Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-06 / 106. szám

I960, május 6., péntek MÉPÚJSÁG 3 Mit kap Békés megye az ötéves tervben? Tájékoztató az egészségügyi beruházásokról A napokban az Egészségügyi Minisztériumiban tervtárgyaláson vettek részit a megyei tanács egészségügyi osztályának dolgozói Most Kemény Jenő gazdasági főelőadó tájékoztatta lapunk mun­katársát a második ötéves terv egészségügyi beruházásairól. Tervek szerint Orosházán a második ötéves terv ke +ében, 1965-ös beindulással egy 224 ágyas kórház átadását tervei Erre az építkezésre 40 millió forintot irányoztak elő. Szeghalmon 1965- ben 17 munkahelyes rendelőintézetet állítanak az egészségügy szol­gálatába. Ennek költsége 5—6 millió forintot tesz ki. Békéscsabán már 1961-ben szeretnék átadni azt a 40 férőhelyes új bölcsődét, a- minek költsége kétmillió forint. Kétszáz ágyas szociális otthon megvalósítását is előirányozták Nagyszénáson. Itt figyelembe vették azt az adottságot, hogy a községben kiváló minőségű termálvíz van, így az ország egyik legmodernebb szociális otthonát valósít­hatják meg 11 millió forintból. Mezőhegyesen egymillió forintos költséggel 1963-ban új gyógyszertárt építenek. Ezen felül még 16 millió forintot irányoztak elő gyógyászati és egészségügyi berende­zések fejlesztésére.-----------------------------------------—--------------------------------------­S ZOCIALISTA MÓDON ÉLNEK — Könnyű nekik! Jobb vesszőt kapnak, s így aztán nem csoda, ha élenjárnak. Vol­tak olyanok a Békési Kosáripari Vállalatnál, akik valamikor így nyilatkoztak a szocialista munka­brigádról. Azóta már eltelt jó né­hány hónap, s a többiek is nyo mába léptek az első szocialista munkabrigádoknak. Ezt az elsőt,az „úttörőket” kerestük fel a minap, hogy megismerkedjünk munká­jukkal, eredményeikkel, titkaik­kal, hogy ezeket másoknak is el­mondjuk. — Éppen egy évvel ezelőtt kezdődött — emlékszik vissza Nagy Miklós, a brigád vezetője. — Újságokat olvasgattunk, s a Szovjetunió sikerein, a szovjet emberek munkáján, életén sokat gondolkoztunk. Egyre jobban ér­lelődött bennünk a gondolat, s szinte naponként került szóba: hogyha megpróbálnánk, vajon nekünk sikerülne-e? S mint izzó parázsra a benzin, jött a párt felhívása, az üzemek kongresz- szusi versenye, s nálunk is láng­ra lobbantotta a szunnyadó tüzet. Dolgoztunk tovább, de a cél már kettős volt. Maradt a régi, de egy új is jött ezután. Az üzem és ma­gunk haszna mellett ott volt az is, hogy elnyerjük a szocialista círpet. És sikerült. „Hajtós" emberek Néhány nappal ezelőtt kelt szárnyra a hír: A Battonyai Gépállomás teljesítette tava­szi tervét. Az igazat megvall­va, ettől az üzemtől nem volt ez váratlan, hiszen március első dekádjától kezdve figye­lemmel kísértük teljesítmé­nyüket. Ennek ellenére még­is felötlött az emberben a gondolat: hogyan lehet az, hogy Battonya élre tört, s ki­ugró teljesítményével szinte „kenterbe verte” vetélytársait. akik most már nem az első­ségért, hanem a Battonyai Gépállomás teljesítményének megközelítéséért versenyez' nek, ^ Terii, mely ™ valóra válhat A gépállomás szerelő-csarnoká­ból két Belorusz traktort tolnak ki. — Miért nem saját erejükkel hagyják el a műhelyt ezek a ki­váló teljesítményű gépek? — Nem akarjuk a csarnok ta­vaszi levegőjét begázosítani -r- hangzik a válasz. Az udvaron ketten-hárman kö- rülállják a traktorokat, s beindít­ják az előmelegítő motort. Né­hány percnyi várakozás után a két gépóriás morajló hangja á- rasztja el a környéket. A határból az imént érkezett vissza Keszthelyi Zoltán igazga­tó és Gál István íőagronómus. Már korán reggel