Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-23 / 147. szám

2

& ÉP ÚJSÁG

I960, június 23., csütörtök

Mezőkovácsházán tartotta ülését a megyei tanács v. b.

(Folytatás az 1. oldalról.)

Kiemelte a jelentés — és énről többen, beszéltek —, hogy sikeresen oldották meg a mezőgazdaság szocialista átszervezését, más szóval sikerült e feladatot társadalmi üggyé tenni. Ennek eredményeként lett a mezőkovácsházi járás a tél folyamán termelőszövetkezeti járás, s a 32 régi termelőszövetkezet mellett 14 új termelőszövetkezet alakult ez év első hónapjaiban. Ezzel a termelőszövetkezeti gazdák száma a j ásóban jelenleg meghaladja a 17 670-et. A termelőszövetkezeti mozgalom kiteljesedését követően, annak megszilárdításában, is eredményesen dolgoztak. A tavaszi vetések, majd a kapálások is időben kerültek sorra, sőt a legtöbb termelőszövetkezetben már az aratásra, cséplésre is jól felkészültek.

Újszerű a járási tanács végrehajtó bizottság munkájában, hogy az utóbbi hetekben több termelő- szövetkezet munkáját megtárgyalta a v. b. és megszabta a legfontosabb feladatokat. Több községben az állandó bizottságok működése viszont nem megfelelő. Jó néhány helyen a községi tanácsok vezetői nem adnak megbízatásokat az állandó bizottságoknak, és nem is számoltatják be őket tevékenységükről.

Az utóbbi évekhez hasonlóan jó eredményt mutat már ebben az évben is a községfejlesztési alap. Mintegy 18 millió forintot költenek ebben az évben a járásban járda- és útépítésre, kultúrottho- nok létesítésére, villanyhálózat bővítésre, parkosításra, kútfúrás^ ra, iskolák és óvodák építésére, felújítására, csatornázásra, fürdőépítésre, törpevízmű létesítésére és egyéb más, a lakosságot közvetlenül érintő létesítményekre. Ebben az évben villamosítják Ma- gyardombegyházát és Kisdomb- egyházát.

A vitában többen szót kértek.

Cseszkó Sándor elvtárs, a párt járási bizottságának titkára arról beszélt, hogy Battonyán, de a járás más községeiben is, tapasztalható, hogy néhány -tanácsi vezető elszakad a tömegektől. Ezzel magyarázta azt az állapotot is, hogy a tanácstagok a tanácsüléseken nem tudnak feloldódni, s nem tudnak a vitába belekapcsolódni. Majd arról beszélt, hogy az ez év első hónapjaiban, mintegy 70 ezer holddal megnövekedett nagyüzemi gazdaságok jelenlegi jó működésükhöz a járási tanács v. b. különösen sok segítséget adott, mint ahogyan kulturális vonatkozásban is előbbre jutott az utóbbi években a mezőkovácsházi járás. Haraszti János elvtárs ugyancsak arról beszélt, hogy a járási tanács vezetői, s a végrehajtó bizottság tagjai sokat tettek az utóbbi években a kultúrforradalomért, de különösen sokat tettek ez év tavaszán a termelőszövetkezeti mozgalom kiteljesedéséért és megszilárdításáért. Vastag Pál elvtárs,a végrehajót bizottságon belüli kollektív vezetés javulásáról szólt, s arra kérte a végrehajtó bizottságot, hogy még fokozottabban segítse kibontakozni a községekben a tanácsok tömegkapcsolatát, s megszüntetni egynémelyük község tanácsülésén tapasztalt tartózkodást. Dumitrás Mihály elvtárs, az Orosházi Járási Tanács VB elnöke a vezetés sokoldalúságáról beszélt, s arról, hogy ma már csak sokoldalúan képzett emberek képesek a tanácsi feladatokat ellátni. Különösen hangsúlyozta a türelem és a segítőkészség fontosságát, mely elengedhetetlenül szükséges a község tanácsi vezetőivel szemben. Csalik Mihály elvtárs, a Mezőkovácsházi Járási Tanács VB titkára ugyancsak a türelemről szólt, mely nélkülözhetetlen az utóbbi években tanácselnöki funkcióba lépettekkel szemben és különösen most, amikor a termelőszövetkezetek megszilárdításáról van szó. Dr. Kertész Márton elvtárs, a járási tanács elnöke az utóbbi évek nagy munkájáról beszélt, arról, hogy amíg az utóbbi években, is csaknem minden vonatkozásban hátul kullogtak más járások mögött, ma már kiállja a mezőkovácsházi járás az összehasonlítást bármelyik járással.

