Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-14 / 113. szám

2

it épúj sä a

I960, május 14., szombat

Kuba munkásai

figyelmeztető sztrájkkal tiltakoztak a tervezett amerikai agresszió ellen

Havanna (DPI)

A Havannában szerdán lezajlott hatalmas tömegtüntetést követően a kubai szakszervezetekben tömörült munkások elhatározták, csütörtökön ötperces sztrájkkal tiltakoznak a Kuba ellen tervezett imperialista agresz- szió ellen.

A sztrájk időpontjában minden kubai munkás megszakította a munkát, Havanna utcáin a forgalom öt percre leállt. A sztrájk ideje alatt a rádió- és televízió- adások a nemzeti himnuszt sugáRÖVIDEN

A ciprusi görög és török szakszervezetek közös harcot kezdtek a súlyos munkanélküliség ellen

Nicosia (AFP)

A ciprusi görög és török szak- szervezetek képviselői csütörtökön délután közös megbeszélést tartottak, s ezen elhatározták, hogy elrendelik az általános sztrájkot, ha a ciprusi ideiglenes kormány nem szünteti meg a nyomasztó munkanélküliséget. A megbeszélés résztvevői elhatároz- zásukat közölték Makariosz érsekkel, az ideiglenes kormány miniszterelnökével és dr. Kü- csükkel, a ciprusi törökök vezetőjével. (MTI)

Ali khán halálos gépkocsirozták. A rádió- és televíziós műsorokban a nap folyamán többször elhangzott a kubai főiskolai hallgatók által közzétett, az Egyesült Államok Kuba ellen tervezett agresszióját leleplező levél szövege.

Az éjjeli órákban ötezer főnyi fáklyás menet jelképesen eltemette a Diario de la Marina című havannai napilapot. A lap nyomdai és szerkesztői dolgozói szerdán saját kezükbe vették a lap kiadását, mert annak főszerkesztője tollával az ellenforradalmárokat szolgálta.

Hammarskjöld Londonba érkezett

London (Reuter)

Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára csütörtökön este New Yorkból repülőgépen Londonba érkezett.

Hammarskjöld Londonban elsősorban Eric Loúw-val, a Délafrikai Uniónak a brit nemzetközösségi értekezleten részt vevő külügyminiszterével kíván tárgyalni, mielőtt megkezdené dél-afrikai utazását, hogy a helyszínen ismerkedjék meg a Dél- afrikai Unió kormányának fajüldöző politikájával.

Hammarskjöld találkozik Selwyn Lloyd angol külügyminiszterrel is, aki a nemzetközi politikai helyzetről tájékoztatja az ENSZ-főtitkárt a csúcsértekezlet előtt. (MTI)

A Biztonsági Tanács elnöke elítélte az amerikai provokációt

uaíesete

Párizs (MTI)

Hírügynökségi jelentés szerint

Ali Khán herceg csütörtökön este ---Pár

izs közelében gépkocsi-baleset ' vállalkozás „nem a május 16-án

Washington (MTI)

Az Egyesült Államok kormánya csütörtökön válaszolt a repülőgép-incidens tárgyában Wa- singtonhoz intézett május 10-i szovjet jegyzékre. Az amerikai válaszjegyzéket Moszkvában nyújtották át.

Mint a hírügynökségi jelentésekből kitűnik, aiz amerikai jegyzék lényegében megismétli a felderítő tevékenységet folytató berepülések kérdéséről elhangzott május 9-i külügymi- nisztériumi nyilatkozatot és Eisenhower elnök szerdai nyilatkozatának főbb pontjait. Mentegetőző szándékkal azt állítja, hogy a május 1-én kémfeladattal szovjet területre behatolt amerikai gépnek „nem volt agresszív szándéka1’ és a

következtében meghalt.

A 48 éves herceg Aga Khánnak, a pakisztáni, indiai, iráni, kenyai, tanganyikai és az ugandai izmaeliták szellemi vezetőjének fia, Pakisztán állandó ENSZ-küldötte volt. (MTI)

kezdődő csúcsértekezlet esélyeinek csökkentését célozta".

