Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-13 / 112. szám

1980. május 13., péntek NÉPÚJ SÄG A kettős nevelésről Mezőhegyesi kiszesek között Kettős nevelés. Iskoláinkban ezzel a fogalommal fejezik ki, a- mi'kor egyes családok gyermekei a világról, társadalmi életünk je­lenségeiről az iskolai neveléssel ellentétes nézeteket hallanak szü­leiktől. rokonaiktól. Ilyen helyzet elkerülhetetlen — de nem megoldhatatlan —, ami­kor egészen új alapokon, embe­ribb társadalmat építünk, de éle­tünk, gondolkodásunk még sok formában tartalmazza a régit, az elavultat, a kapitalista társada­lomiban megszokottat. A szülők, a nagyszülők, akikre nagyrészt a kapitalista társada­lom hatott, a múlt rendszer isko­láit járták, nehezen tudnak meg­szabadulni a beléjük rögződött szokásoktól, nézetektől. Gyerme­keik azonban mór szocialista szel­lemben nevelkednek, a marxiz­mus tanait szívják magukba. Az igazságra rendkívüli érzékeny fia­talok megérzik, hogy amit az isko­lában tanulnak, azok az igiazak, szemben azokkal a nézetekkel, melyeket tanulmányaikkal ellen­tétben iskolán kívül hallanak. — Amikor nap mint nap a gyer­mekek egészséges jellemének ki­alakításán fáradozunk, nem kevés gondot jelent ez nekünk, taná­roknak — mondotta a minap a Gyulai I. számú Általános Iskolá­ban Sajti Károlyné, a VI. b. osz­tályfőnöke. Tőle hallottam azt is, hogy a tanulók nagy többsége nem kerül a kettős nevelés őrlő hatása aló, mert a szülők nagy ré­sze megérti, hogy ha már ők nem is tudnak teljesen megszabadulni az elavult nézetektől, szokásoktól, legalább a gyermekeik közösségi szocialista szellemben nevelked­jenek. A kommunista és haladó gondolkodású szülők gyermekei­nél — ezek vannak többen —, nem jön létre a nevelésnek e ket­tőssége. Azonban vannak eltérő esetek, amikor tapasztalni ilyet. Az V. és VI. osztályokban érezhetők ezek legjobban. Némely szülő gyermekével szemben is ma­kacsul, önzőén ragaszkodik ma­radi felfogásához, helytelen né­zeteihez és ezzel a fiatal gyermek lelkében súlyos megrázkódtatá­sokat idéz elő. Az ilyen szülő akár akarja, akár nem, egyszer csak azt veszi észre, hogy a gyermeke már nem olyan hozzá, mint régen. Elhidegül, ha az élet fontosabb dolgaiban nem talál megértésre. Vegyük talán a legtöbb összeüt­közést előidéző okot: a vallást. A gyermek az iskolai feleleteiben a természettudományban, történe­lemben és egyéb kérdésekben már meggyőződéssel vallja a materia­lista felfogást. Elveti az Ádám— Éva-mesét, feleleteiből világosan kitűnik, hogy tudatában megsza­badult a misztikumoktól, a vallá­Táblás hás?“ 99 Békés megye csaknem egymillió holdon terül el. összesen 76 községi, három városi tanács működik ezen a területen, s húsznál több állami és tangazdaság, 20 gépállomás, 271 termelőszövetke­zet található ebben a szűk értelemben vett mi hazánkban. A to­vábbi adatok felsorolása talán indokolatlan. Ennyi viszont szük­séges volt, mert az az igazság, hogy ebben a mi megyénkben nincs egy olyan alkalmas hely, ahol 50 termelőszövetkezeti könyvelőt öt héten át tanfolyamszerűén el tudnának helyezni, hogy azok a leg­alapvetőbb könyvelői alapismereteket elsajátítsák. A megyei tanács már hetek óta keres és kutat olyan lehetőség után. amely a tanfolyam megtartásához a minimális feltételeket nyújtja, de sajnos, ezideig még-nem találtak ilyet. És most mi légyen? Mondjanak le arról, hogy az új tsz-ek könyvelőivel megis­mertessék a szövetkezeti gazdálkodás ügyvitelének rendjét? Ez nem lenne helyes. Különben is meg vagyunk arról győződve: a megyei tanács szövetkezetpoliti kai csoportja nem választja ezt az utat, hanem a helyiség felderítésére tovább folytatja nemes küz­delmét. Próbáljunk azonban könnyíteni ezen, olyan formán, hogy akik tudnak egy könyvelői tanfolyam elhelyezésére alkalmas helyről, azok jelentkezésükkel könnyítsenek a gondokon. —sík— sós előítéletektől. Ugyanakkor egyes szülők nem véve tudomást gyermekük fejlődéséről, tudomá­nyos ismereteiről, vasárnapon­ként kötelezik őt a templombajá- rásra. Észre sem veszik, hogy gyermeküket színészkedésre neve­lik. Jellemes embert akarnak fa­ragni belőle, ugyanakkor jellem- felen, vagyis meggyőződése elleni cselekedetekre kényszerítik őt. Nem is szólva arról, hogy egyes tanulók hajlanak arra, hogy szü­leiket, nagyszüleiket lenézzék, ki­nevessék maradi felfogásuk mi­att. — A nagymamát nem szabad kinevetni' — ezt tanítjuk, ezt mondjuk a tanulóknak — jegyzi meg Sajti Károlyné, amikor er­ről beszél, s nagyon igaza van. A szülők nem tehetnek arról, hogy az ő idejükben még bűn volt a tudás és legnagyobb erénynek számított a vakhit és buzgalom. Ebben nevelkedtek. De ami eb­ben az országban van, ez mégis az ő nehéz, küzdelmes életük, munkájuk eredménye is és ezért mindenkor tisztelet és megbecsü­lés jár. Minden szülő úgy növelheti ezt a megbecsülést, hogy az iskola szellemében neveli gyermekét. Ha pedig egyesek erre valami ok mi- ott képtelenek, legalább ne aka­dályozzák az iskolai nevelést. Ez elsősorban a gyermek legközvetle­nebb érdeke, de nem utolsó sor­ban érdeke ez a szülőnek is. Mindnyájan nagyon szeretjük gyermekeinket és a legjobbat akarjuk nekik. Tudjuk, előbb- utóbb ők lépnek helyünkbe. Ha igazán szeretjük őket, akkor se­gítsük bennük az új szocialista vi­lág megértését. Ne legyen egyet­len szülő sem, aki önző módon maradi felfogáshoz akarja láncol­ni gyermekét. Az ifjú ezt a lán­cot, amikor már elég erős, úgyis elszakítja és az nagyon fájdalmas lesz. Az ilyen szülő hiába sikolt az égig, hogy nem ezt akartam. Amikor megértést, szeretetet, ön­zetlenséget várunk fiainktól, leá­nyainktól, akkor mi, szülők is több megértéssel legyünk irán­tuk. Ha a család nevelése minél többször találkozik az iskolai neve­lés szellemével, meglátjuk: erő­sebb jellemű fiatalok nőnek fel minden családban. Boda Zoltán Nem szerénytelen­ség az a díszkapu, amely a község hatá­rában fogad: Mező­hegyes, szocialista község. És ha elmész a díszkapu előtt, s be­jutsz a községbe, va­lóban a fejlődés éltető szele csap meg. Egy üzem az egész község, és úgy érzed, hogy idegenvezető nélkül el is tévednél. Várod, hol szól rád a portás, hogy: — Kérem az igazolványt! Pedig mehetsz, mint ahogy más falujában az or­szágnak. Az emberek mindig sietnek, kö­szönnek egymásnak és mosolyognák, ar­cukra van írva, szin­te valamennyinek: „Elégedettek va­gyunk.” Faragó elvtórssal, az ország egyik legna­gyobb gazdaságának KISZ-titkárával sétá­lok, ö az „idegenve­zető”. Kérdezgetem, de nem nagyon tud válaszolni, mert szin­te tíz lépésenként ál­lítják meg a fiatalok, különböző problé­mákkal. Az egyik a május 1-i bál főszer­vezője, a másik sportvezetői értekez­letre hívja, a harma­dik panaszkodik, a negyedik referál, és így tovább. Az utcán találkoz­tunk Tapasztó Bélá­val is, a Gépjavító KISZ-szervezet titká­rával. Komolyan be­szél, de lelkesedve, látszik rajta, hogy „vérében” van a KISZ-munka. Ügy hallom, meg­nyertétek a világvevő rádiót — szóltam hozzá és egy kissé büszkén emeli rám tekintetét. Kutatva is, hogy már én is tu­dom? — Hát igen, dolgoz­tunk Is eleget. Nyom­tuk a gombot, és