Arany Tóth Lajos elvtárs, a megyej tanács v. b. elnöke ezt követően összefoglalta a hozzászólásokat, s a nyitott kérdésekre választ adott. Ezután került sor a Gyomai Járási Tanács munkájáról, valamint a mezőgazdasági állandó bizottságok munkájáról készült jelentések benyújtására, elfogadására, melyek a megyei tanácsülés elé kerülnek megvitatásra, majd a megyei tanács végrehajtó bizottság munkatervének, s a megyei bírósági ülnökök névsorának elfogadása után következett több fontos bejelentésre. Arany Tóth Lajos elvtárs elsőnek Szelcsányi Pál elvtársnak, a Megyei Testnevelési és Sporttanács elnökének más munkakörbe való kikérését és annak jóváhagyását terjesztette be, majd azt, hogy Szelcsányi elvtárs helyébe javasolja a végrehajtó bizottságnak Kovács József elvtársat megválasztani. Végezetül beterjesztette Arany Tóth elvtárs Szabó János elvtársnak, a megyei tanács elnökhelyettesének lemondását, aki betegségére hivatkozva kérte felmentését. A végrehajtó bizottság elfogadta Szabó elvtárs kérését, és más munkakörbe való helyezését, s úgy döntött, hogy dr. Kér- j tesz Márton elvtársat bízzák meg a megyei tanács elnökhelyettesi teendőivel.

A jelentések beterjesztése és elfogadása után Arany Tóth elvtárs befejezettnek nyilvánította a v. b.- ülést.

A végrehajtó bizottság ülése után Majoros János elvtárs, a Me- zőhegyesi Állami Gazdaság igazgatója ebéden látta vendégül a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagjait.

Balkus Imre

Átütő erejű sztrájk 3apánban

A japán nép megkezdte újabb általános tiltakozó sztrájkját a ráerőszakolt „biztonsági szerződés” ellen, a Kisi- kormány lemondásáért, a parlament feloszlatásáért.

Hajnali négy óra körül a sztrájkoló vasutasok — diákok segítségével — megszállták Tokió nagy pályaudvarait, lezárták a bejáratokat és elfoglalták a pályaudvari forgalom irányító központjait. Mint az AP jelenti, „a lobogó vörös zászlók erdeje alatt, az Intemacio- nálé-t énekelve felvonuló” sztrájkolok és diákok ezriű több pályaudvaron összetűztek a kivezényelt rendőrséggel és az úgynevezett „vasúti őrségekkel”. Többen megsebesültek.

A sztrájk három órán át teljesen megbénította a kora reggeli távolsági és helyiérdekű forgalmat, a jelentések szerint több mint ötmillió tokiói dolgozó késve érkezett munkahelyére. A forgalom megindulása után is még órákig óriási utastorlódás nehezítette meg a közlekedést.

Raizo Mar,unó japán munkaügyi miniszter felhívásában hangoztatta, hogy a politikai jellegű sztrájk az alkotmány megsértés©.

Ennek ellenére a becslések szerint hatmillió japán dolgozó szünteti be a munkát.

„Hogyan csináltátok, hogy nálatok minden rendben megy?"

— Azt mondd meg János, hogyan csináltátok, hogy nálatok minden rendben megy? Olyan tiszta a kukoricátok, mint ez a szoba... Az ember szíve vérzik attól, ahogy minálunk mennek a dolgok. Mondd! Mi talán ingyen kapjuk a műtrágyát? Ugye mi sem. S mégis úgy járnak át rajta a fogatok, úgy bitangolják, mintha homok lenne. Miért kevés nálunk az ember, mikor régebbi, s erősebb csoport vagyunk, mint ti?!

Ott áll gázosán jókora darab kukoricánk,

cirkunk. Már három hete mondtuk a vezetőségnek, hogy kapálni kellene, mégis ugyanúgy áll.. .

Prókai János, a nagykamarási Üj Élet Tsz elnöke szótlanul hallgatja a nála jóval idősebb G. Tóthot, aki a testvéri Ságvári Termelőszövetkezetben dolgozik, s hazafelé menet ugrott csak be egy percre a szomszédokhoz.