A jegyzék ugyanakkor cinikus módon „visszataszítónak, de a kettéosztott világban létfontosságúnak” nevezi a kémrepülé- i seket, s a józan ész arculcsapásával úgy igyekszik feltüntetni, mintha azok kizárólag „védelmi célokat“ szolgálnának, majd — mintha mi sem történt volna — kijelenti: „Az Egyesült Államok kormánya kész részt venni a párizsi csúcsértekezleten és a legteljesebb mértékben együttműködni a feszültség enyhítését célzó megállapodás előmozdításában”.

Túlzások nélkül

A Szovjetunió légiterébe agresz. sziós célokkal küldött repülőgép ügye, s a lelövése utáni arcátlan és cinikus magyarázatok az amerikai vezetők részéről mélységesen felháborítják a közvéleményt. Az emberek teljesen egyetértenek Hruscsov elvtársnak Herter amerikai külügyminiszter nyilatkozataira adott éles válaszaival, s helyeslik azt is, hogy a legközelebbi ilyen incidens esetén a Szovjetunió nemcsak a légitérbe hatolt repülőgépet semmisíti meg, hanem lecsap minden olyan támaszpontra is, ahonnan kémrepülö felszáll. Végtére is ne tekintsék az imperialisták enyhén szólva átjáróháznak a Szovjetunió és más szocialista országok területét, semmibevéve minden tiltakozást, ami ilyen ügyekben már évek óta elhangzik. Amerre járunk a megyében, mindenütt ez a vélemény. A kemény figyelmeztetést az agresszor elszemtelenedésére e- gyetlen helyes útnak tartják az emberek. De a harciasság emilyen felfokozódása nem mindig eredményez helyes következtetést e- gyes körökben. A szenvedélyesség ugyanis alkalmat ad a nemzetközi helyzetben általánosan előállt enyhülés nem tárgyilagos átértékelésére is. Mire célzunk ezzel? Arra a mostanában biztosan nem egy helyen elejtett megjegyzésre, amit magunk is hallottunk egy be. szélgetés során: „Meglátjátok, hajetunió valóságos ultimátumot a- dott az imperialistáknak, hogy szüntessék be az agressziós cselekedeteket.”

Nem helyes következtetés ez. Hiszen az egész kémrepülés leleplezése és olyan éles elítélése, ahogyan az elhangzott a Legfelsőbb Tanács ülésén, valamint a sajtóértekezleteken — s ez a döntő az egészben! — éppen a békés élet megóvása érdekében történt és világméretű demonstrálása volt annak, hogy csakis őszintén akarva, nem pedig kétszínű politikát foly. tatva, kerülhető el a háború. Még Eisenhower elnök sem vette „ultimátumnak” vagy „fenyegetésnek” a Szovjetunió súlyos figyelmeztetését — amint az a szokásos heti sajtókonferenciáján mondott nyilatkozatából kitűnt. E figyelmeztetés nem „közelebb” hozta a háborút, hanem inkább megfelelő intézkedést jelent a béke biztosításában.

Ha nem is kerül hivatalon szóba a 16-án kezdődő csúcsértekezleten az incidens ügye, a nyugati kormányfők szemei előtt mégis ott lebegnek majd a lelőtt gép roncsai, mintegy perspektívájaként az agresszorok sorsának, a- kik a jövőben is próbálkozni a- karnak hasonló provokációkkal. S bízunk abban, hogy a három nyugati nagyhatalom vezetői végül is megtalálják a közös nyelvet Hruscsov elvtárssal a vitás

marosan kitör a háború. A Szov- nemzetközi kérdésekben.

Megkezdődött a japán-amerikai szerződés ellen irányuló kéthetes mozgalom

Tokió (MTI)

Reuter-jelentés szerint csütörtökön ötezer tüntető vonult fel a japán parlament elé, hogy átnyújtsa a japán—amerikai „biztonsági szerződés” ellen tiltakozó petíciót. A Kisi-kormány tudvalevőleg abban reménykedik, hogy a parlament még ebben a hónapban ratifikálja a szerződést.