végigjárták a környező tsz-eket, a kukorica négyzetes vetését nézték meg. — Hogjjan haladnak vele? tői, s munkanélküliségre kárhoz­tatja őket? Vajon humánusnak nevezhető az a rendszer, ahol a gazdagok fényűző villáinak szom­szédságában nyomortanyák van­nak? Vajon humánusnak nevez­hető az a rendszer, amely a sze­gényeket megfosztja az orvosi se­gítségtől, hiszen a szegények a mé­regdrága gyógykezelési költsége­ket nem tudják megfizetni? Va­jon humánusnak nevezhető az a rendszer, amelyben egyesek úgy boldogulnak, hogy százezreket és milliókat kizsákmányolnak, ahol egyes „előrehaladott” tőkés álla­mok viszonylagos jólétét az elma­radott, függő és gyarmati orszá­gok lakosságának kirablása bizto­sítja? C sakis az a gazdasági rend­szer lehet humánus, ahol a termelést az ember, az egész tár­sadalom érdekében fejlesztik. Az a rendszer pedig, amely a terme­lést a profitszerzésnek rendeli alá, már természeténél fogva ern b«*telen. Korunkban a világ fejlődését a két rendszer, a szocialista és a ka­pitalista rendszer versenyének ál­A íőagronómus nevet. — A rádió valamelyik nap szenzációt csinált egyik dunán­túli traktorosból, aki négyzete­sen már száz hold kukoricát ve­tett el. Nálunk legalább hat olyan traktoros van, akiknek idei, telje­sítménye egyenként háromszáz hold. — Ha már itt tartunk, halljuk, meddig akarnak jutni az idén, hogy a gépek teljesítményét már a kora tavaszon ennyire felfokoz­ták? A három vezető összenéz. Első­nek Boár elvtárs nyelve oldódik meg. — Nem csinálunk titkot. A traktorosokkal úgy beszéltük meg, hogy az idén élüzem kell legyünk. — Az meglehet — hangzik mö­göttük a közben odaérkező Szító elvtárstól, a megyei igazgatóság főagropómusától — hiszen az év vége még messze van. • Egy kis véleménycsere Az eddigi teljesítményekről, tapasztalatokról a két agronómus vitába kezd. Gál azt bizonyítja, hogy nemcsak az egy traktoregy­ségre jutó teljesítményben, de a költségek alakulásában is megyei elsők. — Nézd Szító elvtárs: a tavaszi idényben a körmöstraktorokra 238 normálholdnyi tervfeladat ju­tott az évi 1050-ből. Ezt máris túlteljesítettük. Hasonló a hely­zet a többi erőgépnél is. Az 1200 holdas teljesítmény, ha fene fenét eszik, akkor is meglesz. Ismerem és eredményei határozzák meg. Ez a verseny a gazdaság, a politika és az ideológia területén egyaránt folyik, s mindenütt a szocializmus arat győzelmet. A Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok dolgozóinak tör­ténelmi sikerei azt bizonyítják, hogy a szocializmus fölényben van a kapitalizmus felett. E si­kerek láttán a világ dolgozóinak gondolatai természetesen a ki­zsákmányoló rendszert felváltó új társadalom verőfényes eszméi felé fordulnak. Ezen körülmények között a kapitalizmus védelmezői az ideológiai fegyvert is bevetik, hogy megpróbálják széppé tenni a kapitalizmust, hogy megpróbál­ják a szocializmus előnyeit és vív­mányait a kapitalizmusnak tulaj­donítani. C propaganda kártékonyságát *- nem szabad lebecsülni, de mást is meg kell látnunk. A leg­rikítóbb cégér sem tudja meg­menteni a korhadt épületet az ösz- szeomlástól. A törtépeimet nem lehet félrevezetni. Mélete kérlel­hetetlen és megfellebbezhetetlen. A kapitalizmus pusztulásra van ítélve, a jövő a szocializmusé. j az embereket, tudom mire képe­sek. Ez a bátor kijelentés mintegy aláhúzza azt, amit a párttitkár mondott. — A mi elvtársaink „hajtós” emberek. Nagyon szeretnek dol­gozni. Az öt brigád közül a leg­jobb a Szelezsán Györgyé. Tava­szi tervfeladata 4059 normálhold volt, s eddig 6873-at teljesített. A hátralevő növényápolás lehe­tővé teszi a kétszáz százalékos