— ... Nem tudom ... Hiszen maguk korábban kezdték a vetést, mint mi, korán is szántottak. De nem kultivátoroztak utána Jóska bácsi, talán ezért nő jobban a gazuk?...

— A gaz nálatok is úgy nő eső után, mint nálunk. De volt hozzá kapa is! Ez itt a baj ...

— Maguknak talán nincs? Nem itt a hiba, hanem inkább ott, hogy maguknál túl sok az egyéni mogyorós. Azt kapálják elsőbb a tagok ...

— Hiszen ez bánt engem is — fakad ki G. Tóth. — Tavaly olyan kicsik voltatok, hogy alig lehetett benneteket észrevenni. Most meg veletek van tele a határ. Amerre nézek, mindenütt a ti tagjaitok szorgoskodnak ...

— Hát ez azért ne bántsa magát! — nevet hangosan Prókai.

— Nem is ez ... hanem ...

— Idefigyeljen Jóska bátyám! Elmondom én, hogyan csináltuk.

— Jól tudja: tavaly a 300 holdat sem igen haladta meg területünk, s a tagság s jóval alatta maradt a félszáznak. Most 512 a taglétszámunk, s 3014 hold a területünk. De nem 500-an, hanem 650-en dolgoznak jelenleg is. Kik? Hát láthatja. Még az öregebbek is, meg főleg a családtagok. Miért e nagy szorgosság? Idefigyeljen! Mi a területet csoportokra mértük. Megmondtuk a közgyűlésen kerek-perec: csak az

tarthatja ősszel a zsákot, aki a közös munkában részit vesz. Utána minden egyes embert meglátogattunk. Az újakat is meg a régieket is.

Nem bíztuk a véletlenre,

hogy jönnek-e vagy sem. Mindenkivel külön-külön beszélgettünk. Megmondtuk: négy brigád van, mindenki abba jelentkezhet, a- melyikbe akar. És teljesen a tagokra bíztuk a munkacsapat-vezetők megválasztását. Csak azt kötöttük ki: egy hét alatt be kell jelenteni a munkacsapat-vezetőket. Be is jelentették. Lett olyan munkacsapat, amelyik 18-as létszámú, és van olyan a brigádokon belül, amelyik 41 fővel rendelkezik. Nagyságuknak megfelelően kapták meg a területet, s ezekre a kis kollektívákra van bízva a 70—100, vagy nagyobb táblák teljes megművelése. Ha a beütemezett terven felül takarítanak be földjeikről — külön is jól járnak, mert prémiumot kapnak a több termés után mindenből. Ezért aztán nálunk, Józsi bácsi, nem* hogy húzódozás, hanem inkább „veszekedés” volt a földekért, a munkásokért. Itt van ép- pen B. Kovács József. Az ő csapatában 18-an dolgoznak. Ök is többet követeltek, mint amennyi föld jutott nekik. így van, Jóska?

— így, dehát a földeket nem lehet széltében megnyújtani — mondja a csapatvezető.

— De mélyibe’ lehet — nevet Prókai. — Több termést azért ugyanakkora táblán is lehet elérni, ha jobban, lelkiismeretesebben művelik; a kukoricát, répát háromszor is megkapálják, a cirkot tisztán tartják, szóval

ha tudják, hogy ök járnak jól a többterméssel...

Hát ezért dolgoznak nálunk a családtagok is, Jóska bátyám. Ezért vagyunk előbbre, mint maguk, pedig csak a tavasszal kezdtük ilyen nagy területen a munkát.

— így kellene nálunk is ... — harapja el a szó végét G. Tóth.

— Csinálják .így ... Látja, ezt nem dicsekvésből mondom, nekünk arra is jut ember, hogy építkezzünk. Hiszen tudja mit é- pítettünk tavasz óta! Istállót, 60 férőhelyes fiaztatót, sertéshizlaldát, szarvasmarha-szállást, takar- mányos és magtárépületet, jóformán már ki is alakítottuk a központi majorunkat.

— Szépen haladtok, az igaz. ..

—• ... Mert látja nálunk mindenki — erről beszélünk nap mint nap az emberekkel —, hogy előrehaladni csak közös munkával, összefogással lehet — feleli Prókai János.