Csütörtökön országszerte megkezdődött a szerződés ratifikálása ellen irányuló kéthetes mozgalom. Ennek keretében a dél-japá- ni szénbányászok egyórás tiltakozó-sztrájkot tartottak, hasonló akció színhelye volt több más ipari központ is. Egy később érkezett Reuter-tudósítás kiemeli, hogy a dél-japáni szénmedence tüntető bányászai és a rendőrség között í késznek mutatkozott a megegyetörtént összetűzésnek száz sebesült áldozata van. (MTI)

Spanyolország nem hajlandó kivonni csapatait Marokkóból

Rabat (AF)

A rabati rádió csütörtökön este bejelentette, hogy holtpontra jutottak a Marokkó és Spanyolország között több hete folyó tárgyalások a marokkói területen állomásozó spanyol katonai egységek kivonásáról.

A spanyol kormány, amely a tárgyalások megindkulásakor

zésre, váratlanul merev álláspontra helyezkedett. (MTI)

IRÁNY Á HARS!

(A fantasztikus riport befejező része)

\ mikor végtelennek tűnő esz- méletlenség után Harding mérnök magáhoztért és körülnézett a fülkében, úgy tűnt, mintha minden rendben lenne, semmi sem történt volna az előző percekben... Berjov professzor az ASTROLABE közvetlen vezérlőkapcsolótáblája előtt ült, Hansen kapitány pedig szokott helyén, az ELEKTRIX mellett. Azonban... most észrevett valami furcsát a kapitány testtartásában: a feje a mellére csukódott, az ELEKTRIX egyik kapcsolóját szorongató kinyújtott keze és arca pedig lilás- fekete volt! És ... nem mozdult.

— Mi történt, professzor úr?! — szakadt fel torkából a kérdés, olyan rekedt színtelenséggel, hogy maga is elcsodálkozott rajta.

— Támadást kaptunk . . . valószínűleg a Deimosról — düny- nyögte a professzor. — Onnan! — mutatott ki a kilátóablakban balról, lentről villogó, most dinnye- nagyságúnak látszó tejfehér gömbre, amely mintha már távolodófélben lett volna. — Az ELEKTRIX pontosan akkor ment tönkre, amikor át akart váltani a Mars gravitációjára! Ez a néhány másodperces kiesés elég volt a Deimosnak — a Mars külső holdjának — ahhoz, hogy majdnem magához szippantson és szétzúzzon bennünket! Ha maga nem kapcsolja át a vezérlést ide, akkor... akkor mindannyian elpusztulunk, nemcsak ő... — mutatott a mozdulatlan Hansen kapitányra. Kissé elcsuklott a hangja, de utána rögtön megkeményedtek arcvonásai. — Tom fiam, most ellenőrizze a külső felderítő apparátust és ügyeljen a műszerek film- és magnó-szalag utánpótlására! Én már átálltam az ASTRO- LABE-val egy külső mesterséges hold-pályára, a motorokat leállítottam. Körülkeringjük a bolygót, s aztán megkísérlejük a... a visszatérést a Földire...

— Hát... nem széliünk le ott? — mutatott a mérnök a kilátóablak teljes jobboldali látóhatárát betöltő Mars-tányérra.

IV em tehetjük... Sajnos, meg

1 ’ kell elégednünk a Mars műszeres- és filmfelvételes felderítésével 13 000 kilométer magasságból. „Meg kell elégednünk?!” Néhány évtizeddel ezelőtt boldogok lettünk volna, ha ennyit elérünk! Nézzen csak ide, az ASTROLABE belső jelzőberendezésre! Felső helyiségek: rendben. Gépterem:

rendben. Hajtómű: rendben.

ELEKTRIX: nem működik, megsemmisült! A belső televíziós berendezésünkön— íme — láthatja: teljesen elpusztult, szinte összeolvadt az egész elektronikus agy! Olyan óriási energiájú elektromos, vagy... még nem tudni, milyen külső behatás érte űrrakétánk testét pontosan az ELEK- TRIX-nél, hogy formálisan kilyukadt! Még szerencsének mondható, hogy ez a behatás egy aránylag keskeny, 30—40 cm átmérőjű nyalábra koncentrálódott, amely átszaladt az ELEKTRIX „szívén”, átütötte a felvonóaknát, áthaladt a műszaki raktáron s a raktár alsó oldalfalán át távozott Az ASTROLABE tehát a „dereka” alatt rézsut át van lyukasztva! Ismétlem: szerencsénk, hogy a behatás ennyire koncentrált volt, mert majdnem az összes távvezérlésű műszervezetékünk és gócpontunk épségben maradt...

