Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-22 / 146. szám

1960. június 22., szerda NÉPÚJSÁG Felkészülten várja megyénk malomipara az új gabonát — Az idei karbantartásra 1 200 000 forintot, a műszaki fejlesztésre 12 millió forintot fordítanak ISMÉT KASZA ALÁ érnek a kalá­szok, rövidesen megkezdődik a búza aratása. A kombájnok, aratógépek mellett a kézi kaszásoknak is lesz dol­guk, hagy a gazdag termést minél szervezettebben és gyorsabban beta­karítsák; Az új gabona nemcsak a mezőgaz­dasági dolgozóknak, hanem a malom­ipar munkásainak is erőpróbája, hi­szen ők őrlik belőle a finom kenyér- nekvalőt. Ehhez pedig rendben kell lennie minden gépnek, berendezésnek, szitának, minden egyes csavarnak. Amint megtudtuk, a malmokban nem is várják ölbe tett kezekkel az új ga­bonát, hanem lelkiismeretesen készül­nek fogadására. LAPUNK MUNKATÁRSA felkereste Vágrétd Lászlót, a Békés megyei Ma­lomipari Vállalat műszaki osztályának vezetőjét, akitől tájékoztatást kért ar­ról, hogyan készülnek a vállalat üze­meiben az új gabona őrlésére; — Elöljáróban el kell mondanom — kezdte tájékoztatását Vágréti elvtárs —, hogy az idei nagy karbantartás elő­készületeit már az év elején megtet­tük. Februárban és márciusban végig­jártuk üzemeinket, felmértük műszaki felkészültségüket, gép- és alkatrész­igényüket, valamint megállapítottuk a karbantartás rendjét és idejét. Az idei karbantartás a műszaki fejlesztéssel párosul!. Március végén valamennyi üzemünk megkapta a karbantartáshoz az irányelveket, a műszaki mutatókat, valamint azt is, hogy ehhez milyen összeg áll rendelkezésükre. így ter­mészetesen tervszerűen foghattak munkához; — Június 15-ig 12 malomban fejező­dött be a karbantartás. Tapasztalata­ink szerint mindenütt lelkiismeretesen dolgoztak. Jelenleg hét üzemünkben tart a karbantartás, közte a rizshán­Nagyüzemi kacsatenyésztés A Szarvasi Állam! Gazdaságban az utóbbi években jó eredményeket ho­zott a viziszárnyas nevelés. Az ősszel kacsából 500 tojót hagytak s ez évben 16 ezer naposkacsát keltettek saját gépeikkel, melyeknek jó részét pecse­nyekacsaként értékesítenek, A kacsákat halastóban nevelik, ami kettős hasznot hoz: a viziszárnyasok felfalják a halak ragadozóit s közben igen csekély póttakarmánnyal nőnek fel. A 110 holdas halastóból így négy vagonnyi halhúst és több ezer pecse­nyekacsát ad a dolgozók asztalára a gazdaság. Jövőre 60 ezer naposkacsát keltet­nek és legalább 30 ezret adnak el a Körös-vidéki termelőszövetkezeteknek. toló békéscsabai Erzsébet Malomban is. Ezekben az üzemekben a terv sze­rint július 15-re fejeződik be a felké­szülés. A Dévaványai Rizshántoló pe­dig előreláthatólag július 15-e körül áll le, s itt szeptember 115-ig tart a karbantartás, valamint az üzem ka­pacitásának növelése. — AZT HISZEM, nem lesz érdekte­len, ha elmondom, hogy az Orosházi Malomban új őrleményverő gépek be­állításával, az őrlőrendszerek módosí­tásával korszerűsítették az őrlési tech­nológiát. Ezenkívül a korábbá siikló- csapágyas hengerszékeket golyóscsap­ágyra szerelték át. A jó karbantar­tással lehetőség nyílik arra, hogy csökkenthessék ezután az energiafel­használást. Korábban egy mázsa búza őrlésére átlag 4,76 kilowatt energiát használtak fel, s ezt a terv szerint 4,56 kilowattra akarták leszorítani. Ezzel szemben 4,1 százalékra sikerült csök­kenteni, amivel havonta mintegy 1200 forint értékű energiamegtakarítás ér­hető el. Ami szintén figyelemre mél­tó ebben az üzemben, az a vagonürí­tés gépesítése, ami már befejezéshez közeledik. Csak elismeréssel szólha­tok a malom dolgozóról és a vállalat központi szerelő- és építőbrigádjának tagjairól, akik lelkiismeretesen dol­goztaik a karbantartásnál. A malom idei műszaki fejlesztésére, karbantar­tására, valamint az épület homlokza­tának tatarozására, ami most van fo­lyamatban, 1 025 000 forintot költünk. — A Békéscsabai István Malomban