tervteljesítést. A kétszáz száza­lék hallatán az emberben akarat­lanul is a terv alacsonyságának gondolata vetődik fel. Az igazga­tó azonban ezt megcáfolja. — Üzemünk nyolcvan erőgé­pes. Tervfeladatunk hasonló a többi így felszerelt gépállomásé­hoz. ® Tovább, tovább! A kimagasló teljesítmények el­érésének zárját kell még kinyit­nunk. A battonyai elvtársak munkamódszerüket nem rejtik véka alá. Boár elvtársé a szó: — A tsz-fejlesztés időszakában láttuk, milyen nagyok lesznek feladataink. Ha az akarjuk — mondotta egyik pártvezetőségi tagunk —, hogy minden talpalat­nyi föld most az első évben is bőven teremjen, akkor a gépe­ket két műszakba kell dolgoztas­suk. ötven tsz-tagot tanítottunk egy hónapon át a traktorvezetés mesterségére és a legalapvetőbb gépismeretre. Egyrészt a kétmű- szakos gépek számának, másrészt a párttagok pártmegbízatásának, a szakmai vezetők rendszeres be­számoltatásának és a dolgozók lelkes munkájának köszönhetők az elért sikerek. Gyakran meg- hónyjuk-vetjük, mit hogyan kel­lene csinálni. Korábban javasol­tuk, hogy az úgynevezett terme­lési tanácskozás helyett brigád­értekezleteket tartsunk. Ezt meg is próbáltuk. Elgondolásunk jó­nak bizonyult, mert ezelőtt a ter­melési értekezleteken nem volt elegendő idő ahhoz, hogy dolgo­zóink valamennyien elmondják véleményüket. Most a brigádér­tekezleteken a traktorosok, sze­relők beszélnek a munkával kap­csolatos gondolataikról. A „kis családban” kötetlenül bírálják egymást. így jobban segíthetik, ellenőrizhetik a brigád munká­ját, tervének teljesítését. Meggyő­ződésünk, a munkaverseny is az­óta elevenebb. Amióta ezzel a módszerrel dolgozunk, jobban magukénak érzik ezek az embe­rek a rájuk bízott értékeket, si­keresebben szervezik a munkát, a gépek karbantartását is jobban figyelemmel kísérik és a terme­lőszövetkezeteknek is hatható­sabb segítséget tudnak adni. És még egyet — jegyzi meg —, ha valami nagyobb munka előtt ál- , fűnk. meghallgatjuk az emberek { véleményét. S amennyiben azok jók, úgy hasznosítjuk. Dupsi Károly ' Egyszerű szavak : cél, sikerült. Mögötte azonban 12 ember küzdelme, kemény munká­ja áll. A gyümölcs már beérett, de az érlelődés sok-sok^ nehézség közepette haladt, sokat kellett tenni azért, hogy a szocialista jel­ző valóban szocialista munkát, igaz, szocialista tartalmat fedjen. Nem dolgoztak mindig selejtmen- tesen, nem voltak mindig egyfor­ma szintben a munkában, de a közösség nevelőereje, ember- és tudatformáló hatása ma már meglátszik. Nincs selejt, s a ko­rábban gyengébbek, mint Tolnai Gábor vagy Kun János felnőttek a többiekhez. De téved az, aki azt hiszi, hogy csak a munkában ér­tek el jó eredményt. A brigád tel­jesítette azt a vállalását is, amely a szocialista cím elnyerésének döntő feltétele, mely új, friss, életrevaló tartalommal töltötte meg a szocialista munkaversenyt: szocialista módon dolgozni, szo­cialista módon élni. Nemcsak a munkában mutattak példát, ha­nem a magánéletben is, nemcsak a kosarak minősége lett jobb. ha­nem az ember is megváltozott. Alig múlt egy éve annak, hogy bizony fizetés után be-betévedt a brigád néhány tagja az útbaeső kisvendéglőbe. A sűrűn gomolygó füstös levegőben nem egyszer hal­latszott a borgőzös hang: még egy kört ide! Gyűrött papírpénz hullt az asztalra, vastag erekkel csíkolt öklök erőtlenül hulltak a- lá. Hányszor történt ilyen, s kik voltak? Számolni nem volt érde­mes, s a név nem lényeges. Egy az, ami felmérhetetlen értékkel bír, s ez az egy: volt ilyen is. Amikor a brigád versenyre kelt a szocialista cí­mért, akkor vállalták, hogy gond­juk, bajuk, örömük közös. De az olyan