így mi végeztük el a leg­jobban az „Ifjúság a Szocializmusért” pró­bát, és a KlSZ-bizott- ság nekünk ajándé­kozta. Láttam, hogy szí­vesen beszél a pró­báról, és kihasznál­tam az alkalmat. — Mondj nekem valamit erről a moz­galomról, hogy csi­náltátok? — ötvenen próbáz­tunk, ebből huszonöt KISZ-tag, és... és... dolgoztunk. — No de hogy? — Jól! Nevetünk ezen, bár igaza van Tapasztó Bélának. Mint ahogy szokták mondani, meg kell fogni a do­log végét, és aztán megy az magától. Megtudtam azért részletes eredménye­ket is. Az üzemet is a próbázók segítették, úgy néz ki, mintha parkban lennél. Sza­porodott is a társa­dalmi munkaóra. Át­lagosan 29 órája van egy embernek. A leg­jobbnak több is: Zomborátcz János­nak 64, Ujj Istvánnak 58, a titkárnak 54. — A kongresszus anyagát tanulmá­nyoztátok? — Természetesen. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a KISZ- en kívül próbázók közül majdnem mind kérte felvételét a KISZ-be. Az üzem vezetői meg vannak elégedve a kiszesek munkájával, a dolgo­zók pedig szeretik ő- ket.' Búcsúzóul el­mondtam nekik, hogy megtanultam a KISZ- munka legjobb mód­szerét, mégpedig azt, hogy: jól kell dolgoz­ni! Kiss Máté SZAKSZERVEZETI HÍREK itől fogva” kezdetű mozgalmi dalt. Nagy nehezen aztán csak sike­rült keresztülvinni, hogy semmi nyoma nem látszott annak, hogy bárkit is várunk. Hatalmas por az utcán, locsolóutó sehol, vagyis minden a megszokott képet mu­tatta. Jó is volt, hogy így történt, mert a vonatról leszállva először is jó mélyet szippantott és meg­nyugodva állapította meg, hogy sehol semmi tömjénillat. Azt persze nem is sejtette, hogy minden ablakból, a függönyök mögül kíváncsi tekintetek követik lépéseit. Legnagyobb hatást az élemedettebb korú nőkre tette. — Micsoda férfi! — sóhajtottak fel... és milyen fiatalosan von­szolja magát! A diákok is leselkedtek. Ez érthető is, hiszen rövidesen taná­ruk lesz. Közben a Nagy író elérte a pa­pírboltot, ahol a szép szőke üzlet­vezetőnő hihetetlenkedve vette fel a három mázsa papírról szóló ki­utalást és megrendelést. Hozzá volt ugyanis szokva, hogy a helyi írók háromhavonként vettek két ívet, akkor is ki tudja hová hasz­nálták el. Milyen más világ lesz itt — gondolta titokban, kár, hogy nem előbb jött. A féléves papir- eladási tervem túlteljesítettem volna, Egyéniségéhez méltó csendes lakást kapott, a kert végénél az Élővíz-csatorna kínálta labázta- básra hűs habjait, itt-ott még egy néhány nádszál is hajladozott, a- mi különösen megnyerte a mester tetszését. A gimnáziumban pedagógiai tu­dását jól gyümölcsözi ette. A gye­rekek is rövidesen rajongtak érte és direkt rosszat csináltak, hogy E. Patkói tanár úr személyesen foglalkozzon velük. A miniszter- helyettessel — aki órakedvez­ményben akarta részesíteni — másfél órás vitája volt, de csak nem engedett. — Nincsen sxiihsésent órakedvezményre — jelentette ki óvatosan, de határozottan. Éles megfigyelő lévén, hamarosan ész­revette, hogy a tantestületben vannak, akik nem beszélnek egy­mással és ezért megkezdte béke­misszióját. Mindig mindenkit bé- kítgetett, úgyhogy egy idő múlva a tantestület egyik tagja így só­hajtott fel: — „Végre egy Ember is került közénk!” Amikor áldásos tényke­dése nyomán kitört a béke, és már nem volt kit csendesíteni — lévén csupa békeszerető ember kö­rülötte — kezdetét vehette az iro­dalom fellendítése. (Bevallhatom, úgy néztünk rá, mint egy irodal­mi iránytűre, aki helyes irányba, tereli majd tolláinkat.) Nem csa­lódtunk benne! Először is a helyi írókat egy táborba tömöritette Megalakította