Varga Dezső

Szovjet — lengyel koprodukciós film Leninről

Varsó (MTI) A szovjet és a lengyel filmgyártók koprodukciós filmet készítenek Lenin lengyelországi látogatásáról az első világháborút

közvetlenül megelőző időben. Azt tervezik, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulójára már bemutatják az új alkotást.

Macmillan az aísóházban kijelentette, megfontolják a Szovjetunió leszerelési javaslatait

London (MTI)

Az angol alsóházban Macmillan miniszterelnök S. T. Swingler munkáspárti képviselőnek arra a kérdésére, mit felelt Hruscsovnak legújabb leszerelési javaslatára, kijelentette:

Nem szokás ugyan a kormányfők közötti bizalmas levélváltás tartalmát közölni, annyit azonban elárulhatok, hogy biztosítottam Hruscsovot, javaslatait a lehető leggondosabban megfontoljuk. Abban is egyetértünk Hruscsov- val, hogy a legcélszerűbb lesz, ha a genfi tízhatalmi leszerelési értekezlet vitatja meg a szovjet javaslatokat — mondotta Macmillan.

TÓTH LAJOS:

Vajúdó világ

(3.)

A felesége megkönnyebbüli " Bár megszokta az együtt eltöltött évek alatt, hogy nagyon fukar beszédű az ura, de most mégis rosszat sejtett. Valami csak lehet vele, mert tekintete masabb, mint rendesen. Bizonyosan örül, hogy holnap már itthon lesz a gyerek. Nagyon várta már mostanában. Az is lehet azonban, hogy megharagudott valamiért. Őrá nem, mert nincs rá oka. Ha csak az a vödör nem! Bizonyos, hogy nem őrá haragszik, akkor nem szólt volna ilyen nyugodtan neki. Egyszer, még a háború előtt történt, csúnyán összekaptak a borjú miatt. Az ura mindenáron el akarta adni, ő meg nem. Szót szó követett, még a kezét is ráérne’te, de elszaladt előle a padlásra Oda meg már nem ment utána. Majd fél évig nem váltottak egy fia szót sem. Eleinte még csak megpróbálta, kiengesztelni, mert érezte titokban, hogy az urának igaza volt, d > megunta.

Ha mondott valamit, vagy kérdezett, az ura válaszra sem méltatta. Ránézett ilyenkor mindig, aztán magára hagyta. Rendszerint az istállóba ment ilyenkor. Hónapok teltek el úgy, hogy ő mosott, főzött, takarított, piacra járt. Ekkoriban már erősen látszott rajta, hogy állapotos. A nyolcadik hónapban volt a Miskával, mikor még mindig nem szóltak egymáshoz. Elkészítette a reggelit, ebédet, vacsorát, aztán mindketten végezték a dolgukat. Már azon a ponton volt, hogy elhagyja. De hova mehetett volna egy várandós asszony? A szülei is nyomorogtak. Csak teher lett volna nekik. Itt meg legalább a kosztja megvolt. Meg aztán ennek ellenére is szerette az urát. Ősz volt akkor is, mikor megtört köztük a csend. Ahogy egy reggel tüzet rakott, megcsúszott, s hirtelen nagyon rosszul érezte magát. Senki nem volt mellette. Összeesett. Nem tudta, mi történt vele,

csak arra ébredt fel az ágyon, amikor az ő jó ura (mert nem rossz ember az) szólitgatta:

— Mi van veled, Róza? Jobban vagy?

— Jobban — felelte ő nagyon boldogan, hiszen olyan jólesett hallani az ura hangját, annyi idő után. Nem is igen veszekedtek azóta. Egyszer volt kisebb össze- zörrenés köztük, amikor a tanyát építették, de már annak is van több, mint tíz éve. Azóta nyugodtan élnek. Inkább el-eltűr az urának. így nincs semmi baj. A'Iinek is veszekednének? Nem volna semmi teteje.

— Reggel készítsd elő a szebbik pokrócot.

— Menjen csak. Menjen csak ki elé. Én meg majd sütök neki finom rétest. Tudja, mennyire szereti. Nem is fekszek le. míg el nem nyújtom.

ár nyolc óra felé járt az idő,

1 1 amikor öreg Bokor Mihály újra felvétte a viharlámpát, s kiment az istállóba. Nem mintha különösebb oka lett volna rá, de így szokta már meg, mióta a maga urának mondhatja magát. Csak akkor tud nyugodtan elaludni, ha meggyőződik róla. hogy semmi baj nincs a jószágok kö-