— És... mit csinálunk vele?... — mutatott Tom Harding Hansen kapitány holttestére.

— Szíjazza ki és vigye le egyelőre az egyik mosdófülkóbe. Szegény Arvid barátom... újabb áldozat a Kozmosz oltárán.

A mérnök teljesítette a professzor kérését, s amikor visszajött, megérintette a vállát:

— Professzor úr! A felvonónk ép és kifogástalanul működik! Lemegyek és a műszaki raktárból felhozom a meteor-elhárító tömítéseket! Hiszen azokkal még nagyobb átmérőjű rést is könnyen ki lehet javítani! A védőruháink úgyis itt vannak fent, a nyomás- kiegyenlítő...

— Nem lehet, nem megy sehova! — csattant fel a professzor.

— Jöjjön, nézzen csak ide! A gépterem és a hajtómű helyiségében a radioaktivitást annyira felszökött, hogy oda valóban csak védőruhában lehetne lemenni. Ez még rendben is volna, de az ELEKTRIX termébe és a műszaki raktárba viszont semmiféle védőruhában sem mehetünk le! Ezekben akkora a sugárzás, hogy a műszer mc-ben (mikrocurie) ki sem tudja fejezni! Látja?! Az a behatás, sugárnyaláb vagy... vagy meteor, vagy... nem tudom még, micsoda — olyan óriási radioaktív töltést is tartalmazhatott, hogy csak a többszörös belső védőszigetelésnek köszönhetjük a felső helyiségek sugármentessógót. És éppen ennek a töbszorös szigetelésnek s űrrakétánk rendkívül masszív felépítésének tudatában merem remélni, hogy „hazáig” ki fog tartani! Nézze, műszaki felszerelésünk és teljes tartalékkészletünk nélkül — amelyek mind az alsó raktárban vannak — s hozzá egy „lyukas” űrhajóval, nem kísérelhetjük meg a leszállást a Marson! Nem... Majd legközelebb! Lokátoraink épségben maradtak és pontosan regisztrálták a bennünket ért behatást, annak energiáját, minőségét és kiindulópontját egyaránt. A kiindulópont pedig... most már világos, nem a Deirnos volt! Itt az ötös számú ra- darszkóp felvétele, most készült el vele az automata. Tessék: magáról a Marsról kaptuk az „üdvözletét”! A Deirnos gravitációs „támadása” ennek a behatásnak csak

következménye volt, hiszen az ELEKTRIX számított a Deirnos gravitációs beifctatódásána, helyesbítette volna is a vezérlést, ha közben nem semmisül meg! Nem, Tom fiam! Nem tehetjük ki magunkat újabb veszélyeknek — bár még mindig tarthatunk tőlük — és főleg nem kockáztathatjuk műszeres felderítésünk eredményeit! Megkockáztatunk egy teljes fordulatot, s aztán újból bekapcsolom a hajtóművet... Nézze csak, ott... ott lenn, jobbról! Most bukkant fel a másik hold, a PHOBOS! Állítson rá egy külön kamerát, gyorsan!...

TVT élyen alattuk, szinte szemmel követhető gyorsasággal, a Mars felülete fölött alig 8—10 kilométernyi magasságban (amint ezt a földi csillagászok már évtizedekkel ezelőtt hozzávetőlegesen megállapították), felbukkant egy alma nagyságú, fényes, vöröses gömb. Pontosan a Mars egyenlítőjének síkjában haladt, kb. 8 óra alatt téve meg egy teljes fordulatot anyagbolygója körül...

Mindketten várakozásteljesen, feszülten figyelték, a professzor a vezérlést, a mérnök a műszerek munkáját irányítva közben. De nem történt semmi. A PHOBOS egyenletes mozgással lassan elmaradt alattuk és mögöttük. Társa — a Deirnos — körülbelül 1000 kilométerrel keringett az ASTROLABE fölött és előtt, sebessége valamivel nagyobb volt, mint az űrhajó „szputnyik-sebes- sége”, így egyelőre nem fenyege-