bajokat, amelyek nem fér­nek össze a szocialista erkölccsel, nem tűrhettek meg maguk között. S jött újra a fizetés. A kisvendég­lőben ismét|megjelentek' a bri­gádtagok. De most már 12-én. Az első kört követte a másik, de a harmadiknál megálltak. Megálljt parancsolt a közösség, a többség ereje, s a kezek egymásba fo­nódtak búcsúzáskor, s nem vál­tak erőtlenné a kosárfonó ujjak. Ma is bejárnak fizetés után egy pohár sörre, de az első kört már nem követi a másik. Nem válik ki a brigádból senki, együtt, kö­zösen mennek, s ha jólesik, együtt isznak meg egy pohárka italt. Vasárnap és ünnepnapokon 8—10 ember üli körül az asztalt, előt­tük habzó sör, s beszélgetnek. Ha ismerős lép be a vendéglő ajta­ján, hívják maguk közé, s az il­lető szívesen ül le a szocialista brigád asztalához. Ma már mint rossz emlékre gondolnak vissza a gyűrött papír­pénzre, s egymásnak hálásak azért, hogy helyrebillent a családi béke, hogy megszűnt a másnapos állapot. Elérték tehát céljukat. Nevük előtt ma már ott áll a szép jel­ző: szocialista munkabrigád. Munkájuknak óriási értékét bizo­nyítják azok a tények, amelyek párttagok és pártonkívüli dolgo­zók kollektív nevelésében meg­mutatkoznak. De még nem fejez­ték be megkezdett művüket. Egy újabb célt tűztek maguk elé: a vállalat valamennyi dolgozóját ösztönözni, a fegyelmezetlen, kö­zömbös, társaival szembeni visel­kedésben nem példamutató dol­gozókat formálni, segíteni hibáik kijavításában. S mit tesznek ezért? Egyetlen szóval kifejezhetjük ezt: példát mutatnak. Továbbra is dolgoz­nak becsülettel, politikailag, szak­mailag képzik magukat, segítenek a gyengébbeknek, jól használják ki a munkaidőt, gazdaságosan ter­melnek, részt vesznek azokon a rendezvényeken, megmozduláso­kon, melyek nevelő hatásaiból meríthetnek. Mindezek, s a kö­zösség ereje képes arra, hogy mint a mágnes, magához vonzza a többi dolgozókat is, és vigye előre és minél magasabbra. Titkokat akartunk meg­tudni, s nem sikerült. Nem sike­rült, mert a Kosáripari Vállalat szocialista munkabrigádjának e- redményei nem titkok szülemé­nye, hanem egy köztudott dolog, az állandó tanulás, egymás segí­tése, nevelése, s a munkában va­ló helytállás következménye. Semmi mást nem tettek ezek az emberek, mint azt, hogy a má­ban élő ember feladatának és fe­lelősségének tudatában dolgoztak azért, hogy a sok aprópénzt, me­lyet év közben, a munka során szereztek, beválthassák egy na­gyobbra. Tettük mégis nagyszerű, mert küzdöttek ezért a nagyob­bért, mert nemes céllal és tarta­lommal töltötték meg a mind- annyiuk életét: szocialista módon dolgoznak, szocialista módon él­nek. Majnár József 45 ezer csirkét, 2500 pecsenye kacsát, 760 libát nevelnek fel ebben az évben a gádorosi Petőfi Tsz-ben A gádorosi Petőfi szinte elcsodálkozik az ember, amikor meglátja, hogy egy aránylag kicsi helyen ilyen sok aprójószágot nevelnek. 10—12 ezer kisebb-nagyobb csirke ka- .oargál a kicsi kifutókon. Eddig már több mint 120 ezer forintot forgalmaztak csirkéből. Több­ségét a budapesti piacokon ér­tékesítették. Több mint hatezer 60—70—80 dekás csirkét adtak el A Bamevállal kötött szerző Tsz-ben ! désnek is eleget tettek. Ebbei az évben már eddig 50 ezer fo­rint tiszta jövedelmet hozott a baromfinevelés. Az idén 45 ezer csirkét nevelnek fel a Petőfi Tsz-ben. Kacsa- és libanevelés­sel is foglalkoznak. Az első tur­nus, több mint ezer kacsa, szé­pen növekszik. Darabonként át­lagban elérik a 70 dekát. A jö vő hónap közepén adják át pe csenyekacsaként. Ebben az év­ben még 1500 kacsát éif 760 li- bft nevelnek fel,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom