Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-15 / 114. szám
4 NÉPÚJ SÄG I960, május 15., vasárnap Bessenyei Antal: Magány Az ünnepi könyvhétre készülnek megyénkben Békés megyében megalakult a május 29-től június 5-ig tartó ünnepi könyvhét előkészítő bizottsága. A tervek szerint az ünnepi héten könyvsátrakat állítanak fel megyeszerte, Békéscsabán például csaknem harminc helyen: az üzemekben és a főutcákon lesz ünnepélyes könyvárusítás. A KIS Z-fiatalok közreműködésével külön ifjúsági sátrakban is árulnák könyveket. Valamennyi járási és községi könyvtárban a szocialista új magyar irodalmat ismertető kiállításokat rendeznek. Számos irodalmi és klubesten, ankéton találkoznak majd a városokban, a falvakban, a gyárakban, a termelőszövetkezetekben és az állami gazdasagokban az olvasókkal a fővárosban élő, valamint a megyebeli írók, az Elet és irodalom című hetilap munkatársai, fiatal írói, a megyei irodalmi színpad tagjai. NEBÁNCSVIRÁG A világsikerű bécsi operettek ^ sem tudták árnyékba vonni a francia operett legnagyobb alakjainak műveit: hiszen még ma is él az a mondás, hogy Offenbach az operett kezdete, folytatása és tetőpontja. Ami pedig Offenbach előtt volt, az semmi egyéb gyengécskén ciripelő előjátéknál, ami pedig utána, az utóhang, visszarezdülés a Nagy Szerző műveire. Lehet, hogy kissé túlzás ez, de hogy nagy volt, és az ma is a francia operett, azt senki sem tagadhatja. Offenbach riválisai: Lécoeq, Hervé, Planquette és Audran egy-egy, sőt több operettjükkel szintén világsikert arattak. Közülük is különösen Hervé volt az, aki a „Nebáncsvirág” és a „Lili” című operettjeivel Offen- badhhoz hasonló megbecsülést és elismerést nyert az operett híveitől. Hervé a vidám színpadi műfajok fanatikusa. Már első színpadi kompozíciója sikert arat. A múlt század 50-es éveiben emeli fel újra a francia operettet és régi fényében tüdökölteti. Ebben az időben születik a „Nebáncsvirág”, melyet színházunk évadzáró előadásaként műsorára tűzött. Az operett cselekménye érdekes, szellemes, kissé pikáns — francia operettről lévén szó! — érzelmes is, de hiányzik belőle minden fajta olyan híg szentimentalizmus, mely a bécsi operettekben nem fukarkodik felbukkanni, sőt: uralkodni is a legtöbb jelenetben. Zárda, színház, kaszárnya és újra zárda: ime ezek a helyszínek. Már így egymás után olvasva is érződik — itt aztán lehet szellemesség, komikum, pikantéria: hát van is! És ezeknek hangsúlyozására törekedtek a rendezők, Forgács Kálmán és Solti Bertalan Kossuth-díjas, ezt hangsúlyozta a kitűnő díszlet Fehér Miklós tervei szerint, ezt „játszották” a szereplők, ki jól, ki jobban — egyszóval kellemes mulatságot kaptunk ezen a premieren. Az operett meséjéről írni — úgy véljük nem szükséges, inkább az előadásról röviden, hiszen nem fontos most a részletes bírálat, mert összességében már elöljáróban kimondtuk: jó előadás volt, vagy még egyszerűbben: kellemes szórakozás. Hogy egy-két művész alakításáról mégis többet írunk, annak oka az, hogy a nem túlságosan nagy igényű előadás néhány művész kitűnő játéka által mégis azzá vált. Bájos és Denise szerepére termett Romvári Gizi, a színház fiatal művésznője, aki vidáman, ára- dóan huncut pajkossággal játssza, táncolja, énekli végig Denise szerepét. Gyorsan fejlődik Romvári Gizi és körültekint® rendezői irányítással — lám — már ilyen emlékezetes alakításokra is képes. Bár nem ez volt az első, reméljük, sok követi még a jövő évadban. A „néhányak” között Forgács Kálmán Celestin alakítása a „Nebáncsvirág” bemutatójának másik őszinte, nagy sikere. Szélesskálájú művész Forgács és most, ha szabad így mondani — megint új oldaláról mutatkozott be. Itt, e helyen is hangsúlyozzuk: örülünk, hogy Békéscsabára jött, és reméljük, jövőre is körünkben marad. Két remek katona-karikatúrát keltett életre Karikás Sándor (Chateau Gibis, őrnagy) és Beck György (Loriot, őrmester). Karikás fanyar humora, Beck „termete” és találóan elgondolt őrmester-figurája nagy nyeresége ennek az előadásnak. Tetszett Pathó István, (Fernand hadnagy) könnyedén, elegánsan játszott. Padur Teréz a fejedelemasszony szerepében kacagtatott, Gábor Magda (kapusnő) szintén. Almássy Gizi (Corinna, színésznő) frappánsan keltette életre a kis tehetségű, de szép lábú primadonnát. És még egy színészi munkáról kell külön és nem is utolsó sorban megemlékezni: Gyurcsek Sándor, mint a kis színház rendezője kitűnő! Egy újabb példa arra, hogy nincs kis szerep, csak „kis” színész. Nos Gyurcsek a kis szerepben nagy volt. Maszkja remek, játéka nagy reményékre jogosít. Kár, hogy Rónaszéki András (igazgató) néha modorosán túlzott, különösen, amikor lejött a színpadról a nézőtérre. Ha ezen változat, jó alakítás lesz az övé is. A táncok franciásan szelleme« sek, Gáti Sándort dicsérik. Bo- ross Attila lendületesen dirigálta a nem túlságosan nagy zenekart. (Jó lenne — bár évad vége van, de megemlítjük —, ha a zenekart megerősítenék: így nagyon „üres” és gyenge. Tudjuk, hogy éppen a zenekar az egyik nagy probléma, éppen azért szükséges megoldani.) o A színházi évad végére értünk. A „Nebáncsvirág” bemutatója kellemes búcsúzás az őszi új találkozásokig. Sass Ervjn Lehel kürtjének bemutatása A békéscsabai múzeumban május 14-én, szombaton délután 6 órakor kerül bemutatásra egyik becses nemzeti ereklyénk, a Jászberényben őrzött Lehel kürtje. A kutatás jelenlegi álláspontja az, hogy a kürt a X—XI. század táján készült bizánci munka és valószínűleg Lehel vezér méltóságjelvénye volt. Felületét díszes domború faragás fedi. Vadászjelenetek, ahol a lovat lovasa szőrén, üli meg. Az egyik gyalogos íjász szarvasra céloz, a másik dárdával egy oroszlánt támad meg. A cirkuszi jelenetet ábrázoló faragás egy erőmüvész fején lévő rúdon két egyensúlyozó művészetét mutatja be, majd kürtölő és labdázó férfiak jelenete látható. A kürt történetéről és művészi faragásáról László Gyula egyetemi tanár tart előadást a bemutatás alkalmával. Politechnikai továbbképzés A megyei tanács művelődésügyi osztálya Gyomén május 20-án politechnikai továbbképzést rendez azoknak az általános iskolai tanároknak, akik a mezőgazdasági szakoktatást végzik. Ezen a bemutató foglalkozáson részt vesz megyénkből 38 olyan általános iskolai tanár, ahol már bevezették a mezőgazdasági politechnikai oktatást és részt vesz 11 olyan iskola tanára is, ahol majd a következő tanévtől lesz politechnikai képzés. CSOOR ISTVÁN: MIHÁLY ES ITuíUás hangzott az éjszaká- ban. A gátőr felriadt álmából és felült az ágyban. A felesége is felneszeit és szinte egy időben ku- corodott fel ő is. Néztek a sötétbe és füleltek arra, amarról a kiáltást vélték hallani. A koromsötétben pislogott az asszony felé, onnén az ablak hasadékára, de az olyan volt, mintha lópokrócot húztak volna rá. Nem jött be a világosságnak még a kisfia sem. Felhúzott lábbal ült az ágyban, és hallgatózott. A felesége remegő kézzel átnyúlt hozzá és csendesen szólt úgy, mint aki fázik, kicsit rekedtes hangon, reszelősen: — Kiáltottak, Mihály .;. A gátőr is halkan válaszolt, akárcsak a lesen ülő vadász: — De még milyent! — Nem mégy ki? — Ordítson még egyet... — Hátha ütik! — nyilallik bele az asszonyba a rémület. — Akkor meg, meg is érdemli... A kutya erősen fogott valamit. Hallotta a hangján. Hol erősebb, hol gyengébb. Nyilván szaladgál körbe-körbe, és próbálja a horgos, inát elkapni. Morog, szűköl, éles hangon vakkarit, úgy hangzik, mint a karikásostor-csanás. Pattog a hangja a gátőr ház falára, mint a marékkai szórt sárgaborsó, V álaszolgatnak a kutyák innen is, onnan is, de a távolság leszűri a hangot, alig ér el az ablak karikájáig. Mihály nem tépelődött sokat, mert a kiáltás megismétlődött. Most még hangosabban, erősebben, vészes parancsolással. Remegett az ablak és visszhangot vert a Körös sötét háta: — Mihhááájjjj! \z asszony megkönnyűlve sóhajtott fel: — Téged hívnak, Mihály ... — Hallom! — dünnyögött Mihály és kiugrott az ágyból. Megkarcolta a gatyát, börpapucsba dugta a lábát, biztonságból kikotorta a csizmahúzó nyelét az ágy alól és kiszuszogott a házból. Morgott, dünnyögött. Első álomból így felriasztani valakit! Még szerencse, hogy nincs gyerek, halálra rémült volna mind és úgy ordítanának, mint a fába szorult féreg. Az ajtón kívül szembevágta a sötétség. Ilyet még nem látott! Egy cseppnyi rianás sincs az égen. Nem esik, de érzi, erősen csüng a lába a felhőnek. Az éjszaka olyan, akár csak a sűrűre főtt szilvalekvár. Nem lát semmit, pedig ismeri a ház környékét. Minden bokrot, minden fát. mégis az a sejtése, hogy a következő lépésnél falba üti az orrát. Az eresz alatt megállott, megfogta as oszlopos tornác gerendáját és a gát felé kiszólt a kutyának: — Cézár, gyere ide! A kutya elhallgatott, a kinti ember megszólalt: — Ereggy Cézár, gazdád nagyobb kutya, mégse ugat.., Mihályban felcsapott a tűz, majd szétvetette a gúnyáját, de le is lohadt, mert megismerte a hangot. A szunnyadó parázsként hatott a szava csak: — Te vagy az, Ábel? t^apogatott arra. A kutya elébejött hízelegni és a nedves orrát bele is dörzsölte a fehér gatya szárába. A verécén kívül állt Ábel. Cigarettára gyújtott éppen, így meglátta Mihály a lovat is, az embert is. Ábel is gátőr. A másik őrháznál, a Körös nagykanyarán túl. Jó cimbora, jó koma. Vékonydongájú, szívós, e- rős, mint a zsírozott szíjostor. Ku- bikból nőtt a gátőrsorba. Törekvő, nem rest, tud mit aprítani a tejbe. A setéiben kezetráztak és utána Ábel bütyköst nyújt Mihálynak: — Szilva. i i Érzi Mihály. Abel körül gomolyog a szag, mint a téli köd. Az üvegben lötyög a kisüsti, mint a- kit sűrűn használtak útközben. Meghúzza Mihály. Égeti, marja, de jólesik éhhomra. úgy terjed benne a melegség, mintha parazsat nyelt volna. Ábel koma hangián is érzik a pálinka. Hangosan, kiabáló, mintha süket embernek beszélnek, A nyelve viszont botladozik. A bukdácsoló szavakat úgy megrecsegteti, szinte reszket bele az ina. A sötétet szidja. A gáton a sorompókat. A bitang kutyákat. Kölönc nélkül vannak, majd leszedték a ló hátáról. Bajos tovább menni. Nyakát szegheti, azért pedig kár. Lámpa kellene, viharlámpa. Levágná a nagykanyart és a rizsgáton hamarabb érne haza. Vészéi Ábel, csak addig hallgat, míg a bütyköst meghúzza, és mint akit csiklandoznak, kiteríti Mihály előtt a jövőt: — Ez lesz a villám... villám .. s áritó. Megrázza az üveget és kacagása viharzik Mihály elé, mint a sűrűn Tcoppanó jégeső. — Tuod éeskomám, az asszony indulat... Ez levezeti, mint a sziattyú nagykéménye az istennyilát... Nem kotló az ember éeskomám. De nem is lapát, odateszik, hát ott van... Ilyen parag... paragrafus nincs! A szobát is szokás szellőztetni .. i Az embert ism kell... Aprítja a szót Ábel. Mindazt elmondja, amit otthon nem mondhat. Ha célzást is tesz, de nem i- lyen hangon, úgy, mint aki az ágy alól kandikál ki. Szigorú, szemű asszonya van. Erős akaratú. Nem szokott tágani, inkább szakadjon a kötél. Ábel úgy segit a dolgon, ahogy tud. Ha módja van rá, gyeplőt ereszt és elmegy a nagy diófáig is... Tudja ezt Mihály is. Hadd beszéljen Ábel. De ne sokat, mert itt virrad rájuk. Meg félős, hogy az itteni asszony megsokaUja és olajat önt a tűzre. Papucsában eltapogat a szertár felé és onnan egy nagy, böhöm viharlámpával tér vissza. Meg is gyújtja és nyújtja Ábelnek: — Na komám, ezzel meglátod a pocegeret is... Köszöni Ábel, de a szóval tovább megy egy lépést: — Éeskomám, míg a rizsgáton átérünk, világíthatnál a lónak..« "Van emberség Mihályban. Indul a lámpával elöl, a ló és Ábel utána. Egyedül veszélyes az út nagyon. Nem kell csak egy csúszás és fürdik a koma a békanyálas vízben, de megnyomhatja a derekát a ló is. Mennek együtt hárman. A lámpa előtt szétnyílik a setétség, mint a réztrombita szája és imbolyog előttük a fény, a- kárcsak a lidérc, amelyik tojni készül. Nincs hideg. Csendes, me- leg őszeleji éjszaka van. A rizs és a muhar is kalászba szökkent és kétoldalról ráborulnak a gátra. Harmatos a gaz, csapkodja a gatya szárát és lutykosítja a pavu- csos lábat. Kacarászik magában Ábel. Még ilyet! Viharlámpával megy előtte a legkedvesebb komája és világítja az utat. Kapkodja a lábát, kerülgeti a gazt, mintha varangyon lépne át. De nem sok eredménnyel. Térdig kastos a fehérnemű és a kioldód- zott madzagja tekergőzik utána, mint a megszédült sikló. Nyeli magában a levegőt Ábel és úgy feszíti a mellét, hogy az