előreláthatólag június végére fejezik be a nagy karbantartást. Ezalatt fel­újítják a síkszitákat, az elhasznált koptató gépeket újakkal cserélik ki. Itt is jelentős energia-megtakarítást eredményez majd az, hogy az erőát­viteli és a szállító berendezéseket go­lyóscsapágyra szerelik; — Mennyit költenek az idén karban­tartásra és az üzemek műszaki félj ész­téire? — A KARBANTARTÁSRA mintegy 1 200 000 forintot költünk összesen. Természetesen ezzel a munkával együtt jár legtöbb helyütt a műszaki fejlesztés is, amire szintén tetemes összegeket fordítunk. A műszaki fej­lesztésre, ebben benne szerepel a Szarvasi Malom pneumatizálása is, ami körülbelül öt millió forintba ke­rül, csaknem tizenkét millió forintot költünk. A Szarvasi Malomban, amely a megye harmadaik új tecbnikval dol­gozó üzeme lesz, előreláthatólag au­gusztus 15-én kezdjük meg az őrlést. AMIKORÁRA MEGTELNEK új ga­bonával az első zsákok, a vállalat va­lamennyi malma, ahol most még tart a karbantartás, felikészül az őrlésre. Rendben lesznek a gépek és a beren­dezések, hogy az éhes garatok mohón nyelhessék az új gabonát. P. P. ni, jó apróra felvagdosta. Most még elég gyenge a csuta is. Ebben is csak van valami táperő. Kibo­rította a jászolba, arányosan el­osztotta. A kast ki sem vitte, csak letette a villa mögé. — Még a dudvát is ki kellene vinni. Na, majd reggel. \/akarni kezdte a lovakat. Ko- ’ mótosan, finoman. A kefé­vel szépen elsimította a szőrt. Szinte valósággal megfésüli ilyen­kor őket. Előbb a Fergeteget tette rendbe. Ahogy a Durcás bal hát­só lábát vakarta, a csánkján kar­colást vett észre. Megsimogatta. A ló kicsit felkapta a lábát. Nem is piszkálta tovább. Bekente zsír­ral. Hadd gyógyuljon. Valami megkarcolhatta. Amint befejezte a lóápolást, so­káig nézegette őket. Ez volt a szo­kása. A ttíhenet is meg kellene vakarni ,de azt csinálja az asz- szony. Nem szeretett a tehenekkel bíbelődni. Ezt az egyet Is csak azért tartotta, hogy ne kelljen mástól tejet kunyerálni, ha úgy hozza a szükség. Ö ugyan nem szereti, de néha kell egy kis ka­lács, miegymás. Az pedig azért tejjel csak jobb. Egyébként nem rossz kis tehén. Tizenhárom, ti­zennégy litert szokott adni. Az asszony elég sok pénzt csinál a piacon túróból, tejfölből. Meg hát jó a tehéntrágya, ha összekeveri a lovakéval. A földnek erőt kell adni. Azt is etetni kell, nemcsak szípolyozni. — Milyen szépek ezek a lovak’ Nincs is erre ilyen senkinek se. — Mikor jön már enni? — kia­bált ki a konyhából Róza, a fele­sége. — Mindjárt, csak még megita­tok. — A tehenet én rendbe tettem. Annak elég egy fél vödörrel is. De siessen, mert öreg este lesz, mire megvacsorázunk. — Az ráér. Az ennivaló megvár. Az itatás után a lovak elé is " vetett egy kéve szárat. Még leszedte a ganét, majd a vihar­lámpát kézbe vette, s kilépett az udvarra. Tiszta, csillagos volt az ég. Semmi felhő, ami esőt engedne. Addig ne is essen, míg el nem vet. Aztán nem ártana pámapos eső. A konyhában megmosta a kezét. Lencseleves, meg sültkrumpli, tojással. Ez volt a vacsora. A csir­Rakják a kazlat A Lőkösházl Állami Gazdaság dolgozói 300 hold lucerna és vöröshere ez évi első kaszálású szénáját kazaloztáli be. Sajnos, Lőkösházán április 1. és június 10-e között mindössze 30 milliméteres csapadék hullott, így nem a leg­jobb a termés. — Majd a második termés jobb lesz — mondja Sárközi József, aki már 10 éve dolgozik a gazdaságban, s eddig fogatos volt, most kazalrakó mesterré lépett elő. Egyébként minden fogatos más munkakörbe került, mivel a Lökösházi Állami Gazdaságban nincs már egyetlen egy ló sem, csupán néhány ökröt tartanak igásállatként. így aztán a jó lucernaszénát a tejelő és a hízó szarvasmarhák, valamint a sertésállomány fogyasztja el. O O O O -O -O- O -O O <0 O- -O -ö- hó- -ő- O -O- «O* -0- -O- *0 O -O- O O O o o o- o o o o o Szeretik, becsülik A napokban, amikor a mező- gyáni községi tanácshoz