az irodalmi kört és kiadta a jelszót: „Alkossunk újat. jót és sokat!” Buzdításul felolvas­ta a legújabb párizsi szerelméről szóló elbeszélését, melyet 25 év­vel ezelőtt írt. (És akkor is tör­tént.) Áhítattal hallgattuk, érez­tük, hogy a múzsák ott röpköd­nek körülöttünk és egy cuppa­nóst hallva már azt hittem, hogy valamelyikünket homlokon is csó­kolták, de azután kisült, hogy csak Aladár bátyánk volt az, aki elaludt a felolvasás közben és biz­tosan valami édeset álmodott. Egyszóval minden téren áldásos volt a Nagy Író ténykedése. Hatá­sára egyre-másra születtek a leg­nagyszerűbb művek és elérzéke- nyülve gondoltunk arra, hogy milyen nagy tehetségek is va­gyunk. S mindezt Ö, a Mester hozta ki belőlünk. És mennyit alkotott! Még csak egy éve lesz. hogy leereszkedett közénk, mégis amellett, hogy órá­ra készült, vacsora meghívásokat fogadott el, minicet inspirált és előadásai honoráriumát felvette, sót már két újságcikket is meg­írt. (Bár saját bevallása szerint, ez , a nagy csend zavarja az alkotás­ban.) így aztán nem is csoda, ha a néldamutatás nyomán mi. a helyi írók is kezdjük felülmúlni önma­gunkat: már három irodalmi es­tünk ... elmaradt. Ez volna tehát dióhéjban Haraoos község irodal­mi élete fellendülésének egyedüli hiteles története. ... Lehet ránk irigykedni. Ó, KOVÁCS ISTVÁN TERMELÉSI FELELŐSÖK ÉRTEKEZLETE A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa május 13-án, pénteken dél­előtt értekezletet rendez a szak- szervezeti megyei bizottságok ter­melési felelőseinek. A tanácskozá­son Hankó Pál, az SZMT közgaz­dasági felelőse mond beszámolót, amelyben az SZMT-ülés határo­zataiból adódó feladatokat ismer­teti. ÖTSZAZTIZENKILENC GYERMEK VESZ RÉSZT A MEGYÉBŐL A NYÁRON A SZOT ÜDÜLTETÉSI AKCIÓJÁBAN Az elmúlt esztendőkhöz hason­lóan az idén is sok gyermek vesz részt megyénkből a SZOT üdül­tetési akciójában. Az ország fes­tői szépségű vidékein: Párádon, Parádsasváron, Balatonzamárdi- ban, Balatonszabadiban, Kácsfür­dőn és a Szabadság-hegyi üdülő­ben a nyáron ötszáztizenkilenc gyermek tölt el két hetet. Az első csoport július 5-én, a legutolsó pedig augusztus 2-án indul el az üzemi felelősök kíséretében. A gyermekek szülei mindössze 84 forintot fizetnek egy-egy gyer­mek után a feledhetetlen kétheti üdülésért. MŰSZAKIAK TANÁCSKOZNAK Az SZMT május 17-én műszaki értekezletet rendez, amelyre a megye valamennyi iparágának mérnökeit és műszaki vezetőit meghívják. A tanácskozás részve­vői megvitatják az SZMT-ülés rá­juk vonatkozó határozatait, majd megalakítják a Műszaki Taná­csot. Ez a szervezet a műszakiak érdekvédelmét látja majd el, ezen­kívül gondoskodik politikai és szakmai továbbképzésükről. Termelőszövetkezeti tagok! ‘ Egyéni termelők! Az Allatforgalmi Vállalat kocatartási és siildőnevelési akciót indít, melynek keretében vemhes kocákra köthető szerződés. A szaporulatból legalább 2 db hizlalásra alkalmas, 40—60 kg közötti súlyú süldőt kell leadni a fialástól számított 4—6 hónapon belül. Minden leszerződött Igazoltan vemhes koca után 600.— forint előleget folyósít a vállalat, a szerződés alapján átvett süldőkért pedig a min­denkori állami szabad árnál 50 fillérrel többet fizet. Használja ld a kedvező lehetőségeket, s még ma kössön szerződést, mert a szabadpiac áralakulásának bizonytalanságával szemben a szer­ződéses süldőnevelés jó árat biztosit! Részletes felvilágosítást a válla- tat kirendeltségei és a községi felvásárlók adnak! Békés megyei Adatforgalmi Vállalat 2S Békéscsaba. Telefon: 10—34.

Next

/
Oldalképek
Tartalom