Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-15 / 114. szám

HÉPŰJSÁg

I960, május 15., vasárnap

BULGÁRIA KÉPEKBEN

Bulgária felszabadulásától na pjainkig óriási fejlődést ért el. A mezőgazdaságban győzött a nagyüzemi szocialista gazdálkodás Az ország ipara pedig gyors lép tekkel fejlődik, új iparágak alakultak ki, amelyeknek termékei nemcsak belföldön, hanem külföldön is elnyerték a fogyasztók tetszését.

Képeinken a bolgár ipar néh ány üzemét mutatjuk be.

Bulgáriában is egyre nagyobb teret hódija a neoncső-világítás. A szliveni elektrolámpa-üzein neonfénycső részlege ben gondoskodnak a megnövekedett igények kielégítéséről.

Bulgáriában is kedvelik a motorke rékpárokat. Az idén megkezdték a soro zatgyártást. Amint a képen is látható, a lovecsi gyár szerelőcsarnokában mái szerelik a ..Balkán” motorkerékpárokat Valószínű, hogy a május 20-án megnyíló Budapesti Ipari Vásáron már láthatu tik is belőlük.

Mérleg

A harmadik névadó ünnepség Gyomán

Kedves kis családi ünnepség volt a napokban Gyomán. Orbán Árpád, a Békéscsabai Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója tartott névadó ünnepséget elsőszülött fiának, akinek mint eddig két gyermeknek Gyomán, nem a pap, hanem a községi tanács, a nőszövetség és a szakszervezet képviselői adták az Árpád, Tibor nevet. A tanácsházán lezajlott ünnepség után az Autóközlekedési Vállalat gyomai kirendeltségének üb-elnöke és a községi nőtanács képviselője virágcsokrokkal és babacsomaggal ajándékozták meg a boldog szülőket. Aztán a Holler-étteremben gyűlt össze a család, ahol özvegy Orbán Györgyné büszkén újságolta, hogy már öt unokája van, de még egyiket sem keresztelte pap.

Tizennégy korszerű javítóműhely épül a gépállomásokon

A gépállomásokon az idén 14 korszerű műhely építését kezdik meg. Mivel saját gépeiken kívül a termelőszövetkezetek erő- és munkagépeinek javításában is részt vesznek a gépállomási szakemberek, ebben az esztendőben jelentős mértékben növelik a szerszámparkot is. Esztergából, fúrógépől, marógépből és más javítógépekből összesen 189-et kapnak. (MTI)

Nagyon ritkán szoktunk itt a Mai jegyzetünk rovatunkban a sportról írni, de. most mégis ezt tesszük. A Népsport egymás után közöl fegyelmi határozatokat, amelyet akár egyes szövetségek, vagy akár egyes sporthatóságok hoznak. Nyilván ezek a határozatok mindig olyan céllal és szándékkal születnek, hogy segítsenek. Mégis az olvasó sokszor nem tudja ezeket A napokban kapta kézhez a békéscsabai kézilabda szövetség a szövetség fegyelmi határozatát a Békéscsabai MÁV ügyében. Elgondolkoztató ez a határozat, mert a Békéscsabai MÁV-ot fél évre eltiltották saját pályája használatától, egyik játékosát pedig egy évre felfüggesztették mindennemű sporttevékenységtől. A határozat, mint mondja, azért ilyen erős, azért ilyen szigorú, mert a Békéscsabai MÁV-pá- lyán a levonuló vendég sportegyesület tagjait inzultálták. Ez tényleg, a beismerő vallomások alapján is így történt. Azonban mégsem tudjuk a határozatot hova tenni. Mégpedig azért, mert nemrégiben a Diósgyőr— MTK labdarúgómérkőzésen botrány tört ki, és csodák csodája, az itteni fegyelmi határozat csupán a vendéglátó sportegyesületet arra kötelezte, hogy ezután sokkal nagyobb körültekintéssel válogassa meg rendezői gárdáját és biztosítsa a mérkőzés zavartalanságát. Azt hiszem, ez a határozat reális. De szólhatnánk itt olyan példáról is, mint a Győr—Szállítók mérkőzés botrányos befejezéséről, s az eltiltások mindösz- sze egy-két hetesek voltak.

Nem tudom, sportberkekben. az igazság istenasszonyának kezében hogyan áll a mérleg, de a sokarcú isten- asszony valószínűleg az OTST palotáján belül, ha egy-egy szövetséghez látogat, néha megbillenti a mérleget. Túlsá- aosan erős súlyokat rak a mérleg serpenyőjébe, máskor pedig a mérlegelés a mérleg nyelvét meg sem billenti. És különösen az az elszomorító, hogy hasonló ügyben hozott határozatok között ilyen nagyok a különbségek. Nem tudjuk teljes hazabeszélés nélkül azt mondani, hogy mi ebből azt érezzük, hogy egy kicsit ez a vidék sportjának lebecsülése is. A Békéscsabai MÁV kézilabda-csapata az elmúlt esztendőkben mindig a legjobbak között küzdött. Most az NB 11-ben küzd váltakozó sikerrel, de ez a fegyelmi határozat nem a várt eredményt hozta, hanem egy kicsit olyan hangulatot szült, hogy nem érdemes küzdeni. Nem tudom ez mit használ a sportnak, s mit használ magának a szövetségnek is, amely valljuk be, éppen az egyesületekért van és nem fordítva. Még akkor is, ha ezek az egyesületek vidéken vannak.

