtárs beszéde után Török József elvtárs, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa megköszönte a tájé­koztatót, s utána az aktíva részt­vevőit röviden tájékoztatta a Ha­zafias Népfront második kong­resszusáról. Beszélt a megyei köztársaság dolgozói gazdasági és kulturális téren elértek. Ezután a szónok megbélyegezte Frondizi áruló, USA-barát politi­káját. Rámutatott arra, hogy az argentin kommunisták elszánt harcot vívnak a jenki imperializ­mus ellen. Ezután így folytatta: Sokat ta­nultunk a kongresszuson Hrus­csov elvtárs beszédéből. Hruscsov elvtárs felszólalása olyan tanul­ság, amelyet meg kell szívlelnünk. Befejezésül éltette a Szovjetunió vezette szocialista tábort és a pro­letár internacionalizmust. Az argentin küldött felszólalása után Peter Kerrigan, Nagy-Bri- tannia Kommunista Pártja Poli­tikai Bizottságának tagja hangoz­tatta, hogy a gazdasági sikerek előfeltétele a béke megőrzése. Az angol nép szívből békét kíván. Rámutatott arra, hogy az angol nép ellene van a NATO-nak, a SEATO-nak, annak, hogy Angliá­ban támaszpontokat létesítenek, ellene van annak, hegy Nyugat- Németoxszágot felfegyverezzék. Hangoztatta, hogy az angol kom­munisták támogatják Hruscsov elvtárs és a szovjet kormány bé­kejavaslatait. — Nemcsak én, de más se lép itt be. — És ha vannak már olyanok? — Errefelé nem könnyen adják el az emberek a bőrüket. — Pintér Gáborról mi a véle­ményed? — öt még nálamnál is később tudjátok levenni a lábáról. Ez pe­dig nagy szó. — És ha ő holnap aláírná? — Akkor én is. — Kezet rá Mihály. ígérem, ad­dig nem is háborgatlak. De vi­gyázz, mert hamarosan szavadon foghatlak. — Állok elébe. 1/ikísérte Bacsót a bejáró sar­káig. Jó hangulatban váltás el. Különösen öreg Bokor Mihály. Pintér Gábor kemény ember. Azt nem lehet szép szavakkal megté­veszteni. A kutya még mindig ugatott, s ami még nem történt meg, ráugrott. Mi lelhette? — Csiba! Az istent a fajtádba! — belerúgott. A puli nagyot vo­nyíkolva hallgatott el. Erre mai az asszony is kinézett. — Mit csinál avval a kutyával? — Eredj, aztán nyújtsd a rétest. Az enyém. Azt teszek vele, amit akarok. Az asszony visszalépett. Ilyen­kor, mikor ideges az ura, legjobb ha ráhagyja. Majd megtudja ő úgyis később, mi volt az oka. öreg Bokor Mihály már a csiz­máját húzta, s vetkőzni kezdet* Már ott állt az ágy előtt ingben gatyában, amikor hirtelen furcsa gondolata támadt. Addig nen fekszik le, míg nem beszél Pinté Gáborral. Újra felöltözött. A szék rény mögül kivette a pálinka üveget, s lehajtott legalább eg' jó decit. így majd jobban csúszil a szó. Felvette a sarokból a gör be botját, s elindult. Alig pár szá- lépésre volt Pintér Gábor tanyá­ja. Mintagazda volt a szó szoros értelmében. Nem papíron, hanem amúgy, a munkája révén. Igaz, ö nem juttatott földes volt, hanem hat holdat hozott az asszony, a többit meg úgy kapargatták ösz- sze kicsi nyenkint. Jelenleg 12 holdja van. Cgyre gyorsabban szedte a lá­bát. Mire odaért, már nem égett a lámpa. Bizonyára lefeküd­tek. Nem akarta felzavarni őket Visszament. A felesége észre sem vette, hogy odacsatangolt. Bele­Jeleütések a Biztonsági Tanács szerda délutáni üléséről------iJUJJ™-!1-.-1 1 ‘■"■g-.-il!-. ■" SS™......J, 1 ■Lüai T ÓTH LAJOS: Vajúdó világ (4.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom