Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-15 / 114. szám

2

M ÉP ÚJ SÄG

I960, május 15., vasárnap

Még az elnök is egyel

A községtől alig két kilométerre van a csabacsüdi Béke Termelőszövetkezel irodája. Mesz- sziről a sok új épület olyan, mint egy most épülő tanyacsoport. A legnagyobb épületet, amelynek szép, piros cserepein villog a tavaszi napsugár — bárki kultúrháznak nézné. Csak később tudtuk meg, hogy bognárműhelynek készül. A csirkék „palotáját” most üvegezik. A lóistállóba is hamarosan bekötnek. Egyszóval épül, szépül, gazdagodik a csabacsüdi Béke Tsz. Két évvel ezelőtt még a járás legkisebb termelő- szövetkezeteként emlegették. Alig valamivel több, mint 200 hold földje volt. Tavaly már 800 holdra gyarapodott, az idén tavasszal pedig megduplázódott.

Míg nézelődünk a központban, az irodából egy kedves arcú, mosolygós fiatal lány kerékpárt tol a dűlőre. A községbe iparkodik.

— Az elnök élvtársat keresnénk — fordultunk hozzá.

— Az elnök elvtárs a határban van, egyeli a cukorrépát.

— Itt a háztájiba cukorrépát vetettek?

— Nem a háztájiban dolgozik, hanem a közösben. Itt nem mesz- sze, talán még ide is látszik. Kék munkaruhában van.

A répatáblán hiába keresünk kék munkaruhás férfit, sehol sem találunk. Találomra a legközelebb dolgozókhoz megyünk, azaz ők már csak egyeltek, mert éppen hazafelé készülődtek.

— Rosszkor . jöttek — fogad bennünket a férfi. — Mi már befejeztük. De tessék, kölcsön adjuk a kapát, segítsenek az elnöknek, annak még úgy látom, van. Ott van egyedül, nézzék, már izzad, ingujjra vetkőzött — viccelődik velünk.

Vékony, 34—36 év körüli férfi Kugyéla Mihály, á csabacsüdi Béke Tsz elnöke. Feláll, kiegyenesedik, derekát és térdeit tapogatja.

— Hiába, elszokott már az ember ettől — módja kicsit mentegetőzve —, jó pár éve nem csináltam. Csak az első két nap nehéz, azután megedződik a test.

— Talán igazgatósági határozat, hogy az elnöknek is egyelnie kell?

— Annak is mondhatnánk. Arról van szó, hogy egy kicsit elszámítottuk magunkat. Azt szokták mondani, hogy sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Mi is így jártunk valahogy. 1750 hold földből majdnem 70 hold a répa, ebből 55 hold cukorrépa és 12

' hold a takarmányrépa. Amikor számolni kezdtünk, akkor jöttünk rá, hogy így még aratáskor is a répát egyelnénk. Valamit tenni

kell. De mit? Növénytermesztőnk csak 45 van. Eddig még minden évben közösen dolgoztunk. Nem osztottuk még szét a területet a tagoknak. Tavaly is még decemberben szedtük a répát. Kinek volt kedve csinálni a hóban, fagyban? Senkinek! Pedig jóval kevesebb volt aránylag is a 800 hold földhöz. Mondtuk is, hogy ha az így lesz, akkor még 1961. márciusában is szedhetjük a répát. Gondoltunk egyet, hogy az idén felosztjuk tagokra a területet. De akárhogyan számoltunk, így is több mint másfél hold répa megmunkálása jutott egy-egy tagra. Ez nagyon sok, még akkor is, ha a családtagokat is beszámítjuk.

4P Felkerestük a pártoló tágjainkat is, és kértük őket: vállaljanak valamennyit a répából. A 22 tagból vagy húszán vállaltak is. A járási tanács elnökhelyettese, Szklemár elvtárs, a helyi tanács titkára is, de a többiek is 300— 400 négyszögöl répát vállaltak. Én magam, de a többi irodai dolgozó is 300—400 négyszögölt vállaltunk, s így a növénytermesztőkre 1350—1400 négyszögöl jut. A legtöbben örültek annak, hogy felosztottuk a területet, így mindenki a „maga portáján” dolgozik. S ime itt az eredmény. A répa többsége ki van egyelve. Nem is lehet látni olyan családot, ahol egyedül lennénk. Mindenütt 2—3- an vannak. S így a családtagokat is jobban bevonják a munkába. Ez mind a két részről hasznos. Egyrészt szaporodik a munkaegység, másrészt a közösségnek is hasznos, mert időben megmunkálunk mindent. Maholnap a répa egyelése befejeződik, és kezdjük a kukorica kapálását. Mások meg a kapás lucernát gyomlálják. Az idén nálunk az emberek és a kapa mondja ki a döntő szót.

Ügy beszél arról a sok gondról, amely addig gyötörte, mintha már tavaly lett volna, mintha már ráborult volna a múlt homálya.

4P Három-négy héttel ezelőtt még nem volt ilyen virágos kedvem. Mondtam is ugyan magamban: „Na Mihály, most fulladsz bele a munkába.” Itt volt ugye a kukorica vetése, a répa sarabolá- sa, de más apróbb munka, amit okvetlen meg kellett csinálni, halasztást nem tűrt. De építkezni is nagyon kell, különben nem teljesítjük az áruértékesítési tervünket. Akkor pedig baj lesz. Nem tudjuk a megígért munkaegység értékét kifizetni, úgy járunk, mint tavaly. Ezt meg nem szeretném. Én magam sem bíztam talán annyira az emberekben. Mentünk mi fűhöz-fához, de hát a mi bajunkon csak mi segíthetünk, Tagjaink megértették ezt, s szinte napról napra többen jöttek, hogy mérjük ki a területet, dolgozzunk, hogy minél előbb fejezzük be. S lám, itt van. Idejében végezünk minden munkával. Dolgoznak a kertészek, állatgondozók, az építők.

Most fejezik be a lóistálló és a csibeól építését. Az idén még egy ezer férőhelyes tojatót, egy 250-es süldőszállást, egy 20-as fiaztatót és 300 férőhelyes juhhodályt építenek. A növénytermesztőknek legnagyobb érdeme a szépen kiegyelt répa. Talán azt mondhatnám: rájuk vár az idén a legtöbb. A becsületes, lelkiismeretes munkájuktól függ, hogyan zárjuk ezt az évet.

4P Búcsúzás előtt még arra voltunk kíváncsiak, hogy ha ilyenkor kapálgat az elnök, mikor végzi az elnöki teendőket?

— Reggel öt órakor már itt voltam a központban, csaknem délig a munkámat csináltam. A déli időben egyeltem tegnap is, és most is. Hamarosan befejezem, mert négy órakor Szarvasra készülünk a könyvelőnkkel. A járásnál van dolgunk. Este 9—10 óra is lesz, mire hazakerülünk.

j Holnap is szakítok egy kis időt, ha közbe nem jön valami. Ezt is szeretném mielőbb befejezni, mert mit mondanak a többiek?

| „Nézd csak, az elnök még nem egyelte ki a területét!” Ez pedig szégyen lenne! Csepkó Eta

A szovjet sajtó a Varsói Szerződés megkötésének 5. évfordulójáról

A moszkvai lapok cikkben e 5. évfordulójáról. A Pravda rámu mutatta: nélkülözhetetlenek és id dések, amelyeket a szocialista áll kében foganatosítottak. A Varsói ta tábor egységének fokozását és lesztését, nemzetközi tekintélyük

Moszkva (TASZSZ)

mlékeznek meg a Varsói Szerződés tat, hogy az utóbbi öt év meg- őszerűek voltak azok az intézke- amok a béke és a biztonság érdeSzerződés elősegítette a szociális- kulturális együttműködésük fejemelését.

Az Izvesztyija arról ír, hogy a Varsói Szerződésben összefogott szocialista országok a Szovjetuni óval vállvetve küzdenek. A szocialista országok békés építésének megdönthetetlen biztosítéka, védelmi szövetségük a Varsói Szerződés, amely egyszersmind az európai és a világbéke erős támasza is.

Szovjet tiltakozó jegyzék és

Mo szkva (MTI)

Mint a TASZSZ jelenti, Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken jegyzéket nyújtott át Satu moszkvai török nagykövetnek. A jegyzékben a szovjet kormány tiltakozik amiatt, hogy Törökország lehetővé tette külföldi katonai repülőgépeknek, hogy a Szovjetunió ellen irányuló behatolások előkészítésére és végreliajtására török területet használjanak fel. Az a repülőgép, amely május 1-én megsértett« a Szovjetunió légi határát, az Adana közelében lévő indzsirliki amerikai—török légitámaszponthoz tartozott és innen április 27-én átrepült Pakisztánba a pesliawari repülőtérre.

— A szovjet kormány nem hagyhatja

A Pravda a japán kormány agresszív nyilatkozatáról

Moszkva (TASZSZ)

A Pravda szombati számában beszámol a japán alsóház különbizottságának üléséről. Ez a bizottság az új „biztonsági szerződés” megvitatásával foglalkozik. Az ülésen több kérdés vetődött fel az amerikai U—2 repülőgépekkel kapcsolatban. A kormány az interpellációkra válaszolva nyilatkozott. Kijelentette, hogy Japán az amerikai—japán „biztonsági szerződés” 5. pontja értelmében „önvédelemből” tűzzel vá- j laszol, ha a Szovjetunió megtámadja azokat a Japánban létesített amerikai támaszpontokat, a- melyekről ezek a repülőgépek a Szovjetunió területe fölé behatolnak.

A Pravda szemleírója arcátlannak minősíti ezt a kormánynyilatkozatot. A japán vezető körök — írja a lap — odáig merészkedtek, hogy fenyegetik a Szovjetuniót. Beismerik, hogy a japán területen állomásozó amerikai katonai repülőgépek a Szovjetunió területére való behatolásra szolgálnak.

A Pravda szemleírója rámutat, hogy a szovjet emberek nem me- i hetnek el szó nélkül a japán kormány nyilatkozata mellett. A lap emlékeztet rá, hogy az a politikai irányzat, amelyet a japán vezető körök most követnek, egyszer már katasztrófába döntötte a japán népet. A japán militaristák úgy tesznek, mintha nem tudnák, mit jelent a mai modern fegyverekkel egy ellentámadás olyan sűrűn lakott szigetország részére, mint Japán. (MTI)

A vallásszabadságról

A

A mezőgazdasági lakosság 1950. évi általános jövedelemadó IL negyedéves részletének be- fizetése 1960. április 1-én esedékessé vált

Mindenkinek saját érdeke, hogy

adóját legkésőbb

a kamatmentes fizetési határnapig, 1960. május 16-áig rendezze,

mert az addig ki nem fizetett adórészlet után — visszamenőleg április hó 1-től kezdve 3 ezrelékes adópótlékot számítanak fel pénzügyi szerveink

Hegyei Tanács VB Pénzügyi Osztálya

287

Két levelet olvastam. Tartalmuk elgondolkoztatott. Az egyiket Sarkadról írták és panaszkodnak benne, hogy egy temetésen a pap megsértette a gyászolókat: „...Eladták lelkűket az ördögnek, a- mikor elfordultak Istentől...” — mondotta és felszólította őket, térjenek meg, hogy ott lehessenek a végső számadáson. Miután az elhunyt hozzátartozói csaknem valamennyien tagjai a pártnak, ebben a helyzetben joggal vették magukra a félreérthetetlen célzást.

A másik levelet egy hitbuzgó vallásos ember küldte, abbani kívánalmában, hogy, mint írja: „... az ateisták dobják sutba elveiket azért is, miután letagadhatatlan az az igazság, hogy ha lelkes ember van, akkor istennek is kell lennie ...” Természetesen e levélíró fejtegetéséből sem hiányzik a vallási dogmák védelmének legfőbb eszköze, a fenyegetés, az elkárhozás kilátásba helyezése. A levélíró figyelmeztet, hogy az isten, ha nem hisznek benne, majd bemutatkozik, mint ahogyan neki is ezt tette, amikor két és fél

éves betegséget küldött a nyakára.

Nem akarom fárasztani az olvasót azokkal a tudománytalan tételekkel, melyeket a névtelenség homályába burkolózott ember igazának bizonyítására leírt. Egy dologra azonban ebből a levélből is érdemes felfigyelni. Történetesen arra, hogy a levél írója bevezetőjében népi demokratikus államunk ide vonatkozó törvényére, a vallásszabadságra, a lelkiismereti szabadságra hivatkozva írta le gondolatait. Befejezésül pedig súlyos csapást helyezett kilátásba annak, aki elfordul az istentől, és kért bennünket, hogy mindezt közöljük a lapban. Egy szóval a vallásszabadságot úgy ütötte pofon, hogy a talpáról a feje tetejére állt. Már magam is találkoztam beszélgetések során ilyen fenyegetőző és lenéző emberekkel, akik megfeledkeznek a vallásszabadság lényegéről, arról, hogy az ember szabadon választhatja meg: hiszi-e a vallási dogmákat vagy elveti azokat. Akadnak tehát papok és nem papok, akik abban a hiedelemben élnek,

figyelmen kívül azt a szerepet, amelyet Törökország játszott a szovjetellenes lépés előkészítésében és végrehajtásában — mondja a jegyzék. A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni: a török kormány azzal, hogy területét az Amerikai Egyesült Államok rendelkezésére bocsátja katonai támaszpontok létesítéséhez és amerikai repülőgépek Szovjetunió ellen irányuló agresszív cselekményeinek végrehajtásához, részeseivé válik e cselekményeknek és súlyos felelősséget vállal ezek veszedelmes következményeiért.

A szovjet kormány szükségesnek tartja figyelmeztetni a török kormányt, hogy ha Törökország területéről megismétlődnek az efféle provokációk, a szovjet kormány kénytelen lesz megfelelő intézkedésekkel válaszolni.

Jegyzék Pakisztánhoz

Gromiko szovjet külügyminiszter Hi- lali moszkvai pakisztáni nagykövetnek is jegyzéket nyújtott át.

— Megállapítást nyert — mondja a jegyzék —, hogy a Szovjetunió légiterébe betört amerikai felderítő repülőgép az indzsirliki amerikai—török légitámaszponthoz tartozott és innen április 27-én átrepül Pakisztánba, a peshawari repülőtérre. A szovjet rakétaalakulatok május 1-én Szverdloszk térségében, a határsértés pontjától több mint kétezer kilométerre lelőtték a repülőgépet.

— A szovjet kormány — mondja a jegyzék — nem hagyhatja figyelmen kívül azt a szerepet, amelyet Pakisztán játszott a gép útjának előkészítésében és végrehajtásában. Pakisztán területéről hatolt be az amerikai repülő gép a Szovjetunió légiterébe.

A szovjet kormány tiltakozást jelent I he a történtek miatt és figyelmezteti a pakisztáni kormányt, hogy ismétlődés esetén kénytelen lesz megfelelő intézkedésekkel válaszolni.

hogy az igazi lelkiismereti szabadság az, ha különböző ravasz eszközökkel, ráhatással kényszeríthetik híveiket és nem híveiket a vad hiedelemre. Ezek elkárhozással, a pokol minden tüzével fenyegetőznek, ördögökkel hivalkodnak, hitetleneknek bélyegeznek meg mindenkit, aki másként merészel gondolkodni, mint ők.

Amíg mi, materialisták a vallási hitben élőknek emberséggel azt mondjuk: buzgólkodjatok csak nyugodtan szívetek szerint, ha még ma úgy jobbnak látjátok, addig ezek az „istenfélő jámborok” nekünk akarnak ugrani és gátlás nélkül sértegetnek bennünket, amiért mi a tudománynak logikailag nagyon világosan megfogalmazott és bebizonyított tételeiben hiszünk.

Mit törődnek ők azzal, hogy az élet minden percben a marxizmust—leninizmust, a tudományos materializmust igazolja. Mit számít az, hogy a fejlődő tudomány

— melyet megismerni nekik bűn

— cáfolja a bibliát, megdönti a vallási dogmákat? Valójában az isten nevében istentelenül, kegyetlenül gondolkodnak. Hasonlítanak a hajdani inkvizito- rokra, csak éppen máglyát nem gyújtanak alattunk — mert sze-