(Dóczi)

DídUpkpSÁk ÉÍdt(L

VII.

Tart még mindig a harag Gizi és Feri között. Valahogy sehogy- sem tudnak kibékülni. Sem az egyik, sem a másik nem közeledik, egymástól várják a bocsánat, kérést. Gizi elvárja, hogyha Feri miatt kapott pofont nővérétől, akkor ő kérjen bocsánatot. Feri meg azóta idegennek érzi magát a családban. Erre ugyan Gizin kívül senki nem adott okot, de nem tudja túltenni magát a bántó megjegyzésen. Sokszor aztán igazságtalanul Katiban is azt látja, hogy ö is idegennek tartja. Ha szóváltás van köztük, Feri rögtön ezzel vádol.

Nem javult tehát a családi harmónia, inkább romlott.

' Feri a héten az üzemben is zörgetett a lakásügyben. Kedden felkereste az igazgatót, hogy beszélgetni szeretne vele műszak után, fél háromkor. Az igazgató fogadta.

— Üljön le Kerekes elvtárs. Rögtön jövök, csak valamit elintézek — bocsánatkérően lépett ki az előszobába. Feri tapogatózva nézett körül. Nem is tudta, mikor volt itt az igazgató irodájában utoljára. Talán két éve is van. Aztán arra gondolt, hogy most mit mondjon? Az igazgató úgy sem fog lakást adni, azt fogja majd válaszolni, hogy ő ezzel nem foglalkozik, menjen el a tanácshoz, ott sürgesse meg. Ott már voltam a múlt héten. Majd megkérdezi az igazgató, hogy akkor mit akarok...

Feri nem bátortalan, de valahogy most inába szállt a bátorság.

_ Úgyis tudom a választ, mi a

f

enének jöttem ide? — gondolta, aztán felkapta a másik székről svájci sapkáját és kirohant. Az előszobában a telefonos kisasszony

kérdőn nézett rá, de Feri meg se látta, keresztülszaladt a szobában, s a lakatosműhelyig meg sem állt. Ott felvette aktatáskáját s indult haza.

Kettőt sem lépett, amikor a műhelyírnok, a szőke Zsóka — így hívják a szaktársak a kis mindentudót —, -elébeszaladt, hogy az igazgató telefonon keresi.

— Mondja meg neki Zsóka, hogy már... — hazudni akart Feri, de félúton meggondolta. Tanácskérőén nézett aztán Zsókára: — Most mit csinálják?

— Tessék fölvenni a telefont Kerekes bácsi.

Feri dühösen ránézett. Már hányszor megmondta, hogy ne bá- csizza. Ododobta a pádra a táskáját és fölvette a telefont.

— Hova lett Kerekes elvtárs? Ügy eltűnt, hogy no... Megvárakoztattam?

— Nem, nem csak... csak volt még itt egy kis dolgom... Gondolta* addig én is elintézem...

— Akkor várom.

«— ...Igen, akkor megyek.

— Azt hittem, hogy megbántottam — íogdta az igazgató, amikor visszament. — Tudja, azért az igazgatók sem a fáról szakítják az idejüket. Van itt is mit csinálni... Üljön le Kerekes elvtárs, mondja, mi a baj?

— Hát a lakás... Csak segítséget akarok kérni. Tudom, hogy az üzem nem tud adni. Honnan adna? Csak gondoltam, hogy segítséget... De ugye a tanácshoz kellett volna menni...? — kissé zavarosan mondta Feri az ő kérését is, de rögtön válaszolt az igazgató helyett is. Aztán ezzel fejezte be: — V égerül ményben nem is kellett volna idejönnöm.

— Az soha nem baj, ha más is

tudja az ember gondját — zsebéből cigarettát húzott elő az igazgató és Feri felé nyújtotta. — Egy üzemnek vagyunk a dolgozói, miért ne tudnánk egymás bajáról? Okosan tette, hogy jött. Mepróbál- juk... És a család? Jól vannak?

— Megvagyunk... úgy...

— Igen, persze, sokkal jobb lenne saját fészekben...

Ezzel be is fejeződött Feri problémáján a „tárgyalás”. Beszélgettek ezután termelésről, műhely- godokról, és hogy mivel bővül jövőre az üzem. A végén még egyszer megígérte az igazgató, hogy amit tud — ha nehéz is a lakáshelyzet — segít.

— Marhaság volt fölmenni — gondolta Feri, mikor hazafelé biciklizett. Még azt hiszik, hogy kellemetlenkedni akarok... Most már segíteni úgy sem tud. Honnan, miből? Építenünk kell...

Nem szólt Katinak otthon, hogy volt az igazgatónál. Titkolni ugyan nem akarta, de úgy gondolta, nem olyan nagy dolog ez, hogy szóljon róla. Beszélgetett és kész. Még, ha megígérte volna, hogy számíthat rá... De így? Máskor is beszélgetett már vele a műhelyben... és ez sem volt több

Az igazgató még kedden szóvá tette a párttitkámak Feri dolgát A harmadik negyedévi tervről beszélgettek s a végén kérdezte Kus- nyár elvtárstól:

— Te Pista, ismered ennek a Kerekes-gyereknek az ügyét?

— Lakáshelyzetét?

— Igen. Mi a helyzet vele?

— Nem szólt még nekünk, de tudom, hogy az anyósánál laknak Várjál csak... — Kinyitotta táskáját s egy papírlapot vett elő. — Igen, szerda..., nem csütörtökön akarjuk meglátogatni. Nem a lakás miatt, csak úgy, beszélgetni vele. Most nősült, lehetnek gondjai, gondoltuk, elmegyünk hozzá... Rendes fiú, a baját nem nagyon mondja senkinek. Otthon talán jobban.

— Próbáljatok neki segíteni, megérdelmi.

— Nehéz, nehéz. Tudod, hogy nyolcán vannak az üzemben, a- kiknek lakás kellene. És mind jogosan kéri, mert rossz körülmények között laknak.

— Bár már ezen is túllennénk... Minden embernek lakást... Próbáljátok meg, segítsetek Kerekesnek, hátha sikerül.

— Jó, úgyis megyek holnap a városba. Fölmegyek Klaukó elvtárshoz, segítsen ö is.

...Csütörtökön korán este vendéget fogadtak Kerekesek. Meglepte az egész családot a jövevény.

— Mit akarhat ez? — csodálkozott Feri. — A drehusok művezetője, nálam...? Én lakatos vagyok, nem esztergályos. — Eszébe se jutott volna, hogy az üzemi pártszervezet vezetőségi tagját lássa benne. Bár tudta ezt, de Feri csak művezetőt látott a vendégben.

— Szervusz, Ferkó — egyenként fogott kezet az egész családdal és külön-külön is köszönt. — Jó napot Katika, adjisten Horváth néni, szervusz kislány.

— Tessék csak beljebb, a szobába, mi itt szoktunk lenni a konyhában este — tolta beljebb a mama a művezetőt.

— Dehogy is megyek Horváth néni, jó nekem itt is. Ferkó, adj sámlit! Mindjárt meg is mondom, mi járatban vagyok — húzta maga alá a széket —, nehogy Ferkó azt higgye, hogy esztergályost akarok belőle csinálni. A pártvezetőségtől jöttem. Gondoltuk, nem árt, ha egy kicsit beszélgetünk. Olyan szótlan a maga veje Horváth néni, hogy a világért sem szól semmiről, ami az ő ügye — fordult a mama felé, aztán mondta, hátha van baj, gond, amiben segíteni tudna a pártszervezet.

— Csak nehogy valami hivatali embernek nézzen a család, mert soha nem voltam az, de nem is akarok. Mi újság, hogy van a család? Hogy érzi magát a fiatalember a házaséletben?

— Jól! — nevetett Feri.

— Úgyis van, miért legyen neked jobb, mint nekünk — kacsintott a művezető Katira, aki elértette a viccet:

— Mégis alig várja minden férfi... — kacagott hozzá és kacagott az egész család.

Beszélgettek mindenről. Hogyan ismerkedtek meg, hogyan osztják meg a pénzt, aztán — a mama kezdeményezésére, hogyhát: lesz- e háború? — a lelőtt amerikai repülőgépről is.

Jó másfél óráig maradt a pártvezetőség tagja. Még egy viccet is mondott, amin nagyot nevettek Kerekesék, de legnagyobbat Gizi. Azután, a legvégén, mikor felállt a művezető, hangosan, hogy mindenki hallja, odasúgta Ferinek:

— Tegnap Kusnyár elvtárs benn volt a lakásügyben az első titkárnál, Klaukó elvtársnál... — Többet nem mondott, hanem jóéjszakát kívánva elindult. Feri szava már az ajtóban érte:

— Nem kellett volna odamenni, majdcsak megleszünk...

A vendég nem válaszolt. Feri kikísérte, aztán visszament a konyhába. A mama volt legjobban elragadtatva a vendéggel.

— Micsoda életrevaló ember...! És milyen igazlelkű...

Vacsoráztak és lefeküdtek. Kati odabújt Ferihez, aki hanyatt fekve gondolkozott az egész dolgon. Először csak magában, de amikor Kati a mellére tette fejét, hangosan mondta:

— Érdekes a világ... Nem is tudja az ember, hogy észrevétlenül segítik... Mennek, dolgoznak a mi dolgainkért s nem is tudjuk... Érdekes...

Kati meghatódottan hallgatta férjét, s könnyezve még közelebb bújt:

— Kedvesek, jók az emberek...

Varga Tibor