betér­tünk, már véget ért a munkaidő. Szabó Mihályné tanácselnök-asz- szony azonban még nem gondolt a hazamenetelre. Amikor szobá­jába léptünk, rendeleteket, irato­kat böngészett. Régi ismerősként üdvözöltük egymást, hiszen a több mint kilenc év óta, amióta tanácselnök Mezőgyánban, sok­szor találkoztunk vele. Szabóné különösen rácáfolt arra az „elmé/ kére már ráúntak, disznóvágásra még nem gondolhattak, hiszen még csak most^ kezdik befogni őket. Különben sem lehet mindig húst enni. Ősztől kezdve az a rend nálunk, hogy, mivel a napok is rövidülnek, inkább vacsorát főz az asszony. Ebédre meg esznek, ami van. Legtöbbször kenyeret, szalonnát. Már megette a máso­dik tányér levest is, amikor elő­vette zsebéből a bicskát. Takaros kis gyöngyháznyelű bicska volt. Több mint húsz esztendeje vette. Ez már a harmadik penge benne. Ujjaival megtörölgette, s lassan szurkálgatni kezdte a ropogós krumplit. Nem szeretett gyorsan enni. Gyerekkorában is azért ha­ragudott meg a .Hívő Horváthra, kinél kanász volt, mert mindig siettette őket az evéssel. Ott is hagyta két hónap után. Egy szó nem sok, de még any- nyi sem jött ki eddig az ajkán. A kancsóból töltött egy teli pohár vizet, kiitta, majd tovább falatozott. Egyszercsak megszólalt: — Reggel bemegyek az állo­másra a Miskáért. (Folytatjuk) letre’, hogy asszony kezébe csak a fakanál való. A felszabadulás előtt évekig a környékbeli nagybirtokokon gör­nyedt. Amikor férjhez ment, az akkori szólás-mondás szerint, egy szegényből kettő lett. Ettől kezd­ve férjével együtt jártak nap­számba, vállaltak részes aratást. A felszabadulás után, mint a pro­letárok közül annyian mások, ők is földet kaptak. 1949 őszéig, az akkori Lenin Termelőszövetkezet megalakulásáig egyénileg gazdál­kodtak a kapott földön, majd pe­dig a közösbe mentek. Amint a szövetkezet tagjai let­tek, néhány hónappal később — 1950 áprilisában — azonban olyan dolog történt Szabónéval, amire még álmában sem mert gondolni. Egy napon a szövetkezetiek azzal álltak elébe, hogy legyen elnöke a néhány hónappal azelőtt megala­kított termelőszövetkezetnek. Nem akarta vállalni. Hivatkozott arra, hogy több gyermekes anya, hogy nincs neki ahhoz tudása, meg egy sor más egyébre. Az em­berek akaratának azonban nem lehetett ellenállni. Végül elvállal­ta. A közős gazdái megnyugodtak. Megnyugodtak, mert érezték, s tudták, hogy jó kezekbe tették a szövetkezet vezetését, valameny- nyiük sorsát. De egy év múlva újabb meglepetést érte Szabónét, s a termelőszövetkezet tagjait. Az a hír járta be Mezögyánt, hogy Szabó Mihályné lesz a községi tanács v. b. elnöke. A község la­kossága, különösen az asszonyok, örömmel fogadták a hírt, hogy közülük való, egyszerű munkás­asszony lesz a község vezetője. A mezőgyániak bíztak Szabónéban és erre megvolt minden okuk, hiszen azóta sem csalódtak ben­ne. Most, június 10-én volt kilenc éve, hogy elfoglalta a tanácsel­nöki széket. Azóta becsülettel és nagy igyekezettel látja el felelős­ségteljes beosztását, irányítja a községet. Nem volt könnyű dolog a vezetést elsajátítani, de akarta és megtanulta. S a mindig derűs, mosolygós asszony kilenc év után is ugyanaz, mint kilenc évvel ez­előtt. Szereti az embereket, szíve­sen intézi ügyes-bajos dolgaikat. * Szeretik, becsülik a mezőgyáni emberek Szabó Mihálynét, úgyis, mint aki közülük való és értük dolgozik kilenc év óta e felelős­ségteljes poszton, de úgy is, mint régi jó ismerőst, mint helybeli asszonyt, s mint embert, aki mindig kész segíteni másokon. De szeretik őt azért is, mert a kilenc év óta sokat tett Mezőgyánért, so­kat tett azért, hogy villanyfény, járda, kulturáltabb élet legyen « kis községben is. Balkus Imre Mindent a szövetkezeti boltbúi! Nyári ruhanemüek, férfi ingek, fürdőruhák Árleszállított minőségi órák, játékáruk Nagy választékkal várjuk kedves vásárlóinkat. 369

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom